növénynevek mellett Allioni nevének rövidítése. L. o.
v. alla, l. A.
alatt oly többé-kevésbbé terjedelmesebb erdőrész értendő, amely fanem, kor, álláshely és növekedés tekintetében környezetétől szembetünően megkülönböztethető. Az Á. tiszta. ha csak egyféle, elegyes; ha többféle fanemből áll. Az Á.-ot egyenlő v. különböző koru fák alkothatják. Ha a fák mindenütt sűrüen állanak, úgy hogy koronáik egymással érintkeznek; akkor az A.-ot jól zártnak, ellenkezőleg pedig rosszul zárt v. ritkásnak mondják. Hézagos az Á., ha helyenkint kisebb terjedelmü területeken fák hiányzanak; a nagyobb terjedelmü hézagok tisztásoknak neveztetnek. Az okszerü erdészet legfőbb törekvése, hogy a fák állománya mindenütt egyenlő, megfelelő sűrüségü legyen s az ily módon alakult Á. szabályszerünek mondatik.
finom, többnyire hímzett keletindiai szövetek.
zenei műszó alatt értik azt az ütemet, mely két részből, s pedig egy hangsulyozottból (tézis) és egy hangsulynélküliből (arzis) áll. Az A. ütem voltaképen ugyanaz, ami a 2\4 ütem, csakhogy az előbbi nagyobb értékü hangjegyekkel van irva. Az A. ütemjele; 4 negyedből áll, de ezek éppen még egyszer oly gyorsan játszandók, mintha = 4\4 ütem lenne előirva.
az állam szó régi alakja, e helyett használták.
bölcsészeti kifejezés, a. m. szubstáncia.
Géza, zeneszerző gordonka- és cimbalom-művész, szül. Ó-Becsén (Bács vm.) 1841. Baján járt iskolába (gimn.); 1855-ben kezdett gordonkázni, 1857-ben már a bécsi konzervatóriumon tanulta, a zeneszerzéssel együtt, 1861-ig. Ekkor a Molnár György-féle budai népszinházhoz szerződött, s olykor hangversenyen is fellépett. Csakhamar megirta Bényei István szövegére «A szerelmes kántor» c. első magyar operettjét, melynek dalai országszerte elterjedtek (ma is mindenki énekli belőle: «Szeretlek én egyetlenegy virágom»); majd Kempelen Győző «Szép Mara» és « A drótos tót», c. népszinműveihez is irt zenét (köztük a szélesen kidolgozott és Csepreghy F. «Sárga csikó»-jába is fölvett «Befútta az utat a hó» c. országos hírü dalt). A nemzeti szinházhoz szerződve Tóth Kálmán «Dobó Katica» c. népszinművének is zenéjét irta meg. 1865-ben Pécsre ment szinházi karnagynak, Szigeti Imre társulatához; s Bényei « Szakállas farkas» c. operettszövegét, tárgyához képest, román izlésben zenésítette meg. Szabadkán egyszersmind az akkor uj «zenede» tanára és dalegyesületi karmester volt, Bajára költözve pedig 1870-ben az áll. tanítóképzőben lett a zene tanára. 1871 óta ismét Budapesten él, mint a nemzeti szinház és folytatólag az 1884 őszén megnyilt m. kir. operaház zenekari tagja; csakhamar Szigligeti Ede «Az amerikai», 1875-ben Tóth K. «Az ördög párnája» és Rákosi Jenő «Nyomoruság a korsóban» c. darabjaihoz irt zenét. A Rózsavölgyi és a Táborszky-cégnél megjelentek, részben pedig a hazai szomoru kiadói viszonyoknál fogva kéziratban terjednek igen szép, többnyire magyar stilben irt dalai 1, 3 és 4 szólamra(«Vadászdal», «Télidal» stb.) zongoraművei; «Vilma»-csárdása fölül áll a rendes szinvonalon s egy balletbe ékeltek be. 1880 óta foglalkozik a cimbalommal, melynek javítását is igényegesen előmozdította megirta iskoláját két részben (az I. már 3 kiadást ért) s írt a haladottak számára számtalan zeneművet; neki köszönhető jórészt e hangszer nagy elterjedése. 1890 óta a «Cimbalom családi körben» c. havi folyóiratot szerkeszti. A «nemzeti zenedé»-ben az ő számára alapított cimbalom-tanszékét 1891-ben foglalta el. Tanította cimbalomjátékra Thurn-Taxis Albert hg.-et is, József főhg. vejét.
szarukőnemü ásvány, tulajdonképen keveréke a rodonit ásványoknak (mangánszilikátnak) rodochrozittal (mangánkarbonáttal). Lelőhelye Harz (Elbingerode).
(Molluscoidea) az állatok egyik főcsoportja amelybe a mohaállatok (Bryozoa) és karlábuak, (Brachiopoda) tartoznak (l. o.).