(subiectiv k.) a költészetnek az az ága, melyben az előadott gondolatvilág középpontja maga az alany (t. i. a költő) s mely, akár gondolat v. érzelem, akár helyzet, cselekvés vagy bármely más tárgy alkossa tartalmát, mindezt az alanyra vonatkoztatja mint ami belőle ered vagy reá hat s benne hangulatot ébreszt. Az alanyi költészet e szerint a költő belső világának megnyilatkozása, s a külső világot is a költő bensejének visszatükrözése végett festi. L. Lirai költészet. Ellentéte a tárgyi költészet, melynek tartalma egy a költőn kivül álló tárgyra van vonatkoztatva.
l. Tárgyas ragozás.
(ujlat. műszóval: subiectivitas), a költészetben mindazon elem, mely által a költő belső világa nyilatkozik meg: a költő saját érzelmei és reflexiói. Az A. alkotja az alanyi költészet lényeges tartalmát, de a tárgyi költészetben is van az A.-nak több-kevesebb szerepe, amennyiben minden tárgy a költő lelkén keresztül lép elénk, honnan az egyéni felfogás lenyomatát hozza magával s ahol bizonyos hangulati színezést nyert. A. és tárgyiasság különben nem zárja ki egymást, noha forditott viszonyban állnak egymással; legsekélyebb az A. ott, hol a költő egészen háttérbe vonul s a tárgyat sem egyéni, hanem általános szempontból tekinti, legerősebb természetszerüen a lirában, s az epika terén a lirai elbeszélésben, hol a költő a cselekvény fejlődésének minden mozzanatát érzelmi nyilatkozataival kiséri. Az erős A. a lirai költészetben megbecsülhetetlen alkatrész; míg a tárgyilagos dolgozást kivánó műfajokban az A. bántó. Az A. fogalmától meg kell különböztetni az egyéniségét.
azok az ítéletek melyeket ú. n. személytelen igékkel fejezünk ki. Ilyenek p. villámlik, kell nekem, jól (rosszul) esik nekem stb. Mindezek éppenséggel nem igazán alany nélkül való ítéletek, mert a második és harmadik példában az értelmet tekintve én vagyok az alany; akinek valamire szüksége van, akinek valamit tenni kell, aki valamit érez, ami abból is kitünik, hogy más nyelvekben a megfelelő igék nem személytelenek, viszont más nyelvekben személytelen igék a magyarban nem azok (mich friert = fázom, kell nekem = ich muss); a «meteorologiai» igék: esik, villámlik, mennydörög majdnem minden nyelvben személytelenek, de ezekben az ítéletekben sem hiányzik a logikai alany, csak háttérben marad, mert határozatlan valami, ami épp ezért nem nyert nyelvi kifejezést.
1. Alsó-A., nagyközség Fehérmegye sárbogárdi járásában, (1891) 2370 magyar lakossal, postaállomással. Keserüvize forgalomba nem jut, de kezdetleges fürdőül szolgál. - 2. Felső-A., az előbbihez tartozó puszta, a friedrichshallihoz hasonló keserüvizforrással, mely azonban forgalomban van.
1. (techn.) az a talajréteg, melyen vm. építmény áll, vagy magának az építménynek az a legalsó része, mellyel az alapfenéken áll (betonalap, gerendarost stb.) v. amellyel az építmény megállását biztosítjuk (cölöpalap, kútalap stb., l. Alapozás). Már az építés helyének megválasztása, de mindenesetre a tervezés előtt tudomást kell szerezni a talajviszonyokról, vagyis a talajrétegek anyagáról, vastagságáról és a rétegzés irányáról, hogy a megfelelő alapozási módot választhassák. A talajvizsgálat legegyszerübb módja több próbagödörnek kiásásában áll, amelyekben a feltárt talajrétegek közvetlenül megszemlélhetők. Ezt a módot azonban csak szárazon alkalmazhatják, v. csak kis mélységben a viz alatt. 2-4 méterre a gödör feneke alá még a kémlő-vasat is használhatjuk, melyet a földbe betolunk vagy beverünk, s mely egyrészt a behatolásnál érezhető ellenállás másrészt a kihuzásnál reátapadt talajrészek által ad némi felvilágosítást a talaj minőségéről Néhány próbaképen levert cölöppel u. n. próbacölöppel szintén megitélhetjük a talajnak ellenálló képességét. Nagyobb mélységben és viz alatt eszközlendő kutatásokra azonban ezek az eszközök már nem elegendők, hanem rendes talajfurást (l. o.) kell végezni. Igy p. nagyobb hidak tervezése előtt 20-30 méterig a mederfenék alá terjedő furásokat végeznek. Legjobb alap a tömör szikla, kavics, száraz agyag, ha a réteg elég vastag és csuszamlás ellen biztosítva van (vagyis ha a réteg hajlása nem sokat tér el a vizszintestől). Jó alapot ád a jól összeállott (tömör lerakodású) homok (még ha futóhomok is), ha építés közben fel nem lazíttatik s ha az oldalirányban való kitérés (kifutás) ellen biztosítva van. Kevésbbé jó alap a nedves agyag és homok, és az ezek keverékéből v. váltakozó rétegeiből álló talaj és pedig annál kevésbbé minél jobban át van nedvesedve és minél kevésbbé tömör lerakodásu; ilyen alap az építmény súlya alatt többé-kevésbbé engedni és kitérni hajlandó, miért azt előbb mesterségesen tömöríteni és az oldalirányban való kitérés ellen biztosítani kell (l. Alapozás). A termőföld, minden ujabb keletü feltöltés, tőzeg és iszap alapozásra nem alkalmas, bár a két elsőre kisebbsúlyu ideiglenes építmények minden további alapozás nélkül is állíthatók. Némelykor nem egyedül az alapfenék szilárdsága a döntő az alapmélység meghatározásánál. Igy p. oly hídpilléreknél, amelyeknél a folyómeder nagyobbmérvü mélyítésétől lehet tartani, - ha mindjárt kisebb mélységben is található alapozásra alkalmas talajréteg, - az alap fenékét mégis mélyebbre helyezik, hogy a pillér az alámosás (l. o.) ellen biztosítva legyen.
2. A. Nehezebb munka- és szerszám-gépeket szilárd alapra kell helyezni, hogy vizszintes helyzetüket állandóan megtarthassák és munkaközben ne rázódjanak. Az alap számára a felső lazább talajréteget kiássák addig, mig szilárdabb és tömöttebb talajrétegre nem akadnak. Közönséges talajban rendesen 1 vagy 2 méter mélyen kell a földbe ásni, laza, homokos talajban azonban mélyebbre ásnak, sőt ha a talaj nedves, iszapos, ily módon nem is jutnak célhoz. Ez esetben nehány méter hosszu fenyő-cölöpöket vernek a talajba s az alapot ezekre helyezik. Az A.-ot száraz helyen nehéz homok- és mészkövekből vagy felázott téglából, nedves helyen pedig betonból rakják.
3. A. az a tőke, amelyen valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalat alapul. Ez a részvénytársaságoknál kétféle lehet, t. i. részvénytőke (alaptőke) és a tartalékalap; kétféle a szövetkezeteknél, t. i. törzsbetétek (üzletrészek) és a tartalékalap, és egyféle, t. i. csupán tartalékalap némely részvénytőkével nem biró közintézetnél, például a magyar földhitelintézetnél; közalapok, Angliában főképen azok az államjövedelmek, melyeket államkölcsönöknél a kamatok s a tőke törlesztésére kimutatnak; magukat az államadóssági kötvényeket is így nevezik (fonds); innen származik az alap- (fond) és árúüzlet.
4. A katonaságnál A. az a terület, amelyről a hadsereg v. ennek egyes részei hadműködés közben a harcképesség fentartására szükséges küldeményeket (embereket, lovakat, lövőszert, élelmezési cikkeket stb.) kapják, ahová betegjeiket, hadi foglyaikat stb. küldik s amelyre szükség esetén vissza is vonulnak. Az ilyen terület lesz azután a sereg hadműködésének az alapja. L. Hadműködés.
(lat., a. m. «arculcsapás»), a rómaiaknál a felszabadítás jele, mert a rabszolgáknak felszabadítása enyhe arculcsapással történt.
város az orosz Perm kormányzóság Verchoturije kerületében, a Neiva mellett, (1887) 6853 lakossal, postával, négy nagy vasöntővel, melyek évente 1.585762 pud öntöttvasat és 1.005898 pud vasuti sínt szállítanak. A várost 1704-ben alapították.
a geometriában egy sorozó térelemen, v. máris alapalakzaton, ill. az alapalakzat elemein levő egynemü térelemeknek (l. o.) összessége. A.-ok a következők: Első foku, v. egyméretű A.-ok: 1. a pontsor, az egy sugárban fekvő pontok összessége, keletkezik a pontnak sugaron való sorozásából; 2. a síksor, az egy sugárban fekvő (sugáron átmenő) síkok összessége, keletkezik a síknak sugáron való sorozásából; 3. a sugársor, az egy síkban fekvő és egy ponton átmenő sugarak összessége, keletkezik a sugárnak az egymásban fekvő síkon és ponton való sorozásából. Másodfoku v. kétméretü A.-ok: 1. a pontsík, az egy síkban fekvő pontok összessége, keletkezik a pontnak síkon való sorozásából; 2. a síkpont, az egy pontban fekvő (ponton átmenő) síkok összessége, keletkezik a síknak ponton való sorozásából; 3. a sugársík, az egy síkban fekvő sugarak összessége, keletkezik a sugárnak síkon való sorozásából; 4. a sugárpont, az egy pontban fekvő (ponton átmenő) sugarak összessége keletkezik a sugárnak a ponton való sorozásából. Harmad foku vagy háromméretü A.-ok: 1. a ponttér, a tér pontjainak összessége, keletkezik a pontnak sugárponton v. síksoron való sorozásából; 2. a síktér, a tér síkjainak összessége, keletkezik a síknak sugársíkon, v. pontsoron való sorozásából. Negyedfoku v. négyméretü A. a sugártér, a tér sugarainak összessége, keletkezik a sugárnak pontsíkon v. síkponton való sorozásából.
(ásv.), a porfiros kőzeteknek amaz apróbb elegyrészek képezte tömege, melyben a nagyobb elegyrészek mintegy be vannak ágyalva. Az A. a nagyobb elegyrészekkel azonos ásványnak tömege, csakhogy benne az elegyrészek apróbbak, esetleg pedig nem is individualizálódtak. Az A. képződése a kőzet megmerevedési folyamatával van szoros összefüggésben. Az eruptiv kőzet legtöbbjének megmerevedésében két fázis volt. Egy korábbi, amikor az eredeti magmából a nagyobb ásvány-elegyrészek és egy későbbi, amikor többnyire egyazon ásványi anyagok apróbb kristályokban váltak ki. Ez utóbbiak adták az A.-ot, mely a megmerevedés lefolyása szerint különböző lehet. Vagy teljesen kristályos, amikor ugyanis az egész csupa apró kristályok tömege, vagy egy része a magmának már apró kristályokban sem válhatott ki, hanem megüvegesedett, vagy pedig a magma a nagyobb előbb kivált kristályok körül egyáltalában nem kristályosodhatott ki, hanem üvegesen merevedett meg. Az első esetben az A. mikrogranitos, a másodikban granofiros vagy felzofiros, az utolsó esetben vitrofiros. Az utóbbiban beállhat kisebb-nagyobb foku üvegtelenedés is, amikor a túlnyomó részben üvegnemü alapanyag közt kristályos részletek is fognak feltünni. Az alapanyagnak eme változatai sokszor egyazon kőzetben együtt találhatók, nem függvén az alapanyagok képződésének minősége a kőzetanyagtól, hanem a megmerevedési körülményektől. Ha a láva kihülése és megszilárdulása gyors volt, az apró kristályok száma csekély, uralkodik az üveges A. Bővebbet l. Eruptiv kőzetek alatt.