falu Torontálm. törökbecsei járásában, (1861) 250 magyar lak., nevezetes dohánytermeléssel és halászattal.
l. Büntetőjogi elméletek.
sportműszó olyan lóversenyre, ahol a lovakkal nemcsak nagy távolságokat futtatnak be, hanem közbe különféle akadályokon: sövényeken, vizes és száraz árkokat, kő és deszkafalakon, gátakon ugratnak keresztül. Angliában, a lósport igazi hazájában, az A.-t steeple chase-nek hívják, ami annyit jelent, hogy «torony-verseny». Származik ez az elnevezés pedig onnan, hogy eredetileg a steeple-chase-t nem erre a célra elkészített pályákon, hanem künn a szabad téren futorták, toronyirányban, árkon-bokron, patakokon, folyókon keresztül. Az átlétikában A. szintén a versenynek az a fajtája, ahol a befutandó pályán a földből kimagasló és a földbe bemélyedő akadályok állanak a versenyzőnek utjában. Ilyen akadályok a sövény, deszkakerítés, száraz vagy vizes árok. A Magyar Atlétikai Klub akadályversenyre bajnoki serleget és állami aranyérmet tűzött ki. Bajnok Dáni Vilmos. A pálya egy angol mértföld tizenkét akadállyal; 1884 május 24-én befutotta 5 perc 30 perc. alatt.
(gör. akademeia, lat. academia), a tudományok v. művészetek, vagy ezek egyes ágainak művelésére hivatott intézet. Legelőször Platon iskoláját nevezték akadémiának és pedig Akademos kertjéről, mely Athén északi részén feküdt. Itt szokta Platon előadásait tartani. Első alakja (347-270 Kr. e.), mely még főleg Platon tanaira támaszkodik, az u. n. régibb (v. első) A. Erre következik a középső (v. második) A., melynek alapítója Arkesilaos (316-241) s mely a skepticizmushoz közeledett; végül a harmadikat Karneades (214-129) alapította; ez a probabilizmusnak hódolt és az ujabb (v. harmadik) A nevet viseli. Megkülönböztetnek még egy negyedik és egy ötödik A.-t is; az előbbit a larissai Philon, az utóbbit az askalóni Antióchos alapította.
Ujabban az A. felsőbb tanintézetet vagy még gyakrabban tudós társaságot jelent. Az egyetemtől elterően az A. gyakran oly intézetet jelent, melyben egyes tudományokat adnak elő v. a művészet egyes ágait művelik. Ilynemü tanintézetek például a teologiai, a jogi, a hadi, a tengerészeti, a bányászati és erdészeti, a gazdasági és kereskedelmi akadémiák. Ide tartoznak végül a képzőművészeti, a zenei A: k. Az utóbbiak részint a zene és zene-elméletíi tudományok tanítására berendezett felsőbb tanintézetek (konzervatóriumok), részint a zene praktikus művelésére szolgáló intézetek vagy társulatok. Az akadémiák hazája ha már tudós társaságot értünk ez elnevezés alatt a dolog lényegét tekintve, a görögösített Egyiptom, Alexandriával (hol a «Museion» tényleg nagy jelentőségü A. volt), mig nevét és egész berendezését tekintve: Olaszország. Medici Cosimo udvaránál Firenzében 1470-ben keletkezett egy plaftoni A. élén a híres platonikus Marsilius Ficinussal, kinek halálával (1521) ez az A. fölbomlott. Igy keletkezett Nápolyban V. Alfonz udvaránál Antonio Beccadelli Panormita körül egy tudós társaság. Ez az A. már külső és tiszteleti tagokat is választott. Ezt követte 1498-ban a Rómában alapított Accademia antiquaria. Alapítója az asztrologus Jul. Pomponius Laetus, főcélja az itáliai régiségek kikutatása. Az olasz nyelv és irodalom fejlődésére igen nagy jelentőségü volt az Accademia delta Crusca, melyet az agg költő Grazzini alapított Firenzében 1582. Ez bocsátotta ki az először Velencében (1612) nyomott «V ocabolario delta Crusca»-t, Mintaképe lett ez az A. a francia akadémiának, valamint számos akadémiának és tudós társaságnak, melyek azóta a művelt világ összes államaiban létrejöttek.
A párisi Institut de France.
Az általános A.-k közt történelmi jelentőségére nézve első hely illeti meg az Institut de France név alatt összefoglalt párisi akadémiákat. Kezdetben a francia nyelv ápolására alakult magánegyesület volt mely 1630. évtől kezdve Conrartnál ülésezett. Richelieu bíborlnok helyezte szélesebb alapra az egyesületet (1635. jan. 2-án) Académie française címmel, mely 1637 jul. 10-én kezdte meg üléseit s eleitől kezdve -miként ma is 40 tagból állott. Négyet közülük Colbert (1663-ban) a nyilvános emlékoszlopok feliratainak szerkesztésével bizott meg. Ez a «la petite Académie» nevet viselő bizottság 1701-ben az «Académie royale des inscriptions et médailles» nevet kapta; tagjainak száma 40-re lett kikerekítve s működési köre a történelemre, régészetre és a nyelvészetre kiterjeszve. Majd ismét 1716-ban az Académie royale des inscriptions el belleslettres nevet vette fel. E két akadémiához Colbert az «Académie des sciences»-t kapcsolta (1666), mely aztán 1699-ben új tagozatot nyert s 1785-ben ki lőn szélesítve. 1648-ban alapította Mazarin a kir. szobrászati és festészeti akadémiát (A. de sculpture el de peinture), melyet 1655-ben XIV. Lajos megerősített. Az építészeti akadémiát (A. d'architecture) Colbert alapította 1671., melynek 1717-ben XV. Lajos lett személyes védnöke. Ezeket az akadémiákat, mint királyi intézményeket, a konvent egy 1793 aug. 8-án kelt végzésével megszüntette, de már 1795 okt. 25-én a direktórium, mint «Institut Nationalo»-t ismét helyreállította, három osztályra tagolta s I. Napoleon 1803-ban négy osztályra egészitette ki. 1806-ban az Institut de France nevet vette fel, 1811-ben hozzávette az impérialjelzőt, mignem 1814-ben Institut royal lőn a neve. Ismét életbe léptek a régebbi elnevezések, t. i. Académie francaise, A. des inscription el belles-lettres, A. des sciences, s mint negyedik osztály hozzájuk kapcsoltatott az Académie des beaux-arts. Mint ötödik A. lépett a már említettekhez Guizot meghagyására (1832-ben) az Acad. des sciences morales el politiques, mely már korábban is megvolt, mint az Institut national második osztálya, de amelyet Napoleon 1803-ban eltörölt. Egy hatodik osztályt is állított III. Napoleon I. (1855-ben), a politika, közigazgatás és pénzügy müvelésére, mely azonban már 1866-ban megszünt.
Mindegyik osztály maga tölti be szabad választás útján az illető megürült helyeket az államfő utólagos jóváhagyásával. Az Institut minden rendes tagja évi 1500, s mindegyik osztály titkára évi 6000 frank jövedelmet húz: Az osztályok külön-külön üléseznek; csakis egyszer egy évben, okt. 25-én (Ill. Napoleon alatt aug. 14-én, a napoleoni napon) gyülnek össze az Institut összes tagjai egy ünnepélyes nagy gyülésben. Ezen az ülésen hirdetik ki a pályadíjakat, melyek az egész Institutot illetik, nevezetesen a 20,000 frankos kétéves díjat, melyet felváltva adnak ki az egyes osztályok és a Volney-féle nyelvdíjat, melyre nézve az Institut kebeléből kiküldött bizottság határoz. Az Institut üléseit saját palotájában tartja. Az első oszt., a francia A. (Académie française), híven ragaszkodva eredeti szabályaihoz s megtartva 40 tagját (les Quarantes) kizárólag a francia nyelvet és irodalmat ápolja; főműve a nagy «Dictionnaire de l'Académie».(először 1694; 7. kiadás 1878). Ezenkivül kiadja a «Dictionnaire historigue de la langue française»-t, melynek első kötete 1858-ban jelent meg. Kiváló befolyást gyakorol a francia irodalomra az által is, hogy évenkint számos pályadíjat fordít érdemes művek jutalmazására. Ezenkivül számos díj (erénydíjak) áll rendelkezésére, nemes tettek megjutalmazására. A második oszt., a feliratok és széptudományok A.-ja (Academie des inscriptions el belles-lettres), történelemmel, régészettel és a klasszikus irodalommal foglalkozik. 40 rendes, 10 szabad, 8 külföldi, 50 levelező tagja van; egy 2000 frankos évdíj felett rendelkezik s ezenkivül a Gobert-féle (körülbelül 10,000 frankos) díjjal, a francia történelmet tárgyaló legjobb munka jutalmazására. A harmadik oszt. a tudományok A.-ja (Académie des sciences), a természetrajzot, a fizikát, kémiát és matematikát műveli. 68 rendes, 10 szabad, 8 külföldi és 100 levelező tagja van és 11 szakosztályra oszlik. Számos díj mellett egy 3000 frankos évdíjat fordíthat a leghasznosabb felfedezés díjazására. A «Cemptes rendus hebdomadaires des. séances»-t és a «Mémoires»-t adja ki. A negyedik oszt. a szépművészetek A.-ja (Académie des beaux-arts). 41 rendes, 10 szabad, 10 idegen és 40 levelező tagja van, kik 5 szakosztályt képeznek. Főleg a «Dictionnaire de l'Académie des beaux-arts»-on dolgozik, melyből eddig 4 kötet jelent meg; ezenkivül véleményt nyilvánit és számos jutalomdíjat ad ki. Az ötödik oszt., Académie des sciences morales el politiques, 40 rendes, 6 szabad, 6 idegen és 48 levelező tagból áll. Ez az osztály a bölcsészeti, történelmi-politikai és jogi-nemzetgazdászati tudományokat műveli. Ez is több pályadíj felett rendelkezik. 1835 óta a «Mémoires»-t és 1842 óta a «Séances el travaux»-t adja ki.
A tudományos világban igen nagy tekintélynek örvend az, aki tagja a francia Institutnak. Nagy eredményeket ért el az első osztály a nemzeti irodalom konszolidálása által, a második osztály a régészet és a keleti nyelvek s a harmadik a matematikai földrajz és a csillagászat különösen a fokmérés terén. Franciaországban az ínstitut de France-on kívül még igen sok A. van a régi département-ok székhelyein; mindnyájan tudós társaságok és «Mémoires»-t adnak ki, melyekről a «Revue des sociétés savantes» hoz jelentést. Nevezetesebbek a lyoni (1700 óta), cseni (1705), marseille-i (1726), roueni (1736), dijoni (1740), montaubani (1744), amiensi (1750), bordeaux-i (1753), touleuse-i (1782), stb. akadémiák, összesen mintegy 30.
Németország akadémiái.
A német A.-k közt a legrégibb a berlini tudományos A. «Societät der Wissenschaften» címmel alapította I. Frigyes (1700) Leibnitz nagyszerü tervezete szerint, de csak 1711-ben nyílt meg. Első elnöke Leibnitz volt. I. Frigyes Vilmos alatt háttérbe szorult és elnyomatott, mignem II. Frigyes alatt Maupertn is francia minta szerint ujjászervezte. Több változást szenvedve, 1812 jan. 24-én nyerte maig megtartott szervezetét. E szerint négy és pedig fizíkai, matematikai, filozofiai és históriai szakosztályra oszlik. Ugy az első kettő, mint az utolsó kettő együtt egy-egy külön osztályt képez. Mindegyik osztálynak két élethossziglan választott titkára van, kik negyedévi tartammal felváltva elnökölnek az osztályok ülésein s 1200 márka fizetést húznak. A tagok részint rendes, részint külföldi, tiszteleti és levelező tagok. A rendes tagok (körülbelül 60, mindegyik 600 márka fizetéssel) minden csütörtökön összes ülést s minden hétfőn osztályonként felváltva osztályülést tartanak. Az Akadémia értekezéseinek színe-javát évről-évre kiadja és pedig régebben «Mémeires de l'Académie royale des sciences el belles-lettres a Berlin», ujabban pedig «Abhandlungen» cím alatt, mig a «Monatsberichte»-k az egyes ülésekről hoznak rövid jelentést. Az évi jutalomdíjak kiosztása Leibnitz az alapító születésnapján történik. Egy évben kétszer és pedig az uralkodó király születése napján és jan. 24-én, mint az A. alapításának évfordulóján nyilvános ülést tart az A.
A német A.-k közt a második hely az 1759-ben alapitott müncheni tud. A.-t illeti meg. Kezdetben főleg csak a német történelem művelésére szorítkozott ez időkből való az értékes «Monumenta Boica»; majd 1809-ben működését szélesebb, általánosabb tudományos alapokra fektette s 1829-ben három osztályra tagozódott: és pedig egy filozofiai-nyelvészeti, egy történelmi és egy matematikai-fizikai osztályra. Midőn II. Maximilián (1858-ban) egy az A.-val egybekapcsolt történelmi bizottságot létesített ismét a történelem müvelése lépett előtérbe. Értekezései «Abhand lungen der Bayrischen A.» cím alatt jelennek meg.
A göttingai «Königliche Societät» (később «tudós társaság») 1752-ben alapíttatott HallerAlbrecht ösztönzésére és 1770-ben nyert célszerü szervezetet. Egy matematikai, egy fizikai és egy történelmi osztályra tagozódik s havonkint egy ülést tart. Rendes, levelező és tiszteleti tagjai vannak s egy 50 aranyas évi pályadljjal rendelkezik. 1752 óta a «Commentarii Societatis»-t, 1772 óta a «Novi Comment. Soc.»-t adja ki, továbbá «Értekezések»-et. Az A. kiváló eredményeket tud felmutatni főleg a természet-tudományok terén. Egyik főérdeme ezenkivül Németország irodalmi-kritikai folyóiratai legrégiebbikének, a «Göttingische gelehrte Anzeigen»-nek alapítása és fentartása.
Németország többi A.-i a «közhasznu tudományok kír. akadémiája» Erfurtban (1758-ban alapítva), az «oberlausitzi tudós társaság» Görlitzben (1779 óta) és a «kir. szász tudós társaság» Lipcsében. Az utóbbi 1846 jul. 1-én nyilt meg s főleg nyelvészeti, történelmi, matematikai és filozofiai vizsgálatokkal foglalkozik. Egy nyelvészeti-történelmi és egy matematikai-fizikai osztályra oszlik tagjai részben rendes (legfölebb 70), részben tiszteleti tagok. Évenkint két nyilvános ülést tart és pályadíjakat tűz ki. Értekezéseit kinyomatja és pedig 1849 óta a két osztályéit elkülönítve.
Ausztria A.-i
közt legrégibb a «Cseh tudós társaság» Prágában, mely 1769-ben alakult mint magántársulat és 1785-ben lőn állami testületnek elismerve: Ezután a bécsi «Császári tud. Akadémia», mely egy 1847 máj. 30-án kelt potens-sel alapíttatott. Két esztályra oszlik és pedig egy filozofiai-nyelvészeti és történelmi és egy matematikai-természettudómányira. 60 rendes, 24 tiszteleti és 120 levelező tagja van Kiadásai fedezésére évi 40,000 frt segélyt kap. Élén egy elnök három évenkint ujra választva -, egy alelnök és két titkár áll. 1850 óta emlékiratokat és üléseiről jelentéseket hoz nyilvánosságra; becses tudományos munkákat ad ki s főleg az osztrák történelem terén fejt ki nagyobb munkásságot. Említendő még a krakkói tud. A.
Olaszországban
mely állam az ujabb A.-k hazájának nevezhető a már említetteken kivül számos A. keletkezett. Többnyire valamely buzdító, lelkesítő jelzőt vettek fel cimükbe, minők: Accesi, Silenti, Ardenti, Inflammati stb., de leginkább csak az anyanyelv művelésével és költészettel foglalkoztak s így a különös A.-k nevezete alá sorolhatók. Általánosabb iránya van a még most is tekintélyes firenzei A: nak, melyben több A. (az Accademia del Cimento, A. di Botanica és mások) olvadt össze 1783-ban. A milanói A. 1820-ban Bolognából ahol 1731 óta a «Commentarii»-t adta ki helyeztetett át ide, most kir. intézet (Instituto Lombardo di scienze) s a «Memorie»-t adja ki. A genusi «Accademia deile scienze» is «Memorie»-t ad ki. A turini tud. A. 1757-ben alakult mint magánegyesület; 1783-ban lett királyi A.-vá. A mult században nagy tevékenységet fejtett ki, főleg a. matematikai és a fizikai tudományok terén. Említésre méltó olasz A.-k még a római tud. A.; a «kir. tud. A.» Nápolyban (1780-ban alapítva) a «kir. tud. A.» Lucca-ban (1585 óta) és Palermóban (1750 óta); a kir. «Instituto Veneto di scienze» Velencében (1806 óta); a. cataniai, messinai, rovigói, pistojai, sienai stb. A.-k, többnyire mind a régészet, a filozofia és a természet-tudományok terén működve.
Spanyolországban
a madridi «Real Academia espanola» melyet V. Fülöp alapított 1713-ban és Portugáliában az «Academia Real das Sciencias» (1779-ben alapítva) érdemelnek említést. Németalföld A.-i: a haarlemi «Hollandsch Maatschappy van wetenschappen» (1752 óta), a leideni kir. tud. A.-k és az amsterdami A. Ide sorolhatók még az akadémiai berendezésü, a müvészetek és tudományok terén működő társaságok Maastricht-ben, Utrecht-ben és Vlissingenben. Belgium A.-ja a brüsszeli «Académie royale des sciences» három osztállyal (tudomány, irodalom és művészet) 1773-ban alapíttatott. L. bővebben Mailly, Histoire de l'Académie des sciences etc. de Bruxelles.
Oroszországban
a pétervári «császári tudományos akad.» foglalja el az első helyet. Már Nagy Péter foglalkozott ez A. eszméjével, de csak I. Katalin valósította meg 1728-ban. Az intézet fentartására 30,000 rubelt engedélyezett; ezenkivül évi fizetést adott valódi tagjainak (számra 15), akik közt Nicolle, Bernoulli, Wolf stb. a nevesebbek. Az A. sok hányattatás után Erzsébet alatt emelkedett a virágzás magas fokára. Ő ugyanis az A. javadalmazását 60,000 rubelre emelte szervezetét részben módosította, a szépművészetek művelésére új osztályt fűzött hozzá, mely osztály azonban már 1764-ben ismét különvált az A: tól. Az A. főérdeme az ázsiai nyelvek kipuhatolása és a Kelet alapos megismerése. Gazdag kézirat-gyüjteménye, hatalmas könyvtára, érem- és egyéb gyüjteményei híresek. Értekezései 1726-tól 1716-ig «Commentarii academiae scientiarum imperialis Petropolitanae», majd (1747-1775) «Novi commentarii» (1777-1782) «Acta», (1783-1802) «Nova Acta» cím alatt jelentek meg. 1803 óta megjelennek a «Mémoires», 1836-42-ig a «Bulletin scientifique». Az 1783-ban alapított orosz nyelvművelő A. 1841-ben egybeolvadt a csász. tud. A.-val. Említést érdemelnek még a varsói tudós társaság, (1824-ben alapítva), továbbá a finn helsingforsi «Societas scientiarum Fennicab, melynek a nyelvtudomány terén vannak kiváló érdemei; «Acta»-i 1842 óta jelennek meg. Svédország akadémiái: a stockholmi kir. tud. A. (Svenska Akademien); eleinte hat tudósból (köztük Linné) álló magánegyesület, mely 1741-ben nyert királyi megerősítést. Értekezései évenkint megjelennek. 1799 óta hét osztályra tagozódik és 18 tagból áll. Ugyanott van a «Witterhets historie och antiquitets Akademien» (1753-ban alapítva), továbbá az upsalai «Kongliga wetenskaps Societaten» (1740 óta) és egy «Kongliga wetenskaps och witterhets Samhallet» Gotenburgban (1773 óta). Norvégia akadémiái: a «Videnskabs-Selskabet Kristiániában (1859-ben alakult) és a «Kongelige Norske Videnskabers Selskab» Drontheimban (Gunnerus püspök alapította 1760-ban). Dánia akadémiája a kopenhágai tud.A. (Kongalige Danske Videnskabernes Selskab), mely kezdetben ugyancsak magánegyesület volt, mignem VI. Keresztély 1743-ban kir. intézetté tette: Főleg a matematika, fizika és természetrajz terén fejt ki munkásságot.
Nagy-Britanniában és Irlandban
nem igen találunk akadémiai szervezettel felruházott tudós társaságokat melyek a tudományt általánosan művelnék hanem oly társaságokat (societies), melyek a tudomány egyes, különös ágait művelik. Három nagy és híres intézete is csaknem kizárólag a matematikai és a természettudományokat müveli. Ezek névszerint: a londoni Royal Society (1663-ban alapítva), mely évenkint egy kötet «Philosophical Transactions»-t ad ki (l. még alább), továbbá az edinburghi RoyaL Society (1783 óta) és az 1782-ben alapitott dublini Royal Academy of science, melynek kiadványai «Transactions» és «Proceedings» címmel jelennek meg.
Északamerikai Egyesült Államok
Kiválóan gazdagok A.-ákban és hasonló intézetekben az Északamerikai Egyesült Államok, ahol évről-évre keletkeznek gazdagon javadalmazott A: k. A legrégibbek: a bostoni «American Academy of arts and sciences» (1780-ban alapítva), mely a tudomány és művészet összes ágainak művelését tűzi ki feladatául; továbbá a philadelphiai «American philosophical Society», melyet Franklin B. alapított s 1780-ban nyert megerősítést. Említésre méltók ezeken kivül: az «Albany Institnte» (1787) és a «Literary and philosophical Society» (1791 óta) New-Yorkban, mely két évenkint ad ki egy kötet «Transactions»-t és havonkint tart üléseket; a newhaveni «Connecticut Academy of arts and sciences» (1799 óta); a washingtoni «Columbian Institute» (1821 óta), melynek ülésein az Egyesült Államok elnöke elnököl; a «Smithsonian Institution» (1848 óta) és a «National Academy of sciences» mely mint nemzeti intézet alapíttatott 1863-ban mindkettő Washingtonban; a «Chicago Acacdemy of sciences» (1856) és mások. Jelenleg az Egyesült Államok csaknem minden nagyobb városának megvan a maga A.-ja v. tudós társasága. Amerika más részeiből kiemelendő a császári tudományos akadémia Rio de Janeiróban.
Szorosabb értelemben vett A.-k a Keleten
a császári «Endsümeni danis» Konstantinápolyban (1851 óta) és az «Institut Égyptien» Alexandriában (1859 óta). De Ázsiában is vannak akadémiai szervezettel biró tudós társaságok, így: a kalkuttai Asiatic Society (1784), mely a fontos «Asiatic Researches»-t adja ki; a batáviai tudós társaság (1778); a szmirnai (1826) és a bombay-i tudós társaság stb.
Ausztráliában
kitünnek munkásságuk által: a Royal Societies Sydneyben, Melbourneban, Hobartban; a «New Zealand Institute» Wellingtonban és a «South Australian Institute» Adelaideban.
A tudomány valamely különös ágával foglalkozó A.-k
Vannak azonkivül A.-k, melyek a tudomány valamely különös ágával foglalkoznak. Nyelvbúvárlattal foglalkoznak a következők: A legrégibb ilynemü A.-t, mely a nyelvkritikának volt szentelve, Aldus Pius Manutius nyitotta meg 1495-ben Velencében. Ez az A. főleg a sajtó alá kerülő klasszikusok szöveg javításán fáradozott. Hasonló célja volt az Accademia Veneta-nak (1593). A legfontosabb e nemü A. azonban a már emlitett firenzei Accademia delta Crusca v. Academia furfuratorum. Madridban is van egy ilyen A., melynek főműve, a nagy spanyol szótár, megérdemelt elismerésnek örvend. Ilyen nyelvbúvárló A.-k vannak Pétervártt és Stockholmban is. A régészettel, szintén több A. foglalkozik. Igy a cortonai (Olaszországban) Accademia etrusca az etruriai régiségek kikutatására (1727-ben) és az upsalai A. hasonló célra (Svédországban) 1710-ben alapítva. Mindkettő becses műveket hozott létre. Az összes ilynemü intézeteket felülmúlja azonban a már említett Académie des inscriptions Párisban. A régiségek terén gazdag anyag állt rendelkezésére az olasz tudós társaságoknak. Erre a körülményre való tekintettel, állította fel Tanacci miniszter Nápolyban (1755-ben) a herculánumi A.-t. Ez főleg a Herculanumban és Pompejiben talált régiségeket vizsgálja. Értekezései 1775 óta jelennek meg és «Antichitá di Ercolano» címet viselik. 1807-ben keletkezett Firenzében egy A. a toscanai régiségek feldolgozására, mig Párisban 1805-ben a kelta A., mely utóbbi 1814-ben a «Société des Antignaires de France» nevet vette fel. Manapság Anglia és Franciaórszág csaknem minden nagyobb-városában vannak ilynemü, régészettel foglalkozó társaságok, melyek már több nagybecsü emlékiratot bocsátottak közre. Számos A. működik sikerrel kizárólag a természettudományok terén. Ilyen a londoni Royal Society, mely eleinte néhány természetbúvár magánegyesülete volt, mignem II. Károly 1663-ban «Királyi privilegizált társaság»-gá tette. Világhírre tett szert, midőn (1703ban) Newton lett az elnöke. A társaságnak melyben helyet foglalnak a brit birodalom összes kiváló tudósai-élén egy elnök áll a tagok közül kiszemelt 21 tanácsossal; ezenkivül két állandó titkára van. A felvételhez legalább három tag ajánlása szükséges, kik ajánlottuknak tudományos érdemeit nyílvánosan előterjeszteni kötelesek. Kétharmad szótöbbség dönt a felvétetnél. Rendes üléseit a téli félévben tartja, s pedig minden csütörtökön a Somerset-palotában Londonban. A társaság nagyhírü kiadványai a «Philosophical Transactions» nevet viselik. Ugyancsak főleg természettudományokkad foglalkoznak a Royal Societies Edinburgban és Dublinban. Ilyen matematikával és természet-tudománnyal foglalkozó A. szervezetü külföldi régibb társaságok: a genfi «Société de physique el d'histoire naturelle»; a páduai «Accademia delle scienze» (1520); a pétervári «Császári ásványtani társaság»: a római Accademia dei Lincei (1590), melynek a nagy Galilei is tagja volt; a bolognai «Institutum scientiarum el artium» (1737) stb. Az orvosi tudományok művelésére alapította J. L. Banschius (1652-ben) Bécsben a természetvízsgálók «Leopoldinische Akademie»-jét «Academia naturse curiosorum» névvel, mely később I. Lipót és VII. Károly császár tiszteletére az «A. Caesarea Leopoldino-Carolina Germanica naturae curiosorum» nevet vette fel s központja 1808 óta Bonnban, majd Jenában és Drezdában volt. Kiadványai különféle címmel jelentek meg. (Igy «Miscellanea curiosorum», «Ephemerides», «Acta», «Nova Acta» és «Leopotdina».) Orvosi akadémiák vannak még: Velencében 1701), Pétervártt (1799), Párisban (1820), Brüszzelben (1841) stb.
(Magyar Tudományos). A magyar tudós társaság eszméje már több századon át élt a magyar tudós körökben; 1760-ban Bod Péter pendítette meg ujra; Bessenyei György 1778. «Magyarság» c. röpiratában az egyetemet akarta volna tudós társulattá emelni. Később (1781) már tisztább fogalmával birt az ily intézet kellékeinek; «Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék» című művében (kiadta Révai, Bécs 1790) ajánlja, hogy az akadémiát a francia akadémiához hasonló szervezettel az ország főnemesei és rendel állítsák föl, annak tagjai között legyenek valóságos azaz munkálkodó (fizetett) és tiszteletbeli (nem fizetett) tagok, legyen az utóbbiaknak állandó igazgatójuk és titkárjuk, külön könyvnyomtató műhelyük, könyvtartó házuk, készítsenek így szervezkedve magyar lexikont. és grammatikát, birálja meg a társaság a magyarul megjelent munkákat és ha a tudomány valamely szaákában meddőség mutatkoznék, segítsen azon pályakérdések kitüzése által. Bessenyeinek ebbeli törekvéseiben utódja lett Révai Miklós, ki 1784-ben a «Pozsonyi Hirmondó» szerkesztését is leginkább azért vette át, hogy ezen az uton annál nagyobb hatással emelhessen szót a magyar tudós társaság fölállítása mellett; ehhez képest Bessenyei tervét részletesebben kidolgozva II. József császárnak is benyujtotta, de ez (ki centralisztikus terveinél fogva nem is lehetett barátja az eszmének) visszautasítóan válaszolt. Ekkor 1790. a tervet kiadta és az akkor magyarul tanuló Sándor Lipót főherceget igyekezett a tervnek, egyuttal pedig a társulatnak protektorává megnyerni. Erre julius 30-án a helytartótanács elnöke, gróf Zichy Károly fölszólitotta Révait, hogy vajjon addig is, mig Révai a társulatban résztvenni óhajtó tudósok neveit és az egész társulat célszerü kezelése iránt való véleményét bemutatja, nem volna-e célszerü nyomtató műhelyül az egyetemi nyomdát, ülésező helyiségül és irodául pedig annak alkalmas helyiségeit megválasztani; szept. 17-én pedig pótlólag már az iránt is fölszólíttatott Révai, hogy közölje a leendő tagok névsorát, mi Révait, ki akkor még csak az utóbbiak gyüjtésén fáradozott, nem csekély zavarba ejtette, de fölhasználva az alkalmat sietett azok gyüjtésével és a következőket hozta javaslatba: A. Tiszteletbeli tagokul, a főrendek közül: gr. Gvadányi József, br. Ráday Gedeon, az egyházi rendből: Molnár János, Majláth Antal apátok és Nagy János, a nemesi rendből: Barcsay Ábrahám, Báróczy Sándor, Kazinczy Ferenc. Rendes tagokul 40-et ajánlott, közöttük Bacsányi Jánost, Dugonics Andrást, Fábohich Józsefet, Földi Jánost, Péczely Józsefet, Rajnis Józsefet, Baróti Szabó Dávidot, Verseghy Ferencet és Virág Benedeket. A szükséges évi költségekét 27,000 forintra tette, megkezdésre pedig 17,000 (vagy legalább 14,000 frtot) kért a tanulmányi alapból, a többit a főrendek bőkezüségétől és a nyomda jövedelmeitől várván. A tagok számát Révai csakis a rendes tagokra nézve szabta meg, akiknek 24 ülést szánt az akadémiában; a levelező és pártoló (tiszteletbeli) tagokét pedig nem korlátozta. Szerencsétlenségre a nádor Révai tervét, ki. azt külön könyv alakjában adta ki («Planum erigendae societatis Eruditae Hung. alterum elaboratius» Pest 1790) a tanügyi bizottsághoz utasította, mi által a lomtárba került.
Egyideig kedveztek a kilátások, midőn II. Lipót magát a magyar nyelvvel szemben elődjénél kiméletesebben viselte, de mihelyt a francia háborúk anyagi áldozatai a nemességet kimerítették, országszerte oly részvétlenség állott be, hogy az akadémia terve kizárólag az irodalmi körök gondjaira maradt. Kuksár István 1804-ben jutalomkérdést tüzött ki, melynek egyik ága a magyar nyelv előmozditása eszközeit óhajtotta tárgyaltatni; Kis János pályanyertes munkájában («A magyar nyelvnek mostani állapotjáról» Pest 1806) és Teleki László gr. egy nem pályázott, de hasonló tárgyu művében («A magyar nyelv előmozdításáról» Pest 1806) egyforma buzgósággal szólottak az akadémia: fölállításának eszméje mellett, sőt 1807-ben az eszme az országgyülés elébe is fölterjesztetett, de pénzalap hiányában félretétetett. Teleki művében már annyiban tökéletesebb a javaslott terv, hogy ennél már igazgató tagok is emlittetnek, a Révai által indítványozott négy (filologiai, filozofiai, matematikai és természettudományi), helyébe pedig hat osztályt óhajt: 1. magyar, 2. külföldi szépirodalom, 3. természettudomány, 4. történelem, 5. filozofia és matematika, 6. jog és államtudomány. Költségre évenkint 26,000 frtot kivánt, még pedig vagy a tanügyi alapból vagy valamely kincstári jószágból, melyhez a saját nyomda vagy könyvesbolt jövedelmei is járulnának. De míg ezek tanácskoztak, Marczibányi István a tett terére lépve, egy magyar irodalmi jutalmazó intézetet alapított, mely 1815-ben lépett életbe és kicsinyben valóságos előzője lett az akadémiának, amelybe 1845-ben bele is olvadt.
Uj stadiumba csak akkor lépett az ügy, midőn azt a közvéleménynek az eszmével mind jobban és jobban való megbarátkozása után az 1825-iki országgyülésen Felsőbüki Nagy Pál szóba hozta: Ennek nagyhatásu beszédére, mely a következő szavakkal végződött: «Egyedül a nagybirtokosoktól függ a haza régi óhajtásainak teljesedése, mert mint az egyszeri hadvezér szerint a háboruhoz, ide is csak három dolog kell: pénz, pénz és ismét csak pénz!» nagy zajongás keletkezett, melynek közepette egy fiatal huszár-kapitány kért szót, kiben kevesen sejtették Magyarország regenerátorát és kinek neve gróf Széchenyi István volt. Ez felállásakor mentegetődzött, hogy itt megszólal, jóllehet szava nincs, és birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta föl az akadémia megalapttására, mely jövedelmet mások 60,000 frtra becsültek. E nagylelkü kezdeményezés vonzó példa lett a többi főurakra nézve. Következett három főur, kiket Széchenyivel az akadémia négy első alapítója cimével szokás fölruházni nevezetesen: Vay Ábrahám borsodi követ (8000 frt), gróf Andrássy György tornai követ (10,000 frt) és Károlyi György gróf (birtokainak félévi jövedelmével). Ezzel a kezdet nehézségei anyagi tekintetben teljesen le voltak küzdve, a főrendek közül, hol hiúságból, hol áldozatkészségből egy sem akarván elmaradni, tömeges adakozások történtek. A pénzbeli alapítványokhoz csatoltatván a Sándor István által hagyományozott gyüjtemények és 10,000 forint, az akadémia vagyona az 1827. évi XI. törvénycikk alapján 250,000 frtból állott.
Az anyagi alap így meglévén, a nádor, ki a fölállítandó akadémia pártfogójául volt kijelölve, 1827 november 30-án egy választmányt nevezett ki, mely gr. Teleki József elnöklete alatt a négy első alapítóból és huszonkét tudósból állott, kiknek nevei ezek: Bartal György itélőmester, Béne Ferenc egyetemi tanár, Budai Ézsajás református szuperintendens, Bitnicz Lajos szombathelyi tanár, gróf Dessewffy József, Döbrentei Gábor budai alkormánybiztos, Ercsei Dániel debreceni tanár, Fejér György egyetemi könyvtár-igazgató, Guzmics Izidor pannonhalmi benedekrendi tanár, Horváth Endre pázmándi plébános, Horváth István muzeumi-könyvtárnok, Horváth János vál. püspök, Jankovich Miklós, Kazinczy Ferenc, Kis János evang. szuperintendens, Kisfaludy Sándor, Kövy Sándor pataki tanár, Kultsár István, báró Mednyánszky Alajos, Schedius Lajos egyetemi tanár, Szemere Pál és Vitkovics Mihály. E választmány 1828 márc. 25-től ápr. 7-ig dolgozván, három munkálatot készített: alaprajzot, rendszabásokat és javaslatot, mely munkálatok a királyhoz fölküldetvén, végre valahára megerősíttettek és az A. gróf Cziráky Antal elnöklete alatt Pozsonyban 1830 november 17-én végre megalakult. Első elnöke lett gróf Teleki József, a másodelnök gróf Széchenyi István. A szabályok ily cím alatt jelentek meg: «A magyar tudós társaság alaprajza és rendszabásai» (Pest 1831), de ez az alaprajz oly zavaros, hogy abból az akadémia tulajdonképeni célját megérteni szerfelett nehéz lenne. Míg ugyanis az alaprajz egyik pontja azt állítja, hogy «A M. T. Társaságnak egyedül az van téve céljává, hogy munkálkodása által hazánkban a tudományok és szépművészségek honi nyelven műveltessenek», addig a rendszabások 1. §-a viszont így rendelkezik: «A M. T. társaság a nemzeti nyelv kiműveltetésén igyekszik egyedül»; ami világosan mutatja, hogy a választmány előtt is még mindig a Révai által óhajtott «Academia scientiarum» lebegett. Eszközül e cél elérésére az akadémia már működése első napjaiban a következő eszközöket tüzte ki magának: eredeti munkák dolgozása, ó és új remekek fordítása, oklevelek és régi kéziratoknak kiadása, a nemzeti játékszinnek jó darabokkal ellátása, jutalomkérdések kitüzése és a beérkezett, valamint a pályázat nélkül megjelent művek legjobbikának jutalmazása, birálat végett benyujtott művek birálása és ha jók, kiadása s végre kül- és belföldi utazások. Az A. mindenféle ügyeinek élén egy huszonöt tagból alakult igazgató-tanács áll, mely az ország négy rendéből választatik, ez választja évenkint az akadémia elnökét és alelnökét; ezenkivül van huszonnégy tiszteletbeli tag székkel és szavazattal, de munkakötelezettség nélkül. 42 rendes és határozatlan számu levelező tagok. Intézkedés történt továbbá a következő tisztviselők dijazása iránt: egy titoknok, segédjegyző, pénztárnok, ellenőr, ügyvéd és irnokok a megkivántatt cselédséggel együtt. Az akadémiai választások a tiszteleti és rendes tagok szavazatainak egyszerü többségével történnek, a tisztviselőket az igazgató-tanács, az alárendelteket az elnök nevezi ki. Tiszteleti és rendes tagok az akadémia által felvetett pályakérdésekre nem versenyezhetnek. Az A. székhelye Pest, az igazgatótanács évenkint rendesen csak egy, de a szükségkez képest több ülést is tart, hetenkint pedig egy kis gyülése van, melyben a helybeli rendes tagok megjelenni tartoznak, a tiszteletiek és levelezők megjelenhetnek, de arra nem kötelesek; tárgyaik ez üléseknek értekezések, tudományos tudósitások, pályamunkák és egyéb művekről való jelentések fölolvasása és a lefolyt évi nyelv- és irodalmi haladások előterjesztése, holt tagok felett emlékbeszédek tartása, a tudományos ujság és az évkönyvek tárgyainak megválogatása, s a tudományos levelezés elintézése; azonkivül van évenkint egy nagygyülés, melynek föladatai: uj tagok választása, jutalmak odaitélése, tiszteletdíjak megszavazása, pályakérdések meghatározása, valamint a választásoknak kihirdetése, s a nagy és osztály jutalmak kiadása. Nem érdektelen az akkori tagok fizetése sem, mely a fővárosiaknál 500 forintra, a vidékieknél 300 frtra lett megszabva; a titkár fizetésére 800 forintot, a segédjegyzőére félannyit szavaztak meg.
Az A. műkődésében általában három fontos korszakot különböztethetünk meg és azok: 1. Az osztályok emancipációjáig (1846), mely a szabadságharc idejét is magában foglalja, 2. az abszolutizmus alatt való működés egész az akadémia ujjászületéseig és 3. 1861-től napjainkig, Az első korszak az elvi megállapodások korszakának tekinthető, akkor fogadta el az akadémia a nyelvbeli rendszer alapjául Révai elveit, és határozta el, hogy «Tudománytár» címmel kizárólag ismertető folyóirat adassék ki, melyben az oly gyakorta kellemetlen és elkeserítő meddő kritika lehetőleg kikerültessék. Nevezetes vállalat volt továbba főleg abban az időben és a tudományok akkori állása mellett a «Nagy szótár», melynek előmunkálatai szolgáltattak először alkalmat a magyar népköltési termékek tüzetesebb gyüjtésére. A Tájszótárt is megíndította, egyuttal pedig Széchenyi István gróf indítványára Vörösmartyt és Schedelt (a későbbi Toldy Ferencet) bizták meg egy lehetőleg teljes magyar-német és német-magyar szótár összeáilításával, mely munkával 1835, illetőleg 1838-ik években el ís készültek. Két kiváló eszméje még e korszaknak a régi nyelvemlékek kiadása, mely a halotti beszédtől kezdve számos magyar, eddigelé kevéssé ismert vagy egészen ismeretlen nyelvemléket bocsátott a kutatók rendelkezésére; a színügy érdekében pedig pályázatok hirdettettek ki, melyeknek értelmében 1832 óta évenkint 100 arany tüzetett. ki szomorujátékra és vigjátékra. Fáy András pedig oly modorban oldotta meg az akadémia által felvetett és egy magyar nemzeti színügyi intézetre vonatkozó pályakérdést, hogy művében («Magyarjátékszíni jutalmazott felelet», 1834) ott találjuk a nemzeti szinház intézményének csiráit. A «Tudománytár» egyideig sikertelenül küzdött a publikum részvétlenségével, az országban lábra kapni nem tudott. Végre nemcsak hogy 1844-ben a «Tudománytár» megszünt, és az akadémia által rendezett kiadványok olvasói száma 527-ről 79-re apadt, hanem a tagok között is oly elvi jelentőségü viták merültek föl, amelyek elkerülhetetlenné tették egyrészt az alapszabályoknak revizióját, másrészt pedig azt, hogy az eddig közösen működő osztályok szorosabban sorakozván, emancipáltassanak; ami 1846-ban meg is történt és ezentul négy volt az addigi hat osztály helyett, jelesül: nyelv, irodalom és széptudományok, filozofia és törvénytudomány, történeti és végül matematikai és természeti tudományok. Ez azonban csak átmeneti intézkedés volt és már rövid idő mulva megvolt a teljes hat osztály, mely működését megkezdvén, azontul két neme volt a heti gyűléseknek: az összes akadémiai ülések, melyekben a közös akadémiai tárgyak intéztettek el és osztályülések, hol az egyes osztályok kebelbeli ügyei tárgyaltattak. Különös figyelmet érdemel itt az a körülmény, hogy akkor sem ezen, sem más körülményesebb változás alkalmával az uj szabályok megerősítés végett felsőbb helyre fel nem terjesztettek.
Az osztályok emancipációját követő korszak méltán volna az A. első fénykorának, első virágzása korának nevezhető, ha a politikal viszonyok nem paralizáltak volna minden nagyobbszabásu irodalmi vállalatok. Ekkor határozta el az A. a régi magyar jogtörténeti kútfők kiadását, ekkor indította meg a Czuczor-Fogarasi-féle «Nagy szótár» tényleges kidolgozását, míg másfelől két tudományos utazás rendeztetett, a Reguly Antalé és Jerney Jánosé, melyek közül főleg az elsőnek, jelenleg már Hunfalvy Pál által kidolgozott eredményei árasztottak uj világosságot a magyar nemzet etnografiai és őstörténelmi viszonyaira. A pályamunkák kétszeres számmaltüzettek ki, de közülök számosan pályázó nélkül maradtak, mert már akkor lázas izgatottságban tartotta a tudós és nem tudóös köröket az 1848-ik év reformáramlata. Elmondhatni az akadémiáról, hogy valóban együtt érzett és együtt cselekedett a nemzettel. Március 15-én Toldy mint titoknok ünnepélyes ülésben tudatta a tagokkal a sajtó felszaszabadulását, egyuttal pedig falragaszokon köszönte meg a népnek a sajtószabadságnak kivivását. De az akadémia kebelén belül is fontos változás történt: egy fiatal tag az ülések nyilvánossá tételét követelvén, azt az akkori elnök, Fáy András, szó nélkül teljesitette; azután föloszlottak az ülések és csak május 1-én kezdődtek meg ismét, midőn a kedélyek már kissé lecsillapodtak. A téli üléseket ez év végeig már gróf Teleki József vezette, midőn a császári seregek a fövárost elfoglalván, azok április 30-áig ismét megszakadtak és csak ugyanaz év junius havától az ostromzár kihirdetéseig folyhattak. Ez időszakból két fölterjesztés emelendő ki a kormányhoz; észrevételek a «Sajtótörvényre» és fölirat egy fölállítandó országos «közlevéltár» ügyében: mindkettő eredmény nélkül maradt. A nagy szótár kidolgozása Czuczor Gergely elfogatásakor az I betünél abban maradt. Az abszolutizmus. ideje alatt a nemzetnek hon maradt értelmisége az eddiginél nagyobb pártolást mutatott az A. mint a nemzetiség egyedüli támasza iránt, gróf Andrássy Györgynek pedig sikerült személyes befolyása alapján az ülések tarthatását kieszközölni. Időközben gr. Teleki erdélyi utjából visszatérvén, 1850 junius 17-én ő vette át az elnökséget, halála után pedig gróf Dessewffy Emil, majd báró Eötvös József vezették az A.-t, kiknek vezetése alatt az Akadémia ügyei nagy lendületet vettek. Az A. jövedelme mindekkoráig majdnem kizárólag az alaptőke kamataiból állott. A kamatok azonban, minthogy az alaptőkét már 1845 végén mintegy 400,000 forintot gyümölcsöztetés végett magánosoknál kellett elhelyezni, igen rendetlenül folytak be. A csekély és bizonytalan jövedelmet a házbér és a rendes tagok fizetése jobbadán fölemésztette, u gy, hogy könyvek kiadására, jutalmazásokra csak igen jelentéktelen összeg maradt. A jövő számára volt föntartva, hogy kellő időben, kellő eszközökkel valaki ismét fölrázza a magyar társadalom áldozatkészségét az A. érdekében.. Ezt gr. Dessewffy Emil tette meg 1859-ben;
Az ötvenes évek végén a fölpezsdült nemzeti szellem, minden más tér el lévén előtte zárva, az A. díszülésein és kegyeletes irodalmi ünnepeken nyilatkozott. A körülmények az Akadémiát állították az akkori nemzeti mozgalom élére; tőle várták a kezdeményezést és a jelszó kitüzését. Gróf Dessewffy Emil, az A. akkori elnöke, ritka eréllyel és tapintattal tudta fölhasználni a kinálkozó áramlatot az A. érdekében. 1859 dec. 19-én tartott elnöki beszédében kiadta a jelszót: «A tudománynak níncsen háza» Az A. nem vágyik pompás pálotára, de saját elég diszes lakában kivánna működni, hoi hiú fény nélkül, de nem is szorongva s nem háborgatva, kellő nyugalommal s a célra szükséges anyagi eszközökkel ellátva, szolgálhasson a haza s tudomány ügyének. Fölteszi a kérdést, nem érdemli-e meg az az ügy, melyet szóba hozott; hogy e szükségen a nemzet segitsen.
Mintegy 3000 aláirási ivet bocsátott szét az országban, az aláirás célját fölfejtő s adakozásra buzditó fölhivásoktól kisérve. De ez nem volt elég. Fölkereste az uralkodóház tagjait, a hazán kivül lakó mágnásokat, a Magyarországban birtokos indigenákat, felhasználta baráti s politikai összeköttetéseit a főrangu s vagyonos osztályokban. Mintegy becsületkérdéssé, a lovagiasság törvényévé lett az A.-ra adakozni. A nagy adakozások sorát b. Sina Simon nyitotta meg 80,000 forinttal. Az Esterházyak, Batthyányak, Pálffyak, Zichyek, Festetichek, Andrássyak, Szapáryak, Csákyak stb. sorában ott látjuk a Coburg, Wíndischgrätz, Liechtenstein, Khuen, Harrach, Stubenberg, Eltz, Trautmannsdorf, Schönborn, Königsegg, Wolkenstein, Brenner, Chotek stb. neveket;a magyar érsekek, püspökök s káptalanok bőkezü hozzájárulása mellett a skót-rend apátját s mindenek felett a királyt, magát, a mexikói császárt s V. Ferdinandot. A példa hat, bátorít, lelkesít; a megyék odaadják nemesi pénztáraik tartalmát; a főváros közel 200,000 frt értékü telket ad; a városok és nagyközségek százakat és ezreket ajánlanak fel; a szegény iparos s földmívelő nép elhozza filléreit; társas ünnepélyek, hangversenyek, táncvigalmak tartatnak, s ezek jövedelmét a nemzeti célra fordítják. Egy év alatt megkétszereződik az alaptőke, s a ház építésére közel 400,000 forint gyül össze. Későbbi alapítványok, hagyományok az A. vagyonát, beleértve a. palotát és bérházat is, az 1890 december 31. lezárás szerint 2.300,000 frtra növesztették föl. Az évi költségvetés mintegy 150,000 frtra rug, melyhez, az ország 40,000 frttal járul évenkint.
A palota építésére, szükkörü pályázat alapján,. Stüler berlini építész terve fogadtatott el, s az építkezés vezetőivé Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal budapesti építészek neveztettek ki. Az építést 1862 tavaszán kezdték meg; az észak felé. üresen maradt telken pedig 1863 tavaszán fogtak hozzá az A. négyemeletes bérházának építéséhez. A palota teljesen fölkészítve, diszitve, bebutorozva. kerek összegben 800,000 forintba, a bérház pedig 170,000 forintba, a kettő együtt tehát körülbelül egy millió forintba került. A palota földszintjén van a diszes oszlopcsarnok és a finom izléssel berendezett könyvtár, melynek alapját a Teleki család s a Batthyányak könyvtárai vetették meg, s a nagybecsü kézirattár. Az első emeleten a díszterem, Lotz falfestményeivel; a heti ülésterem, Ligeti tájképeivel; a képes terem, nagyérdemü akadémiai tagok arcképeivei; gr. Széchenyi Istváné Amerlingtől, gr. Dessewffy Emilé Barabástól, báró Eötvös Józsefé Székelytől, Deák Ferencé Thantól, b. Sina Simoné Stauffertől, Rudolf főhercegé Benczúrtól, gróf Andrássy Gyuláé Spányiktól, Horváth Mihályé Rákositól s még sok más; ugyanott az Akadémia és a Kisfaludy-társaság hivatalos helyiségei. A második emeleten van a hires Esterházy(most országos) képtár.
1870-ben új alapszabályok léptek életbe; ezek szerint: az A. ő cs. és ap, kir. felsége különös oltalma alatt álló tudományos intézet, melynek célja a tudomány és irodalom magyar nyelven való művelése és terjesztése. E célra tudományos vizsgálatokat tétet, fölfedezéseket elősegít, eredeti munkákat irat, jeles műveket fordíttat; saját munkálkodása eredményeit nyomtatásban közzéteszi; jeles munkák kiadását elősegiti; a tudományos, valamint a szépirodalmi munkásságot jutalomtételek (évenkint 10-16 ezer frt) által is éleszti és írányozza, kitünő tudósoknak munkásságuk folytatására segélypénzt rendel; a törvényhozás és kormány által hozzáutasított tudományos kérdésekben véleményt mond.
Az A. szervezetét alkotják: az elnök, a másodelnök, a tagok (belsők és külsők), az igazgatótanács, a főtitkár, az osztályok elnökei és titkárai. Minden tag valamely osztályba van sorozva. Az osztályok száma három, u. m: I. a nyelv- és széptudományi osztály, II. a filozofiai, társadalmi és történeti tudományok osztálya, III. a matematikai és természeti tudományok osztálya. Az első osztálynak 6 tiszteleti, 12 rendes és 36 levelező, a II. és III. osztálynak külön-külön 9 tiszteleti, 24 rendes és 60 levelező tagja lehet legfölebb. Minden tagot, az illető osztálynak ajánlata alapján, a tiszteleti és rendes tagok titkos szavazással s kétharmad szótöbbséggel választanak.
Az igazgató-tanácsot a két elnök, a főtitkár s 24 tag alkotja. E 24 tag, felerészben az alapítók sorából, s felerészben A.-i belső tagokból választatik. Az igazgató-tanács feladata az A. pénzügyeinek intézése. Mindenik osztály havonkint egy osztályülést, az igazgató-tanács negyedévenkint egy igazgatósági ülést, az összes A. havonkint egy összes ülést, évenkint pedig egy nagygyűlést s ezzel. összekötött ünnepies közűlést tart. Az A. július, augusztus és szeptember havában szünetel. Az osztályülések tárgyai: mindennemü tudományos előadás és eszmecsere, tudományos indítványok tárgyalása. Az összes ülések tárgyai: gyász- és emlékbeszédek, bizonyos jutalmak odaítélése, az összes A.-t érdeklő ügyek tárgyalása és eldöntése. A nagygyűlések tárgyai: az osztályokba, illetőleg az igazgató-tanácsba tagok, osztály-titkárok választása, jutalmak odaítélése s jutalmak kitűzése. Az ünnepies közgyűlés tárgyai: évi jelentés az A. munkásságáról, emlékbeszédek, tudományos és költői művek felolvasása, jutalmak, jutalomkérdések kihirdetése. Az elnökök és főtitkár elegyes ülésen, az igazgatósági, tiszteleti és rendes tagok titkos szavazatával választatnak.
Bizonyos folyó munkák és teendők: gyűjtések, nyomozások, könyvkiadások állandó bizottságokra vannak bízva. Ilyenek: a nyelvtudományi, irodalomtörténeti, történelmi, archeologiai, természettudományi stb. bizottságok. Az A. nagyobb sorozatú kiadásai leginkább e bizottságok munkásságának köszönhetők. Az A. sorozatos kiadásai a következők: Almanach (1848-ig Névkönyv cím alatt), polgári és csillagászati naptárral, az A.-i tagok és irodalmi munkálataik elsorolásával. Akadémiai értesítő (most már IV. sorozat). Havi folyóirat, mely tárgyias ismertetések alakjában számot ad az A. összes munkásságáról: üléseiről, kiadványairól és az A. segélyével megjelent munkákról. Értekezések, időhöz nem kötött füzetek, hat osztály szerint csoportosítva: nyelv és szépirodalmiak (eddig 15 kötet); filozofiaiak (3 köt.); társadalomtudományiak: (11 kötet); történettudományiak (15 kötet); matematikaiak (14 kötet); természettudományiak (21 kötet). Emlékbeszédek (6 kötet), az A. összes ülésén fölolvasott emlékbeszédek gyüjteménye. Évkönyvek (17 kötet), eleinte minden értekezést és emlékbeszédet, utóbb csak a közülésen felolvasottakat foglalta magában.
Könyvkiadó-vállalat (1872 óta már 117 kötet) a történet, irodalom, jog- és államtudományok köréből eredeti és fordított munkák gyüjteménye, a tudományok terjesztésére. Kiegészítője a Természettudományi könyvkiadó vállalat, melyet az A. segélyével a Természettudományi Társulat ad ki (eddig már 45 kötetet). Egyes speciális tudományszakok szolgálatában állanak; Nyelvemléktár, régi magyar kódexek és nyomtatványok (14 kötet). Régi magyar költők tára, középkori magyar költői maradványok. (Eddig 5 köt.) Nyelvtudományi közlemények (22 kötet), eleinte az általános nyelvtudomány, utóbb kiválóan a magyar-ugor nyelvészet közlönye. Ide számítandók az Ugor füzetek is. Irodalomtörténeti közlemények (megindult 1891-ben) a hazai irodalomtörténet egyes szakaszainak tárgyalására, adattárral;. repertóriummal és kritikai rovattal. Archeologiai Értesítő (második folyam; eddig összesen 24 köt.), a hazai és külföldi archeologiai és műtörténelmi mozzanatok ismertetése; kisebb tanulmányok közlése. Archeologiai Közlemények (eddig 16 kötet)t archeologiai és műtörténelmi értekezések, különös tekintettel a Magyarországban talált emlékekre. Magyarországi Régészeti Emlékek (Monúmenta Hungariae archsaelogica), eddig 4 kötet. Egyes emlékek és vidékek tüzetes archeologiai monografái. Magyar Történelmi Emlékek (Monumenta Hungariae historica). Okmánytárak (eddig 27 kötet). Irók (eddig 32 kötet). Országgyülési Emlékek (eddig 24 kötet). Diplomatikai Emlékek (7 kötet). Ezekhez csatlakoznak: Anjoukori Okmánytár (6 kötet). Rákóczi-levéltár (10 kötettel befejezve). Török-magyarkori Történelmi Emlékek (9 kötet). Magyarországi török kincstári defterek (2 kötet). Magyarországi Jogtörténeti Emlékek (2 kötet). Magyar Történelmi Tár, a történelmi kútfők ismeretének előmozdítására. Első folyam 25 kötet. Második folyam (eddig 14 kötet). Hadtörténelmi közlemények, a magyar hadi történetírás fejlesztésére. (Eddig 4 évfolyam.) Mathematikai és Természettudományi Értesítő. (Eddig 9 köt.) Mathematikai és Természettudományi közlemények, a hazai viszonyokra vonatkozólag. (Eddig 24 kötet.)
Nemcsak a saját kiadásában megjelenő munkákkal, hanem tudományos folyóiratok és vállalatok bőkezű támogatásával is előmozdítja az A. a magyar irodalmat. Ilyen vállalatok, melyek az A. segélye nélkül fenn nem állhatnának: Budapesti Szemle, (eddig 68 kötet); Magyar Nyelvőr (20 kötet); Egyetemes Philologiai Közlöny (15 kötet); Philosophiai Szemle (10 kötet); Magyar Könyvszemle (15 köt.) Nemzetgazdasági Szemle (15 kötet); Nemzetgazdasági Irók Tára; Történelmi Életrajzok (7 kötet) s két idegen leginkább német nyelvü folyóirat: az Ungrische Revue (11 kötet) és a Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn (8 kötet), mely utóbbiak a magyar tudományos irodalom termékeivel s első sorban az A. munkásságával ismertetik meg a külföldet.
Legtöbbet tett a. M. Tud. Akadémia eddigelé a magyar nyelv búvárlata s a magyar történetírás érdekében. A Nyelvtudományi Közlemények, a Nyelvemléktár, a Czuczor-Fogarassy nagy szótára minden hibái, a Nyelvtörténeti szótár, minden hiányai mellett is, a Tájszótár, melyből most készül a 2. kiadás, s az A. pályadíjával koszorúzott speciális nyelvészeti munkák mind megannyi alapkövei a magyar nyelvtudománynak. Magyarország archeológiájára, valamint az ország természeti viszonyaira vonatkozólag ma már temérdek adat van összegyüjtve. Búváraink szorgalma, az A. bőkezűségéből támogatva sok, rendkivül becses adalékkal gazdagította irodalmunkat: Olyan alapvető munkák azonban, melyek az eddigi eredményeket a tudomány mai állásának megfelelő feldolgozásban adnák s a további kutatás irányait megjelölnék, még hiányzanak. «E hiány pótlására» irja Semsey Andor tiszteleti tag 1889 okt. 7-én az A. elnökéhez «a M. Tud: A.-nak ezennel 100,000 forintot ajánlok fel; arra kérve az A.-t, hogy titkos pályázatot hirdessen a következő munkák megírására, u. m. a magyar nyelvtanra, magyar irodalomtörténetre, Magyarország archeologiájára, Magyarország történetére, Magyarország földrajzára, Magyarország közgazdaságára, Magyarország geologiájára, Magyarország mineralogiájára, Magyarország flórájára, Magyarország faunájára. A pályadíj külön-külön 10,000 frt legyen és csak abszolut becsű munkának adassék ki. A pályaművek benyujtásának határideje 1895 október 7-ike». Mikor legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség. E mondat igazságát az A. évlapjain három esemény bizonyítja. E három esemény három névhez fűződik. E három név: gr. Széchenyi István, gr. Dessewffy Emil és Semsey Andor.
(délszláv), horvát országos intézet, melynek székhelye Zágráb. Strossmayer György diákovári püspök alapította 1860-ban 80,000 frt tőkével. 1866 márc. törvényileg megerősíttetett és 1867 julius 28. ünnepélyesen megnyilt, mely alkalomnál már 300,000 frt vagyona volt. Első, a király által kinevezett tagjai voltak: dr. Racki Fer., Jagié Vatroslav, Ljubic Simon, Danicic Gy., Mesic Mátyás, dr. Subotic J., Bogovic Imre, Muhic Pál, Veber A., Suhaj M., dr. Slosser J., dr: Bleiveis János, dr. Sulek Bog., Torbar Józs., Vukotinovic Lajos és Vukasovic Zivko. Az A.-nak négy osztálya van: történeti és nyelvtudományi; 2. bölcsészeti és jogtudományi; 3. matematikai és természettudományi és 4. művészeti. Hivatalos címe «Délszláv tudományos és művészeti akadémia» (Jugoslavenska akademija znanosti i umjetnosti). Évenkint egy ünnepélyes közgyűlése van és minden hónapban egy-egy osztályülése. Van egy protektora (jelenleg Strossmayer püspök), 1 elnöke (Torbar Józs.), 2 titkára, 1 könyvtárnoka, 82 valódi 16 tiszteletbeli és meg nem határozott számu levelező tagja. Kiadványai: «Rad» (Értekezések, eddig már 106 kötet); Monumenta spectantia historiam Slavorum meridionalium, (eddig 21 kötet); «Starine» (Régi emlékek, eddig 23 köt.); «Stari pisci hrvatski» (Régi horvát irók, 18 köt.); «Rijecnik hrvat. ili srp. jezikap» (A horvát-szerb nyelv nagy szótára, eddig 12 köt ); «Monumenta hist. jwridica» (eddig 4 köt.); «Djelau (Nagyobb értekezések, eddig 11 kötet) stb. Az A.-nak van nagy könyvtára, gazdag oklevélgyűjteménye és számra nagy, de értékre csekély képtára is. Székhelye saját gyönyörü palotája a zágrábi Zrinyi téren, melyet Schmidt F. báró bécsi építész épített és mely 300,000 frtba került. Magyar tudósok közül csak néhai Wenczel Gusztáv volt az A. levelező tagja. Ujabb időben az A. túlnyomólak katolikus papokból és klerikálisokból áll, ultramontán szellemben dolgozik és ez által nagyon hanyatlik. Szó van arról, hogy az A.-t állami intézménnyé teszik.
gazdasági, l. Gazdasági tanügy.
az; ami az akadémiákra és főleg az egyetemekre vonatkozik. Igy a főiskolai rendes hallgatókat A. polgároknak nevezik, amennyiben leginkább ők vannak A. egyetemi rendszabályoknak alávetve. A. szabadság alatt egyrészt az egyetemi polgároknak törvénybiztosította jogait, másrészt a tanítás és tanulási szabadságot értik. A. a szépészettanban a művészi stílus olyan iránya, mely mindenben a formai szabályszerűséget és az. erkölcsi mintaképeket követi. E jelzőt némelykor ócsárólag használják, ellentétképen a természetes, fesztelen stílushoz. Akadémikus izlés v. modor többnyire az, mely a természethűség és az egyéni felfogás hiján van s ennek ellenében az iskolai módszer utját követi; tehát nem önálló, hanem mesterkélt, rideg, élettelen. A. darabok, műipariskoláinkban azok, a rajz- és gipszminták, amelyek vagy az egész emberi testet v. annak egyes részeit életnagyságban ábrázolják. Az ezek után készült munkák is igy neveztetnek el.
(v. Hekadémos) attikai héros, ki a, Dioskurolnak elárulta a Théseus által elrablott; Heléna hollétét. Ezért a spártaiak Attikába való betöréseik alkalmával az oltalmába szentelt szigetet (l. Académia) nem bántották.
(geol.), az északamerikai kambri szisztéma legfelső emelete.