(lat.) a. m. máskép.
(lat.), példabeszéd, azt jelenti: más a kormánypálca, más a lant.
(lat.) a. m. máshonnan.
(dioxyanthrachinon), régebben a buzérgyökérből (Rubia tinctórium, ném. Krapp), mai nap mesterségesen készülő, szövet-festésre való piros festék. A buzérgyökérben ruberithrin-sav van, mely vegyület híg savak vagy lugok, de már a buzérgyökérben foglalt erjesztő hatása folytán, szőllőcukorra és A.-ra hasad; ezeken alapult az A. régibb előállítási módja. Mesterségesen először Graebe és Liebermann állították elő 1868-ban, olyformán, hogy dibromanthrachinon-t kálilúggal hevítettek. Jelenleg hasonló reakciók alapján nagy mennyiségben gyárilag készül. Sárgásvörös színü, tűalaku kristálykákból áll; a hevítéskor megolvad (281°) és változatlanul szállasztható. Vízben alig, borszeszben és éterben jól oldódik: Lugok ibolyaszínüen oldják; ez oldatok aluminium és ónsókkal vörös színü válmányt adnak, ez az ú. n. alizarinlakk (Krapplack). Alkalmazása a kelmefestésre e lakk képződésén alapul; a szövetet aluminiumacetat-oldattal megitatván, megmelegítik, amidőn az acetat elbomlása folytán aluminium-hidroxid válik le és a szövet szálai közé tapad; az így előkészített szöveteket azután A.-oldatba mártják. Adizarinkék, nítro-alizarinnair glicerinnel és kénsavval való hevítése utján készülő s szövetek megfestésére használatos kék festék. A.-t növénytani értelemben l. Rubia. A.-festés, l. Festés. A.-olaj, l. Pácok.
(Decretales Pseudo-Isidorianae), a «Hispana Collectio»-nak átdolgozása s kibővítése; a frank birodalomban, valószínüleg a reimsi egyháztartományban, a IX. század közepe táján készült kompiláció. Szerzője ismeretlen, magát Isidorus Mercatornak nevezi; azonban a gyanuba vett Riculf, mainzi Otgar, mansi Aldrich, sensi Wenilo, Lupus de Ferrieres, a két Hincmar, Ebbo, Rothad, Wulfad és Benedictus Levita egyikére sem bizonyítható rá a szerzőség. A gyüjteménynek két verziója ismeretes: Három részből áll. Az első rész hosszu előszóval kezdődik, melyet: 3 hamis levél s Ordo de celebrando concilio címü értekezés követ. A Dyonisianából vett 50 apostoli kánon után 60 hamis pápai levél (I. Kelementől Melchiadesig) van időrendben felsorolva. A második rész a Hispana első részét öleli fel majdnem változatlanul; a harmadik részben a Hispana második része foglaltatik, kibővitve néhány valódi és 35 hamis v. hamisított pápai levéllel (II. Szilvesztertől II. Gergelyig). A gyüjtemény célja: 1. az egyház emancipációja az államhatalom alól; 2. a püspökök biztosítása a metropoliták s tartományi zsinatok ellen. Mindaz, amit a római szentszék hatalma érdekében tesz s tanusít, csak e célra vezető eszköz. Későbbi pápák intézkedéseit, v. a más után megállapított elveket a legrégibb pápák neve alatt adja elő, hogy hagyományszerü színt adjon nekik; de vannak ujításai is. Hitelességét már Cusa Miklós és Turrecrumata kétségbe vonta; hamisságát teljesen kimutatták a magdeburgi centuriátorok, de azért ma is vannak hitélességének védői. Hamisságát igazolja: hogy oly viszonyokról szól, melyek a VIII. és IX. század állapotai; nyelvük a IX. század latinsága; az állítólag a III. századból származó decretales a Vulgatából idéznek, mely az V. században keletkezett. Sok álizidori alkatrész van Gratian Decretumában. Editio I. Merlin-nél, Collectio canonum (1523) és azóta több gyüjteményes munkában; az első kritikal kiadást Hinschius rendezte: Decretales Pseudoisidoriane (1863). A nagyszámu irodalom áttekintetét l. Konek Egyházjogtan, avagy teljesen Friedberg: Lehrbuch des Kirchenrechts c. művében (2. kiad. 1889); avagy Richter-Dove: Kirchenrecht (8. kiad. 871.); az ujabb egyháztörténeti munkák közül pedig Hauck művét: Kirchengeschichte Deutschlands. (II. köt. 1890. 480 l.
(eszt.), l. Álság.
(növ.), A. szár,. v. félcserje (caulis sublignosus suffrutex) olyan növény v. szár melynek csak az alsó része kitelelő, csak ez fásodik meg, az évi hajtásai puhák, azaz fűnemüek maradnak, a következő télre elpusztulnak. llyen a levendula, zsálya, izsóp, sok szegfű a Carthusiani csoportban, a kakukfű stb. A. (sublignosus) tulajdonképen a cserjésedésnek kisebb, a félcserje (suffrutex) a nagyobb fokát jelenti.
oly könnyü, léhaszemü, szemetes gabona, mely rostálás alkalmával a jó, egészséges, teltszemü gabonától elválik. Az ilyen gabonát másként ocsúnak, rostaaljának, v. hol azt osztályok szerint különítik, harmad-, negyedosztályu gabonának is mondják.
(Schwellen, Traverse, tecnn.) v. aljzatok a vasuti felépítmény egyik alkotó részét képezik. Céljuk, hogy közvetítésükkel a vasúti járóműveknek a sínekre gyakorolt nyomását a kavicságynak, illetve az alépítménynek minél nagyobb területére egyenletesen elosszák, továbba, hogy a síneknek támaszul szolgáljanak, akként, hogy igénybevételük a szabályszerüen megengedett határértékeket (l. Sín) meg ne haladja; továbba, hogy az A. helyzetét a kavics alátömésével megszilárdítván a síneknek szabályszerü helyzetükben való fekvését is állandósíthassák, végre, hogy a két sínszál között levő vágányszélesség állandó megmaradását biztosítsák. Az A.-at különböző rendszerekbe sorolják, elhelyezésük és anyaguk szerint. Az A. elhelyezésük szerint: keresztaljak, hosszaljak és magánaljak. A keresztaljakat merőlegesen fektetik a vágány alá. Ezek hossza olyan nagy, hogy mindkét sínszálat rájok erősíthessék. A hosszaljak egész hosszukban fekszenek az egyes sínszálak alatt. A magánaljak az egyes síneket külön-külön csak egyes pontjaikon támasztják alá. E két utóbbi alkalmazása esetén, külön kell a két sínszálnak egymástól való távolságát biztosítani. Anyaguk szerint vannak fa- és vas-keresztaljak, fa- és vas-hosszaljak, kő-magánaljak. A faaljakat l. bővebben a Talpfák, a vasaljakat a Vastalpok ismertetésénél. A. kémiai értelmében l. Bázisok.
a csodatölcsér nevü növény (Mirabilis L.) gyökere, melyet néha p. Braziliában hashajtónak használnak.