igen régi és megerősített fővárosa volt a mandubiusoknak Belgicában; Vercingetorix makacs védelme dacára Caesar elfoglalta és elpusztította. Később ugyan ujra fölvirult Alesia, de 864-ben ujra elpusztították a normannok. A régi város nyomait még most is lehet látni Alise Ste. Reine falunál, az Auxois hegy tövében, Semur közelében (Côte d'Or). Az emlitett hegy tetején III. Napoleon 1864-ben Vercingetorixnak óriási szobrot emeltetett Caesar Commentarjaiból való következő fölirattal: «La Gaule unie, formant une seule nation, animée d'un meme esprit, peut défier l'univers».
Dénes, erdélyi magyar lutheránus püspök, szül. Kolozsvártt 1525 ápr. 12., megh. 1577. Mint szászfenesi lelkész és a gyalui egyházmegye esperese irta alá az 1557. évi kolozsvári luth. zsinat hitvallását. 1559-ben a Kálvin tanaihoz pártolt Dávid Ferenc helyébe a magyar lutheránusok püspökévé lett. Az 1563. évi májusban, mint egyuttal János Zsigmondnak már udvari papja, fejedelmi adományban részesült. Ám ez a kegyes indulat csakhamar megváltozott a Blandrata György befolyása alatt, ki ebben az évben jött Magyarországra s orvosi minőségben alkalmazást nyert a fejedelem udvaránál. Az 1564 ápr. 9. tartott nagyenyedi hitvita alkalmával ugyanis a fejedelem letette Alesiust ugy a püspökségről, mint az udvari papságról. Helyébe úgy is mint a magyar egyházak püspöke, úgy is mint udvari pap Dávid F. lépett. Azonban a magyaroknak a lutherizmustól még el nem szakadt része továbbra is A.-t tekintette püspökének, ki ez állást azután is valósággal viselte. Midőn Dávid a szentháromság kérdése fölött tartott számos irodalmi és szóbeli hitvita után a ref. egyházat az erdélyi magyar gyülekezetek roppant többségével együtt elhagyván, 1569. unitárius püspökké választatott, az a töredék, mely még hű maradt a kálvini elvekhez, szintén A. igazgatása alá adta magát. Miután 1571. az új fejedelem. Báthory István, Dávid Ferencet az udvarából eltávolította, helyébe udvari pappá ismét Alesiust tevé, akit a következő évben a szász lutheránusok püspökválasztó gyűlésére fejedelmi biztosul küldött ki. Ennek elnöklete alatt állapította meg aztán ez a gyülés az általa javasolt s róla «Articuli Dionysiani»-nak nevezett egyházi szabályzatokat, melyek minden valószínűség szerint egyezők az ugyancsak általa készített «Statuta et Articuli pro Ecclesiis Hungaricis eisque conjunctis Saxonicis» közös címet viselőkkel, melyeket a tekei és sajói káptalanra nézve a későbbi fejedelmek (még Bethlen Gábor is) újra meg újra megerősítettek. 1576. a Dávid válóperében fejedelmi megbízást nyert magyar és szász luth. papok az A. elnöklete alatt hozták meg itéletöket.
(azelőtt Dnjeprovszk), város déli Oroszországban, Tauria kormányzóságban, (1886), 9149 lakossal. Van postája, konyhakertészete, halászata.
l. Esperes.
Alessandro, (latinul Alexander de Alexandro), szül. 1461 körül, megh. 1523 okt. 2.; előbb ügyvéd volt Nápolyban, azután Rómában élt, s az ókor búvárlatának szentelte magát. «Dies geniales» címü művével (Róma, 1522; magyarázatokkal 2 köt. Leyden 1673), melynek megírása közben Gellius «Attikai éjszakái» lebeghettek szemei előtt, nagy hirnévre tett szert.
tartomány É-i Olaszországban, Piemont keleti részét foglalja magában. É felől Torino és Novara, K felől Pávia, D felől Genua, Ny felől Cuneo és Torino tartományok határolják. Területe 5117 km2. Keleti része tágas, termékeny sikság, középső és nyugati részét többnyire pompás dombvidék foglalja el, amelyet részint erdőség borít. A Pó, Tanaro, Bormida folyók öntözik. Lakossága 1881-ben 729,710 lélek volt, akik leginkább földmíveléssel, bor-, kender-, len-, gyümölcs és szarvasgomba termeléssel, selyemiparral, festéssel és sajtkészítéssel foglalkoznak. Az utak és vaspályák sűrű hálózatot képeznek az egész tartományban, amely hálózatnak csomópontját a tartomány fővárosa képezi. A tartomány hat kerülete: A., Acqui, Asti, Casale Monferrato, Novi Ligure és Tortona. Hasonló nevű fővárosa. melynek della Paglia (azaz szalmából való) volt a gunyneve, Torinotól DK-re 91 km.-nyire van, a nagy Pó-síkságnak egy DNy-i öblében, mocsaras vidéken a Tanaro és Bormida mellett. Nagyon meg van erősítve. Hat főtere közül a nagy négyszögű Piazza Reale tünik ki a város közepén; palotái közül legszebbek a királyi palota és a városháza. Nagy szinháza is van, 19 temploma közül pedig legszebb az uj székesegyház (épült 1822-ben). A Tanaro bal partján van az (1728-ban épült) erős citadella, amelyhez szép fedett híd vezet. 1881-ben 30,761 lakosa volt. Alessandriában van líceum, gimnázium, ipariskola, számos jótékony intézet. Vászonszövő-, viaszgyertya-, arany-, ékszer-ipara nevezetes, egyszersmind igen élénk kereskedőhely. Egy püspöknek és egy prefektusnak székhelye. Alessandriát 1168-ban alapították a Barbarossa Frigyes ellen szövetkezett lombardiai városok és az ő csúfjára nevezték el ellenségéről, III. Sándor pápáról. Azért van olyan nagy hadi fontossága, mert a sikság közepén a lombardiai, felső-piemonti és genuai utak találkozásánál fekszik. 1707. Jenő herceg foglalta el, azután József császár Savoyának engedte át. A. tőszomszédságában volt 1800-ban a marengoi ütközet. A legújabb időben is Piemont főerőssége és kulcsa lévén, 1849-ben a novarai csata után ideiglenesen át kellett adni az osztrákoknak a kötendő béke zálogául.
Galeazzo, olasz építész, szül. 1512 Perugiában (ezért nevezik Perugino-nak is), megh. Perugiában 1572 dec. 31. Michel Angelotól tanult. A renaissance fénykorából való művész. Templomokat, villákat és palotákat épített Genovában és Milanoban.
(albánul Les vagy Lyes, ókori nevén Lissus), kikötőváros Törökországban, Szkutari vilajetben, a Drin torkolatánál, katolikus püspök székhelye. Festői vára, némi kereskedelme és körülbelül 3000 (1/3 kat.) lakosa van. Ott van eltemetve Szkanderbég vagy más nevén Kasztriota György (megh. 1467.).
(spanyol) a. m. természetes színekkel befestett faragvány, különösen spanyol fafaragvány.
(franc., ejtsd: álesztom) a. m. törlővel készített rajz.