l. Agyvelő.
(tájsz.), a szülők és rokonok első látogatása férjhez ment leányuknál, l. Kárlátó.
(régente álgyú is, ném. Kanone, franc. canon), nehéz s következőleg a lövész által a vállhoz nem emelhető, hanem «ágy»-ra, azaz állványra (talp) fektetve alkalmazott tüzérségi lövő fegyver, melynek csöve 18-35-ször oly hosszu, mint csövének átmérője (a mozsarak csöve csak 3-4-szer, a haubicok csöve pedig 6-8-szor oly hosszu, mint a cső átmérője). Az Á.-ban aránylag több lőport használhatnak töltényül, mint a rövidebb csövü lövegeknél s ezért ágyúkkal nagyobb kezdő sebességgel, laposabb ivü pályával, nagyobb távolságra lehet lőni, mint a mozsárral.
[ÁBRA] Servantius ágyúja a Nemzeti Muzeumban.
Réz és ón ötvényéből, tehát bronzból öntött ágyúkat Európában legelőször a XIV. században használtak. Az Á. legyen kemény, szilárd és némi tekintetben szivós is, hogy a puskapor robbanó erejét és a golyó ütéseit kiállhassa. A tapasztalás szerint legjobb az az Á., amelyben 89-90 rész réz és 11-9 rész ón van. A legtöbb államban ezt az összetételt használják. Az Á-ot fával tüzelt lángalókban ömlesztik meg; a széntüzelés nem jó, mert a szén rendes kisérője a kén az égéstermékek révén az ötvénybe jut és megrontja. Először ömlesztik meg a rezet, azután teszik hozzá az előmelegített ónt, hogy az utóbbi el ne égjen; még így is az utóbbiból 2-3 %-kal többet kell venni, hogy a kivánt összetételü ötvény keletkezzék. Ha régi Á.-ot ujra öntenek, ezt friss rézzel és ónnal 88 1/2: 10: 1 1/2 arányban keverik. Az ömledéket öntés előtt farudakkal megkeverik, hogy a keletkező gázok a bronzban levő oxidokat kiüzzék. Öntés után 4-6% anyagveszteség mutatható ki. Az Uchatius vezérőrnagy által feltalált és az osztrák-magyar hadsereg ágyuihoz használt u. n. acélbronz sem egyéb, mint közönséges Á.; ezt úgy készítik, hogy a megöntött s azután kifúrt ágyu üregét valamivel nagyobb acéldugók átnyomásával fokozatosan kibővítik; ekkor a cső belseje igen kemény és szilárd lesz, külseje azonban a bronz rendes szívósságát megtartja. Tehát ennek az ötvénynek neve nem megfelelő, mert acél benne nincs, csak a megmunkálás következtében lesz a belseje acélkeménységüvé.
(n. Kanonenschaluppe, ol. barca di canoni, ang. gun-shalop), a régi időben partvédelemre használt nagyobb méretü csónak, mely evezőkkel, sőt árboccal és vitorlával is el volt látva. Hadi felszerelése a kézi fegyvereken kivül 1-2 ágyúból állott. A gőz erejének feltalálása óta ezeket az ágyúdereglyéket gőzgépezettel biró ágyúnaszádokkal helyettesítették.
(katonaság), jeladásra használt, nagy zajjal fellobbanó töltény.
l. Ágyúbronz.
(Caliber), l. Lövegmérték és Caliber
(ném. Geschützmeister, ol. capo d'artigleria, ang. gunner), a tengerészeknél a hajó tüzérszemélyzetének legmagasabb rangu altisztje és mint ilyen a hajó tüzérségi szertárának kezelője, ki az ütegparancsnoknak felelőssége mellett hivatva van a hajón lévő összes tüzérségi szereknek rendben és jókarbantartásáról, a lőszernek és a jelzésre használt tüzműszerek biztos elhelyezéséről és szabaly szerint való használatáról gondoskodni, valamint a legénységnek tüzérségi kiképeztetésében oktatólag részt venni.
(ném. Protze), az ágyútalphoz kapcsolható kétkerekü jármű amelyen lőszert és tüzéreket is szállítanak; l. Mozdony.