Delaroche, az ernyősök közé tartozó növénygénusz fokföldi fű Astrantia-felé (l. o.) ernyővirágzattal, máskülönben szisztematikailag e génusz meg az Eryngium között középhelyen marad. A. ciliaris Laroche a. m. Astrantia ciliaris L., Jasione Capensis Berg.
fekete recés szövet puha selyemből, puha, finom kamgarn vegyítéssel. Főképen Aleppoban, Amiensben, Paniban és Geraban készítik.
(techn.), (Unterbau, terrassement, massif; infrastructure, sous sol d'un chemin de fer). Rendeltetésük és belső sajátságaik szerint, a fentartás költségeinek eloszthatása és megszabása érdekében, a vasút alkotó részeit különböző csoportokba sorolták. A főbb csoportok ekként osztályoztatnak: alépítmény, magasépítmény, fölépítmény. Alépítmény alá foglalják: az összes földmunkálatokat (töltések, bevágások); továbbá a műtárgyakat (alagutak, hidak, vízáteresztők, utak, viaduktok). A felépítményhez tartoznak: a kavicságy, az aljzatok a sínek. A magas építményekhez sorolják: az összes épületeket és a felszerelési létesítményeket. Az A. szelvényének nagyságát és előállítását, l. a bevágásra, hidakra, töltésekre, vízáteresztőkre és völgyáthidalásokra vonatkozó ismertetésekben, itt csak megjegyezzük, hogy az A. munkálatainak nagysága, terjedelme különböző, a szerint amint egy- vagy kétvágányú pálya számára állítják elő, továbbá elsőrendü vagy helyiérdekű vasutakat avagy éppen csak ipar és munkavágányokat létesítenek. Az alépítményhez soroltatnak a vasútépítés legnehezebb és legszebb munkálatai. Különösen szépek e tekintetben. a hegyi vasutak, hol a magas töltések és mély bevágások, a hidak merész ívei vagy vas-szerkezete, továbbá a boltozott völgyáthidalások és az egymást követő alagutak, amelyeknek létesítése a mérnöknek munkásságát, a turistának utazását teszik kellemessé. Kiválóan szépek azok a vonalak, hol minden nehézséget műtárgyak építésével igyekeztek legyőzni. Ezért olyan festői hazánkban a Munkács és Lawoczne között épített vonal, Ausztriában az ismert «Semmering» és «Arlberg» vasút. A fentartás költségeinek apasztása érdekében azonban a földmunkák növelésévei csökkentik a műtárgyak számát. Hazánkban ez utóbbi módszer szerint épült a legtöbb vonal. Az elsőrendü vasutaknál az A. az összes kiadások 50-70 százalékát, ellenben a helyi érdekü vasutaknál alig 30-40%-át emészti föl.
(Haleb), fővárosa az ugyanily nevű vilajetnek Ázsiai-Törökországban amely Szíriának É.-i részét és Mezopotámiának ÉNy.-i részét foglalja magában. Damaszkusztól 300 km.-nyire van É K.-re, egy termékeny völgysíkon (420 m. magasságban), a melyet a Koik nevű sivatagi folyó öntöz, amely D és K felé foly és a sivatagba vész. Az 1822-iki földrengés előtt, amely a. város kétharmadát elpusztította, nagyságra nézve a török birodalom harmadik városa volt és névleg ugyan nem, de tényleg még most is Szíria fővárosa. 12 km. a város kerülete, amely az óvárosból (Medineh) és 13 nála terjedelmesebb külvárosból áll. Az utcák keleties képet tárnak elénk, de jól vannak kövezve és faragott kőből szilárdul épített házai nagyrészt igen csinosak. Áll még néhány régi palota is, amelyek részint velencei, részint arab ízlés szerint épültek. Mecsetjei közül szépségével kitünik az El-Adelye. A város közepe táján, körülbelül 65 m. magas hegyen áll a város fölött uralkodó régi vár 20 m. magas tornyával; a hegy tövében van a kormányzó lakása, A város lakosságát Sachau («Reise in Syrien», Lipcse 1883) 125,000-re teszi, akik közül körülbelül 20,000-en keresztények (többnyire görög-egyesültek, akiknek metropolitájuk is van ott) és 5000 zsidó. A. zsidó községe, amelyhez számos pénzváltó, bankár és több európai állam konzulja tartozik, a damaszkuszi községen kivül Szíria legnagyobb zsidó községe és saját külön városrészt alkot (Bahszita). Külön városrészük van a benszülött keresztényeknek (Dsedalde) és az európai származásúaknak is (Kitab). A. katonasága számára nagy kaszárnya van a város északi oldalán. A. éghajlata általában egészséges, télen zord. Egész keleten nagy híre van a város gyönyörű kertjeinek, gyümölcsöseinek, a Koik völgyében levő sétahelyeinek; a völgyön túl azonban mindkét felől kietlen rónaság terül el. 11 km.-nyiről jön a víz a városba egy régi vízvezetéken. A városban, mint csomópontban találkoznak mindazok a kereskedelmi utak, melyek a Földközi-tengertől K-re vezetnek és azért A. mindenkor fontos kereskedelmi középpontja volt Ázsia eme részének. Már évszázadok előtt is fontos piac volt az európai, levantei, indiai és persa árucikkekre nézve. Legnagyobb volt A. kereskedelme az Indiába vezető tengeri útnak fölfedezése előtt, a keresztes háborúk korában és az utána következő korban; ott volt akkor a genuaiaknak és velenceieknek fő kereskedelmi telepe. A földrengés, meg az utána következő pestis, a politikai zavarok és a nyomasztó viszonyok dacára kereskedelme még most is jelentékeny. A kereskedői osztályt jelenleg csaknem kizárólag az igen tevékeny és jómódú benszülött keresztények (görögök és örmények) képezik, kik elől csaknem egészen háttérbe szorultak az európai kereskedők, pedig azelőtt nagy számmal voltak ott. A legfontosabb beviteli cikkek angol szövetek és kézműáruk, gyarmatáruk és olcsóbb fajta francia posztók és egyéb ipari cikkek.
A fő kiviteli cikkek: gubacs, festőanyagok, gyógyfüvek (Angliába), sárga pamut és szennyes, de jó minőségű gyapjú (Francia és Olaszországba), továbbá dohány, búza, pisztácia, szézám, olaj stb. Iparossal leginkább szappant, drága brokát és selyemszöveteket, arany és ezüstárukat festett szöveteket stb. állítanak elő. A.-tól 34 km.-nyire ÉNy-ra van szt. Simeonnak, az ismeretes oszlopi szentnek rombadőlt hires kolostora mely a VI. században épült. A. alapításának története a Kr. e. 2. évezredig nyúlik vissza. Legrégibb neve Chaleb volt (görögösen Chalylon). A. volt Chalybonitis tartomány fővárosa, amelyet a Chalos (Kuveik) folyó szelt át. Palmyra megdőlte után lett nagy kereskedővárossá. Seleukos Nikator a várost szépítette és Beröa-nak nevezte el, amely nevet Kr. u. 636-ig viselte, mikor az arabok foglalták el és a régi Haleb nevét (olaszosan A.) fölújították. A keresztes-háborúk korában a szeldsukok ott szultánságot alapítottak. Az ugyan csak 1117-ig állt fenn, de a város későbbi nagyságának alapját vetette meg. 1260-ban, mikor még pompás nagy város volt, a mongolok, 1400-ban pedig Timur seregei pusztították el. Azután Egyiptom mameluk szultánjainak uralma alá került és végre 1516-ban L Szelim szultán alatt a törökök foghatták el.
(Aleppo-Beule, Delhi-Beule, Orient-Beule, Bouton d'Alep, de Biskra, de Delhi, de l'orient), lassan fejlődő, hosszasan fenálló és hegképződéssel végződő bőrbántalom gyanánt ismeretes, mely első időszakában bibircsek, göbök alakjában, későbbi időszakában nagyobb képletek, esetleg fekélyek alakjában mutatkozik. A betegség leírását a keleti utazók egész sorának köszönhetjük. Első leírója 1745-ben Pococke volt, aki csak Aleppoban észlelte; kimerítőbb a két Russel testvér leirása 1756-ból. A betegség leirásai igen változatosak, s körülbelül csak abban egyeznek, hogy legnagyobb valószínűség szerint ragályos ez a betegség, mely 3-8 napi lappangó időszak után kitör és körülbelül 1 év v. még hosszabb idő mulva hegképződéssel végződik. A betégséget szétszórtan az egész Keleten észlelték. Némelyek a vizet, mások a talajt, ismét mások a distoma haematobium-ot, némelyek pedig a baktérium egy faját tartották a betegség okául. Az A. lényegének legmegbizhatóbb ismertetője hazánkfia, Geber volt kolozsvári tanár, aki keleti utazásáról beszámolva, tüzetesen foglalkozott ezzel a betegséggel. Geber arra a következtetésre jutott, hogy az A.-nak mondott esetek legnagyobb része az arc-szifilis különböző időszakainak felelt meg, mig kisebb részét a lupusz és bőrtuberkulózis képezte. Geber szerint a Pococketól, Russeltől stb. A. név alatt leirt endemikus bőrbetegség nem létezik, s igy inkább csak történeti jelentőségü.
(növ.), l. Tölgy (festő).
R. Br. (növ.), a Commelinaceák csoportjában. Hazája Új-Hollandia, l. Centrolepis.
l. Érintő.
alerse v. alerze (növ.) l. Fitz-Roya.
(növ.). Igy nevezzük Dorner-rel («A növénytan elemei 22. l.») a latinul cyma-nak (bogernyő Trugdolde, Afterdolde, Scheindolde) nevezett, középből nyíló (centrifugális) virágzatot. Ennek a tengelycsúcsa magános virággal végződik, s e virág irányában a tengelynek hosszaságabeli növekedése megszünik. Ellenben a virág alól, 2 vagy több, erősebb villás ág (ramuli subflorales vel infraflorales) nő ki, mely ismét magános virággal végződik; alóla erősebb ágak nőnek s a virágzat elágazása igy még tovább folytatódhatik (l. ábrát, szegfű-félék, kutyatej). Legelőbb nyílik ki a legalsó (legbelső, középső) virág, azután az első s a következő ágak közt levő virág. Ha az Á. nagyon bőven elágazik, akkor már a legalsó virágból érett gyümölcs lett, vagy talán a magvát is elhullajtotta; az A. tetejének a szélén levő virágok még vagy nyílnak vagy bimbóznak, azért ezt a virágzatot centrifugálisnak vagy középpontból nyíló-nak nevezzük.
[ÁBRA] Álernyő
Minthogy továbbá ennek az elágazásnak minden tengelyrészét egy-egy virág zárja be azért ezt a virágzatot befejezettnek is nevezik (inflorescentia definita p. a földepe). Ha az A. ágai megkurtúlnak, mint p. a Silene compactáé vagy a csoportos virágú szegfüveké ekkor a csembőkös A. vagy egyszerüen csak csembőkvirágzat (cyma fasciculata seu fasciculus glomerulus) támad. A virágzatnak mélyebbre terjeszkedő tanulmányozása következtében az Á. közös sajátsága megmaradt, hanem különböző fajtavirágzatra osztották (inflorescentia cymosa; l. Bog, Bogas sátor, Bogas virágzat).