L A halastavaknál az olyan mesterségesen készített sekély helyek; melyek vizi növényzettel belepve, alkalmasak a halak ívására. Különösen az olyan tavakban szükségesek Á.-k, amelyekben fogas süllőt tenyésztenek. Az A. háromféle, u. m.: 1. párkányos Á., mely a tó szélén készül, vagy úgy, hogy a meredek partu tószélet leássák annyira, hogy a víz kijebb terjedésével itt sekély medret kapnak, v. a tófenék szélébe földet hordanak, hogy a part széle sekéllyé váljék; az A.-t karókkal meg kell erősíteni, hogy a víz le ne hordja s fenekét a tó partjáról nyert gyeppel kirakni; 2. pados Á., minden oldalról szabadon áll a tóban, s a tóba hordott agyagos föld felhordásából gátszerüen készül; ezeket is meg kell erősíteni karókkal s be kell gyepesíteni; 3. soros Á., mely épp olyan, mint a pados A., ettől csak abban különbözik, hogy sorokra van osztva egyes átvágásokkal. A kertészetben a. m. ágy, l. o. 2.
egyházi v. polgári házasságon kivül férfival feleségmódra együttélő szerető. A viszony: vadházasság, konkubinátus.
(concubinatus), két különnemü személynek házasságon kivül való nemi egyesülése. Mindaddig, mig a házasság létrejötte szertartásos cselekményhez kötve nem volt: a házasság és az Á. közt levő különbséget az egyesülés szándékában kerestek. Ez alapon a régi rómaiaknál az Á.-t akkor látták fenforogni, midőn hiányzott a szándék (affectatio maritalis) a tekintetben, hogy az ágyas a házastársi tisztességben és jogokban részesüljön és hogy az egyesülés oszthatatlan életközösséggé (individua vitae consuetudo) alakuljon, s ugyanez volt a felfogás a keresztény egyház körében is. A római jog az ágyasságot nem tiltotta, sőt az ágyassági viszonyból származott gyermekeknek (liberi naturales) több tekintetben előnyösebb helyzetet biztosított, mint a házasságon kivül nemzett többi gyermekeknek (liberi spurii vagy quaesiti), amennyiben az előbbieknek atyjokkal szemben tartási, sőt feltételes öröklési igényük volt, mig az utóbbiakat mindez csak anyjokkal szemben illette meg. A keresztény egyházi törvényhozás is csak hosszu idő mulva határozta el magát arra, hogy a mindinkább elterjedő Á.-gal szemben állást foglaljon, sőt azt lehet mondani, hogy a kereszténység első századaiban megvolt a hajlandóság arra nézve, hogy az oly ágyassági viszony, mely a családälapítás (gyermeknemzés, kölcsönös hűség és az egész életre kiterjedő időtartam) szándékával jött létre, a házassággal azonosnak tekintessék.
Az Á.-nak tilalmát ugy az egyháziakra mint a világiakra nézve X. Leó pápa mondotta ki; azóta a világi törvényhozás körében is keletkeztek rendelkezések, melyek az ágyassági viszonyban élőkre büntetést szabtak. Most, amidőn a házassági kötelék érvényes létrejötte elengedhetetlen kellékül megszabott alakszerü cselekménytől függ (l. Házasság): az egyesülés szándéka többé nem lehet irányadó s a házasságkötés törvényben megrendelt formalitásai nélkül folytatott együttélést ágyasságnak kell tekinteni, s ebben a kérdésben nem lehet kivételt tenni az u. n. lelkiismereti házasságra (matrimonium conscientiae), v. a hazánk némely vidékein annyira elterjedt vadházasságra nézve sem (l. Házasság). Az ujabb törvények szerint az ágyassági viszonyban való együttélést nem lehet büntetni, ha csak vm. más büntetendő cselekmény esete (házasságtörés, vérfertőzés, megfertőztetés) nem forog fenn. Az Á. ellen ma már csak erkölcsi eszközökkel, s nyilvánvaló közbotrány esetén legfeljebb rendőri intézkedésekkel lehet küzdeni.
1. a. m. a gabonakévék kiteregetése a szérün nyomtatás céljából.
2. Á. (hajóé; ném. Bettung, ol. letto, ang. bed); igy nevezik a sólyán az építésben vagy javításban levő hajónak nyughelyét, amelyre a hajótest egész sulyával nehezedik. Az ágyazás két erős szántalpból (sólya-talp) és erre erősített tuskó, deszka és más fadarabokból áll, melyek ugy vannak egymáshoz illesztve, hogy az egésznek alakja, formája a hajóaltest alakjához hasonló. A hajótest ezáltal egyformán nehezedik a szántalpakra és igy kereszt és hosszösszeköttetéseiben nem lesz megerőltetve.
3. Á. (Bettung, Ballastage, techn.). A vonatoknak veszély nélkül való sebes járatása megköveteli, hogy a sínek állandóan megmaradjanak szabályszerü helyzetükben. A sínek fa, ritkán vas aljzatokra vannak erősítve. Hogy pedig az aljazatok, a rajtuk átfutó teher alatt, különösen esős időben, a töltés v. a bevágás anyagába be ne nyomulhassanak, mert ez a síneknek eredeti helyzetükből való veszélyes elmozdulását idézné elő, az aljzatokat kavicsba, ritkábban homokba, ágyazzák Az ágyazási anyagot az aljzatok alatt aláverő csákányok segélyével tömörítik meg, s ez eljárást alátömésnek, aláverésnek nevezik. Minél szilárdabb az ágyazáshoz használt anyag, vagyis a nedvességgel és a járóművek keréknyomásával szemben minél nagyobb ellenálló képességet tanusít, annál mozdulatlanabbul állanak az aljzatok, illetve a sínek, eredeti helyzetükben. Azért ágyazási anyagnak legcélszerübben a terméskőből összezuzással nyert zúzott vagy tört kavicsot használják. Jó a rostált folyamv. bánya-kavics is; legkevésbbé felel meg a homok, de helyenként ezt is felhasználják, lehetőleg kavics hozzáadásával javítva. Az elegyítés arányát a kavics megszerezhetésének költsége határozza meg. Az ágyazás mérete igen változó. Nálunk az ágyazás felső felülete az aljzat hosszánál rendszerint 0,6-0,8 méterrel szélesebb. Az ágyazás vastagsága pedig az: I. rendü vasutakon 0,3-0,4 méter;. helyi érdekü vasutakon 0,25-0,3 méter. A külföldön alkalmazott rendszerek és méreteik az éghajlati viszonyok; az évi csapadék nagysága, továbbá a talaj minősége és végül a pálya emelkedési viszonyai szerint.
4. Á. az építkezéseknél a gerendák végeinek (különösen a fa-gerendáknál) a falban való elhelyezése. Miután a gerenda-végeknek jó mélyen kell a falba benyulniok, hogy ott az elrothadástól lehetőleg megóvassanak, egy széles pallóvégre fektetik, úgy hogy hátul, oldalvást és fölül a gerenda ne érintkezzék a fallal hanem kis levegőréteggel legyen körülvéve (l. ábra).
[ÁBRA] Ágyazás.
Néha a gerendavégnek készített lyuk olyan nagy, hogy a gerendavéget a falazástól szárazon rakott téglák segítségével is elkülöníthetik.
5. Á. a katonaságnál szilárd alap amelyre nehéz tárgyak (zsilipek, csurgók, gépek, ágyuk stb.) állíttatnak fel. A tüzérek azokat az alapokat nevezik Á.-nak, amelyeket a várvivó s a kazamátokon kívül működő várágyúk számára készítenek. Vannak kövezett és fából készített Á.-ok. A kövezett Á. többnyire martlövegek számára betonból készül; e lövegek függőlegesen álló tengelyei szinten betonba vannak befalazva. A közönséges Á.-t mindig fából készítik. Tökéletes Á. készítésére előbb a lőiránnyal párhuzamosan 3-7 hosszu (4,5-6 m.) gerendát fektetnek le s ezekre erősítik a 3 m. hosszu s mintegy 1/3 méter széles padlótalpakat. Ha könnyü lövegekkel csakis egy bizonyos irányba kell lőni, akkor nem raknak le padló-talpakat, hanem csakis 3 hosszgerendát cövekelnek le: kettőt, amelyre az ágyutalp kerekei jönnek és a közepébe egyet, amelyen az ágyutalp farkát csusztathatják előre és hátra.
l. Agyvelő.
(lat. enuresis nocturna) nemcsak a csecsemőkorban fordul elő, hanem nem ritkán még a II-ik fogzás idejében, sőt néha a serdülő korig tart. Az éjjeli ágybavizelés fiuknál s leányoknál egyaránt gyakori s pedig az álom első óráiban, v. reggel felé, néha csak egyszer, máskor többször jelentkezik éjjelenkint, néha azonban napokig, sőt hónapokig elmarad. Sok esetben kétes, vajjon a megszokás v. pedig kóros állapot-e az előidézője, mint p. a hólyag-izomzat zsongtalansága v. görcs, hólyagkő; máskor a reflex következménye p. veleszületett fitymaszükületnél, végbél-gilisztáknál, önfertőzésnél v. vulvitisnál. Az ágybavizelés ellen többé-kevésbbé sikerrel alkalmazzák a hólyag s végbél villamozását, vasat, sztrichnint; belladonnát, a hugycső bougierozását, lefekvés előtt kevés vízivását stb.
l. Párbér.
l. Agyvelő.
(ágyéktáj, lágyék). Á. s ágyéktáj alatt, a kereszttáj fölött levő és az ágyékcsigolyának megfelelő regiót értik. Közéletben a szeméremtest fölötti tájat, a fan-tájat (regio pubis) is annak nevezik. Lágyék (regio ingvinalis) alatt azonban az altest csipő fölött levő puha oldalrészeit értik, amelyek a csipőcsont elülső felső tövisétől a szeméremcsontig menő u. n. lágyékszalag (ligamentum Poupartii) fölött az alsó alhasi tájék oldalán vannak. A háziállatoknál Á: nak a hát és far között fekvő és rendesen 6, kivételesen 7 csigolya, és a vesepecsenyét szolgáltató izmok által képezett törzsrészletet nevezik, melynek minden állatnál lehetőleg rövid, széles és izmosnak, a hát és farral egy irányban fekvőnek és laposnak, de a lónál kissé felfelé ivelődőnek kell lenni. A horpadt, hosszu, keskeny vagy izomszegény ágyék erőtelen gyenge.
l. Eke.