a nyelvtannak az a része, mely a szóknak alakjait magyarázza meg. Ez ismét három részre oszlik: egyik a szóknak összetételét tárgyalja, a másik a képzésüket vagyis egymásból való származásukat, a harmadik meg ragozásukat v. hajlításukat. L. Összetétel, Szóképzés, Ragozás. A. a növénytannak az a része, mely a növénytagok alakbeli és fejlődésbeli kölcsönös elhelyezkedésük, képződésük helye, útja-módja, növekedésük, alakjuk, nagyságuk stb. viszonyai (de az életműködés számbavétele nélkül) ismertetésével és törvényeivel foglalkozik, Ha ez az ismertetés a növénytagoknak vagyis szerveknek (organum) külső sajátságaira terjeszkedik, szervtan, fitognózia, organologia vagy organografia a neve; a szervek átalakulásainak ismertetése (metamorfózis) szintén ennek egyik ága. Ha az A. a növények belső szervezetét ismerteti, boncolástan (anatomia) vagy szövettan (histologia, phytotomia) a neve. Ha az A. a tagok alakulásának és kifejlődésének lefolyását és törvényeit ismerteti, kifejlődéstannak (morphogenia) mondják. Ennek ága a fejlődéstan szoros értelemben (ontogenia seu embryologia), mely a szervek létrejöttét nyomról-nyomra ismerteti, továbbá az ősnövénytan (phytopalaeontologia), mely az ősvilág növénykövületeit és kőmásolatait ismerteti, kifejlődéstanilag pedig azt a láncolatot igyekszik kideríteni, mely a ma élő növényeket az ősvilágíakkal összekapcsolja, általában a növényvilág kifejlődését lehetőleg kezdettől fogva. Nem szigoru értelemben a hisztologiát és ontogéniát egyűttvéve is nevezik morfologiának. Végre részletes A: nak (morphologia specialis) a rendszertant (systematica) nevezik.
két tó neve az orosz Dsungáriában a khinai határon, 96 km.-rel K-re a Balkas-tótól. A K-i, vagyis Nagy-A. Aisz-kul 2045.6 km2 nagy és körülbelül 4 m.-nél mélyebb. A Ny-i A., vagyis Szaszyk-kul, melyet a K-itől mocsaras, 21 km. széles földszorulat választ el, 523,5 km2 területü. Mindkét tó vizének sós íze van; partjaik alacsonyak.
(alakcsere), növénytani műszó. A fa friss állapotban átlag 45% vizet tartalmaz, melynek elszállásakor térfogatát és többnyire alakját is változtatja. A viz gyors elszállásakor a fa vetemedik, fintoros lesz, hasadozik. Befolyással van az A. nagyságára még a farostok egyenetlen növése is. Alakváltozásnak v. alakcserének (pleoseu polymorphia) mondják azt is, midőn egy gombának egy fejlődésköre alatt 2-, 3-, sőt 4-féle spórája is van.
v. Alakító vas, a kovácsmunka könnyítésére való; oly esetben használják, midőn több egyenlő alaku és méretü gépalkatrészt kovácsolnak. Ilyenkor készítenek egy nagyobb darab vasba a kovácsolandó részek alakjának megfelelő üreget, melybe az előre megfelelően kirajzolt részeket meleg állapotban beleverik. Kisebb tárgyak számára az alakító vasat acélból v, acélosított vasból, nagyobb tárgyak számára pedig öntött vasból készítik.
(beszédalakzat, lat. figurae), mint retorikai műszó a szólás mindenféle művészi alakítását, a közönséges kifejezésmódtól való eltérését jelenti. Tágabb értelemben a képleték is az A. közé sorozhatók, mind az előadás eltérést szinezésére szolgálnak s díszét, hathatóságát és világosságát fokozzák; de a szoros értelemben vett A. különbözik a képlettől. A tropusban a szók képzettartalma változik, új képet iktatunk a kifejezésbe, mig a nyelvtani szerkezet változatlan, az alakzatban a beszéd alakja (p. a szók kapcsolata) szenved változást, de a szók megőrzik eredeti jelentésüket; a képlet inkább a szemléletességet növeli s a fantáziának szól, egészben véve a költői nyelv sajátja, a beszédnek alakzati elváltozását pedig inkább az érzelmi felindulás szüli közvetlenebbül hat, s egészben retorikai jellemü, Megkülönböztetnek szó és gondolatalakzatokat, aszerint amint a szólás művészi alakítása egy vagy több szóra terjed ki más felosztás szerint hangbeli és értelmi alakzatok vannak.A fonétikai figurák a szók hanganyagának sajátszerü alakításával törekszenek művészi hatásra, nevezetesen a szimbolikus hangalakzatok, mint a retorikai interjekciók, a hangfestés (onomatopolia), továbbá a zenei természetü A., mint a rim, asszonancia, alliteráció és az eufónia, végül a szorosan vett szóalakzatok, melyek ismétlés (annominatio, epanalepsis, anadiplosis, epizeuxis, paronomasia; anaphora, epiphora, symploke; gradatio stb.), elhagyás (ellipsis, asyndeton, zeugma) és a szók helybéti v: értelmi fölcserélése v. szembeállítása által keletkeznek (antimetabole, anaklasis, amphibolia stb.). Az értelmi alakzatok a szólás értelmét emelik ki v. szinezik sajátszerüen a kifejezés eszközeinek részint halmozásával v. fokozásával (pleonasmus, synonymia, parallelismus, periphrasis, exergasia, accumulatio; auxesis, hyberbola), részint korlátozásával vagy gyöngítésével (elmellőzés, elhallgatás, közbevetés, deminutio), részint a kifejezés külső formájának v. belső tartalmának átalakításával (felkiáltás, kérdezés, kételkedés, visszavétel, anakoinosis, dialogismus, apostrophe, látomás; paradoxon, oximoron, euphemismus, ironia). A beszéd némely más fordulatait a régibb retorika szintén az A.-okhoz számította (megelőzés, megengedés. személyköltés, jellemrajz stb.); melyeket az újabb elmélet kirekeszt onnan, mert a beszéd egész tartalmára nézve a rendes előadásmódtól eltérő alakulások ugyan, de magukban véve nem alakzatok és nem járnak a szólás sajátszerü alakításával. V. ö. Gerber: Die Sprachz als Kunst. A. ipari szempontból l. Színnyomás.
(németül Lehrbogen). Az íves állványoknak az a része, melyre a boltozat belső felülete (az intrados) közvetlenül támaszkodik. Egysoros vagy egymással szilárdan összekötött kétsoros rövid pallókból áll, és külső periferiája az intrados hajlását követi. Az A.-eket 1-2 m.-nyi közökben állítják fel s a boltozat nagysága és vastagsága szerint alul megtámasztják (l. Íves állvány).
(Pseudomorphismus, ásv.) Vannak kristályok, melyeknek alakja nem felel meg annak az anyagnak, mely őket alkotja. Találni p. hexaéder, oktaéder s pentagondodekaéder kristályokat limonitanyagból, de azok nem a limonit anyagát illetik meg, mert a limonit anyaga nem kristályosodik, hanem egy más ásványét, a piritét. Azok a kristályok eredetileg nem mint limonitkristályok képződtek, hanem mint piritkristályok. A legtöbbnek belsejében piritre lehet ismerni, melynek anyaga (vasszulfid) idő multával elváltozott; a vasszulfid kénje helyébe oxigén és viz lépett. A limonit tehát a vasszulfid lassú változásával képződött úgy, hogy a pirit eredeti alakja megmaradt. A limonit azokban a kristályokban álalakban van, azok a kristályok a limonit Á.-i, vagyis szeuádomorfózisai. Valahányszor valamely ásvány őt meg nem illető kristályalakban fordul elő, mindannyiszor azt mondjuk róla, hogy álalaku vagyis pszeudomorf, maga a tulajdonság pedig általánosítva az Á., pszeudomorfizmus. Az említett speciális esetben azt mondjuk, hogy a limonit pszeudomorf pirit után, mert a kristály alakjai a piritének felelnek meg és az anyag is eredetileg a pirité volt. A pszeudomorfózisokat legelőször Werner ismerte fel (némelyek Romé Delisle-nek tulajdonítják az első felismerés érdemét) és «Afterkristalle» névvel jelölte őket. A pszeudomorfózis megnevezés Haüy-től való (Traité de minéralogie T. I. Paris, 1801. 140. lap). Képződésükre nézve igen sokfélék lehetnek és noha eddig igen nagy számmal ismeretesek pszeudomorfózisok, képződési viszonyaik még sincsenek tökéletesen felderítve. Tanulmányozásukat nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy ritkán találni átmeneti formákat, vagyis olyanokat, melyeknek anyaga részben még a régi. De meg némelyike ez A.-nak egyszerü folyamatok alapján könnyen magyarázható, mások ellenben azt mondhatni, hogy a legtöbb bonyolódott természetüek és nem igazítanak egykönnyen útba. Az utóbbi években igen sok történt e ikren, de sokkal több történhetett volna, ha a megfigyelések és vizsgálatok gazdagabb anyagra támaszkodhatnának. Az ilyen elváltozásban levő ásványok ugyanis nem lévén elég tetszetősek, sok gyüjtő régebben kevéssé vette őket tekintetbe és inkább félredobta, semhogy a gyüjteményben helyet adott volna nekik. Az elváltozás többnyire a krístály tökéletességének és szépségégének rovására történik, s azért is az amateur előtt becsét veszti. A képződés alapján legszokásosabb a pszeudomorfózisok következő osztályozása: 1 Elváltozás következtében létrejött pszeudomorfózisok; 2. kitöltés következtóben létrejött psz. Amazok megint lehetnek a) átalakulás folytán és b) eltolás folytán képződött pszeudomorfózisok. 1. Elváltozás következtében létrejött pszeudomorfózák azok, melyek az által képződtek, hogy az eredeti ásvány anyaga (ritkábban csak szerkezete l. alább paramorfózisok) megváltozott a nélkül, hogy az alak változást szenvedett volna. Ez elváltozáskor az eredeti anyagnak egy része gyakran még megmaradt, akkor csak átalakulás történt, vagy pedig az egész eredeti anyag mással kicserélődött, akkor mintegy eltolatott, helyesebben talán kitolatott eredeti alakjából.
Az Á. közben három eset lehetséges. Az eredeti ásvány anyaga vagy veszitett alkatrészt, vagy felvett, vagy pedig egyidejüleg veszített és fel is vett alkatrészt. Az első eset (alkatrész-vesztés) a három közül a legritkább. Ilyen a réz A. kuprit után (oxigén-vesztés folytán), argentit pirargirit után (kénantimon-vesztés), a viliemit hemimorfit után (viz-vesztés) stb. A második eset (alkatrészfelvétel) már gyakoribb. Ilyen a malachit kuprit után (oxigén, széndioxid és viz felvétele), gipsz anhidrit után (viz felvétele), anglezit galenit után (oxigénfelvétel), kuprit réz után (oxigénfelvétel), pirit pirrhotin után (kénfelvétel), argentit ezüst etán (kénfelvétel) stb. A harmadik eset (alkatrészvesztés és felvétel) a leggyakoribb. Ilyen a limonit pirit után (kénvesztés, víz- és oxigénfelvétel), hematit pirit után (kénvesztés, oxigénfelvétel), galenit piromorfit után (oxigén-, klór és foszforsavvesztés, kénfelvétel), aragonit gipsz után (kénsav és vizvesztés, szénsavfelvétel), limonit sziderit után (szénsavvesztés, viz és oxigénfelvétel) stb. Amidőn az álkristály anyaga és az eredeti anyag között semmiféle közösség nincs, olyan pszeudomorfózissal van dolgunk, melynek anyaga kitolta a formájából a régi anyagot és helyébe rakódott le az uj Az ilyen eltolás következtében képződött pszeumodorfózisokra példák a quarc gipsz után, quarc kalcit után steatit quarc után gipsz kősó után limonit kalcit után stb. Mig az előbbiek (az átalakulási Á.) képződését kémiai folyamatok elég egyszerüen magyarázzák meg, ezeket magyarázni nagyon bajos, mert csakis az eredménnyel állunk szemben, a képződés menetéről mit sem tudunk. Ez esetben azt kell feltételezni, hogy a víz, melyben különböző anyagok vannak feloldva, amint feloldja valamely kristály felületén az anyagot, helyébe rögtönösen mást rak le és kitölti a feloldott kristálymolekulák helyét. Az a guarc-pszeudomorfózis gipsz után például úgy képződhetett, hogy a kovasavat tartalmazó viz, amint feloldott a gipszkristályból egy keveset, rögtön lerakta annak helyére a kovasavat quarc alakjában; a feloldás és lerakás igen lassan folytatódott addig, mig az összes gipsz eltünt és quarccal cserélődött ki. A végtelen lassú folyamat lehet oka annak, hogy az eredeti alak megmarad, mely persze annál tökéletesebb, minél lassabban történt a feloldás és nyomban utána az új anyag lerakása.
2 Kitöltés következtében létrejött pszeudomorf alakok azok, melyek úgy képződtek, hogy valamely kristály üres lenyomatát vagy viz által kimosott üreg belsejét valamely más ásványi anyag töltötte ki és ilyenformán az amannak a kristályalakjában jelenik meg. Példa rá az agyag kocka alakban; melynek-az a magyarázata, hogy az agyagban kősókristályok képződtek, molyek viz által elmosatván, az üres alak megmaradt, hová idővel finom agyagiszap rakódott le, kitöltvén a kockaalakot. Ilyen továbbá a quarc fluorit után, a manganit, a piroluzit és a hematit kalcit után. Kenngott ajánlatára pleromorfózisok-nak is nevezik.
A pszeudomorf alakokhoz tartoznak még az ugynevezett paramorf és perimorf alakok is. Paramorfózisok az olyan átalakulási A.-ok, melyekben az eredeti ásvány anyaga nem változott meg, hanem csakis a szerkezete, a nélkül, hogy a külső kristályalak is változott volna. Csupán dimorf anyagoknál lehetséges. A megolvasztott kén egyhajlású tűkben kristályosodik, de bizonyos idő multán az egyhajlásu kén átalakul rombos kénné, a külső egyhajlásu alak megtartásával. Azt tartják, hogy az atomok más kristálymolekulákká alakultak, mint ahogyan előbb az egyhajlásu kénben voltak. Az ásványvilágban példa a paramorfózmusra a kalcitparamorfózis aragonit után, a disztén andaluzit után; az aragonit rombos oszlopos kristályaiban csupa apró hatszöges kalcitkristályokat találni. A paramorfózis megnevezés Scheerertől való. A perimorfózisok v. burkolás útján keletkezett álalakok tulajdonképen csakis tágasabb értelemben tartoznak ide, mert ezek nem egyebek, mint idegen kristályokat beburkoló ásványok, vagyis helyesebben inkrusztációk. De mert a külső burkoló anyag olyan kristályalakban látszik lenni, mely őt meg nem illeti, azért a psz.-hoz is vehetők; azután meg akárhányszor a burkoló ásvány megmarad az eredeti kristályalakban akkor is, midőn. a beburkolt ásvány anyaga valamely ok következtében eltünt. A perimorfózisok igen gyakoriak. Sokszor látni quarckristályokat apró stilbit, dezmin vagy apófillit kristályokkal sűrün beburkolva, vagy ortoklasz-kristályokat klorittal, fluorit-kristályokat quarccal, pirittel v. dolomittal cölesztin és kalcit kristályokat kvarccal, tetraédrit-kristályokat kalkopirittel stb. Ide számítható a kalcedon burok kalciton, szideriten és piromorfiten, a pszilomelan burok bariton stb. Az elősorolt pszeudomorf alakokon kivül Scheerer szerint (Ueber Afterkrystalle. Handwörterbuch der reinen und angewandten Chemie) még olyanok is volnának, amelyek ma már nem létező, tehát mintegy kihalt ásványfajok után képződtek. A lehetősége ennek az elmés gondolatnak nincs éppen kizárva, de eddig még semmiféle bizonyiték nem támogatja.
A pszeudomorf alakokon az eredeti kristály alakja néha olyan tökéletes, hogy az élszögek alig mutatnak egy kevés eltérést. Különösen nevezetesek e tekintetben a szerpentin Á.-ok olivin után, a malachit Á.-ok atakamit után. De a lapok sávozása és egyéb rajzok rajta sokszor szintén szépen megmaradnak, igy a liruonit Á.-okon pirit. után a steatit Á.-okon quarc után stb. Szerkezetük tömött, finom szemű vagy lehet rostos és leveles is, az utóbbi esetben a rostok és lemezek ritkán helyezkedték el egyenközüen. Találni azonban..egyenközü szerkezetüeket is, mi igen nevezetes jelenség, mert arra mutat, hogy a kristályban végbement változás nemcsak a külső alak megtartásában nyilvánul, de a belső-szerkezet megmaradásában is. Az ilyen Á.-okot hasonlóan orientáltaknak (homoax), a belső szerkezetben az eredetível meg nem egyezőket különbözően orientáltaknak (heteroax) nevezik. A. homoax Á.-ban -sokszor az eredeti krístály hasadási iránya is észlelhető, sőt némelyiken a hasadás tökéletesebb, mint az eredeti kristályon. Jó példa homoax A.-re az uralit, melynek augit alakjában egyenközüen elhelyezkedett amfibol rostokat, szálakat látni. Nemcsak kristályokon tapasztalható a pszeudomorfizmus, hanem kristályos tömegeken is, lévén azok is változásoknak. alávetve: Ilyenkor a szerkezet árulja el az eredetet. Látni néha leveles aragonitot a gipsz hasadási lapjaival természetes, hogy ekkor az aragenit Á. gipsz után. Az. Á.-ok képződése, mint jelezve volt, nehezen követhető,. de sok esetben a mikroszkóp rámutat a változás egész menetére, sőt a kémiai folyamatról is ad némi felvilágosítást. A változás majd kivülről szabálytalanul, vagy szabályosan hatol befelé, majd pedig belülről kifelé. A legtöbb esetben a viz lehetett a változtató ágens, csek nagy ritkán találni olyanokat (vulkáni vidékeken), melyek képződésében a tűz olvasztó hatása, avagy gázok és gőzök működhettek közre. Az Á.-okot utánozni, mesterségesen előállítani is megkisérlették s pedig elég jó sikerrel, természetesen csak egyes esetekben, mert számos esetben az utánzás lehetetlen, mert az eredeti anyag igen nehezen változván, a kisérlet keresztülvitele nagyon hosszu időt igényelne, esetleg olyan eszközökre és módszerekre volna szükség, melyeket ez idő szerint alkatmazni nem tudnak. Mesterségesen előállítottak gipszből aragonitot az eredeti kristály megmaradásával, úgyszintén malachit Álalakuságot atakamit után, limonitot kalcit után, stb.
l. Afázia.
(ásv.), l. Diopszid.
(gör. «beszélni nem tudó»), igy nevezte Haeckel azt a hipotétikus lényt, amely az emberszabásu (antropoid) majmok és az emberi lény közt állott; amivel ő éppen azt akarta kiemelni, hogy az emberi lény csak a beszéd képessége által emelkedik ki az állatok sorából.