Alaphang

1. Az a legmélyebb hang, mely az összetett hangnak mintegy a töve. Ugyanis a legtöbb hang a hangforrásnak kisebb-nagyobb számu egyszerü rezgéséből van összetéve, melyek különbözö sebességgel és erővel, de egyidejüleg mennek végbe. Az ilyen egyszerü rezgés már magában véve hallószervünkben a hang érzetét kelti, de az összetett rezgés is egyetlen egy hang gyanánt tünik fel fülünknek, bár pontosabb és gyakorlat által élesíthető megfigyelés által, mint egyszerü hangoknak - u. n. parciális v. felhangoknak - összetétele felismerhető. Az összetett hang magasságát annak legmélyebb parciális hangja, az alaphang szerint itéljük meg. Valamely diatonikus, kemény vagy lágy hanglépcsőnek első foka; igy p. a C dur hanglépcső (c, d, e, f g, a, h) alaphangja: c. - 3. Minden alapakkordnak - tercek szerint emelkedő hármashangzatnak - legmélyebb hangja az akkordnak A.-ja, s az is marad, ha az alkotó hangok sorrendje megváltozik. Így p. (g, h, d' ), (h, d', g' ) akkordnak g az A.-ja. Nem változtat a dolgon az sem, hogy ez akkord a g-hanglejtő tonikáján v. p. a c-hanglejtő felső dominantéján nyugvó akkordként szerepel.

Alaphegység

vagy őshegység, a szilárd földréteg első képződményei, jegeces palás és szemcsés kőzetek, az előbbiek gyakran rétegezve, de mind szerves maradványok nélkül, különösen gnájsz-csillámpala, agyag-csillámpala, granit, szienit, szemcsés mészkő, stb. Igen elterjedtek és hatalmas tömegekben fordulnak elő.

Alaphittan

l. Hittan.

Alap-ige

(egyh.), a prédikáció textusa, kiindulása.

Alapistae

a római császárok idejében a szinpadokon bohócok, kik egymást arcul ütötték (alapae = arculütés).

Alapítás

a szó legtágabb értelmében megteremtése valamely új intézménynek vállalatnak, s bármely új dolognak. Így lehet szó országok, királyságok, dinasztiák A.-áról, s lehet szó apró vállalkozások, üzletek A.-áról is. Szűkebb értelemben az A. bőrzei műszó (németül Gründung, s ez után - ha nem egészen megbizható természetü - gúnyosan gründolás) s jelenti valamely új részvénytársaság képezését, vagy meglevő vállalatnak részvénytársasággá való átalakítását. L. részletesen Részvénytársaságok, Bankok, Szövetkezefek és Vasút cimszók alatt.

Alapító levél

olyan okmány, mellyel valaki közcélokra, ezek ellátására bizonyos összeget, v. járulékot biztosít. Legrégibb hazai A. Szent István királyé 1009-ből, amelyet a pannonhalmi apátságnak adott, de ennek a hitelességét kétségbe vonják.

Alapított adósság

(fundált), melynek törlesztésére és kamataira külön jövedelmi forrást jelölnek ki. Ilyenek voltak Magyarország vasúti kölcsönei, amelyek a pályatestre s a vasúti jövedelmekre voltak betáblázva; l. Államadósság.

Alapítvány

meghatározott célra rendelt s e végből jogilag önállósított vagyon. A cél vm. társadalmi érdek állandó kiegészítésében áll és éppen azért, mert az alapítvány keletkezésével egy társadalmi érdekközpont létesül, amely a kirendelt vagyont a jogi személy minőségével ruházza fel: szükséges, hogy az A. létesítésére irányzott, belső lényege szerint a társadalmi autonómia egy teremtő cselekményét magában foglaló s e szerint a magánjogi jogügyleti szabadságkörét meghaladó rendelkezés hatálya az állam jóváhagyásától függjön s az alapítványi vagyon kezelése az állam főfelügyelete alatt álljon. A rómaiaknál, valamint a középkorban csak kegyes célokra szolgáló A.-okat (piae causae) ismertek. Régebben az A.-okat jobbára az egyház javára tették s az egyház kezelése és felügyelete alá helyezték (p. zárdák alapítása, misealapítványok), minélfogva azok bizonyos tekintetben az egyházi intézetek jellegével ruháztattak föl. A XVI. század óta azonban, amidőn az egyház a humanitárius érdekek kizárólagos ápolója lenni megszünt, mindinkább szokássá vált az A.-okat az egyháztól függetlenül s a közhasznu célok (nevelésügy, betegápolás s általában a társadalom v. egyes társadalmi osztályok anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására) minél tágabb keretében létesíteni.

Jelenleg - a cél és a kezelés módjának tekintetbe vételével az A.-ok következő nemeit különböztetik meg: egyházi és világi A.-ok, köz- és magán-A.-ok. A vallás-, tanulmányi, egyetemi s egyéb akár egyházi, akár világi köz-A.-ok felett való állami főfelügyelet gyakorlásának nyilvántartó, ellenőrző és jogi szakközege a közalapítványi kir. ügyigazgatóság. A magán-A.-ok egyik legpregnánsabb alakja a családi A., mely főleg abban különbözik a családi hitbizománytól, hogy az alapítványi vagyon nem az egyes családtagok tulajdona, hanem saját különös rendeltetésében birja jogi fennállásának - jogalanyiságának erőforrását s hogy az A.-nyal, mint jogi személlyel szemben a kedvezményezett családtagok csupán követelési viszonyban állanak, míg a családi hitbizomány kötelékéhez tartozó vagyonnak a birtokban levő családtag (hitbizományi birtokos) a tulajdonosa, akinek tulajdoni jogát az utódlásra hivatott családtagok érdekének megóvására szolgáló elidegenítési tilalom korlátozza.

Alapítvány-hölgy

Valamely nemes hölgy-alapítvány tagját nevezik A.-nek. Ilyenek a Terézia savoyai hercegnőről nevezett intézet Bécsben; a Mária Terézia királynőről nevezett intézet Prágában stb. Ez intézetekbe csak olyan hölgyek vétetnek fel, akik ősnemességüket bebizonyítják. Az intézet tagjai alapszabályszerü javadalmat élveznek, jelvényt, ünnepi alkalmakkor egyenruhát viselnek, kamarási rangjuk van, udvarképesek, s jóllehet hajadonok, «madame»-oknak címeztetnek.


Kezdőlap

˙