l. Kydippé.
(ásv.), l. Arzenopirit.
v. aplesztia (gör.), az étvágy beteges növése, amely polifágiává, vagyis falánksággá fejlődik. Súlyosabb agybántalmaknál, hisztériánál és elmebajoknál szokott fellépni. Állatoknál a tizedik agyvelő-izompác átmetszésével mesterségesen megakadályozható.
kisközség Szilágym. tasnádi j.-ban, a Kraszna balpartján, (1891) 1502 magyar és oláh lak., vasuttal, postával és táviróval. Régen az akkori Közép-Szolnokm. gyakran itt tartotta gyüléseit. Szt László korából való kéttornyú temploma van.
(Agathius, Acacius Achatius): Mint szentet tiszteli az egyház 1. a kappadociai származásu Á. századost, ki valószinüleg 311-ben Maximin alatt szenvedett vértanu-halált. Tiszteletére Konstantin templomot emelt, melyet később Justinian renováltatott. Emlékünnepe május 8. A 14 szükségben segítő szent közé tartozik. 2. Á. vértanu, Lucinius császár alatt szenvedett vértanuhalált Miletben 321-ben. Emléknapja julius 28. -3. Á. amidai (Mezopotámia), püspök, aki 422-ben eladván még az egyházi edényeket is, 7000 persa fogolyt szabadított ki. 4. A görög egyház ápr. 17-én ünnepli Á. melitenei püspök emlékünnepét.
1092-ben a kunok vezére, kit az Al-Duna mellett vívott csatában maga szent László vágott le.
kisközség Maros-Tordam. marosi alsó j., (1891) 791 magyar lakossal; hires cseréppipáiról, melyeket lakosai igen nagy mennyiségben készítenek.
legrégibb nyoma 1136-ból való, midőn az aradi gyülésen Thuróczy, szerint a királyhoz való hűtlensége miatt az Ákos-nemzetségbeli Majnótot is megölték. A nemzetség legkitünőbb tagja volt Ernye (Irén bán)és fia, István. Ernye bánt 1271-1284 közt említik; fia, István, hősies részt vett IV. László küzdelmeiben Gede és Perestyén várak alatt s híve volt III. Andrásnak is, ki feleségével, Ágnes királynéval együtt, az evangéliumra és a keresztre tett esküvel fogadta 1298-ban, hogy István országbirót mindenki ellen megvédelmezi. Kortársa volt (1297) Mihály fia, Ákos is. Mihály sárosi « comes » és várnagy 1312-ben a rozgonyi csatában Károly Róbert mellett küzdött s 1323-ban már a királyné tárnokmestere volt. A nemzetség, melynek utolsó nevezetesebb tagja 1591-ben János ugocsai alispán, birtokos volt Borsod-, Sáros-, Ugocsa-, Zólyom- és Zarándmegyében. E nemzetségből vált ki a Bebek- és Csetneky-család, mely már a XIV. század első tizedében elszakadt egymástól. A nemzetség monostora és négytornyú román bazilikája a szilágymegyei Ákoson állott.
(szíktelenek), növénytani műszó, Jussieu rendszerének első főcsoportja, vagyis az összes virágtalan, vagy kriptogám növények összefoglalása. L. Szík, Sziktelen és Virágtalanok.
v. aquavita: régi neve a pálinkának (az olasz acquavite v. lat. aqua vitae, fr. eau-de-vie, tulajdonkép élet vize).