Aigle

franc. város, l. Laigle.

Aigle

(ejtsd: égi), 1. kerület a svájci Waadt kantonban (1888) 18,816 lak. 20 községben; 2. mezőváros s A. kerület székhelye, 419 m. magasban a Grande-Eau bal partján vasut mellett (1888) 3555 lakossal, postával, táviróval, régi kastéllyal és jelentékeny bortermeléssel. Keletre 120 m.-rel a város fölött, az Ormont-völgy torkolatánál van egy ismert kórház, északra a boráról hires Yvorne falu, délre St.-Triphon, melynek fekete márvány tornya a burgundok idejében épült.

Aiglé

1. najasz, Hélios neje, a chariszok anyja. 2. Hélios és Klymené leánya, ki bátyja Phaéthón halálakor nyárfává változott át. 3. Pánopeus leánya; Théseus az ő kedvéért hagyta el Ariadnét.

Aigner

Lajos, l. Abafi Lajos.

Aigrette

(fr., ejtsd: en ett), tollbokréta. A.-nek azt a hosszu, finom fehér tollat nevezték, amelyet a nők fejdíszül egyenesen felállítva tettek a hajukba, később azonban minden hasonló fejdísznek ez volt a neve, még azoknak is, amelyeket harci sisakokra és lófejekre raktak.

Aigueperse

(ejtsd: ég'perz), 1. fianciaorsz. kanton 148,60 km2, 12 község, 12,372 lak.; 2. a hasonnevü kanton fővárosa a francia auvergnei Puy-deDôme départémentban igen termékeny vidéken, (1886) 2282 lak., szép gót templommal. L'Hôpital és Jacgues Delille szülőhelye. Közelében Montpensier kastély romjai.

Aiguesmortes

(ejtsd: ég'mort), 1. kanton 186,85 km2, 3 község, 6863 lak.; 2. a kanton fővárosa, a francia Gard départ.-ban, 4 km.-re a Földközi-tengertől vasut mellett; Grau-du-Roi rév, halászfalu s tengeri fürdővel a (6200 m. hosszu, 30 m. széles, 3 m. mély) Grande Robine csatorna által össze van kötve. Vakmerő Fülöp által épített erődítményeiben szépen megőrzött példáját mutatja a középkor építészetének. Szt. Lajos, kinek 1849-ben Aiguesmortesban bronz-szobrot állítottak, kétszer szállt itt hajóra (1248 és 1270) az Egyiptomba és Tuniszba irányzott keresztesekkel. 1537-ben L Ferenc és V.Károly itt találkoztak.

Aigaiére

(fr., ejtsd: egier), szép formáju vizes kancsó; talpa, karcsu hajlásu füle és széles szája van. A közép és a renaissance korban általános használatu volt s rendesen aranyból, ezüstből v. más fémből készült. Ilyen kancsóban szolgálták föl az ivóvizet az asztalra s ilyen kancsóban tartották a mosakodáshoz szükséges vizet. Az utóbbi esetben kerek alaku, majd lapos, majd mélyebb tál tartozott hozzá. A XVII. és XVIII. században kristályból és faienceból készültek. Utóbb az asztalon az üvegpalackok foglalták el helyét és az A. azóta csakis mint disztárgy szerepel.

Aiguille

(ejtsd: égily), meredek hegycsúcs. llyenek a Mont-Blanc-csoportban: A. du Dru (3814 m.), A. du Geant (4010 m.), A. du Lachaux (3780 m.), A. du Midi (3843 m.), A. du Moine (3418 m.), Aiguilles rouges (3205 m.), A. verte (4127 m.); az oisansi Alpokban: A. du Midi vagy La Meidje (3989 m.); a savoyai Alpokban: az A. Sassiére (3767 m.).

Aiguillette

(ejtsd: égiljett), az a diszes zsinórkötelék, mely némely hadseregben bizonyos tisztségek jelvényeül szolgál, s amelyet a balvállra s a mell közepén levó gombokhoz kapcsolva viselnek.


Kezdőlap

˙