(epidendron, epiphyta), a tehernövények különös alakzata s a forró földövi erdőknek sajátságos és jellemző tipusa. Itt t. i. egész sereg gyökeres növény terem, mely gyökerével soha sem nő be a földbe, hanem gyakran valamely fa ágára kúszik s onnan fityeg le, v. olykor a föld felszínén, a mohok és száraz levelek közt mászik szét. Némelykor az Á. gyökértelen, és szárának tompa aljával támaszkodik valamire, p. a Tillandsia dianthoidea Hook v. a Vriesia Hassk. fajai az ananászfélék között. Az orchideáknak az a csoportja, amelyet légi orchideának (Orchideae atmosphaericae) nevezünk, szintén álélősködő. Ezek virágjaiknak sajátszerü s végtelenül változatos és csinos alakja miatt a műkertészeknek nagyon kedvesek. Külön orchidea-házakban szokás tenyészteni. Bojtos gyökerök v. a forró földövi fa felszínén kuszik, v. pedig szabadon csüng. Ilyen a vaniliatermő növény is. L. Orchideák.
(héber: a. m. «magasztaljátok az urat»). A zsidó zsoltárokban fordul elő ez a kifejezés, melyet a kereszténység is átvett a diadal megnyilatkozása értelmében. L. Alleluja.
Mates, spanyol regényiró, szül. Sevillában a VI. század közepe táján, megh. Mexikóban 1609 táján. Költőileg irta meg Paduai Szt. Antal életét (Sevilla 1604); «Ortografia Castellana» munkája már Mexikóban jelent meg 1608. «Vida y hechos del picaro Guzman de Alfarache» (1559); cím alatt pompás furcsa-regényt irt, amelynek első része hat év alatt 29 kiadást ért; a második rész 1605-ben jelent meg Barcelonában, az igért 3-ik azonban végkép elmaradt. A regényt igen sok nyelvre lefordították, még latinra is: Legjobb kiadás Aribaus «Biblioteca de autores espanoles» gyüjteményében van. (Madr. 1846).
néptörzs, l. Alamannok.
Jean le Rond d', szül. Párisban 1717 nov. 16., megh. ugyanott 1783 okt. 29. Természetes fia volt a szép és szellemes Tencinnének (Destouches tüzértiszttől), aki a csecsemőt a St.-Jean le Rond-féle kis templom lépcsőire tetette ki; innét vette Jean le Rond nevét, melyhez később a d'Alembert nevet csatolta. A rendőrtiszt nem küldte a lelencházba, hanem rábizta egy üvegesnek a nejére, aki a gyenge gyermeket oly gondosan ápolta, hogy életben maradt. Apja évi járadékot biztosított neki, melyből tisztességesen nevelhették. Tanárai a teologia felé akarták irányozni, de. ő jogot tanult s 1738-ban, 21 éves korában, ügyvéd lett. De csakhamar a matematika felé tért s 1739-ben két értekezést adott be az académie des sciences-nak Párisban, az egyiket a szilárd testek mozgásáról folyadékban, a másikat az integrális számításról. Ezek alapján az akadémia a 24 éves ifjut 1741-ben tagjának választotta. 1746-ban értekezése a szelek elméletéről díjat nyert a berlini akadémiában, amely tagjául egyhangulag befogadta. Számos más fizikai és matematikai értekezést is irt ebben a korban (Traité de dynamique 1743, legjobb kiadás 1758, Traite de l Équilibre et du mouvement des fluides 1744 és 1770, Recherches sur la précession des équinoxes et sur la nutation de l'axe de la terre 1749, Recherches sur différents points importants du systeme du monde 1754-6, 3 kötet, Opuscules mathématiques 8 kötet stb.). A. különösen a mechanikában nagy jelentőségü felfedezéseket tett. A nevére keresztelt mechanikai tétel (a d'Alembert-féle elv) a mechanikának tudományos formulázását és egységes szempont alá összefoglalását kezdeményezte, azt a munkát, amelyet Lagrange sikeresen végrehajtott. A. az egész mechanikát három alapelvre akarja fektetni: a tehetetlenség, az erőparallelogramm s az egyensúly alapelveire, melyek azonban nem apriorisztikus természetüek. A legszélesebb körökbe terjedt azonban híre, midőn Diderot-val együtt megindította a nagy Enciklopédiát, melynek oly nagy szerep jutott a mult század második felének küzdelmeiben s melyhez Alembert irta a bevezetést (discours préliminaire). E bevezetésben Alembert Bacon nyomán az emberi ismeretek eredetét, törzsfaját és osztályozását adja elő. A pszichologiai alap, melyen áll, fogyatékos; Alembert a tudományokat a három lelki alaptehetségből, az emlékezetből, észből s képzeletből származtatja, anélkül, hogy magát ezt az alapot igazolná, vagy a leszármaztatást kifogástalanul keresztülvinné; mindazáltal a mű nevezetes mind logikai, mind tudományos szempontból, formája pedig. remek. Egyéb filozofiai cikkeiben Locke követője és a mérsékelt szkepticizmus híve. Élete tiszta volt. Sem II. Frigyes meghivását a berlini akadémia elnökségére nem fogadta el, sem Katalin cárnőét, ki fia nevelésének vezetését ajánlotta fel neki 100,000 frank fizetéssel. Egyszerüen élt nevelőanyjánál, a nyugalmat keresve, függetlenségét megóva. Ezért hagyta ott 1759-ben az enciklopédiát is, mely sok bajba keverte. Óvatossága nem vált javára akadémiai emlékbeszédeinek (éloges), melyeket mint az akadémia titkára irt. Tekintélye Párisban óriási volt. Lakásán a legelőkelőbb társaság szokott egybegyülni, melynek l'Espinasse kisasszony, kivel tiszta barátság kötötte össze, volt éltető középpontja. Műveit Didot adta ki 1821-ben, később ujra Condorcet szerkesztésében 1852-ben. Kisebb műveket adott még tőle Ch. Henry (Páris 1867). L. J. Bertrand: Les grands ecrivains francais. D'Alembert. (Páris 1889.)
(török), zászlótartó, főleg abból az alkalomból, amidőn a próféta zászlaját viszik a padisah előtt.
(Alentejo, ejtsd: alentéso, azaz a Tejon túl), Portugáliának legnagyobb, de leggyérebb népességü tartománya, a mellyel északon Beira és Estremadura, délen Algarve határos. 24,390 km2 a területe. Az ország keleti határán csoportosan emelkednek egyes hegységek, melyek K-en nagyobbára meredek szirtfalakkal végződnek, Ny-ra lassan ereszkednek a tágas rónaságra, melyből a tenger felé elszigetelve emelkednek egyes kőhátak. D-i határát Algarve 900 méterig emelkedő hegysége (Serra de Monchique) képezi. A tartomány K-i részét a Guadiana, É.-i részét a Tejo, DNy-i részét a Sado öntözi. D-i és Ny-i részének forró és száraz éghajlata van. Ez a része fában szükölködő, tágas, mocsaras pusztaság, amely csak itt-ott van megművelve, K-en azonban igen termékeny völgyei és szép erdős hegyei vannak. Lakossága 1881-ben 367,169 lélek volt. Buzán és árpán kívül rizst és kukoricát is termeszt. Bor és gyümölcs majd mindenütt van, azonkivül a melegebb tájain olaj, narancs, füge, mandola és egyéb déligyümölcs. Erdeinek legközönségesebb fái a tölgyek, nevezetesen a paratölgy, továbbá a gesztenye; síkjain boróka, mirtusz és kurtaszálu fű terem, a mely a juhtenyésztésre alkalmas. Állat tenyésztése jelentékeny; nevezetesen A. szolgáltatja a legjobb sertéseket. Azonkívül leginkább a juhot és a kecskét. Lakossága csekély lévén, gabonájából kivitelre is jul. Ipara fejletlen; bányászata is el van hanyagolva, pedig némely jel azt mutatja, hogy ércekben bővelkedik. A tartomány három kerületet foglal magában, Beját, Evorát és Portalegret. Fővárosa: Evora.
a dán rőf = 2 láb = 0.6277 m.
(ejtsd: alanszon), fővárosa Orne départementnak Franciaországban, a Sarthe mellett. Szép fekvésű és rendesen épített, de komor város. Van egy szép temploma: Notre Dame, kéttornyú városháza, amelynek helyén Alençon hercegi családjának ősi kastélya volt. (1886) 16,367 lak. A hires alenconi csipkeipar nagyon hanyatlott. De különben élénk ipara van a városnak, nevezetesen pamutszövő-ipara, piké-, barchentés lenszövése, himzések, finom szalmakalapok, keztyük gyártása; quarckristályokból is (alençoni gyémánt) különféle dísztárgyakat készítenek. A város környékének lótenyésztése is híres. Van A.-nak liceuma, múzeuma és 14,000 kötetből álló könyvtára. A város egy préfet székhelye. A régi Alençon hercegek a Valois királyi családnak egy ágát képezték és II. Valois Károlytól származtak, akinek apja 1322-ben adományozta A. grófságát és aki 1346-ban a Crécy mellett vivott ütközetben esett el. Hercegséggé csak 1414. tették a törzsapa unokája, III. János számára, aki 1415. az Azincourt mellett vivott ütközetben esett el. 1525. IV. Károllyal kihalt az A.-család. Akkor IX. Károly az öccsének, Anjoui Ferenc hercegnek adományozta, kinek halálával 1594. ujra a kincstárra maradt. IV. Henrik zálogul adta Württemberg hercegének, 1608-ban pedig annak a fia örökölte, akitől 1612 ben Medici Mária váltotta vissza. XIV. Lajos 1710-ben unokáját Berry herceget, XVI. Lajos pedig 1774-ben legidősebb öccsét, Provence grófját ruházta föl e címmel. Jelenleg Nemours hercegének második fia, Ferdinánd Fülöp herceg (szül. 1844-ben) viseli az A. hercege cimét.
Colbert miniszter abból a célból, hogy a csipkeipart Franciaországban meghonosítsa, Velencéből munkásnőket hozatott, s azokat Orne megyében az A. mellett levő Lonray kastélyban telepítette le. Az itt előállított csipkék tűvel készültek, s innét nyerte nevét az e fajta csipke, mely tüllszerü szövedéken rendszerint síma szegélyü apró virágokból áll. Az A. csipkéket mintáik szépségénél és gazdagságánál fogva a csipkék királyának nevezik.