(Achromatia) alatt értendő ama festőanyagnak teljes vagy részleges hiánya, mely az emberi köztakaró (bőr) rendes szinét adja. Ha ez a festőanyaghiány veleszületett, akkor Albiniztmus (l. o.) a neve, ha pedig szerzett baj, akkor Leukoderma, Leukopathia és Vitiligo névvel jelölik.
(gör. szintelenség), a jó optikai készülékek (messzelátó, mikroszkóp, fotografiai lencsék stb.) ama tulajdonsága, hogy szines szegély nélkül való képeket adnak. Fizikai értelemben az A. a fény törése színszórás nélkül. Sötet szobába kis nyitáson keresztül beeső napfény útjába tett ernyőn a napnak kis kerek, fehér képe támad. A sugár-nyaláb útjába ékalakú üvegdarabot, prizmát helyezvén, a fénysugarak a prizma vastagodó része felé megtörnek, minélfogva az ernyőn levő kép eltolódik, de egyúttal szivárvány színeiben pompázó szalaggá, színképpé szélesedik (l. Színszórás). A színkép távolsága a fehér kép kezdetbeli helyétől a prizma fénytörésének mértékeül, a színkép szélessége pedig színszóró képességének mértékeül tekinthető. Newton, aki a színszórást felfedezte, tökéletlen készülékekkel végzett kisérleteiből arra következtetett, hogy a színszórás arányos a fénytörő képességgel. Ez tévedésnek bizonyult. Egyenlőszögü prizmákat készítvén flint- és koronaüvegből, az előbbinek színképe közelitőleg kétszer olyan széles, mint a koronaüvegé, de a színkép eltérítése közel sem kétszer akkora. Ebből következik, hogy a flint-prizma éppen olyan széles színképet ad, mint körülbelül kétszer akkora törőszögü koronaüveg prizma, de a fényt kevésbbé teríti el. Két ilyen prizmát összeillesztvén olyformán, hogy éleik ellentett fekvésüek legyenek, a rajtok átmenő fény színszórás nélkül törik. Ugyanis a koronaüvegben megtört és szétszórt fényt a flint ugyanannyival szórja ellentett irányban, vagyis ujra fehérré egyesíti; a fehér fény azonban az eredeti irányhoz képest mégis elteritve marad, mert a második prizma törése kisebb, mint az elsőé. Az ilyen kettős prizmát akromatikus-nak, színtelenítettnek nevezik. A lencsére egy pontból eső sugarak a színszórás miatt nem egy pontban egyesíttetnek. A gyüjtőlencse a kevésbé törékeny piros sugarakat messzebb, a törékenyebb kék ibolya sugarakat Akromatikus lencse pedig a lencséhez közelebb gyüjti össze s emiatt a keletkező kép nincsen élesen határolva, ha nem szivárványszínekkel szegélyzett. A lencse eme hibáját szint eltérésnek (kromatikus aberráció) nevezik. Az ilyen lencse legfölebb durvább vetítésekre, v. kis nagyításu kézi nagyítónak használható. Jó mikroszkópot és messzelátót tényleg csak akkor tudtak szerkeszteni, amikor a lenecse eme hibáját kiigazítani; akromatikus lencséket készíteni sikerült. Ez a prizmánál ismertetett fogással érhető el.
[ÁBRA] akromatikus lencse
Koronaüvegből való gyüjtő (az ábrán AB) lencséhez oly flintlencse (CD) illesztendő, melynek. az előbbivel egyenlő színszórása, legkisebb fénytörése van. Ez a reáeső szétszórt fényt ellentett irányban szórván, fehérré egyesíti. A pont szintelen képe a kettős lencsétől távolabb jön létre. Ha p. P és V az AB lencsétől törött és szétszórt fényben a piros, illetőleg a viola színű sugarak egyesülési pontja, akkor a CD lencse ezeket a sugarakat s a közbeesőket is P' pontban egyesíti. A két lencsét különösen ha finomabb készülékekbe van szánva kanada-balzsammal szokták összeragasztani.
(gör.), ujabban dr. Marietol leirt ritka megbetegedés, melynél a test kinyuló részei (csúcsai), a növényeknél mutatkozó csúcsnövekedéshez hasonlóan megvastagodnak, kiszélesednek, mintegy óriás-szerü túlfejlődésnek indulnak: igy az orr, a kéz- és lábujjak, a fül, az ajkak, a pofa, a nyelv, az álcsúcs stb. E testrészek szövetei közül főleg a csontok vastagodnak meg és csontnövedékeket termelnek; az alsó állkapocs kivételével nincsen bebizonyítva, hogy e mellett a csontok meg is hosszabbodnak s azért mások a pachyakria (csúcsmegvastagodás) elnevezését is használják. A bántalom a test mindkét felén részarányosan szokott fejlődni; az illetők meglepetve veszik észre kezeik és lábaik folytonos növekedését; úgy hogy mindig nagyobb és nagyobb keztyükre és cipőkre szorulnak. Ma a vita a körül forog: növési rendellenesség(Freund) v. pedig betegséggel (Marie) van-e itt dolgunk? mert minden a körül forog: vajjon a növési időszak alatt v. annak teljes befejezte után kezdődött-e a bántalom. Erre ugyanegy ember különböző életszakaszaiban megejtett méretek felelhetnének, aminők ma még hiányzanak. Az akromegáliát néha kisérő gerincagyi megbetegedések, a thymus, a hypophysis, a sziv szokatlan nagysága Marie felfogása mellett szólanak. A bántalom gyógyíthatatlan és igazi okai ismeretlenek.
(gör.), oly versezet, melynek minden sora vagy szaka a megelőző sor v. szak végbetüjével kezdődik Ha a versszakok elején a megelőző versszakok utolsó szótagja ismétlődik, a versnek akromonosyllabikon a neve.
az északamerikai Ohió állam Sunnnit county-jának fővárosa 52 km.-rel Cleveland-től délre, az Ohio-Erie-csatorna keresztezése pontján, 150 m.-el az Ohio és 291-el az Atlanti tenger szine fölött, vagy (1890) 25,000 lakossal. Iparán kivül nevezetesek a vidékén előforduló tűzmentes ásványfesték.
görög névvel jelölték a régiek valamely állócsillagnak napnyugtakor bekövetkező keltét v. nyugtát. Ennek a fontossága szembeötlik, ha meggondoljuk a régiek naptárának fogyatékos voltát, melynél ugyanaz a terminus nem ugyanegy évszakba esett, úgy hogy a kalendárium mellett az égnek megfigyelése is szükségessé vált. Igy p. bizonyos mezei munkák Egyiptomban Szirius v. más fényes csillag A. keltéhez v. nyugtához voltak kötve.
(gör. «fellegvár»). A görög városok magas, természetes erődöt képező szikláján épült fellegvárát (felsővárost) hivják rendszerint A.-nak. Az A.-ban voltak a fontosabb középületek, templomok stb. Mesterséges védőművekkel, körfalakkal, tornyokkal volt megerősítve, úgy hogy veszély idején a lakosoknak végső menedékhelyül szolgálhatott. A legnevezetesebb A.-ok voltak az athéni (melyre az A. név a történelemben leginkább alkalmaztatik), a thébai (Kadmeia), a korintusi (Akrokorinthos), a messzenei (Ithomé), az argoszi (Larissa), a pergamoni és mások.
(gör.), oly költemény, melyben a versszakok (esetleg a sorok) kezdőbetüi összeolvasva egy nevet v. valami mondást tesznek ki (többnyire a szerző nevét). Ha a sorok utolsó betüit alkalmazza igy az iró: telestichon, ha a középmetszetnél levő betüket: mezostichon a vers neve Nálunk e verselői játék különösen a XVI-XVIII. században volt divatban (Tinódi, Balassi, Ilosvai, Amade).
(görög). A görögöknél tágabb értelemben valamely tárgy szembeötlő legszélsőbb v. legmagasabb részeit jelentette, mint p. a hajók orrának díszítménye, a győzelem istenasszonya szárnyainak vége stb. Szükebb értelemben az épületeken az oromzatok sarkaira és csúcsára helyezett díszítményt értik alatta. Az A. vagy szimbolikus dísz volt, mint p. lant Apolló templománál, griffmadár Athéne templománál, vagy a növényvilágból kölcsönzött ornamentáció: a legyező pálma leveléből képezett palmetta.
[ÁBRA] Akrotéria.
A lapos görög oromzatoknál az erőműtani szabályoknak megfelelőleg a csúcson alkalmazott A. kicsiny volt és a sarokdíszleti A: k nagyok voltak. Viszont a magasabb római oromzatoknál a csúcs-A. volt nagy és a sarok-A.-k voltak kicsinyek. Az A.-k márványból, vagy még gyakrabban terrakottából készültek; ez utóbbi esetben befestették. Az antik szárkofágok teteje szintén A.-kkal van sokszor díszítve, hasonlókép a modern iparművészet több terméke is (különösen butorok). A rajzok közül az 1. ábra csúcs-A.-t, a 2. ábra sarok-A.-t ábrázol.
(gör.), a legmagasabb uton való törekvés a megismerésben: a dolgok végső okainak kutatása.