Az agyag, ha eléggé vastag és tömör, nem bocsátja át a vizet; ez okból a vízépítészetben gyakran szigetelő gyanánt használják. Igy szokták p. a homokos és más vízátbocsátó talajba épített zsilipeket, tiltókat, zúgókat stb. jól összesulykolt agyagréteggel körülvenni, hogy a víznek a műépítmény alatt v. mellett való átszivárgását megakadályozzák; úgyszintén a homokos v. tőzeges talajon átvonuló töltések belsejében is szoktak ilyen szigetelő agyagmagot alkalmazni; melynek, hogy célravezető legyen, a földszin alatt is át kell a vezető rétegeket metszenie. Szokták az A.-t homokos vidéken az utaknál is alkalmazni, ahol száraz időben igen kitünő szolgálatot tesz. A kellő módon domborított agyagról a víz kétoldalt a homokra fut le, mely azt elnyeli és így az agyag esőben nem ázik el.
1. kisközség Sopronm. kapuvári j.-ban, (1891) 660 magyar lakossal; 2. kisközség Zemplénm. varannói j.-ban, (1891) 603 tót lakossal, szeszgyárral és 16° C. gyenge sósforrással. Berendezése kezdetleges.
(ásv.), kemény, kitünően palás, azaz vékony táblákra, lemezekre hasítható, üledékes kőzet. Igen finoman szemcsés elegye quarc-szemeknek, csillámlemezeknek és sok másféle ásványszemeknek. Szürkés, fekete (szénrészecskéktől) vagy veres (vasoxidtól), ritkábban sárgás vagy zöldes színü. Külsőleg sokszor egy színűnek látszik és gyakran kristályosnak. A mikroszkópos vizsgálat azonban azt derítette ki, hogy az agyagpalában kétféle anyag van: törmelékanyag és kristályos anyag. A első tulnyomó ugyan, de sok agyagpalában az utóbbi sem igen alárendelt. A törmelék-anyag eredeti, azaz a vízlerakta iszapnak megkeményedett ásványtömege, a kristályos anyag pedig metamorf képződmény. A törmelék-anyag a quarc és csillámon kivül kaolinos földpát, mészpát, steatit; a kristályos anyag ásványai már kicsinységüknél fogva is nehezen határozhatók meg, de mint mikrolítok (v. 400 szoros nagyításnál) felismerhetők, sárgás barna rutil tűcskék, (az ugynevezett agyagpalatűcskék), továbbá a palásság síkjával egyközösen elhelyezkedő amfibol, augit, turmalin és több csillámféle ásvány. Gyakori zárványai s pedig sokszor elég nagy tömegekben piritkristályok és pirit-konkréciók, quarc egész fészkek alakjában, v. hasadékokat betöltve, erekben, mészpát szintén erekben vagy fészkekben, továbbá sok kövület. Az A. kémiai összetétele nagyon változó, de számos elemzés középes eredményeként a következő átlagos összetétel vehető fel: kovasav 59%, timföld 20%, vasoxid és vasoxidul 7,4%, magnézia 2,80%, mész 1,6%, káli 3,5%, nátron 1,1%, izzítási veszteség (víz és bitumenes szerves anyagok) 4%. Fajsulya 2,8-re is emelkedhetik. Keménysége különböző; csekély keménységtől kezdve annyira növekedhetik, hogy némelyik az üveget is megkarcolja. Igen sokféle A.-t szoktak megkülönböztetni, részint egyes tulajdonságok, részint egyes ritkább ásványelegyek szerint. Nevezetesebbek: fedőpala, házak fedésére kitünően alkalmas, palás, szürke, fekete vagy vörös; hazánkban Pozsony mellett a Mária-völgyben találják; Angliából valók a legjobbak; van továbbá Csehországban, a Rajnavölgyben (St. Goar), a Thüringi erdőben (Leehsten); a Harzban (Goslar) stb.; palatáblára és palavesszőkre az olyan finom, kemény agyagpala alkalmatos, melynek egyrészt igen sima a felülete, másrészt pedig ahol két palasíknak találkozik, vesszőkké hasítható; a legjobb ilyen palát a Thüringiai erdőből (Sonneberg) bányászszák; fenőpala, sárgás vagy zöldes szürke, egészen egyöntetünek látszó kovasavval átjárt agyagpala (Thürin gia Katzhütte), finom köszörükőnek használják, némelyiknek keménységét igen apró gránátkris tályok növelik; rajzpala (Thüringiai erdő Hasel bach); csomós és foltospala, köles nagyságu csomókkal vagy határozatlan foltokkal (Pireneusok Cseh Érchegység). Az agyagpalák gyakran változnak quarcpalákkal, mészkövekkel, homokkövekkel, grauwackeval s a legrégibb geologiai korszakokban találhatók legtömegesebben. Szilurbeli, devonbeli és karbonbeli a legtöbb, csak kivételesen találni fiatalabb formációkban. Az agyagpalák mig egyrészről szedimentképződmények, tehát víz rakta le őket, másrészről kontakt, illetőleg metamorf kőzetek, melyek képződésük után még különféle hatásoknak voltak alávetve. (L. Metamorfizmus és Kontakt-metamorfizmus.) Akárhány helyen igen szépen tanulmányozható az átmenet a nagyon kevéssé, egyáltalában nem kristályos agyagpalából e többé-kevésbbé kristályosba Legjobban kristályosak az ugynevezett fillitek (l. o.), melyek rendesen régebbiek az agyagpalánál. Az agyagpala ott, ahol hegyeket, hegységeket alkot, rendesen kerek, kopott felületü magaslatokat és hullámos fensíkokat képez; völgyei erősen szakadozottak, a hegyoldalak szikacsoportjai összevissza töredezettek és nagyon sok törmeléket szolgáltatnak, melyek e völgyekben nagy halmokba szoktak összegyülni. Az A.-hoz hasonló, de vele nem azonos a nálánál puhább palás agyag, mely mintegy átmenet az agyagból az agyagpalába. Sokkal kevésbbé kristályos mint az A. és csakis a legrégebbekben találni határozottabb kristályos anyagot, mig a fiatalabbakban az nagyon háttérbe szorul. Nyomás folytán állhattak össze, keményedtek meg és váltak palássá, mig az agyagpala képződésénél más tényezők is szerepelnek. Gyakran van bennük is pirit, továbbá szferosziderit-gömbök és márgás mész. Különösen szénnel együtt szokott előfordulni a különféle korszakokban, azért szénpalának is mondják; sokszor tartalmaz kövületeket, nevezetesen növénylenyomatokat. Ha sok benne a szerves anyagok bomlása következtében a szénhidrogénvegyület, akkor érősen bitumenes és neve bitumenes pala.
az olyan talaj, amely legalább 50% leiszapolható alkotó részt tartalmaz, melyet közönségesen agyagnak mondanak, de amelynek csak egy része az, a többi az agyagot tisztátalanító idegen rész. Tiszta agyag a legkötöttebb A.-ban sincs több 25-30%-nál. Az idegen részek humusz, mész, kova és kőliszt, az utóbbi főleg zeolit porladék, melytől az A. bő termőképességét nyeri. A le nem iszapolható rész nagyobbára elmálló kőzettörmelék. Az A.-t jellegzi nagy vízfoghatósága, nagy vízvezetőképessége, kötöttsége és nagy tápanyagkötőképessége. Nedves állapotban szivós, kiszáradva rögöket alkot. A vizet lassan vezeti, de sokáig megtartja. Nagy vízfoghatásága folytán rendszeresen hideg. Hátrányos tulajdonai csökkennek, ha elegendő humuszt és meszet tartalmaz, az ily talajok a legbővebben termők. Az A. természettől fogva elegendő, gyakran igen sok tápanyagot tartalmaz s ezért termőképességét első sorban a mélysége és fizikai tulajdonságai szabják meg. A tulságos kötöttség őszi mély szántással csökkenthető. Az A. főgabonája a buza. A jobbminőségü A.-ban a legigényesebb növények is termeszthetők, a silányabbakon főleg csak a zab és a fűfélék. A tulkötött A.-ok csak mint rétek, v. legelők használhatók. Megkülönböztetik a szivós, közönséges, humózus, meszes, vasas, sós A.-okat.
amiből alsóbbrendü lakóházak, gazdasági épületek stb. padlástalaját készítik az építőmesterek. A közönséges agyagból készült A.-t közvetetlenül a gerendázatra lehet kenni, úgy hogy legkisebb vastagsága is legalább 10 cm. legyen. Tartósságát hozzákevert marhavérrel és kellő sulykolással emelik.
(Kapseln, Kasetten). Tűzálló, chamotte-agyagból készített, rendszerint hengeralaku edények, melyekbe helyezik égetéskor a finomabb agyagárukat (porcellán, kőedény), hogy a füst és a hamu káros befolyásától megvédjék. A kőedénygyárakban használt tokot belül mázolni is szokták, mert különben a likacsos tok felszívja az ólommázt és fénytelenné teszi a kőedényt.
(bánya). A valódi erek egyik ismertető jele, hogy az ér kőzetét a mellékkőzettől egy, rendesen vékony A. választja el.
(ásv.), több-kevesebb agyaggal kevert vasérc; még pedig ha a barnavasérc (limonit) van agyaggal keverve, akkor barna agyagvasérc, ha a veres vasérc (hematit), akkor veres agyagvasérc. Szine tehát a vasérc minősége szerint változó. Sok helyen igen nagy tömegekben található és fontos vasérc. L. Barnavasérc és Veresvasérc.
(állat), a disznók, különösen pedig a vaddisznók állkapcsaiból kiálló szemfogak. Az alsó állkapocs agyarai sokkal hosszabbak, mint a felsők, kardformán hátrafelé iveltek és igen élesek. A felső állkapcsi agyarak kifelé állanak és fölfelé görbültek; az alsókhoz való folytonos surlódás miatt rendesen nagyon kopottak. Különben agyarnak nevezik általában a fogsorból kiemelkedő szemfogakat. Agyara van p. a kutyának, macskának. Ritkább esetben a metszőfogak is kinőnek agyarrá, p. elefánté.
Igy nevezik a vadászok a vaddisznót agyara után.