(ásv.), az augithoz hasonló ásvány, de ennél keményebb és nagyobb fajsúlyu. Vannak mineralogusok (p. Tschermak), kik egynek tartják az egirinnel (l. o.). Egyhajlásu tűs kristályai igen hegyesek; innen görög neve. Ström P. ismertette először. Norvégia (Eger gránitban, Porsgrund zirkonszienitben) a főlelőhelye. Nálunk a ditroitban Ditróról (Csikmegye) ismeretes.
1. tartomány az orosz Közép-Ázsia kirgiz pusztáin, 594,673 km2-nyi nagysággal s (1887) 463,347 lakossal (köztük 100,000 kirgiz). A tartomány geologiai tekintetben 3 részre oszlik, melyek fizikai tekintetben egymástól teljesen elütnek. Az északi rész alacsony, az Irtis mentén fővényes és sóstókkal borított sikság. A középső rész, melyet meglehetős hegyek szelnek át s az Isim, Nura és Szari-Szu folyók öntöznek, bar erdőtlen és nagyrészt köves, alkalmas állandó megtelepedésre. Itt egyesül a vidék érckincse, mely főleg aranyból, rézből és kőszénből áll. A déli rész puszta, viztelen sivatag, mely a Szari-Bzu forrásaitól Csu folyóig terjed. -2. Kerület az ugyanily nevű tartományban 128,052 km2-nyi területtel s 125,890 lakossal. 3. A kerület és a tartomány fővárosa. 1862 óta áll fenn s van postája, távirója. 50,305 lakosa van.
1. (Kis ), kisközség Alsó-Fehérm. nagyenyedi j.-ban, (1891) 515 oláh lak. 2. (Szász ), kisközség Kolozsm. tekei j.-ban, (1891) 1083 oláh lakossal. 3. (Szél ), l. Szélakna.
1. a föld szinéről függőlegesen v. kisebb nagyobb dőléssel a hegység mélyébe hatoló nyilás, mely a hegységben levő bányamíveléssel közlekedik; a fűggőleges aknát irányakná-nak, a dőléssel bitót lejtő v. dőlt akná-nak nevezik. Beszálló aknák az emberek ki- és beszállására; szállitó aknák az anyagok ki- és beszállítására gépaknák, vizaknák vizemelésre; légaknák, szélaknák a bányák szeleltetésére; kutató aknák a hegység megvizsgálására szolgálnak. 2. A. (franciául la mine; németül Mine, a középkori latin mina szóból), robbanószerrel töltött földalatti üreg. A robbanószernek távolról való felrobbantása által az aknát környező közeget, vagy tárgyakat akarják szétvetni, v. az azok közelében levő embereket akarják harcképtelenné tenni. Szárazföldi és vizi A.-t különböztetnek meg. A szárazföldi A.-hoz vezető földalatti folyosó: az akna tárnájá-nak falait beomlás ellen való biztosításul, többnyire, fával, vagy falazattal bélelik ki; az aknát magát kazmarának is nevezik; ez rendesen vizmentesen van bélelve s ebbe helyezik el a lőport, v. másfajta robbanó szert, amelyet gyujtóvezetékkel kötnek össze az akna tüzelőjével (Minenherd), ahonnan az aknát a kellő időben felrobbantják. A robbanószernek a földszinétől való legrövidebb távolságát: legkisebb ellenállási vonalnak nevezik. Földben készített akna felrobbantása után tölcsérszerü gödör keletkezik, melynek környékén a föld kisebb-nagyobb távolságra meglazult. Ha az akna úgy volt megtöltve, hogy a tölcsér felső nyitásának sugara egyenlő a legkisebb ellenállási vonallal, akkor közönséges A.-nak nevezik; ha ellenben az említett sugár a legkisebb ellenállási vonalnál rövidebb vagy hosszabb, akkor gyengének, illetőleg túlerősnek, vagy feszítő golyónak is nevezik. Az A. felrobbantásánál kihajitott földet az A. kévéjének nevezik. Ellenséges A.-k elrontása végett azok közelében, de mélyebben készítenek A.-t s azt csak annyira töltik meg, hogy tölcsért ne képezzen, de az ellenséges A. összeomlását idézze elő; az ily A.-t zúzó-nak (Quetsch mine) mondják. A közeledő ellenség lábai alatt felrobbanó aknát: röpítő aknának (Flattermine) nevezik. Már az ókorban alkalmaztak A.-t, amennyiben tárókban a várfalak alá hatoltak, azokat aláásták és egyelőre gerendákkal támogatták s ha a várfal bizonyos része igy alá volt ásva; akkor a falat tartó fa-alkotmányokat meggyujtották, ami a várfal összeomlását s rés keletkezését idézte elő. Lőporral töltött A.-t a XV. században előbb az olaszok, majd a spanyolok és törökök kisérlettek meg; a XVI. században már Európa szerte alkalmazták. 3. A. a hordó szája; az a nyitás, amely a hordó közepén a dongába van készítve s a bor beöntésére és a hordó töltögetésére szolgál. Lásd még Alagcsövezés.
a bányászatban az akna használatáért idegenektől követelt bér, mely rendesen a kiszállítandó mennyiség arányában előzetesen állapíttatik meg.
l. Szénélegmérgezés.
az aknának legmélyebb pontja.
Hogy laza v. lágy kőzetben az akna oldalai be ne omoljanak: fával, falazattal, v. vassal ki kell gárdozni az aknát; a fagárdozat rendesen hosszukás négyszögkletü; a falazott gárdozat v. gömbölyü, v. olyan négyszögü, melynek oldalai a kőzet nyomását boltozattal fogják fel; a vasgárdozat rendesen hengeralaku.
: a bányászatban emelőgép, melyet sulyos géprészeknek az aknába bocsátására vagy kihozására használnak.
a széntelepnek v. érces érnek az a része, amelyet az akna körül a kőzet állóságához mért vastagságban,. az akna biztositása végett, érintetleunül hagynak.