(ejtsd: elbimarl), 1. a Galopagos csoportnak legnagyobb szigete, 825 km2 területtel, több tűzhányó heggyel, melyek legmagasbika 1456 m. magas. 2. A. angol neve Aumale francia városnak és uradalomnak Normándiában. 3. A. kerület Virginia északamerikai államban, melynek Charottesville a fővárosa, (1890) 28,000 lak., ezek közt 13,000 színes.
1. angol grófi cím, melyet a gelderni Arnold Joost van Keppel kapott 1696-ban III. Vilmos királytól. A hollandi hadak vezére volt a spanyol örökösödési háboruban s meghalt 1718-ban. 2. Fia William Anne Keppel (1702-1754) angol tábornok és diplomata volt. 3. George Thomas Keppel, A. hatodik grófja, szül. 1799 jun. 13., megh. 1991 febr. 21; egyike azon magasabb rangu tiszteknek, akik a waterlooi csatában részt vettek. Nevezetes utazásairól és emlékiratairól. Müvei közül megemlítendők: «A journey across the Balkan» (Lond. 1830); «Narrative of a journey from India tó England» (2 köt. 1834); «Memoirs of themarquis of Rockingham and his contemporaries» (2 köt. 1852) «Fifty years of my life» (1876). Az A.-i grófi méltóságot 4. fia William Couth Keppel örökölte (szül. 1832) aki 1857 -74. tagja volt az alsóháznak 1885-86. hadügyminiszteri titkár. A., mint hercegi cim, l. Monk.
9-22 km. széles, 90 km. hosszu öböl Északi-Carolinában, az Egyesült-Államokban. Hosszú homoktorlatos sziget választja el az Atlanti-óceántól, melyből csak a szomszédos Panzlico-soundnak Ocracoke-Inlet nevü bejáratán át juthatnak be a hajók az öbölbe. A két Soundnak csaknem édes a víze, de árapályuk van; halban bővelkednek. Az előttük hosszannyúló homokszigeteknek legkiszögellőbb pontja a Hatteras-fok, mely az ott évenként előforduló számos hajótörésről hiresedett el
Eberhard, egy nemes horvát család sarja, mely közeli rokonságban állt a Cilley csaladdal és ezáltal Zsigmond királlyal. 1398-ban zágrábi püspök lett; Zsigmond király, adományozta neki Medve várát és 1402-ben felruházta őt a horvát báni méltósággal, melyet 1404-ig viselt. Megh. 1419-ben. Unokaöccse János szintén zágrábi püspök (1420-1433), a római szt. birodalom kancellárja és 1416-ban horvát bán, és másik unokaöccse Péter «de Medve» 1412-ben horvát bán volt. Ez utóbbival kihalt a Medvevári Alben család.
hires bucsujáróhely Poroszországban Boroszlótól délre a cseh határon, Glatz közelében, (1890) 1671 kat. lakossal. 1730-ban épült szép templomában «csodatevő» Máriakép van. Azt és a helység nagy kálváriáját évenként 150-180 ezer bucsujáró látogatja Sziléziából, Csehországból és Morvaországból.
a róla nevezett járásnak székhelye Olaszországban Genua tartományban a Cenia folyócskától szelt termékeny völgynek kijáratánál. (1881) 3199 lakossal. Vasuti állomás. Nyáron maláriás a helység. Középkori falai és tornyai vannak; püspöki székhely, van gimnáziuma, szemináriuma és 10 temploma, melyek egyike, a. székesegyház, a XIII. században épült. Az ó-korból maradt épületei a tízivezetü Ponté Lungo nevü római híd és egy baptiszteriummá átalakitott templom. A városka ó-kori neve Albium Ingaunum. Itt született Proculus császár.
Nep. János, kegyes-rendi pap, nagynevü hittudós, született Magyar-Óváron 1753 jul. 7-én, megh. 1830 jun. 11-én. 1769-ben lépett a kegyes rendbe, s 1776-ban szentelték pappá. Tanított a veszprémi szegedi, nyitrai és pesti gimnáziumokban. Később a rend növendékeinek Nyitrán a keleti nyelveket és az egyháztörténetet adta elő; 1794-től 1805-ig a kalocsai papnevelőben a keleti nyelvek mellett a bibliai tudományokat magyarázta, mely utóbbi évben a pesti királyi egyetemhez ugyane tantárgyak nyilvános rendes tanárává neveztek ki, s mint ilyen 1807-ben a hittani kar szeniora, 1809-ben dékánja lett; ugyanaz évben szerzete a tartományi főnök mellé segédül választotta őt meg. 51 éves tanárkodása után 1830-ban nyugdíjazták. Nagy tudományáról és kimeríthetetlen szorgalmáról a következő munkák tesznek tanuságot: 1. «Cogitationes philosophicae,. de immediato corporum contactu, theoriam Jos. Rogerii Borchovichii respicientes»; Bécs 1783.. 2. «lnstitutiones ecclesiasticae in quibus anato Christo ad annum 1790 res rellgionis etc. proponuntur et controversiae historicae critice pertractanturn, Kalocsa 1783, két részben, 4 kötet; második bővített kiadás, Buda 1825, 5 kötet. Ajánlva van e munka Feugler József győri püspöknek.) 3. «Interpretatio sacrae Scripturae per omnes veteris et novi Testamenti libros». (Osszcsen 17 kötet. Megjelent valamennyi Pesten 1800-1805.) 4. «lnstitutiones llnguae Hebraicae». (Pest 1806, második kiadás Buda 1826.) 5. és 6. «Institutiones Hermeneuticae sacraa veteris et novi testamenti». (3 kötet, Pest 1817 és 1818.) «Dissertationes in relecta argumenta historiae ecclesiasticae». (2 kötet, Pest 1820.) 7. «Epitome institutionum Historiaeecclesiasticae».(Buda 1826.) 8. « Oratio in instauratione coetus Mariani in gymnasio Colocensi apud Scholas pias habita, ad diem 15. augusti 1795». (Kalocsa 1795.)
(ejtsd: -teim), l. József Albert, németalföldi író és költő. Szül. Amsterdamban 1820., megh. ugyanott 1889 márc. 17. Bár foglalkozására nézve kereskedő volt, egészen az irodalomnak s művészetnek élt. 1844-ben jelentek meg első versei, melyekben a romantikus irány hiveként mutatta be magát. Mint éles kritikus egy általa 1855-ben alapított irodalmi és művészeti folyóiratban nagy tekintélyt szerzett, habár birálataiban nem mindig ment az egyoldaluságtól. Különös előszeretettel foglalkozott Vondel, a nagy költő, tanulmányozásával. Francia nyelven egy németalföldi irodalomtörténetet adott ki. Ha már mint lantos költő korának legjobbjai közé tartozik, a prózai elbeszélésben éppenséggel mesteri magaslatra emelkedett. Ez elbeszélései 3 kötetben jelentek meg Amsterdamban (1879-83) e cim alatt «Verspreide verhalen in proza» (Szétszórt prózai elbeszélések). Ezenfelül kitünt mint régi holland költemények kiadója, s van egy műve az egyházművészetről is.
2. A. Péter Pál Mária, hollandi történetíró s a löweni ultramontán egyetemnek hasonló szellemü tanára, szül. Amsterdamban 1827 okt. 21. Művei közül megemlítendők: «M. Aurelius Cassiodorus, senator» (Amsterd. 1857), «H. Willebrordus, apostel der Nederlanden, en zijn leuw» (Löwen 1861) «Karel de Groote» (1867) «De vroolijke historie van Ph. van Marnix» (1876) «Spiegel van nederlandsche letteren» (2 köt., 1877). Jeles munkát írt Belgiumnak középkori jótékonysági intézeteiről, melyet a belgiumi akadémia 1882. megkoszorúzott.
(ejtsd kapacselli) Ferenc, olasz vigjátékiró, szül. Bolognában 1728 ápril 29. megh. Zolában 1804 márc. 16. Előkelő patricius családból származott. Már kora ifjuságában drámát irt. Zolában fekvő birtokán s bolognai házában szinpadot állított föl s ott barátjaivad a saját darabjait adta elő. Színműveit csakhamar megkedvelték. Családi életében boldogtalan volt. Feleségét, kire féltékeny volt, egy rohamában megölte. Menekült és csak több évi bujdosás után tért vissza birtokára. Vígjátékai közül az «Il saggio amico», meg az «Il ciarlatore maldicente» címüeket még ma is adják az olasz szinpadokon. Művei együttes kiadásban Velencében jelentek meg 1783-85. 12 kötetben. Megjelentek még a «Novelle morali» (Bol. 1783, 2 köt.). V. ö. Masi « La vita, il tempo, gli amici di F. A.» (Bol. 1878.)
Eugenio, jelentékeny olasz történetíró, szül. Páduában 1817 okt. 1., megh. a vichyli fürdőben 1878 juniusban. 1830 óta Firenzében élt s katonai s politikai téren működött hazája érdekében. Már fiatal korában írt egy hadtörténelmi tekintetben fontos művet Savoyai Eugén háboruiról: «Guerre d'Italia principe Eugenio di Savoia» (1839. II. kiadás 1840). További művei: «Vita di Caterina de Medici» (1838), «Relazioni degli ambasciatori veneti al senatoe (1839); lefordította továbbá Leo Henriknek « Geschichten der italien. Staaten» címü nagy művét és számos történeti cikket írt az «Archivio Storico Italiano» régibb köteteibe. Galilei műveit is kiadta (1843). 1836-ban Bolognából Firenzébe költözött, hol 1843-ban megindította az «Annuario storico universale» című folyóiratot. Műveiben a mérsékelt liberalizmus hívének vallotta magát, de midőn a kormány mást nevezett ki helyette a firenzei egyetem egyik tanszékére, átment a klerikális párthoz. E szempontból ítélendő meg utolsó műve is: «II problema dell' umano destino» (1872).