A szorosan vett államhivatalok (kormányhivatalok) betöltésének módja hazánkban a tiszta kinevezés, v. választással, illetőleg kijelöléssel vegyes kinevezés. Ez utóbbi mód kivételes. Szorosan vett állami hivatal ha eltekintünk a törvényhozási testület házainak tisztviselőitől, kik funkciójuk természete szerint tiszta állami organumok nem választás utján töltetik be. A kinevezés joga ő felségét illeti, de ő ezt a jogot személyesen csak a magasabb rangu, szabály szerint a hét felső rangosztályba tartozó hivatalnokokra, azután az összes ítélő birákra, kir. ügyészekre és a közös hadseregbeli, honvédségi és csendőrségi főtisztekre gyakorolja. Az alsóbbrangu közigazgatási hivatalnokok főhatóságuk által alkalmaztatnak. A kinevezés rendszerint végleges és élethossziglan szól. Az üresedésben levő hivatalra rendszerint pályázatot hirdettetnek, v. pedig előléptetés illetőleg meghivás, kiszemelés. által töltik azt be. A pályázókhoz a kinevező hatóság nincs mindig kötve, hanem a pályázat. dacára meghivás utján is betöltheti az üres állást.
Az Á.-ok jogai és kötelességei, részben a közszolgálat, részben pedig erre tekintettel a hivatalnok morális és anyagi érdekéből állapítvák meg. E hivatali jogok és kötelességek képezik a hivatali viszonyt, a hivatali állás tartalmát. Első joga. a hivatalnoknak, mely más oldalról szoros kötelesség is, a hivatali hatalommal való élés a megfelelő hatáskörben; e működése közben joga van a törvény különös oltalmára. A magyar büntetőtörvény is speciális szigorral bünteti a. közhatóságok ellen elkövetett erőszakot, izgatást, sértéseket. Joga van. az Á.-nak a hivatali címre és rangra, hivatali fizetésre és a hivatal viselésével járó mellékjavadalmakra, így lakpénzre, bizonyos hivatalokban korpótlékra, napi díjra, úti költségre, költözködési költségre stb.; igénye van noha ez jogilag nem biztosított előlépésre, segélypénzre, fizetési előlegre; a biráknak és birósági hivatalnokoknak törvényileg biztosított, a. közigazgatási hivatalnokoknak gyakorlat szerint igényök van évenkinti szabadságidőre; végül nyugdíjra, végkielégítésre, temetési költségre, özvegyei és árvái ellátására az 1885. évi XI. t.-c. értelmében. A katonákról külön törvények és rendeletek rendelkeznek.
E jogokon kivül számos kedvezmény, s közterhek és kötelességek alól való mentesség, p. gyámság viselésétől, községi adótól való mentesség, fizetésük bizonyos részének végrehajtás alól való mentessége van biztosítva az állam hivatalnokainak. E jelentékeny jogoknak szigoru és terhes kötelmek felelnek meg. Igy: 1. köteles az Á. hivatali esküt tenni, midőn belép a szolgálatba, magasabb rangfokozatba, más hatáskörü hivatalba; 2. köteles hivatali teendőinek pontos, lelkiismeretes elvégzésére; 3. köteles a felsőbbségnek engedelmeskedni az alkotmány és törvények határain belől; 4. köteles a hivatali titok megőrzésére; 5. a hivatali székhelyen való lakásra; 6. a felekkel való tisztességes bánásmódra; 7. erkölcsös élet folytatására; bizonyos foglalkozásoktól való tartózkodásra stb. A hivatali kötelességek teljesítésének fegyelmi és közbüntetőjogi szankciója van, mely különösen súlyos a katonai államszolgálatban. Ezenfelül kisebb szolgálati rendetlenségek esetén még rendbüntetésekkel is sújthatók az A.-ok. E büntetőjogi felelősségeken felül magánjogilag is felelősek az Á.-ok hivatali működésükért, mi főleg kártérítési kötelezettségükben nyilvánul.
az állam kezelésében levő bányászat; különösen fontosabb jelentőségü a fémbányászat és kohászat. A magyarkincstári bányászat mérlege az 1892-ik évi előirányzat szerint: vasműveknél bevétel 3,42, kiadás 5,25; fémbányászat: bevétel 2,77, kiadás 2,62; fémkohászat: bevétel 3,78 millió frt, kiadás ugyanannyi. Az állami bányászat két bányaigazgatóságra és hét bányakapitányságra van felosztva (l. o.).
van kétféle: 1. amelynél az állam jótáll azért, hogy valamely vállalat bizonyos jövedelmet fog hajtani; 2. a biztosítási üzlet azon formája, amelynél az állam szerepel mint biztosító.
(monopolium), oly üzlet, vállalat, melynek vitelét az állam magának tartotta fenn; ilyen nálunk az állam-jövedék név alatt ismert só-, dohány-, puskapor-, szesz- és lottó, jövedékek monopóliuma.
l. Országos letartóztatási intézetek.
1. Az állami közutakon és a megyei közutakon államköltségen épített és fenntartott, a kereskedelmi minisztérium alá tartozó hidak. 2. A pénzügyminisztérium alá tartozó kincstári, többnyire vámos hidak.
az összes tanintézetek ellenőrizése, annak megállapítása végett, vajjon a különböző jellegű és fokozatu tanintézetek állapota megfelel-e az állami törvényeknek, a közszükségletnek és a tudomány modern követelményeinek. A magyar állam főfelügyeleti jogát az összes iskolák felett a vallás és közoktatásügyi miniszter által gyakoroltatja, akinek közegei meggyőződést szereznek arról, vajjon a törvényen alapuló szabályrendeletek, tantervek végrehajtatnak-e és minő eredménnyel. E végre meglátogatják tanév közben az iskolai osztályokat és jelen vannak a zárvizsgálatoknál, amelyeknek intézésében részint mint elnökök, részint mint biztosok vesznek részt. Hazánkban az 1791. XXVI. t.-c. 5. §-a szabályozza először az állami felügyeletet. A népoktatási tanintézetek felett ez idő szerint az állami felügyeletet a törvényhatóságok és közigazgatási bizottságok, a királyi tanfelügyelők, miniszteri ideiglenes iskolalátogatók, a gondnokságok, iskolaszéki és községi előljárók gyakorolják az e célra kiadott utasítások szellemében. A középiskolák felett a kir. főigazgatók és miniszteri biztosok. A földmíves, gazdasági és felsőbb iparos iskolák a földmívelési és kereskedelmi miniszterek közvetlen felügyelete alá vannak helyezve, akik ez intézeteket rendszerint a közgazdasági előadók által ellenőriztetik. A magasabb foku tanintézetek, a teologiaikat kivéve, a vallás- és közoktatásügyi miniszter előtt kötelesek igazolni, hogy az érvényben levő törvényeknek és szabályrendeleteknek eleget tettek. Az állami tanfelügyelet a hitfelekezetek által fentartott tanintézetekre felügyeleti, a községi, állami, magán és társulati iskoláknál ezenkivül még rendelkezési jogot is gyakorol.
községi jellegü tanintézetek számára, a vallás- és közoktatásügyi miniszter költségvetésében évről-évre az országgyülés által állapíttatik meg. Ez a segély vagy az iskolaépületek felemelésére vagy az évi szükségletekre fordítható, s ehhez képest utalványoztatik ki a közoktatásügyi minisztertől. Az állam által rendszeresen segélyezett községi iskolák, államilag segélyezett községi tanintézetek címén az országgyüléshez intézett miniszteri jelentésekben nyilvántartatnak. Miután állami segély csak olyan községeknek utalványozható, amelyek a törvény követelményeinek, anyagi erejük elégtelensége folytán, meg nem felelhetnek, annak visszatérítését csak akkor követeli az állam, ha az az iskolahelyiségek fölépítésére fordíttatott s ezek időközben más célra használtattak fel. A szorosan vett népoktatási intézetekre vonatkozólag az 1868: XXXVIII. t.-c. 43. §-a így intézkedik: Ha a község kimutatja, hogy szükséges népoktatási tanintézeteinek e törvény szerint felállítására és fentartására a kellő anyagi erőt nem képes előállítani, illető hatósága útján segélyért az államhoz folyamodhatik. A közoktatásügyi miniszter a folyamodó községet az állam költségvetéseiben e célra megszavazott összegből segélyezi.» A kisdedóvásról szóló 1891: XV. t.-cikk 44. §-a szerint «A vallás- és közoktatásügyi magy. kir. miniszter a törvény követelményeinek megfelelő, de segélyezésre szoruló kisdedóvodákat gyermek-menedékházakat, valamint kisdedóvónő-képzőket, tekintet nélkül jellegükre, az állami költségvetésben e célra előirányzott összegből segélyezheti s az illető intézet állandó segélyezését biztosíthatja.»A középiskolai 1883: XXX. t.-c. 47. §-a teljes szövegében így hangzik: « Valamely vallásfelekezet, törvényhatóság, község, társulat, avagy egyes által fentartott oly középiskolát, melynek fennállását országos műveltségi vagy fontos helyi érdekek kiválóan igénylik és melyet az illetők nem birnak saját erejükből a törvényes kellékeknek megfelelően fentartani, különösen, ha egyszersmind középiskolai célra tett és helyhez kötött jelentékeny alapítványok vannak, a vallás- és közokt. miniszter engedélyezheti.»
azok a közoktatási intézetek, amelyeknek föntartója az állam. Ezeknek fentartási költségeit az állam v. egészen v. nagyobbrészt saját pénztárából fedezi. Az állami tanintézetekhez a tanítókat és tanárokat, éppen úgy a felügyelő bizottságokat (gondnokság, igazgató-tanács) az állam nevezi ki. Állami iskolák legtöbbnyire olyan községekben állíttatnak fel, amelyekben a fentartás költségeit sem a felekezet, sem a község fedezni nem képes; ezenkivül még olyan idegen ajku községekben is, ahol az állami iskola a magyar nyelv sikeres tanításával úgy a lakosságnak, mint az államnak érdekeit egyaránt hathatósan előmozdíthatja.
az állami jószágok kezelésével megbízott hatóság, ilyen van Budapesten (Budán), Aradon, Temesváron. Néhány pénzügyigazgatóság és főbányahivatal is kezei állam-jószágot.