All. (növ.) l. Kakascímer.
(edényalaku fasejtek, tracheidák, növ.). A fa keményét alkotó rostsejt, vagyis a faprosenchyma kétféle: edényalaku (xylema tracheidum) és háncsalakú (x. libriforme); az előbbiek az áledények. Ezek többnyire kurtábbak, mint a háncs-alakúak. Sejtfaluk vékonyabb, s mindig odúsan (udvaros gödröcskésen) vastagodik, ezenfelül az odúk között még hálósan, spirálisan v. gyűrűsen is szokott vastagodni. A kambiumsejtek fióksejtjeinek hosszanti osztódása folytán keletkeznek. Kész állapotukban (a mig a növény életében részt vesznek), csak levegő van bennök, mint a rendes edényekben (fa-edénye) s ezektől gyakran csak azért különböznek, mert az A. végén a ferdén álló sejtfal nincs átlyukadva. De némelykor az egyik vége mégis átlyukad, azért az edényeket és áledényeket, a háncs-alaku fasejtekkel szemben, trachea (légcső) néven össze is foglalják. A fenyők fáját, a bélöv kivételével, csupa Á. alkotja.
a héber és föníciai alfabetum kezdő betüje, az 1 jele.
(Aliptok, gör.: «bekenők») azok, akik a régi görög gimnáziumokban a gyakorlatokat végző személyeket bekenték, hogy az izzadást a gyakorlatok ideje alatt megakadályozzák, a gyakorlatok után pedig egy másik bekenéssel a megerőltetett izmokat frissítették föl. Az A: látták el az atlétákat a szükséges tanácsokkal is, p. a diétát illetőleg. A rómaiaknál az aliptae szolgák voltak, akik uraikat a fürdőben dömöckölték és bekenték.
(Vogorides Sándor herceg) török állam férfiu, szül. 1825 körül régi bolgár családból. Európai műveltségü férfiu, aki 1877. bécsi követ volt, de midőn halálos ellensége, Edhem pasa nagyvezér Konstantinápolyba idézte, A. jobbnak látta állásától megválni s Párisba menni. Önkéntes számkivetése 1879-ig tartott, amidőn a szultán Keletrumélia kormányzójává tette. E hivatalt 1884-ig viselte. (L. életrajzát és arcképét a Vasárnapi Ujságban. 1879. 31. sz.)
(ejtsd:-szijevics) Spiridion, iró, szül. Zsitomislicsban Hercegovinában 1769., meghalt Zárában 1841. Katolikus pap volt és Dalmácia legműveltebb lelkészei közé tartozott. Irt több teologiai munkát és kisebb történelmi értekezéseket is.
1. Mihájlovics, második orosz cár a Romanov-házból. Fia és utóda Fjodorovics Mihálynak, apja Nagy Péternek. Szül. 1629 márc. 10. megh. 1676. jan. 29. Már 1648-ban trónra jutott, de nevelője, Morozov vezetése alatt maradt. Jó hadsereget szervezvén, amelyben külföldiek nagy szerepet játszottak, kifelé tiszteletet szerzett magának, benn pedig engedelmességre szoktatta alattvalóit, hanem azért úgy kormányzása kezdetén, mint vége felé, örökös belső zavarokkal kellett küzdenie. A küzdelem Kis-Oroszországért, amelynek görög ortodox lakosai, különösen pedig Hmelnickij Bogdán atamán vezetése alatt a kozákok a cár pártfogását kérték a lengyelek tulkapásai ellen s 1654-ben a cár fenhatóságát el is ismerték, A. cárt hosszas háboruba keverte Lengyelországgal. Alekszej ebben a háboruban személyesen résztvett s az andruszovi békében (1667), az Ukrajna egy részét meg is kapta úgy hogy a lengyel-orosz határt a Dnjepr képezte. Az 1655-58. háboruban meghódította ugyan A. Livland és Ingermanland nagy részét, de az 1661-ki kardiszi békében kénytelen volt hódítmányait visszaadni. Szibériát egész a legtávolabbi keletig, valamint Dauriát és az Amur-vidéket hatalma alá hajtotta s 1672-ben a dóni kozákok felkelését leverte. Miután Kis-Oroszországban Dorosmelló atamán vezetése alatt igen erős párt keletkezett, amely a szultán védnöksége alá helyezkedett, A. uralkodása vége felé összeütközésbe jött a portával Uralkodásának utolsó évtizedében egészen az ország belső szervezésének szentelhette magát, egyúttal arra törekedvén, hogy Khinával, Persiával s az európai államokkal politikai és kereskedelmi összeköttetéseket létesítsen. Az ő fáradozásainak köszönhető az «Ulozsenije» orosz törvénykönyv megirása. Közvetlen örököse fia Fjodor volt, akit mostoha testvére Nagy Péter követett.
2. Petrovics. Legidősb fia Nagy Péternek és Lapuhin Eudoxiának. Született 1690 február 28. (ó-napt.), megh. 1718 jun. 7. Korán az ó-orosz párt befolyása alá jutott, amely ellenezte a nagy cár reformjait. Péter külföldi nevelőket hozatott hozzá, de az északi háboru megakadályozta abban, hogy Alekszej nevelését figyelemmel kisérje. Alekszej kicsapongó lett, ami úgy szellemileg, mint testileg kártékonyan hatott reá. Péter ismételten és egyre szigorubban felszólította, hogy vagy magaviseletét változtassa meg, vagy mondjon le a trónöröklésről és vonuljon kolostorba. A. ez utóbbit választotta, de mikor Péter másodszor is útrakelt északi Európába, A. 1717-ben az alatt az ürügy alatt, hogy apja után akar menni, megszökött, s először Bécsbe, azután Nápolyba ment. Péter rendeletére és Rjumjancov gárda-kapitány, valamint Tolsztoj titkos tanácsos rábeszélésére A. visszatért ugyan, de szives fogadtatás helyett börtön és szigorú itélet várt reá. Egy 1718 febr. 14-én kelt ukáz A.-t örökre megfosztotta a tróntól, s mert a vizsgálat kiderítette, hogy a cárevics és barátai kompromittáló dolgokat követtek el, Péter sok egyházi embert és udvari hivatalnokot kivégeztetett, saját fiát pedig felségsértés miatt perbe fogatta, s annak a 127 biró által egyhangulag hozott halálos itéletet fel is olvastatta. Az egész vizsgálat és itélkezési eljárás nyilvánosan folyt, hogy az igazságtalanságnak még csak gyanuját is elkerüljék. Valószinüleg a rajta elkövetett kinzások következtében halt meg. Okmányilag bizonyítva van ugyanis, hogy a vizsgálat alatt legalább negyven kancsukaütést kapott. Más verzió szerint börtönében lefejezték, vagy megmérgezték. Nejétől, Sarolta Krisztina Zsófia braunschweig-wolfenbütteli hercegnőtől, aki még 1715-ben meghalt, egy leánya (megh. 1728-ban) és egy fia maradt, a későbbi II. Péter cár. Az A.-re vonatkozó okiratokat Jazigov és Pogodin adtak ki Moszkvában 1861-ben.
(gör. a. m. kinek nyugta nincs), az Erinnyák egyike (l. o.).
(gör.) a. m. kakas. Alektorkövek, kövecskék, melyek állítólag a tyukok gyomrában vannak, s melyeknek a babona oly erőt tulajdonít, hogy minden veszélytől megóvnak, szerelmet ébresztenek s szerencsét hoznak. Alektrofónia, a kukorikolás ideje, éjfél után; alektromachia, kakasviadal; alektriomancia (alektoromancia), jóslás a kukorikolásból.
valamely intézet, társulat vagy gyülekezet másodfőnöke, aki az elnököt helyettesíti. A képviselőháznak két választott alelnöke van, a főrendiháznak szintén kettő, de ezeket az elnökkel együtt a király nevezi ki. L. Elnök.