(techn.). Gyüjtőszerkezet, melyet viznyomással dolgozó szerszámgépekhez használnak; hogy a viz állandóan oly nagy nyomás alatt nyomuljon a munkagép hengerébe, a minőt annak a munkája megkiván. Az A. szerkezete henger, melybe tömítő szelencén keresztül nehéz súlyokkal megterhelt dugattyu. nyomul. E hengornek két csöve van, az egyiken a szivattyukból jön a bele viz, a másikon pedig a szerszámgépekhez ömlik belőle. A dugattyu a belsejében levő vizet annyi légkörnyomásnyira nyomja össze, ahány kg. súly a dugattyu belső lapjának egy-egy cm, területét terheli.
Az elektromos A. pedig oly készülék, melyben az elektromos áram kémiai átalakulásokat okoz, mely kémiai átalakulások termékeinek visszafejlődése, a kivánt időben, ismét elektromos áramot gerjeszt. A gyakorlatban csak az ólomlapu akkumulátorok alkalmaztatnak. Működésüknek elve a következő: ha két ólomlapot, melyeknek a felülete a levegő behatása folytán ólomoxiddá (PbO) változott, kénsavas vizbe mártanak és rajtuk elektromos áramot bocsátanak keresztül, a savanyított viz felbomlik oxigénre (O) és hidrogénra (H). Az O a pozitiv (+), a H pedig a negativ (-) elektródon fejlődik. Ha ezen fejlődő gátak buborékai elillannak, az elektromos áram munkája nem hasznosítható, ha azonban kémiailag le lesznek kötve, akkor ez az ily áram hasznosítható munkát végez. Az e módon lerakódó O ugyanis az ólomoxiddal ólomszuperoxidot képez
PbO+O=PbO, a katódon lerakodó H pedig az ólomoxid oxigénjával egyesülve vizet alkot PbO+2H=Pb+H2O és visszamarad a tiszta ólom (Pb) szivacsos ólom alakjában. Ez az eljárás az akkumulátor «töltése». Ha az ily módon megtöltött akkumulátor két lapját vezetővel összekötik, akkor ismét keletkezik elektromos áram, még pedig a töltési árammal ellenkező irányu «kisülési áram». Ez a kisülési áram ismét vegybontással jár, még pedig az O az előbb negativ lapra, a H pedig az előbb pozitiv lapra rakódik, minek következtében az előbb képződött ólomszuperoxid ólomoxiddá lesz redukálva, PbO2+4H=Pb+2H2O, a szivacsos ólom pedig ólomoxiddá oxidálódik Pb+O=PbO. A kisülés tehát a töltésnél végbement kémiai processzus visszafejlődésében áll, mely alkalommal a töltésre fordított elektromos energia, az átalakulások okozta veszteséget leszámítva, ismét szabaddá válik. A töltési és igy a kisülési áram erőssége függ az elektródok nagyságától, a kémiai processzus behatásának kitett «működő» réteg vastagságától és az alkalmazott elektrolittól. Hogy a müködő réteg a gyakorlatra nézve elég vastag legyen, a töltést és kisütést gyakran kell ismételni, mely munkát az A. alakításának (formálásának) nevezik. Az A. ily alakját először Gaston Planté állította elő és közölte 1879-ben Párisban; ez képezte alapját az A.-ok későbbi fejlődésének.
[ÁBRA] Akkumulátor.
A hosszadalmas alakítási eljárás egyszerűsítését célozta Faure (1881) az által, hogy A.-jaiban nem tömör ólomlapokat használt, hanem az elektródok ólomlapjaira az ólomnak valamely oxigén vegyülékét kente rá, főkép ólompirt vagy ólomgelétet, mely vegyülékeknek ólomszuperoxiddá, illetve szivacsos ólommá átalakítása sokkal hamarább eszközölhető, mint a tiszta ólomé. Az újabban szerkesztett és a gyakorlatban alkalmazott különböző A. lényegileg mind a Fanre-féle rendszeren alapszik. Minthogy azonban a működő réteg nem eléggé összetartó és igy könnyen lehüll az ólomról, tömör ólomlapok helyett kereteket használnak, amelyekbe a működő anyag bele van nyomva. A különböző szabadalom főkép a keret szerkezetében és az A. alakítása módjában tér el egymástól. Legelterjedtebbek a Sehenek és Farbaky (selmecbányai tanárok) A.-i, a Tudor-félék és az Electrical Power Storage Co. A.-i. Vannak A.-ok, melyekben más anyag müködik, mint amilyen az ólom, illetve annak vegyülékei, p. szén és horgany, réz és horgany, ólom és réz, palladium és ólom stb., de mindegyik kombinációhoz a kénsav helyett a megfelelő elektrolitet kell venni. Ezek az A.-ok azonban a gyakorlatban ez ideig jelentőséggel nem birnak. Egy A. sarkfeszültsége mintegy 2 Volt, mely a kisülés alatt 1.95-1.85 Volt-ra sülyed. Az A.-ok működési képességét azok kapacitása adja, mely ampere-órákban fejeztetik ki 1 kg. elektródra 4-8 ampere-óra kapacitás esik. Az A. hatásfoka új állapotban 77 és 82% közt v állakozik. E hatásfok gondos kezelés mellett hosszu ideig megóvható, de tekintettel arra, hogy még csak néhány év óta vannak A.-ok gyakorlati alkalmazásban, azok tartósságára még hiányzanak a megbizható adatok.
Az A.-okot a gyakorlatban alkalmazzák: oly esetekben, melyekben a munkagép járása egyenetlen, tehát a dinamogép sarkfeszültsége változó; ekkor a változások kiegyenlítésére vagy még helyesebben arra használják, hogy az egyenetlen feszültségü árammal töltik az A.-okat és ezek áramát használják fel a fogyasztásnál. Alkalmazzák továbbá az elektromos energia raktározására, ha a gépüzem megszünése után is igénybe akarják még venni, felesleges munkaképesség raktározására, hogy szükség esetén felhasználtassék, közlekedési eszközök gépeinek mozgatására, kocsikon, hajókon s az üzemnek zavarok ellen való biztosítására.
l. Tárgyeset.
(lat.) a. m. pontos.
l. Vádelv és vádrendszer.
v. szögecs, amivel a hordók vasabroncsos végeit összeaklálják.
kisközség Ugocsam. tiszántuli j., a Fekete-Eger nevü mocsár által képezett félszigeten, (1891) 284 magyar lak., közelében vannak Kávásvára romjai.
(gör,) a. m. mozdulatlan. A. vonal a földrajzi egyenlítő közelében a föld felett elvonuló delejes egyenlítő, mely a földrajzi egyenlítő metszi, egyrészről az Atlanti-tengeren a nyugatafrikai parton, másrészről a Csendes-tengerben. Delejes inklináció az egész vonalon nem vehető észre.
kisközség Alsó-Fehérm. alvinci j.; közel a Maroshoz, (1891) 1066 oláh lak.
az orvostudományban a betegségek tetőpontjának, tehát a legsúlyosabb stádiumának megjelölésére használt kifejezés (stadium acmes).
Szimferopol régi neve (l. o.).