Manutius, l. Manuzio.
(ejtsd: él), világosszinű, erős sörfajta, mely Angolországban és Skóciában igen el van terjedve, a mint azt a következő közmondás is mutatja «Good ale is meat, drink ad cloth», ami magyarul anyit tesz, hogy a jó ital táplál, szomjat olt és meleget ad, vagyis benne van az étel, ital és ruházat. Az alenek, mint könnyü fajta vllágos sörnek ellentéte a porter, erős barna sör.
ókori város Arkadiában, Minerva híres templomával.
(lat.) a. m. kocka. Alea jacta est, a kocka el van vetve, Caesar fölkiáltása, midőn a Rubikont átlépve a polgárháborút megkezdette; közmondásokban használják abban az értelemben: el van döntve.
Jeromos, pápai követ és bibornok. Bár apja a Leandri grófoktól származott, szegény orvos volt. Lombardiában szül. Mottóban Treviso mellett, megh. Rómában 1542-ben. Kivált a hittudományban, a keleti klasszikus nyelvekben, a zenében és a mennyiségtanban. Velencében tartott nyelvészeti előadásokat s barátságot kötött a hires Erasmussal. Ráfogták, hogy VI. Sándor pápa szolgálatában állott s a hírhedt Borgia Caesar tanítója volt, de ez nem igaz. 1508-ban XII. Lajos király a nyelvészeti tanszékre Párisba hívta, hol nagy hirre vergődött. Ugyanott pappá szentelték. de a pestis miatt elhagyta a várost s miután egyideig Orleansban tanárkodott, 1514-1515 körül Lüttichbe került, hol a herceg-püspök kancellárja és kanonok lett. Mikor pedig nemsokára püspöke számára, ki bibornok lett, a bibornoki kalap átvételére Rómába utazott, X. Leo a vatikán könyvtárosává nevezte ki, 1520-ban pedig pápai követ gyanánt Németországba küldte. V. Károlyt és Frigyes szász választót a lutheránusok ellen való erélyes föllépésre igyekezett bírni s azért eddigi barátjával, Erasmusszal meghasonlott. Mondják; hogy ő fogalmazta a Luther ellen kiadott birodalmi átkot. 1524-ben brindisi-i érsekké lett, majd I. Ferenc francia királyhoz küldték, mint pápai követet, kivel együtt a páviai csatában V. Károly által elfogták, de váltságdíj mellett szabadon bocsátották. 1531-ben másodszor is Németországba került, mint pápai követ, de az 1532-iki «nürnbergi vallási béke» megkötését nem tudta megakadályozni. 1538-ban III. Pál pápa bibornokká nevezte ki. 1539-ben harmadszor is Németországban volt. Irt egy félbemaradt nagy munkát «De concilio habendo», görög-latin szótárt, nyelvészeti értekezéseket és vallásos költeményeket. De mint iró sokkal jelentékenyebb az ifjabb Alexander Jeromos, a jeles régész és jogász, ki egyik fivérének unokája volt s 1574-1629-ig élt.
Aleardo gróf, olasz költő, szül. Veronában 1812 nov. 4., megh. ugyanott 1878 julius 17. Bölcsészeti meg természettudományi tanulmányoknak szentelte magát, de később Páduában a jogot hallgatta. Osztrákellenes politikai érzelmei miatt nem tudott államhivatalba jutni. Költeményei, politikai tendenciák miatt, csak nagy sokára láthattak napvilágot. «Prime storie» címü bölcsészeti költeményét 1845-ben irta s ebben prófétai ihlettel jövendölte meg az egységes Olaszország közeli hatalmát. Ez a költeménye csak 1857-ben jelenhetett meg. Ebben az időben irta az «Un'ora deila mia giovinezzá»-t, melyben költészettel rajzolja barangolásait a hegyek között. Ebből a munkájából ismerjük meg a költő csöndes, álmodozó kedélyvilágát, melyet a hazája függetlensége iránt táplált rajongó szeretet aranyoz meg. «Lettere a Maria» címü mély érzésre valló verseit 1848-ban a csatatéren irta. A. ezután a velencei kormány szolgálatába állott, amiért később Mantuában börtönbe vetették; a fogság azonban nem törte meg. Nem hajtva az üldözésekre, hazája sorsát fenkölt s nagyhatásu versekben énekelte meg azontul is. Rövid idővel az olasz-osztrák háboru kitörése előtt 1859-ben irta a «Triste dramma»-t, melyben mantuai szerencsétlenségét ecseteli. A.-t politikai magatartása miatt Josephstadtban ismét börtönbe vetették s csak a békekötés után bocsátották szabadon. Hazájába visszatérése után képviselővé választották; 1864-ben az esztétika tanára lett a szépművészetek akademiáján, később pedig a szenátusba is beválasztották. Költeményei közül még különösen ismeretesek: «Raffaele e la Fornarina» (1858), «Le citta italiane marinare» (1856), «II Monte Circello» (1858), «I sette soldati» (1861), továbbá a «Canto politico» (1861), mely IX. Pius pápa ellen volt irányítva. Összes művei: «Poesie complete» (Laus. 1863), «Poesie varie» (Salerno 1860) s «Canti» (Verona 1862, 6. kiad. 1882-ben) címmel jelentek meg. G. Trezza a költő levelezéseit «Epistolario di A. A.» cím alatt adta. ki (Milanóban 1879).
olaszországi bor, szagos szőllőfajokból, néha még mustkorában befőzve és fűszerezve. Elba szigetén s a liguriai partvidéken honos.
(lat.), szerencse-, azaz oly szerződések, amelyek a nyereséget v. veszteséget bizonyos jövendőbeli bizonytalan eseménytől teszik függővé. P. a jövendőbeli termésnek meghatározott fix árért való megvétele szerencse-szerződés, míg ellenben az árnak a terméshez (mennyiségéhez s minőségéhez) viszonyított aránylagos megállapítása nem az. Az A., amennyiben a törvény azokat megengedi, bizonyos tekintetekben eltérő szabályozás alá esnek. A leginkább elfogadott kivételes intézkedés a sérelem (laesio ultra dimidium, l. enormis) miatt való megtámadhatóság kizárása. (L. Szerencseszerződés.) Leges de alea a. m. szerencse-szerződéseket tiltó törvények.
(növ.); l. Aranyeső.
(állat), a gázlómadarak egyik családja. L. Túzok-félék.