Alakor

a búza (Triticum) soványabb fajainak a neve Van piros A. vagyis tenkely (l. o.) és fehér A. (Triticum monococcum L.). Ennek a kalásza oldalról lapított, sürüen sindelyező, a tengelye törékeny. Kalászkái többnyire háromvirágúak,. pelyvája csúcsa háromfogú. érett kalászkája, mint a latin faji neve mondja, többnyire csak egymagú. Egyv. kétnyári, jun.-jul.-ban virágzik. Hegyvidéken, sovány földbe vetik, amelyben más jobbfajta gabona nem boldogul. Inkább a lónak és sertésnek adják, lisztje sárgás, de különben hasznavehető.

Alakos

(personatus), növénytani műszó, lásd Alak.

Alakoskodó növény

(színlő, színvalló növény, növénymimikri), olyan növény, melynek termete, színe stb. a termőhelytől v. általában a térmőhely környezetétől nem különbözik, tehát egyáltalában nehezebben lehet felismerni, a termőhelyén meglátni vagy megkülönböztetni, ami a növénynek védélmére, ellenségétől való menekülésére nézve hasznos lehet. Ilyen p. a lenfojtó vadóc (Lolium remotum Schrk 1788, L. linirolum A. Bt. 1834), mely a lenvetésben vékony szalmájával észrevétlenül meghuzódik, mellette könnyen elmehetünk a nélkül, hogy megláthatnók, ha csak figyelmesen nem keressük. Keskenylevelü, magános, v. egy tőből eredő, 4-6 szálú szalmáján nincs semmi teltünő. A lenfojtó vadóc helyenként a len közt annyira elhatalmasodik, hogy a lent majdnem egészen elnyomja úgy, hogy szinte inkább a lent kell kiböngészni a vadóc közül.

Alakosok

(Personatae), növénycsalád, helyesebben Tátogatók, l. o.

Alaksó

a kősóbányákban előre meghatározott szélességü, vastagságu, s hosszuságu alakban termelt kősódarab, melyért a munkást fizetik; az alaksó kivágása mellett elaprózott sóért nem fizetnek. Egy-egy darab alaksónak súlya 50 kiló.

Alakszántás

a szántás az a neme, melynél a megszántandó tábla közepén annak kisebbített képét kitüzik, ezt az ágyszántás, módjára felszántják, most a megszántott terület egyik sarkába beállítják az ekét s körülszántják annak mind a négy oldalát. Ezt addig folytatják, mig a tábla szélére nem jutnak. Az A. szerint tehát az ágyekével osztó barázda nélkül lehet valamely területet megszántani. L. Szántás.

Alakszer

(sablon), eszköz, amellyel valamely tárgynak alakját gépies módon előrajzolják v. készítésnél alakját ellenőrzik.

Alakszerüség

jogilag a megkivánt külső tulajdonságok összesége.

Alakszók

l. Viszonyszók.

Alaktalan

(eszt.), a szépnek, amennyiben ez csakis harmonikus alakban jelenhetik meg, legdurvább ellentéte; néha a költészetben türhető ott, hol csak külső A.-ságról; formahiányról van szó, mely mögött mégis költői érzések rejtőzhetnek. Néha a drámában az alaktalanság, ugy a formában, mint a jellemzésben szándékosan használtatik arra, hogy a valóságnak épp ily A. jelenségei minél hívebben tükröztessenek. Található Ibsennél és a modern realizmus követőinél.

Az ásványtanban alaktalan a kristályosnak az ellentéte. A. vagy amorf az olyan anyag, melynek tömege teljesen egyöntetü, azaz a kristályos szerkezetnek minden nyoma nélkül van. Az A. anyagban a részecskék nem individualizálódtak és semmiféle tulajdonsága szabályos szerkezetre nem vall. A folyós testek szerkezetével hasonlíthatók össze. Az A. ásványok vagy félig folyós állapotból merevednek meg, mint p. a földi szurok és számos gyantanemü ásvány; vagy megelőzőleg tejnemü, esetleg pépszerü tömegek és megszáradva lesznek alaktalanokká, p. az amorf magnezit; v. kocsonyás anyagból szilárdulnak meg, p. az opál; v. végre izzón folyós anyagból gyors lehülés következtében lesznek alaktalanokká, p. az üveg, v. mint ásvány az obszidián (vulkáni üveg). Breithaupt nyomán a kocsonyás anyagból lett amorf ásványokat (p. az opált) porodin amorfoknak, az izzón folyós anyag megmerevedéséből keletkezetteket (p. az obszidiánt) hialin amorfoknak nevezik. Vannak testek, melyek csak A. állapotban ismeretesek (p. opál), mások, melyek kristályosban és A.-ban (kén, szén, foszfor). A. testek anélkül, hogy halmazállapotukat megváltoztatnák, kristályosokká lehetnek, mely átalakulás mindig melegfejlődéssel jár, némelykor fénytüneménnyel is. Az alaktalan testek, nevezetesen az ásványok bizonyos tulajdonságokat minden irányban egyféleképen mutatnak (p. fénytörést v. hő okozta kitágulást), kristályos testekben e tekintetben eltérések mutatkoznak.


Kezdőlap

˙