az állam ügyeinek, teendőinek ellátására, az államcélok érvényesitésére irányzott tevékenység, működés. Az állami teendők különböző körei szerint megkülönböztetik az Á. nemeit; így p. szólnak polgári, katonai, közigazgatási, igazságszolgáltatási stb. Á.-ról. Szorosabb értelemben véve csak a közvetlen állami szervezettel gyakorlott Á.-ot nevezik így, noha az állami teendőkkel is foglalkozó autonom szervek szolgálata, minő p. nálunk a törvényhatósági hivatalnokok, bizottságok működése, lényege szerint szinten Á. Az Á. ellátására az államnak fenségiségénél fogva joga van polgárait kötelezni; de ez csak ott történik, ahol a szolgálat természete szerint az önkéntes vállalkozás által nem volna elegendőleg biztosítható, így p. a katonai szolgálat, esküdti, tiszteletbeli közigazgatási v. biráskodási szolgálat terén. Az Á.-ra való alkalmazás joga a szervezeti hatalom v. felségjog része; birtokosa monarkiákban rendszerint az uralkodó, ki azt v. saját személyében, v. főhatóságai által gyakorolja és pedig alkotmányos országokban a nemzet rendei, népe részvételével.
Az Á.-nak nagyérdekü voltánál és a magánügyintézés és munkálkodásétól lényegesen eltérő jellegénél fogva annak viszonyait különös jogszabályok állapítják meg, melyek célja egyrészt a szolgálat érdekét, másrészt a szolgáló tisztviselők, hivatalnokok, szolgák magánérdekeit, a szolgálatból eredő morális és anyagi igényeit biztosítani. Az Á.-i pragmatika az Á. jogviszonyainak rendszeres, egységes szabályzata. Ilyen teljes szabályzatunk nekünk eddigelé nincsen, de a szolgálati viszonyok egyes köreit rendező törvényekkel, minő p. a nyugdíj-, minősítés-, rangviszonyokat és fizetést meghatározó törvény, már birunk. Mintaszerünek tartják a német birodalmi hivatalnoki pragmatikát (1873. Reichsbeamtengesetz). V. ö. Keleti F. Az államszolgálat természete.
Az. Á.-i alkalmazás kellékei általánosak és különösek; amazok az államhivatalok minden ágában és nemében megkivántatnak, mig a különösek csak bizonyos ügyágban, bizonyos szakban. Magyarországon általános kellékek a következő személyi minőségek: 1. magyar honpolgárság; 2. törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezethez való tartozás; 3. feddhetetlen jellem és megbízhatóság, minélfogva nem alkalmazhatók azok, kik bűntett vagy vétség miatt vád alatt, szabadságvesztésre vagy hivatalvesztésre szóló itélet hatálya alatt, csőd vagy gondnokság alatt állanak; kik nyereségvágyból eredő bűntett v. vétség miatt, v. fegyelmileg két ízben hivatalvesztésre elitélve voltak; 4. az államnyelv ismerete; 5. a kor tekintetében a minimum általában megszabva nincs, a birákra és ügyészekre ilyenül a 26. év betöltése van megállapítva; a maximum 40. év, a volt katonai altisztekre 45. év a részökre fentartott állami állomások tekintetében, e maximális koron túl csakis korengedély mellett lehet valakit alkalmazni; 6. a nemre nézve nincs törvényes szabály; gyakorlat szerint a legtöbb állami hivatalra a hatóságiakra pedig kizárólag csak férfiak alkalmazhatok; de kezelő jellegü hivatalokban és a tanügyi szakban nők is alkalmaztatnak.
A különös kellékekhez sorozzuk a törvényrendeletek, vagy gyakorlat alapján igazolandó szellemi képzettséget. Ez elméleti és gyakorlati. A biróságokra az 1869. évi IV. t.-c., a birói hatalom gyakorlásáról és 1891. évi XVII. t.-c. a birói és ügyészi szervezetről, a közigazgatási hivatalnokokra az 1883. évi I. t.-c. minősítési törvény szabályozza Magyarországon a szellemi képzettséget, azonkivül egyes szolgálati állomásokra nézve az illető ügyágat szabályozó anyagi közigazgatási törvények és rendeletek szólnak arról. A különös kellékekhez tartozik némely, főleg pénztári szakba tartozó hivataloknál a biztosíték tétele v. nyujtása, azután bizonyos magánjövedelem igazolása különös nyelvismeret stb.
Államszolgálati viszony megszünése bekövetkezik: 1. a hivatalnok, szolga halálával; 2. amennyiben határozott időtartamra szólt a hivatali v. szolgálati alkalmazás, az idő leteltével; 3. lemondás által, illetőleg a lemondásnak az arra illetékes felsőhatóság részéről való elfogadása által; a hivatalnak elbocsátás nélkül való elhagyása fegyelmi, sőt amennyiben az a hivatali kötelesség megtagadása lenne, közönséges bűntetőjogi vétséget képez. 4. A szorosan vett szolgálati viszonyt a nyugdíjba lépés is megszünteti, de a hivatali viszonyt nem bontja föl. A tisztviselő akarata nélkül megszünhetik az államszolgálati viszony: 1. kényszer-nyugdíjazás; 2. hivatalvesztésre szóló büntetőbirósági itélet; 3. fegyelmi elmozdítás; 4. a hivatal eltörlése, megszüntetése folytán. Vannak oly állami közszolgálatok, melyek a felsőség egyszerü elbocsátó határozata, visszahivása folytán megszünnek, így p. a politikai, bizalmi hivatalnokoké (főispán, államtitkár, miniszter stb.), reprezentáló hivatalnokoké (nagykövetek, követek diplomáciai ügynökök stb.).
Ezek épp úgy, mint a szövetséges államok, egyes államoknak federativ jellegü szövetkezései azzal a lényeges különbséggel mégis, hogy mig az Á. (konfederáció) az egyes államoknak közös célok elérése végett való társas közössége egységes központi műszervek nélkül, ahol azért a fővezetést az egyes részállamok követeinek testülete (kongresszus) gyakorolja, amiért az Á. nem is «összállam» e szónak szoros és tulajdonképen vett értelmében, s nem is tisztán államjogi, hanem oly alakulat, mely a nemzetközi s az államjogi alakulatok közt mintegy középhelyet foglal el, addig a szövetséges állam (unió) már sokkal bensőbb és szorosabb szövetkezés, tisztán államjogi alakulat, melyben az egyes (rész-) államok a tőlük szorosan s élesen megkülönböztethető, s önmagában államilag szervezett «összállammá» egyesülnek s a szövetség-főhatalom az összállamnak mint ilyennek központi műszerveiben összpontosul. Emitt az összállamnak, amott a részállamoknak szuverénitása túlnyomó s lép előtérbe. Az itt adott fogalom-meghatározások egyébiránt általános érvényre csak addig tarthatnak igényt, ameddig arról van szó, hogy az Á. lazább, a szövetséges államok bensőbb és szorosabb szövetkezés. Azontúl a felfogások egyöntetüségét hiába keressük. Az 1787. év utáni északamerikai Unió Bluntschli szerint szövetséges állam éppen úgy, mint Svájc 1848 óta, Kautz Gy. szerint mindkettő Á. Az 1848 előtti svájci köztársaság Bluntschli szerint Á., Kautz Gyula szerint szövetséges állam, éppen úgy, mint a német szövetség (1815-1866), mely Bluntschli szerint Á. Az 1867. évi «norddeutsche Bund» és az 1871. évi német birodalom általános felfogás szerint mindkét fogalomtól különböző sajátszerü jelleggel bir, mert mig a szövetségi tanács (Bundesrath) az Á.-re, addig a birodalmi gyülés (Reichsrath) mint az egész német nemzetnek az egyes államok országgyüléseitől különböző összképviselete a szövetséges államra emlékeztet, holott ismét a porosz király örökös méltóságának egyesítése az örökös császári méltósággal a szövetséges államok alapfogalmával ellenkeznék.
A tanulság ebből mindenesetre az, hogy világtörténeti jelentőségü eseményekben gazdag jelenkorunk az államszövetkezeteknek oly alakulatait hozta létre, melyek az eddigi fogalommeghatározások keretébe nem férnek, s melyeknek rendszerbe foglalása a tudománynak még meg nem oldott feladatát képezi. Midőn Bluntschli az Á. és a szövetséges állam mellett, s a német birodalom jellemzésére felállított «Bundesreich» mellett mely a különböző ideális és reális hatalmak kompromisszumából keletkezett negyedik fogalomkép még a «Staatenreich» fogalmát állítja fel, mely alatt «egyes államoknak monarkikus és azért magasabb értelemben egységes, s egy összállamtól függő tagozatát» érti, e fogalommeghatározásoknak tudományos értéke s a megkülönböztetéseknek jogosultsága kétségbevonhatatlan ugyan, de midőn a «Staatenreich» fogalmát, habar csak «bizonyos értelemben», a 1867. évi kiegyezés után lett osztrák-magyar monarkiára is alkalmazza, amely «két államból összetett s kifelé összállamként jelentkező kettős birodalomnak» tekintendő: e felfogást magyar államjogunk alapján határozottan vissza kell utasítanunk. A törvényhozói hatalomnak teljes és feltétlen önállósága mellett az osztrák-magyar monarkia tiszta «államszövetség», amin a közös külügyi képviselet sem tesz változást, mert a nemzetközi jognak elfogadott elvei szerint az egyes államoknak külön külügyi (diplomáciái) képviselete nem lényeges ismérve az Á.-nek, mellyel ellenkezőleg a közös külképviselet nehézség nélkül összeegyeztethető. Nemzetközi tekintetben a szövetség önálló népjogi alany, mely azonban az egyes államoknak külön népjogi alanyiságát nem érinti.
általános, az államtudományokba bevezetésül szolgál s az állam, államélet alapkérdéseit tárgyalja. Feladata tehát vizsgálni az állam mibenlétét, természetét, hogy melyek az államnak belső, v. szellemi, külső v. anyagi elemei, miként füződnek ezek egységes egésszé, mik az állam feladatai céljai és hogy mely erőkkel rendelkezik, hogy feladatainak megfelelhessen. (L. Államtudományok.)
Az általános államtannak, mint külön szaknak rendszeres irodalmi művelése nem igen virágzó, bar egyes tételeit bőségesen fejtegetik úgy önállólag, mint a politikai irodalomban a jog- és állambölcseletben, a szociologiai művekben. L. Bluntschli: Allgemeine Staatslehre, Wohl: Encyclopaedie der Staatswissenschaften, Kautz: Politika Kogler: Államtan.
A modern alkotmányos monarkiákat megelőzőleg, tehát 1789 előtt Európa szárazföldi államaiban az államtanács különböző elnevezés alatt (Staatsrath, conseil royal, conseil du roi, consejo real stb.) magát a legfőbb kormánytanácsot jelentette, tehát a legfőbb állami méltóságok és legfőbb állami tisztviselők kollégiumát, amelynek meghallgatása nélkül az ural kodó fontosabb államügyekben uralkodási aktust nem végzett még oly államokban sem amelyekben nem a miniszterek képeztek ez államtanácsnak számbeli túlsulyát. Ebben az értelemben tehát az államtanács legfőbb kormányzati, legfőbb közigazgatási hatóság, mely gyakran birói funkciót is végzett, s ennek az illetékességi összeütközések eseteiben és a közigazgatási biráskodás kérdéseiben tulajdonkép csak némi kibővítése volt, amit ma minisztertanácsnak nevezünk; sőt az Á. a király elnöklete alatti tartott minisztertanács fogalmával, még a jelenlegi dán alkotmány szerint is, azonos (Grundlov III. 15); Svédországon pedig magának a minisztériumnak hivatalos neve A. («Staats-raad», Regeringsform 5. §), aminthogy a szakminiszterek közül is csak kettő viseli az államminiszter címet, a többi szakminiszter valamint a 3 tárca nélküli csak «államtanácsos» (6. §); szintúgy van ez Norvégiában (Grundlov 5, 12), hol csak 1 államminiszter és 7 államtanácsos alkotja az államtanácsot. Angliában az ú. n. titkos tanács, «Privy Council» volt a parlamentarizmus kifejlődése előtt az Á.,. elannyira, hogy a miniszterek még ma is mint «privy councilor»-ok végzik magas tisztöket államjogi fikció szerint, de a parlamentárizmus kifejlődése óta a «Privy Council» hagyományos alakja háttérbe szorult. (L. «Nagy-Britannia».)
A német államokban és Ausztriában
is (jóval 1848 előtt) azonos volt az államtanács fogalma a legfőbb kormányzat és legfőbb kollégium fogalmával, habár a «Staats-und Conferenzminister»-ek előtérbe nyomulása óta a «véleményadás» (Gutachten») és a közigazgatási rendszabályok elvének megállapítása lett itt is az államtanács igazi hivatása, szintúgy mint Poroszországban az 1817 márc. 20-iki és 1848 január 16-iki rendelet értelmében 1884-ben megkisérlették az időközben a népképviselet behozatala (1850) óta csaknem egészen elaludt «Staatsrath»-ot a trónörökös elnöklete alatt reaktiválni, sőt föl is frissítette L Vilmos király a főméltóságok és legfőbb állami tisztviselők eme kollégiumát rang nélküli jeles szakértők meghivása által is, de mindeddig kevés sikerre vezetett ez a kisérlet, miután bajos az ily hagyományos alapon állított Á.-ot a modern népképviseleti monarchia kormányfelelősségi rendszerével összeegyeztetni.
A francia Á.
Egészen más természetü már genezisénél fogva is a francia Á. («Conseil d'état»), amely a Sieyés-Bonaparte-féle alkotmánypolitika folytán az 1799. év (An VIII) konzuláris alkotmány alaptörvényét kifejlesztő 1802-iki «Sénatus consulte» által lőn bevezetve a francia államjogba. Ez az «államtanács» már határozott körvonalakban domborodik elénk a maga szervezetében a munkamegosztás és a kiváló szakértelem alapján mint a kormány vezérkara a törvényhozási ügyekben. Az 1804-iki máj. 18-iki «Sénatus-Consulte» (I. Napoleon császári alkotmánya) a törvényjavaslatok és a közigazgatási szabályrendeletek («reglement d'administration») fölött való tanácskozást, illetőleg azoknak a törvényhozó testület s a kormány elé terjesztendő szerkezetbeni kidolgozását, előkészítését teszi az Á. föladatává, és 6 szakosztályra osztja az államtanácsot; l. törvényhozási, 2. belügyi, 3. pénzügyi, 4. hadügyi, 5. tengerészeti és 6. kereskedelemügyi szakosztályra.
Az 1852-iki (III. Napoleon) alkotmány pedig valóságos alkotmányjogi tényezővé tette az A.-ot mint nagy államtestületet («grand corps d'état»). Míg az 1848-iki «Constitution» 72-ik pontja az Á. tagjait 6 évre választatja a nemzetgyülés által, III Napoleon az államtanácsosok kinevezését saját magának tartotta fönn és elmozdíthatásukat («révocables» szelidebb néven) beleiktatta az alaptörvény szövegébe (Titr. VI. 48), de legalább fényesen díjazta őket, 25,000 frank évdíjat rendelvén egy-egy államtanácsosnak, ugyancsak magában az alaptörvényben. Az 1848-iki «Constitution» szerint az államtanácsnak nyilatkoznia kell a kormány törvényjavaslatai fölött előzetesen és ama nemzetgyülési kezdeményezésből származó javaslatok fölött, melyeket a nemzetgyülés az Á.-hoz utasít (VI. 75); ugyancsak az Á. készíti elő a közigazgatási szabályrendeleteket és ellenőrzi az egész közigazgatást elannyira, hogy a köztársaság elnöke az Á. figyelmeztetésére föloszthatja a megyei, kantonális és municipiális tanácsokat (1840, VII. 80). Az 1852-iki alkotmány szerint az A. (amelynek tagja 40-50) szerkeszti a törvényjavaslatokat, a közigazgatási szabályrendeleteket és megoldja a közigazgatási eljárásban fölmerülő nehézségeket, tehát dönt az illetékességi esetekben, biráskodik a « Contentient»-ben és legfőbb fóruma a közigazgatási biráskodásnak. (1852 VI. 50). Az Á. védelmezi a kormány nevében a törvényjavaslatokat a szenátus és a törvényhozó testület előtt; az Á. szónokait e célra az államfő jelöli ki, mely utóbbi rendelkezése az 1852-iki alaptörvénynek azonban csak 1860-ig maradt érvényben, midőn a nov. 24-iki dekretum e szónoki tisztet a tárca nélküli miniszterekre ruházta át; 1863-ban (jun. 23. decret.) az államminiszterre minister d'état ruháztatott e tiszt, az 1867 febr. 5. dekrétum azonban ismét az Á. elnökét, alelnökeit és szakosztályi elnökeit bizta meg e teendővel, fönhagyván az államminiszternek jelzett tisztét és egyuttal elrendelvén, hogy a szakminiszterek is védelmezhetik a szenátus és törvényhozó testület előtt a kormány javaslatalt. A miniszterek egyébként ranggal, székkel és szavazattal birtak az Á.-ban. (1852 VI.-51 53). A jelenlegi francia köztársaság Á.-ról 1. «Franciaország».
A Spanyol Á.
A francia Á.-ot utánozta Spanyolországban már az 1808-iki alkotmány («Constitntion» VIII. 51-60) az 1812-iki alkotmány («Const.». VII. 231-241), amely szerint az Á. tagjai (40) a Cortes ajánlatára a király által neveztetnek ki (VII. 233), valamint az 1835-iki alkotmány, («Const.») 1856-iki «Act. addic. »-ja is elrendeli A. « Consejo de Estado» fölállítását, azt a kötelességet róván a királyra, hogy azt a törvény által kijelölendő esetekben meghallgassa. (Act Add. 11.) Spanyolország jelenlegi A.-áról l. «Spanyolország ». Portugália 1826-iki alkotmánya («Carta de Ley» VII. 107-112) a király által éltök fogytáig kinevezett tagokból álló Á. fölállítását rendeli el, amelynek tagjai meghallgatandók a király által minden fontosabb állami ügyekben, így a hadüzenet, békekötés, külhatalmakkal való alkudozások kérdésében, továbbá a közigazgatási szabályrendeletek dolgában, különösen pedig a király mindamaz aktusaira vonatkozólag, amelyeket az alaptörvény a királynak mint «mérséklő hatalomnak» utal a felségi jogkörébe. (Carta de Ley 72). Kivételt ez utóbbiak közül csakis a miniszterek elbocsátása képezvén (74 5), mely esetben az alaptörvény nem enged befolyást az államtanácsosoknak a király szabad elhatározására, a parlamentárizmusra való tekintetből, ami annyival inkább természetes, minthogy VII. 112 szerint a király által kinevezetteken kivül nemcsak a trónörökös tagja az A.-nak állásánál fogva, mihelyt 18-ik életévét betölti, de Portugália királya a királyi ház egyéb hercegeit is föl van jogosítva az Á.-ba meghivni. A legfőbb törvényszék birált az alaptörvény (130) szin tén «államtanácsos» cimmel ruházza föl, illetékességébe tartozván ez alaptörvény (131) szerint úgy a döntés az illetékességi összeütközési ügyekben mint a legfőbb törvényszék és másodfolyamodásu birák, valamint a diplomaták által hivatalos ténykedésök közben elkövetett bűntettek és vétségek fölött való biráskodás is. A jelenlegi portugál Á.-ra nézve l. « Portugália».
Olaszország
1848-iki alaptörvénye nem rendeli el Á. fölállítását, de mégis létrejött az Á. Olaszországban és az 1865-iki márc. 20-iki törvény megalkotása folytán az olasz Á. 3 szakosztályra oszlik: u. m. a belügyek, a jogszolgáltatás és kultusz és a pénzügyek szakosztályára. Az alapeszmét szintén a franciától kölcsönözte Olaszország is L. «Olaszország». Németalföld alkotmánya («Grondwere») eredeti (1815) szövegében elrendelte már az Á.-ot; az 1848-iki revideált alaptörvény szerint (VII. 71, 72) a király tartozik az Á. elé terjeszteni minden törvényjavaslatot, eredjen az akár a királyi, akár kamarai kezdeményezésből, valamint minden közigazgatási rendszabályt az anyaország és a gyarmatokat illetőleg. Minden törvény és királyi rendelet a cime után jelzi, hogy az Á. meghallgatásával jött létre. Ezenkivül meghallgathatja az A.-ot a király mindazokban az ügyekben, amelyekre nézve ezt szükségesnek tartja. A trónörökösnek csak konzultativ szavazata van az államtanácsban. L. « Németalföld ».
Görögország
1864-iki alkotmánya (VIII, 83-89) elrendeli az Á. fölállítását, de csakis arra a célra, hogy az a törvényjavaslatokat előkészítse és megvizsgálja azokat, ha netán a törvényhozó testület módosításokat talált volna ejteni a kormány által előterjesztett javaslatokon. A törvényhozó testület kezdeményezéséből benyujtott javaslatok szintén az Á. elé terjesztendők előzetes megvizsgálás végett ha már a törvényhozás elfogadta elvben azok alapgondolatait. Az Á. tagjait, számra 1520-at, kiknek évdíját az alaptörvény 7000 drachmában állapítja meg, a minisztertanács előterjesztésére a király nevezi ki. A jelenlegi Á. nélküli állapotra 1. «Görögország». Az 1864-iki görög alaptörvény szerint fölállított Á. eszméje, tekintve annak kizárólag a törvényjavaslatok előkészítésére és szakszerü megvizsgálására szorítkozó illetékességét s munkakörét, a legtisztább eszméje egy modern kulturállam és jogállam Á.-ának; egyedül az ily Á. fér meg a népképviseleti alapon nyugvó parlamentáris monarkia eszméjével; mert a közigazgatás ellenőrzése, szabályrendeletek kidolgozása által való irányítása már beleütközik a miniszteri felelősségbe (ezért nem állította föl 1830-ban Belgiumban sem Á.-ot. L. «Belgium»); a «Contentieux» elintézése, valamint egyátalán a közigazgatási biráskodás, nem utasítható a valóban parlamentáris monarkia vagy köztársaság munkakörébe; sokkal jobban ellátja a közigazgatási biráskodást a végérvényesen, legfelsőbb fórumon tüzetesen erre a célra rendelt legfőbb közigazgatási biróság; az illetékességi összeütközések kérdésében is céLszerübben járhat el egy illetékességi törvény szék; átalában birói funkciókkal ruházni föl ugyanazt a testületet, amely a törvényjavaslatok előkészítésére és megvizsgálására lehet ma már csak hivatva első sorban: ez nem való a munkafölosztás elvére fektetett valóban modern kultur- és jogállamba.
Svájc
Á. van a svájci kantonokban is, p. Genf kantonban («Const.» VII. 65-93), de az itt valóságos kormányt jelent; másfelől Oroszországban az «államtanácsos» cím ugyan merő kitüntetés csupán, de azért mégis van Oroszországban Á., csakhogy «Birodalmi tanács» a neve. Ez az orosz birodalmi tanács tulajdonképen a törvényhozó testületet helyettesíti, amennyiben t. i. a cár autokrator felségjogainak túláradó malasztja a miniszterek által kidolgozott törvényjavaslatok és költségvetési előirányzat szakszerü megvizsgálásával bizza meg 1810 óta állandólag egyéb teendők mellett e 3 szakosztályra (törvényhozás, közigazgatás és pénzügy) oszló, de azért együttes (teljes) ülésben is tanácskozó (de csakis tanácskozó, azaz a cár kormányával szemben döntő erejü határozatot nem hozható), merőben kinevezett tagokból álló magas államtestületet. (L. «Oroszország».) Magyarországon az 1848: III. t.-cikk 19. §-a rendelte el egy «álladalmi tanács» fölállítását és a következő országgyülésen való «állandó elrendeztetését» «az ország közügyei felett tartandó értekezés végett». Amennyire homályos és fogalomzavarra alkalmat szolgáltató a törvénycikk eme §-ának szövegezése, amin:tekintve az akkori tájékozatlanságot és izgalmakat, meg az idő rövidségét nem is igen szabad megütköznünk, éppen annyira sajátszerü az a túlóvatosság, amellyel 1848: óta törvényhozásunk ezt a kérdést (dacára az időközben felmerült interpellációknak, sőt magántörvényhozói kezdeményezésből eredt konkrét javaslatnak, 1878) magától mindenha távoltartani igyekezett, elannyira, hogy még csak el sem is törölte, sem föl nem függesztette, sem hatályon kivül nem helyezte az 1848: III. 19. t.-cikknek az Á. fölállítását elrendelő
alatt a föld bizonyos határolt részét értjük, mely egy állam kizárólagos hatalmának van alávetve. Az állam területen minden személy és dolog az állam hatalma alatt áll, hacsak számára az exterritorialitás (l. o.), mely az illetőt mintegy területen kivül levővé teszi, elismerve nincsen, a területen belül pedig minden idegen hatalom működése ki van zárva. Az állam e jogait nevezzük területi felségjogoknak. E felségjogok teljes mértékben kiterjednek az Á. által körülvett tavakra és folyókra; de már a több állam területét érintő folyóvizek, tavak és nyilt tenger más szabályok alatt állanak. Az előbbiekre nézve nemzetközi egyezmények irányadók (a Dunára vonatkozólag a bécsi kongresszus 1815, a párisi béke 1856, a londoni konferencia 1871); a nyilt tenger pedig szabadnak vétetik olyan értelemben, hogy csakis a parttól egy ágyulövésnyire terjedő vizecskéje az állami területhez tartozónak számíttatik, mig a többi nincs valamely állam kizárólagos hatalma alatt. Az Á.-et részekre osztják a szerint, amint a politikai szervezetben valamely közhatóságnak külön cselekvési terét képezi. Igy szólunk azután tartományi területről (mely, ha a tartomány külön törvényhozással is bir, e törvényeknek külön illetőségi területe), törvénykezési, közigazgatási (megye, város, község), pénzügyi stb. területekről. Továbbá azt a területet, melyen az államélet kifejlődött és konszolidálódott és mely benne van az állam egységes politikai organizációjában, gyakran anyaterület-nek nevezik azokkal szemben, melyek később jutottak az állam hatalma alá és szervezetükben is bizonyos különállással birnak. Ilyen Magyarország anyaterülete a később hódított és különállásukat részben megtartott országokkal szemben, valamint Anglia területe gyarmataival szemben.
Az Á.-nek olyannak kell lenni, amely a nép igényeit, szükségleteit kielégíti és lehetővé teszi anyagi, szellemi erőinek szabad kifejtését; ha valamely állam területe nem képes a nép elsőrendü anyagi szükségeit kielégíteni, más államtól függési viszonyba hozza; továbbá politikai, közgazdasági szempontból különös fontosságu még a terület nagysága általában viszonyítva az állam népének számához, a területnek alakja, égalji viszonyai, termőképessége, fekvése: kontinentális-e v. tengervidéki, síkföld-e v. hegyvidék? stb. Ezek majdnem döntőleg hatnak valamely nép életére, midőn meghatározott foglalkozásra, életmódra utalják s igy mondjuk azután, hogy a területnek egész individualizáló ereje van.
a miniszter első segédje, bizalmas tanácsosa, helyettesítője úgy a politikai vezetés, mint az illető ressortbeli közigazgatás intézése tekintetében. Állása bizalmi természetü, aminek következménye, hogy a miniszter politikájának részese gyanánt tekintetik és annak politikai felelősségét osztja, azzal együtt bukik. Valóságos Á.-a rendszerint minden miniszternek egy van, de törvényes korlátozásba nem ütközik több ily állás rendszeresítése, amennyiben a minisztérium belszervezetet az illető miniszter állapítja meg, ő felsége jóváhagyása mellett. Jelenleg az igazság ügyminiszter mellett működik két valóságos Á. Az Á. elnevezés egyébként nem mindenütt ilyen jelentőségü; így p. a német birodalomban egyes igazgatási ágak főnökei közvetlenül a birodalmi kancellár alá vannak rendelve, Angliában a felelős minisztérium hat tagja, tehát hat miniszter, viseli az Á. nevet, mig al-A.-nak az egyes miniszteri ügyosztályok főnökeit nevezik. Á. egyházi értelemben l. Bibornok-államtitkár.
(pénzügyi bukás, állambankrott): az államot terhelő fizetések teljesítésének felfüggesztése. Az Á. vagy általános vagy részletes, a szerint, amint az államkincstár összes tartozásainak vagy csak kötelezettségei egy részének teljesítése alól vonja ki magát. P. részletes állambukás az önkényszerü kamatleszállítás, bizonyos adóssági címletek megtagadása, az államkötvények névértékének egyoldalu leszállítása (az u. n. devalváció), az adóssági kamatok, vagy a hivatalnoki fizetések kiszolgáltatásának időleges felfüggesztése. Egy másik osztályozás a nyilt és leplezett pénzügyi bukást külömbözteti meg. Nyilt az, a melynél az államkincstár fizetésképtelenségét egyenesen bevallja. és közzéteszi; leplezett, amelynél a kormány a teljes pénzügyi összeroskadást egyidőre mesterséges eszközökkel elodázni törekszik. A leplezett Á.-nek legközönségesebb példái: a pénzrosszabbítás és az állami fizetéseknek értékvesztett papirpénzben való teljesítése. A pénzügyi bukást olykor háboruk vagy hosszu ideig tartó gazdasági válságok, azonban a legtöbb esetben a nép anyagi erejét túlcsigázó pénzügyi gazdálkodás s a minden áron döntő befolyásra vágyó külügyi politika okozzák, Aszerint, amint az államkötvények birtokosai kizárólag, vagy túlnyomóan belföldiek, vagy pedig külföldiek, a pénzügyi tönknek a nemzetgazdaságra, különböző hatása van. Ha az állampapirok belföldön vannak elhelyezve, a pénzügyi bukás a nemzeti vagyon nagyságát meg nem változtatja és csak a vagyonmegoszlást módosítja, mivel az adózók, kik az állami tartozások nem teljesítést következtében kevesebb adót fizetnek, ugyananyannyit nyernek, amennyit az államhitelezők vesztenek. Sőt ha a hitelezők tekintélyes része külföldi, a nemzeti vagyon még növekedik, mert az, amit a külföldi hitélezők vesztenek, a nemzetgazdaságra nézve nyereség. Nagy csalódás volna azonban azt hinni, hogy az Á. nem káros a nemzetgazdaságra nézve. Az Á. a nemzeti vagyon és jövedelem eddigi megoszlását s a termelési viszonyokat felforgatja, a tőkegyűjtési kedvet és kereseti tevékenységet megbénítja, hosszu időre a megrendült államhitel s állami tekintély helyreállásának reményét is legázolja, a nép jogi érzületét megrontja, sok család, árva, özvegy, alapitvány és közintézet vagyoni helyzetét aláássa, a magánhitelt meglazítja, sőt a külföldi hitelezők jogos igényeinek megvédése érdekében, olykor idegen államok beavatkozására s az ország függetlenségét fenyegető nemzetközi bonyodalmakra is okot szolgáltat. Az Á.-nek egyik legszomorubb hatása, hogy rendszerint nem a nagy tőkepénzeseket és tőzsdei üzéreket károsítja meg, kik az állampapirokkal való kereskedésből nagy nyereséget szereztek és nagyobb üzleti belátásuknál fogva a közeledő vészt hamarább vevén észre, a birtokukban levő állampapirokon kisebb árfolyamveszteséggel adhatnak tul, hanem kiváltképen azokat a kisebb tőkepénzeseket sujtja, akik nélkülözéssel összekuporgatott csekély összegü megtakarításaikat államkötvényekben helyezték el.
a miniszterek ellen alkotmánysértés miatt emelt vad folytán itélő, Angliában a felsőház, Németországban hol a legfőbb törvényszék, hol e célból külön alkotott biróság. Nálunk az 1848: III. t.-c. alapján a felsőház 12 tagjából álló biróság, mely a következőképen alakul meg: a felsőház 36 tagot választ, ezekből 12-őt a képviselőházi vádpöri biztosok, 12-őt a vád alá helyezett miniszter vethet vissza. Franciaországban az Á. a súlyos politikai bűntettek felett itélő külön biróság.
A szó legtágabb értelmében «államtudományok» mindazok a tudományok, amelyek tárgyát az állam s az állami élet képezi, tehát a jogtudomány (beleértve a nemzetközi jogot) és a közgazdaságtan meg a szociologia is. Azon irányadó befolyásnál fogva azonban, melyet az európai egyetemek történeti fejlődése szellemi életünk formáinak rendszerére mindenkor gyakorolt, a jogtudomány nem számíttatik, a szó szorosabb értelmében, az Á. közé, kivéve az államjogot (s ennek ágait: alkotmányjog, közigazgatási jog), aminthogy a közgazdaságtannak is csak államgazdasági része nevezhető ez értelemben A.-nak, egyéb ágai a szociologiával együtt stb. külön csoportot, a szorosabb értelembeni társadalmi tudományt képezvén. Szintúgy a történelemből is csak az alkotmánytörténelem számítható ide. A statisztika azonban ide tartozik, a pénzügytan szintén. A szó legszorosabb értelmében Á.: 1. az állambölcsészet, mely az állam természetének végokaival, eredetével, lényegével és végcéljával; Z. az államtan, vagyis politikai tudom. (Wissenschaftliche Staatslehre és «Politik als Wissenschaft», «Science politique,»,«Political science», lord Broughamnál még ekként «Political Philosophy», aminthogy az angolok pár évtizeddel ezelőtt még a kisérleti fizikát is «Natural Philosophy»-nak nevezték, az olaszoknál «Scienza di stato, Scienza politica»), mely az állammal, annak létföltételeivel, formáival, intézményeinek alapvető mozzanataival 6s életműködésével empirikusi alapon foglalkozik és két nagy ágra oszlik, ú. m. tulajdonképen államtanra és alkotmánypolitikára, amaz az államformák elméleti rendszerének megállapítására, emez pedig az elmélet terén nyert alaptételek konkrét értékesítésére törekedvén első sorban; 3. az egyes államok pozitiv államjogának rendszeres elmélete (alkotmányjog és közigazgatási jog) és alkotmánytörténelme; 4. összehasonlító államtudomány (összehasonlító alkotmányjogisme és összehasonlító közigazgatási jogisme). A német szakirodalom temérdek osztályozását és beosztását kisérlette már meg úgy az államtudományoknak egyátalán, mint az államtudományoknak a szó legszorosabb értelmében (l. Robert von Mohl, Dahlmann, Escher, Rau, Zacharise, Schmitthenner, Ahrens, Bülau, Gareis, Treitschke, Bluntschll, Lorenz von Stein, Holtzendorty, Walcker, Henschel stb. ide vonatkozó munkálatait); mind e beosztási kisérletek azonban csak a fogalomzavart növelték, a helyett, hogy az eszmék tisztázásához lényegileg hozzájárultak volna.
Az államtudományi irók által elfogadott egyéb felosztások: Egyik szerint az Á. bölcseletiek, v. történelmiek. Az előbbiekhez tartoznak: általános államtan és társadalomtan, államjog, nemzetközi jog, politika, nemzetgazdaságtan, pénzügytan; az utóbbiakhoz pedig: államtörténelem, államrajz (statisztika). Más felosztás szerint: bevezetésül szolgál az általános államtan és az államtudományok jogiak (bölcseleti és tételes államjog közigazgatási jog, pénzügyjog, nemzetközi jog), politikaiak (alkotmányi és kormányzati politika) gazdaságiak (nemzetgazdaságtan, pénzügytan), történelmiek (államtörténelem, statisztika). Ismét más felosztás szerint, melyhez azonban sok szó fér: az Á. v. elméletiek (általános államtan, társadalomtan), v. gyakorlatiak (alkotmányi és kormányzati politika mint alaki államtan, a nemzetgazdaságtan, pénzügytan, igazságszolgáltatási, művelődési, hadügyi, külügyi politika, közrendészettan mint anyagi államtan). L. Kautz: Politika, Kogler: Államtan, Pauler: Encyclopaedia, Bluntschli: Allgem. Staatslehre, Mohl: Encyclopaedie der Staatswissenschaften stb.
l. Állambölcsész.