a harcászatban az olyan lövés, melynél a lövedék a céltárgy előtt csap le; ellentétje az átlövés.
Lukács, mexikói államférfiu és történetiró, szül. 1775. A spanyol cortesben a kolóniákat képviselte, de már 1823. visszatért hazájába. Áldásos tevékenységet fejtett ki mint kül- és belügyminiszter. Megh. 1855. jul. 2-án. Történeti fontosságu művei: Dissertaciones sobre la bistoria mejicana (Mexico 1844-49, 3 köt.) és Historiade Mejico (u. o. 1849-52, 5 köt.). Kiegészítő részletekkel és helyreigazításokkal járult az utóbbi munkához I. M. de Liceaga (Guanajuato 1868). L. továbbá. « Mexikó»-t.
Lajos, olasz költő, szül. Firenzében 1495 okt. 28., megh; Amboiseban 1556. ápril 18. Családja, mely a Mediciek pártjához tartozott, egyike volt a legelőkelőbbeknek. X. Leo pápa helytartója, Giuliano bibornok nagyon szerette és pártfogolta, hanem egy izben igazságtalanul bánt vele s ezért A. összeesküvést forralt jótevője élete ellen. Ettől fogva zaklatott életet élt. Előbb Genovába ment, hol Doriával szövetkezett. 1532-ben Párisban találjuk I. Ferenc szolgálatában. Ez idő alatt irta legtöbb munkáját. 1544-ben a király V. Károly udvarába küldte követnek. II. Henriknek is többször volt ügynöke. Mint költő a didaktikai iránynak hódolt s e téren a földművelésről irt «La coltivazione» címü verses munkája (1546) korának legkitünőbb irodalmi terméke. Kisebb, vegyes költeményeit «Opera toscane» címmel adta ki 1532-ben. Lefordította Sophocles «Antigone»-ját irt egy «Flora» címü szindarabot s egy kötet gúnyverset adott ki «Epigrammi toscani» cimmel (Mondovi 1570).
a német törzsek egyike, melyek a II. és III. században rokon népségekből származtak (l. Frankok). A névnek «alah» azaz templomtól váló származtatása (bár nyelvészetileg meggondolandó) következetesnek látszik; mert az alamannok közt előforduló népségek legjelentékenyebbje mindenesetre a szemnonok népe (l. o.), kik a Zin istenség (l. Tyr) őrei voltak. Ők magukat szuebik-nek nevezték s a középkorban hercegségük Sváben nevet viselt, ami helyett a rómaiaknál már fölöslegessé vált Alamannia név maradt fenn. Az alamannokról először 213-ban tesznek említést és pedig, hogy a felső Majna mellett laknak. Ismételve neki rontottak a limesnek vagyis határsáncnak, elfoglalták 290 körül a mögötte elterülő romanizált tized-földet, s úgy látszik 350 körül Elzaszt is elnyerték. Julianus császár ismét elragadta azt tőlük a straszburgi ütközet által 357-ben; de Attila hadjárata (451) és Aëtius halála (454) óta a Rajnán át való előnyomulásuk kevés ellentállásra talált. Elfoglalták Elzaszt s északra Köln és Aachen vidékéig nyomultak elő. 500 körül Chlodvig frank király meghódította őket, de egy részök a keleti gótok királya, Theodorich oltalma alatt mégis visszavonult a Dunától és Rajnától délre eső vidékre. A keleti gót birodalom bukása után ők is frank uralom alá jutottak. Külön hercegeik voltak, kiknek helyzete a frank királyok erélyessége szerint többé vagy kevésbbé önálló volt. N. Károly alatt elenyészett a törzs hercegsége, de az új német királyságban a X. század elején mégis ismét tartomány lett, míg a Staufok bukásakor számos részre nem szakadt. Az A. nyelvjárása két főágra szakad, melyeket svábnak és alamannak neveznek (l. Német nyelvjárások). Az A. törvénykönyvéről l. Germán népjogok.
város az északamerikai Kalifornia állam ugyanily nevü county-jában, a San-Francisco-öböl egy félszigetén, szemben San-Franciscoval és Oakland-del; (1889) 10000 lakossal.
Az építészétben alámetszve, alul kivájva vannak azok a párkánytagok, melyek első sorban arra vannak hivatva, hogy az esővizet a falon végig folyni ne engedjék. Ilyen az antik építészetben és származékaiban a főpárkány csepegője (l. 1. ábra), mely csak gyengén van alul kivájva. Ilyenek a csúcsíves stilus majdnem összes külső párkányai, melyekben az A. már élesebb, akcentuáltabb (l. 2. ábra).
[ÁBRA] 1. ábra Alámetszés.
[ÁBRA] 2. ábra Alámetszés.
Antonio de, jeles spanyol tengerész a fölfedezések korában. Ő volt a Cubából kiinduló kutatások nál a főkormányos. Ő vezette 1513-ban Ponce de León hajóhadát és fedezte föl az Öböli áramlatot Floridánál; ő vezette 1517-ben Fernandez de Cordova hajóhadát, amely Yucatanban járt és Mexikó keleti partját kutatta ki a Jatalpáig, 1519. pedig Montejoval egész Tampicoig.
(gör.), erkölcsi jó cselekedet, mely szerint felebarátunk szükségén segítünk; és pedig keresztény hit szerint ama könyörületből, melynek forrása az isten szeretetén alapuló felebaráti szeretet. Felebarátunk szüksége lehet testi v. lelki; de a nyelvszokás az A.-t az előbbire vonatkozólag érti; és igy az A. összefoglalása a katekizmusból ismert «hét testi irgalmasság cselekedeteinek». A.-t adni kötelesség a természeti törvény szerint is. Arra a legszebb példát, legerősebb motivumot Krisztus és az első keresztények nyujtják. Gyakorlásánál felebarátunk kisebb v. nagyobb szüksége, az adományozó kisebb vagy nagyobb gazdagsága, a köztük levő közelebbi vagy távolabbi viszony (vérrokon, barát, ismerős, egy községbeli stb.) az irányt adó. Szükséges, hogy az A.-t kiki sajátjából, okosan, gyorsan (bis dat qui cito dat), nem fitogtatásból, örömmel és minden emberre kiterjeszkedő, tehát az ellenséget ki nem záró szeretetből adja.
(franc. aumônier); igy nevezték a francia királyi udvarnál 1300-ik évtől alkalmazott azt az egyházi férfiut, ki a királyi alamizsnákat kiosztani szokta. Mikor későbben a királyi udvarhoz több ily alamizsnás lett kinevezve, közülük az egyik a főalamizsnási (grand-aumônier) tisztet és címet viselte (a XV. század közepe körül). Tisztében állott felügyelni a királyi udvarnál alkalmazott összes papságra; gondját viselte a királyi jótékonysági intézeteknek; ő keresztelte a király gyermekeit; áldoztatta a királyi család tagjait és joga volt a püspökségek és más egyházi javadalmak betöltésénél tanáccsal és javaslattal szolgálni a királynak; amiből kitünik, mily nagy és messze kiható befolyás volt a főalamizsnás hivatalához kötve. A francia király főalamizsnásává többnyire bibornokot neveztek ki és ez rendesen a Szent - Lélek - rendnek is commandeurje volt. A. Szent János, l. János szentek.
kisközség Alsó-Fehérm. kis-enyedi j.-ban, (1891) 1471 oláh és magyar lakossal; gabona-, kukorica-s bortermesztéssel, barom-és juhtenyésztéssel, gőzmalommal; a gróf Telekyek ősi kastélyával.