olyan bekeritett hely, ahol különböző éghajlaton bel- és külföldi állatokat tartanak. Az állatokat eleinte csak vadászati kedvből táplálták; csak később ápolták tudományos vizsgálati és szórakozási célból s ekkor lett fontos tényezővé az Á., mert alkalmat szolgáltat egyes biológiai megfigyelésekre és a közönségben a természet iránt való érdeklődés elősegítésére. Azonkivül még állathonosításra és terjesztésre is szolgálhat. Á.-eket már a khinaiak ismertek, legalább szentkönyvük több olyan kertről emlékszik meg, hol vadászat miatt különböző emlősök, madarak, teknősbékák voltak fogva. Hogy a rómaiaknak és görögöknek nagy Á.-jeik voltak, hol cirkuszi célra, különösen ragadozó emlősöket tartottak, általánosan ismert dolog. A középkorban különösen a münzbergi (1433) és a friedbergi (1489) kertek voltak híresek a szarvastenyésztésről. A külföldi állatok ismerete Európában csak igen lassan terjedt. Hogy Harun al Rasid egy elefántot küldött Nagy Károlynak ajándékba, nevezetes történelmi esemény volt. Különösen a keresztes háboruk és egyes világrészek felfedezése segítették elő a külföldi állatok behozását és tartását Európában. Igy 1443-ban Frankfurtban mutogattak egy elefántot, 1458-ban a nürnbergi érseknek, 1460-ban már a cseh királynak is volt több papagája. Eleinte egyesek, később társulatok alakultak külföldi állatok tartására és tenyésztésére és igy évek hosszu során át lassankint Európában egyes állatkertek alakultak. A spanyolok Mexikó felfedezése után állítottak össze egy igen híres állatkertet, melyben különböző szárazföldi és vizi állatok nagy gonddal ápoltattak. Csak a ragadozó madarak naponként 500 tyukot fogyasztottak el, a vizi madarak etetésével pedig 300 ember foglalkozott.
Az egyes állatkertek keletkezését időrendben a következő táblázat mutatja:
A budapesti Á. a városligetben hazánkban az egyedüli. E kert felállítását a kir. m. Természettudományi Társulatban pendítették meg először. Xántus János tette meg az indítványt és Rómer Flóris 1862 jan. 29-én terjesztette a közgyülés elé, mely azután Xántus elnöklete alatt Gerenday József, Kubinyi Ágoston és Ferenc, Friváldszky I., Rómer Flóris, Szabó József, Kovács Gyula és Tóth Sándor tagokból álló bizottságot küldött ki s e bizottság fáradozásának köszönhető, hogy 1866-ban a «Pesti állatkerti részvény-társaság» megalakult. Kezdetben azonban alig tudott boldogulni s létét is csak úgy tudta megmenteni, hogy 1871-ben «Állat- és növényhonosító-társaság»-gá alakult, miután a részvények alapító oklevelekkel cseréltettek ki és a tagok évi 5 frt tagsági dij fizetesére köteleztettek. De így is csak úgy tudott nagynehezen megizmosodni, hogy a kormány és a főváros bizonyos pénzösszeggel támogatta, amennyiben a főváros 1875-77-ig évi 5000 frt, 2877-től kezdve pedig évi 4000 frt segélyben részesíti, az állam pedig esetről esetre segélyzi. Jelenleg fővédnöke: József főherceg, elnök: dr. Szabó József, egyetemi tanár, igazgató: Serák Károly. A fizető tagok száma 1890-ben 226 és az állatlétszám 1172 drb vo1t 30,174 frt névértékben.
az állatok lelki életének tudománya. A régiek az állatok lelki életét nemcsak nem tagadták, hanem néha még nagyobbnak is gondolták, mint a tények igazolják. A keresztény egyház mereven elkülönítette az embert az állatoktól, míg végre Descartes, efféle fölfogások hatása alatt s a XVII. szádad mechanikai világnézletét a végletig víve, az állatokat gépféléknek, automatáknak mondotta, melyek semmiféle megfontolásra nem képesek s csak ösztön szerint cselekesznek. Nem csoda, hogy ily fölfogás alapján az állatok lelki életének megfigyelését elhanyagolták s inkább az ösztön cselekedeteit figyelték meg. Ily tarthatatlan s a legközönségesebb tényekkel ellenkező fölfogás nem állhatott meg sem az újabb állattan, sem az újabb lélektan módszeres tudományossága mellett. A legnagyobb érdemeket szerezték az állatok lelki életének megfigyelése körül a zoologusok, mindenek előtt pedig Darwin, kinek e téren is vannak korszakalkotó érdemei s kinek eszméi az állatok lelki életének fejiődését csak úgy megvilágítják, mint a testi szervekét. Azóta az összehasonlító s k isérletező Á. nagy haladást tett, Lubbock, Plateau, Forel, Herman Müller, Preyer s mások főleg az alsóbbrendü állatok primitiv lelki életét gondosan, kisérletek segítségével is, megvizsgálták. Valószinüvé lett p., hogy az alsóbbrendü állatoknál csak az alsóbb érzékek, szaglás, izlés jutottak kifejlésre. Hogy lényeges vagy csak fokozatbeli különbség van-e az ember s állat lelke közt, nem nagy haszonnal biztató vitákra ad még ma is alkalmat. Még azok is, akik az öntudatot v. az elvont fogalmak képességét megtagadják az állatoktól, alig fogják tagadhatni, hogy öntudat, elvont fogalmak alkotása stb. nem egyebek fejlődési mozzanatoknál, tehát igazi különbséget nem állapítanak meg az ember s állat lelke közt. Egészen más kérdés az, mily értékü a tényleg fennálló, akármilyennek nevezett különbség, amely jóformán megmérhetetlen. L. Wundt, Romanes, Vignoli Büchner, Fabre, Lubbock műveit.
l. Mese.
l. Állatéposz.
l. Beastlore
l. Helyváltoztatás.
(regnum animale), az élő lények egyik fő csoportja (szemben a növényországgal), amelybe az összes állatok tartoznak (l. Állat).
Az állatország rendszere. Azt a tömérdek állat- fajt, amellyel a tudomány az ismeretek haladtával lassankint megismerkedett, az állatokkal foglalkozó tudomány minden időben iparkodott rendszerbe foglalni. Az állatország első számottevő rendszere Aristotelestől, a nagy görög bölcsésztől származik, aki az állatoknak két főcsoportját s ezeken belül 4-4 alcsoportot különböztetett meg. Rendszere, mely az állatokat az akkor ismert szervezeti viszonyok szerint csoportosítja, a következő: I. (vérrel biró, azaz piros vérű állatok= gerincesek), 1. (elevenszülők = emlősök), 2. (madarak), 3. (tojó négylábuak vagy lábatlanok=csuszómászók és kétéltüek), 4. (halak); II. (vérnélküliek, azaz szintelen vérüek gerinctelenek) 5. (lágytestüek fejlábuak), 6. (lágyhéjas állatok rákok), 7.(izeltek rovarok és pókfélék), 8.(páncélos bőrűek csigák, kagylók, tüskebőrüek). Plinius s az őt követő középkori irók az állatokat egészen természet ellenesen csoportsították tartózkodási helyök szerint s szárazföldi (terrestria), vizi (aguatilia) és repülő (volatilia) állatokat különböztettek meg. A leiró állattannak mult századbeli nagy reformátora, Linné, az egész állatországot 6 osztályra osztotta, a melyek 4 elseje Aristoteles négy első alcsoportjával azonos, az 5-ik és 6-ik pedig Aristoteles 5-8-ik alcsoportját foglalja össze.
Linné osztályai a következők: 1. Mammalia (emlősök), 2. Aves (madarak) 3. Amphibia (csuszómászók és kétéltüek), 4. Pisces (halak), 5. Insecta (izeltlábuak), 6. Vermes (férgek, mely név alatt L. az izeltlábuak kivételével, az összes gerincteleneket összefoglalta). Nagy érdeme Linnének, hogy Systema Naturae jában az idejében ismert összes állatokat rendekbe, családokba, nemekbe, fajokba foglalva, ismertető bélyegeik szerint leirta s hogy a tudományba behozta a kettős elnevezést, azaz minden állatnak két nevet adott, a melyek elseje a nemnek (genus), másodika a fajnak (species) neve: p. Canis familiaris, házi kutya; Canis a nem neve, melybe a házi kutyán kivül a farkas (C. lupus), róka (C. vulpes) stb. tartozik, familiaris pedig a Canis nemnek csupán egyik faját, a házi kutyát jelöli. Ez a kettős elnevezés Linné óta általánosan el van fogadva s mai nap a két névhez mindig mellé csatoltatik annak a szerzőnek egészen kíirt, rövidített, vagy csupán kezdőbetüjével jelölt neve, aki a fajt először leirta: p. Canis familiaris L., Ablepharus pannonicus Fitz.; amazt Linné (L.), ezt Fitzinger (Fitz.) jelölte meg először az illető névvel.
Az állatország rendszertanában korszakot alkotó haladást jelez Cuvier rendszere (1812), amely az állatokat szervezetök alapterve szerint négy tipusba s ezen belül 19 osztályba foglalja; ezek a következők: I. Vertebrata, 1. Mammalia, 2. Aves, 3. Reptilia, 4. Pisces; II. Mollusca, 5. Cephalopoda, 6. Pteropoda, 7. Gastropoda 8. Acephala, 9. Brachiopoda, 10. Cirrhopoda; III. Articulata, 11. Insecta, 12. Arachnida, 13. Crustacea, 14. Annelides; IV. Radiata, 15. Echinodermata, 16. Entozoa, 17. Acalephae, 18. Polypi, 19. Infusiora. Valamennyi ujabb rendszer voltaképen a Cuvierfélének további kiépítése s ugy mint ez, az állatok összehasonlító anatómiájának, valamint a Cuvier ideje óta oly hatalmasan fellendült fejlődéstörténetének tökéletesített módszerekkel s uj irányok szerint való tanulmányozásán alapszik; mert az állatok rokonsági foka szervezetükön és fejlődésükön ismerhető fel, a rendszer feladata pedig abban áll, hogy az állatokat rokonságuk szerint csoportosítsa.
A mai rendszerek legnagyobb része kilenc főcsoportra, állatkörre (subregio),vagy állattörzsre (phylum) osztja fel az állatországot s ezeken belül több alcsoportot különböztet meg. E rendszertani csoportositás, a legalsóbb rendüekből indulva ki, a következő:
A) Egysejtü állatok (Protozoa).
I. Állatkör Protozoa, Állati véglények.
1. osztály: Sarcodina, Szarkódés állatok (vagy Rhizopoda, tágabb értelemben, Gyökérlábuak).
2. oszt.: Sporozoa (v. Gregarinaria, tágabb értelemben), Spórás állatok.
3. oszt.: Mastigophora (v. Flagellata, tágabb értelemben) Ostoros állatkák.
4. oszt.: Infusoria, Ázalékállatkák.
B) Soksejtü állatok (Metazoa).
a) Sugaras részarányosak.
II. Állatkör Coelenterata, ürbelüek (vagy Zoophyta, Növényállatok).
a, Alkör: Spongiaria (Szivacsok vagy vagy Porifera, Likacsosok).
1. oszt. Spongiaria, Szivacsok.
b, Alkör: Cnidaria, Csalánozok.
2. oszt. Anthozoa, Virágállatok (v. Corallaria, Korallok).
3. oszt. Polypomedusoe, Polipomeduzák (vagy Hydromedusae, Hidromeduzák).
y. Alkör: Ctenophorca, Bordás meduzák.
4. oszt. Ctenophora, Bordás meduzák.
III. Állatkör Echinodermata, Tüskebőrüek.
1. oszt. Cystidea,. Tengeri almók.
2. oszt. Crinoidea, Tengeri liliomok.
3. oszt. Asteroidea, Tengeri csillagok.
4. oszt. Ophiuroidea, Kigyócsillagok.
5. oszt. Echinoidea, Tengeri sünök.
6. oszt. Holothurioidea, Tengeri ugorkák.
b) Kétoldali részarányosak.
IV. Állatkör: Vermes (v. Helminthozoa), Férgek.
1. oszt. Plathelminthes, Laposférgek.
2. oszt. Nemertini, Orrmányos férgek
3. oszt. Nemathelminthes, Fonálférgek.
4. oszt. Choetognathi, Nyílférgek
5. oszt. Annelides, Gyűrüs férgek
6. oszt. Gephyrei, Csillagférgek
7. oszt. Rotatoria Sodró férgek
8. oszt. Enteropneusti, Béllel lélekzők.
V. Állatkör: Arthropoda, Izeltlábuak.
1. oszt. Crustacea, Rákfélék.
2. oszt. Arachnoidea, Pókfélék.
3. oszt. Protoachiata (v. Onychophora), (Őslégcsövesek.
4. oszt. Myriopoda, Százlábuak.
5. oszt. Insecta, Rovarok (v. Hexapoda, Hatlábuak).
VI. Állatkör: Molluscoidea, Állágytestüek.
1. oszt. Bryozoa, Mohállatok.
2. oszt. Brachiopoda, Karlábúak.
VII. Állatkör: Mollusca (v. Malacozoa), Lágytestüek.
1. oszt. Scaphopoda, Ásólábuak
2. oszt. Lameliabranchiata, Kagylók
3. oszt. Gastropoda, Haslábuak v. Csigák. 4. oszt. Pteropoda, Szárnylábuak.
5. oszt. Cephalopoda, Fejlábuak.
VIII. Állatkör: Tunicata (vagy Provertebrata), Zsákállatok,
1. oszt. Ascidiacea (v. Tethyodea), Aszcidiák.
2. oszt. Thalyacea (v. Salpacea), Szalpák.
IX. Állatkör: Vertebrata, Gerincesek (vagy Chordonii, Háthúros állatok).
a) Alkör: Leptocardii, Csőszivűek.
1. oszt. Leptocardii, Csőszivüek.
b) Alkör: Pachycardii, Izmos szivűek.
2. oszt. Pisces, Halak.
3. oszt. Amphibia, Kétéltüek.
4. oszt. Reptilia, Csúszó-mászók. 5. oszt. Avas, Madarak.
6. oszt. Mammalia, Emlősök.
Az állatország rendszere véglegesen megállapítottnak természetesen mai nap sem tekinthető, amennyiben ismereteink haladása e rendszert többé-kevésbbé módosithatja; sőt a rendszerezők ismeretünk mai állásán sem egyeznek meg teljesen egymással, amennyiben bizonyos csoportokat némely buvárok egyesítendőknek, másokat egymástól elválasztandóknak tartanak: így Margó Tivadar az állatország rendszeres csoportositásában (1883) a szivacsokat egészen elválasztja a többi Coelenteratától s mint külön állatkört tárgyalja, ellenben a Molluscákat a Molluscoideákkal, a Tunicatákat pedig a Vertebratákkal egyesíti. Hatschek (1888) az összes metazoumokat hat tipusra osztja: I. Spongiaria, II. Cnidaria, III. Ctenophora, IV. Zygoneura (= Vermes, Moiluscoidea, Mollusca, Arthropoda), V. Ambulacralia (= Echinodermata és Enteropneusti), VI. Chordonii ( = Tunicata és Vertebrata).
Az állatoknak a rendszer főkeretein belül alsóbbrendü, szűkebb kategóriákba való beosztása ugyanolyan elvek szerint történik, mint a felsőbb, tágabb kategóriákba való beosztása, azaz mindig az egész szervezet s fejlődés megegyezésében nyilvánuló rokonság a mértékadó. A rendszertanban megkülönböztetett kategóriák fokozatai a legfelsőbbtől, azaz a legtágasabbtól a legalsóhoz, azaz a legszükebbhez menve a következők: 1. állatkör, törzs v. typus (subregio, phylum, v. typus), 2: osztály (classis), 3. rend (ordo), 4. család (familia), 5. nem (genus), 6. faj (species). E rendszertani kategóriák a szükséghez képest még alkategóriára oszthatók: így a fajon belül gyakran különböztetendő meg az alfaj (subspecíes), a fajváltozat (varietas), ésetleg még fajta (Rasse), alfajta, alak, korcs vagy fajkeverék (bastard).
Az állatország összes ismert élő és kihalt fajai. Ludwig Hubert 1886-ban közölt becslése szerint a következő módon oszlanak meg az állatkörök szerint:
Oly munka, mely az egész állatországot az összes rendszertani kategóriák szerint tárgyalná, ez idő szerint a világirodalomban hiányzik. Az óriási terület, amely évről évre terjedelmesebbé válik, ily vállalatnak nagy akadályokat gördít utjába, amelyeket csak több szakbuvárnak huzamos időre terjedő együttes munkája győzhet le. Ily munka kiadását tervezte (1891) a német állattani társulat. Az akkor ismert állatoknak a fajok jellemzését is magában foglaló rendszertani tárgyalását foglalja magában Linné Systema Naturae-ja, amely 1735-től 1793-ig, azaz a Gmelintől rendezett utolsó kiadást is beleszámitva, 13 kiadást ért; továbbá a legkiválóbb francia zootogusoktól (Cuvier, Blainville, Dumeril, Du ardin, Milne Edwards stb.) «Nouvelless suites á Buffon» c. alatt 1834-45-ig kiadott nagy munka. Cuvier « Le Régne animal distribué d'apres son organisation» címü alapvető munkájának tanítványaitól rendezett, 993 remek táblával illusztrált harmadik díszkiadása (1836-1849) a fajokban gazdag csoportoknak csak nemeit jellemzi; a Bronn-tól 1859-ben megkezdett s többektől folytatott, de még teljesen be nem fejezett hézagpótló, nagy enciklopedikus munka, «Klassen und Ordnungen des Thierreichis, vissenschaftlich dargestellt in Wort und Bild» a nemekre és fajokra nem terjed ki. Az állatország régibb rendszereit s a tudomány ujabb állásának megfelelően tárgyalja Margó Tivadar «Az állatország rendszeres osztályozása a főbb csoportok rövid jellemzésével (Budapest, 1883)» címü munkája.
A házi állatok betegségeinek gyógyítására jogosított egyén. (L. Állatorvosi akadémia.) Az az állatorvos, aki sürgős esetekben a hivatásával járó szolgálatot alapos ok nélkül megtagadja, v. elhalasztja, 60 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha pedig ily állami, törvényhatósági v. községi hivatalos alkalmazásban levő Á. ezen hivatalos alkalmazásával egybekötött állatorvosi szolgálatot alapos ok nélkül megtagadja v. elhalasztja: 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: (1879,: XL. t: c. 97.) Szigorubb a büntetés akkor, ha az A. marhavész idejében, habár lemondás folytán, de ennek szabályos elfogadása előtt, hivatalos állását elhagyja v. az ezzel egybekötött szolgálat téljesítését megtagadja v. elhanyagolja. (1879: XL. t.-c. 98. §.)
Magyarország egyetlen állatorvosi szakiskolája Budapesten. II. József császár 1782 szeptember 14-én kelt rendeletével a budapesti tud.-egyetem orvosi karához csatolandó állatgyógyintézet felállítását hagyván meg, az állatorvostan tanítására az 1787/8-iki tanévtől kezdve rendkívüli tanári állomást rendszeresítettek. Maga az állatgyógyintézet 1789-ben Pesten a Skopetz-féle majorban, később pedig a József városban Hüff örnagy házában volt. Egyidejüleg 4. gy az orvosnövendékekre, mint a sebészekre nézve a tárgy hallgatását kötelezővé tették. Később - 1799-ben - miután időközben a Kenedicsféle házba költözködött át az intézet, külön 8 havi, majd egy éves tanfolyamot rendszeresítettek, olyanok számára, kik az állatorvoslással gyakorlatilag foglalkozni óhajtottak. 1851-ben a m. kir. állatgyógyintézet a tndományegyetemtől különvált s mint önálló intézet közvetlenül a helytartótanácsnak rendeltetvén alá, most már három tanár vezetése alatt, miután időközben még három izben helyet cserélt, 1858-ban a régi Kunewalder-féle terményházban nyert elhelyezést. Végül 1880-ban épült a Rottenbiller-utcában a mostani, a modern igényeknek berendezése tekintetében teljesen megfelelő, csakhogy most már a látogatottság miatt szűknek bizonyult intézet.
E század közepéig bárki léphetett az állatorvosi pályára, ha 17. évét betöltötte s írni és olvasni tndott, és az oklevelet egy évi tanulás után nyerhette el. 1857-ben a tanfolyam 3 éves lett, de két év mulva, a hallgatók számának csökkenése folytán, tartamát 2 évre szállították le, majd 1875-ben ujból 3 évessé. Végül 2890-ben a tanfolyamot 4. évre hosszabbították meg s egyuttal a tanintézet mint «Állatorvosi Akadémia» alapjában uj szervezetet kapott. Ez idő szerint a tanfolyamra 16-ik életévöket betöltött ifjak íratkozhatnak be, ha valamely középiskola hat osztályát sikerrel végezték. Gazdasági akadémiát vagy gazdasági tanintézetet végzett hallgatók 5, tényleges szolgálatban levő katonai gyógykovácsok, ha a felvételi vizsgát letették, 6 félév alatt végezhetik a tanfolyamot. A négy év alatt két, a tanfolyam befejezése után további két szigorlat letevése van előirva, melyek kiállása ntán a jelöltek állatorvosi oklevelet nyernek és esküt tesznek. Törvényhatósági és állami szolgálatra ez oklevél csak akkor jogosít, ha az állatorvos két évi gyakorlat után még a tiszti (állam-) vizsgát is sikerrel letette.
A tanítás szorosan akademikus és a gyakorlati kiképzésre az uj szervezési szabályzat nagy sulyt fektet. Ez utóbbi célját szolgálja részben a gödöllői koronauradalom is, hol a hallgatók a harmadik évben bizonyos megszabott időt egy állatorvosvezetése alatt tölteni tartoznak.
Az akadémián, mely a földmívelésügyi miniszteriumnak van közvetlenül alárendelve, ez idő szerint 9 tanszék van rendszeresítve, u. m. 1. a leiró és tájbonctan, 2. az élet- és szövettan, 3. az általános kórtan és kórbencolástan, 4. a gyógyszertan és növénytan, 5. a vegytan, 6. a belgyógyászat, 7. a sebészet, 8. az állattenyésztés és 9. a patkolástan számára. A tanító-személyzetet alkotta az 1891/92. tanévben: az igazgató, 7 nyilvános rendes, 2 segédtanár, 1 előadó, 1 patkolástanitó, 9 tanársegéd és 3 gyakornok. A hallgatók száma évrőlévre emelkedik. A mondott tanévben be volt iratkozva: 83 első, 47 másod-, 56 harmadéves polgári, 8 első és 12 harmadéves katonai továbbá 10 gazdász-hallgató. Állatorvosokon kivül az akadémián gyógykovácsok is nyernek kiképzést; ezek tanfolyamát 20 első és 12 másodéves látogatta. Az akadémia költségvetésében az 1892. évre személyi járandóságok címén 43,666 frt, dologi rendes kiadások címén 28,034 forint, rendes bevétel címén pedig 26 500 frt van beállítva. (Részleteket illetőleg bővebb felvilágosítást nyujtanak: Az Á. szervezési szabályzata. Thanhoffer, Az állatorvosi tudomány stb. története, Budapest, 1887. Hutyra, Állategészségügyi évkönyv, Budapest, 1886 óta évenkint.)
Országos és még szükebb körü állatorvosi összejöveteleken kivül 1863 óta ötévenkint nemzetközi állatorvosi kongresszusokat tartanak, melyek tanácskozásai, mert azokon az egyes kormányok hivatalos képviselőik útján részt vesznek, lényeges befolyással voltak az állategészségügyi rendészet és ezzél kapcsolatosan a nemzetközi állatforgalom alakulására.
Az első kiváló fontosságú állatorvosi kongresszust Gamgeenek, az edinburghi New Veterinary College tanárának kezdeményezésére 1863 julius 14-től 18-ig tartották Hamburgban száznál több résztvevővel, Hering stuttgarti tanár elnöklete és Gamgee edinburghi tanár alelnöklete alatt. A tanácskozások eredményei közül a legfontosabbak a következők: 1. hogy a keleti marhavész lappangási időszaka 9 napnál nem hosszabb és hogy ennek megfelelőleg a 21 napra megszabott veszteglési idő megfelelően megrövidíthető; 2. a szarvasmarha ragadós tüdőlobja a szavatossági főhibák közé felveendő és hogy kiirtására a betegek leölése és a fertőzésről gyanus állatok védőoltása ajánlható; 3. az állategészségügyet szabályozó törvényekbe mint hivatalból bejelentendő betegségek felveendők: a veszettség, a lépfene, a takonykór és bőrféreg, a száj-és körömfájás, a rüh, a ragadós tüdőgyulladás, a keleti marhavész, a juhhimlő, a juhok rosszindulatu körömfájása és a tenyészbénaság; 4. a kormányok figyelme felhivandó a vasuton történő állatszáliítások állategészségügyi ellenőrzésének szükséges voltára; 5. a himlőoltás mint szükségből való oltás ajánlható, ellenben mint «védőoltás»,mellőzendő, az ily oltásban részesült nyájak a betegekkel egyenlö elbánás alá esnek; 6. kivánatos, hogy az egyes államok szabályos időközökben megjelenő járvány kimutatásokat készíttessenek és azokat egymással közöljék.
A második kongresszust
Bécsben 1865 aug. 21-27-ig tartották Röll és Hering elnöklete alatt. Tárgyalásai közül legfontosabbak a keleti marhavész ellen való védekezésre vonatkozók, melyek a hamburgi kongresszus folytatását képezték és ezúttal végleges megállapodásokra vezettek, melyeket azután az egyes államok idevonatkozó törvényes intézkedéseik megállapításakor kivétel nélkül irányadókul fogadtak el. E megállapodások lényegökben a következők: A veszteglés ideje 21 napról 10 napra leszállitható (a keletről jövő marhákra vonatkozólag) akkor, ha veszteglő állomások mindenütt, hol azt a kereskedelem érdekei követelik, létesíttetnek és szorgos állatorvosi felügyelet alá helyeztetnek. A keleti határ mentén a szarvasmarha törzskönyvezése, a belföldi állatforgalom ellenőrzése és az állategészségrendőri szabályok áthágóinak szigoru megbüntetése feltétlenül szükséges. Megfelelő pénzalapok létesítésével az összes beteg és gyanus állatok kártalanítás mellett való leölését lehetővé kell tenni. Állati nyerstermények vészes területekről nem bocsáthatók be, ellenben megfelelő módon fertőtlenítés után az azokkal való forgalom szabad. A tárgyalások folyamán továbbá még a következő határozatok hozattak: 1. Állatok szállítására használt vasuti kocsik és hajók és a szállítás közben használt eszközök állatorvosi felügyelet alatt alkalmas módon (forró gőzzel, ezután forró lúggal) fertőtelenítendők; 2. A veszettség elfojtása céljából kivánatos, hogy alkalmas ebadó életbeléptetésével a kutyák száma lehetőleg kevesbíttessék, a kutyák nyilvántartassanak és veszettségi eset felmerülésekor bizonyos ideig szájkosarat viseljenek; hogy továbba a megbetegedett és az ezektől megharapott kutyák kiirtassanak; 3. Az állatkereskedésben az általános szavatosság elve tartandó meg, az elévülési határidő egy negyedévre leszállítandó, végül az általános szavatosság mellett egyes betegségek számára külön szavatossági határidők állapítandók meg (a határozat ez utóbbiakat részletesen felsorolja).
A harmadik kongresszus
Zürichben volt 1867 szept. 2-8-ig Zangger, Hertwig és Ravitsch elnöklete alatt. A tárgysorozat 1. pontja itt is a keleti marhavész ellen való védekezés volt, melyre nézve az elfogadott határozat lényegileg egyező az előbbeni kongresszuson elfogadottal, a következő fontosabb pótlásokkal: egy nemzetközi állatorvosi bizottság a betegségnek Oroszországban való tudományos tanulmányozásával volna megbízandó; a védőoltás, mely 5-6% veszteséget szokott okozni, nagy jelentőséggel bir az állandóan fertőzött területeken; határszéli veszteglő állomások kétes értéküek és helyettük többet ér a határnak a vészes országokkal szemben való állandó elzárása. A többi határozatok: 2. az ember egészségének megóvása és állati betegségek terjedésének meggátlása érdekében közfogyasztás céljából levágott állatok szakértő szemlének vetendők alá; nagyobb községekben közvágóhidak létesitendők; a trichina-vizsgálat lehetőtleg terjesztendő; 3. az állatorvosi gyakorlat űzése törvénnyel szabályozandó; az állatorvostannak, mint az egészségügyi igazgatás különálló ágának képviseletére, a közigazgatási hatóságok mellé állatorvosi szakértők alkalmazása szükséges; állatorvosi gyakorlatra csak a szabályszerű állatorvosi tanfolyam elnyerése után elnyert állatorvosi oklevél jogosithat; 4. az állatorvostan tanulása ugyanazt a tudományos képzettséget igényli, mint az orvostané; ez okból az átmeneti időben a növendékektől legalább is az érettségire képesítő osztálynál eggyel alacsonyabb középiskolai osztályról szóló bizonyítvány követelendő, az állatorvosi tanfolyam tartama pedig legkevesebb 3 év lehet (a tagok jelentékeny része 4 év mellett szavazott); 5. a szarvasmarha ragadós tüdőgyulladása állategészségrendőri tekintetben kizárólag ragályozás útján terjedő betegségnek tekintendő.
A negyedik kongresszust
Brüsszelben 1883 szept. 10-16-ig tartották Thiernesse, Bouley, Jacops, Müller, Röll és Wirtz elnöklete alatt. A hozott határozatok: 1. Minden országban állategészségügyi szolgálat szervezendő, állatorvosi szakértőkkel mint véleményező közegekkel, a közigazgatási és a központi hatóságok mellett; e szolgálat körébe tartozik: az állatvásárok felett gyakorlandó felügyelet, a hússzemle, a gyepmesteri telepek, állatbiztosítási intézmények, az apaállatok felett való felügyelet és első sorban a felmerülő ragadós állati betegségek elfojtása. Oly államok közt, melyek e szolgálat helyes szervezete és szabatos működésére vonatkozólag kielégítő biztosítékot nyujtani képesek, állategészségügyi egyezmények (l. o.) kötendők; 2. a ragadós tüdőlobellenes védőoltás nem fertőzött vidéken káros, a szükségből való védőoltás már fertőzött állatállományokban megengedhető, de nem tehető kötelezővé; 3. az állatorvosi tanulmányokhoz valamely középiskola teljes elvégzése szükséges és az állatorvosi tanfolyam tartama legkevesebb négy év; 4. kivánatos, hogy az állatorvosok, legalább a kezelésük alatt álló beteg állatok részére, gyógyszereket készithessenek és elárusíthassanak; 5. minden gümőkórban szenvedő állat húsa, mint az emberi élvezetre illetőleg táplálkozásra nem alkalmas anyag, elkobozandó és alkalmas módon megsemmisitendő.
Az ötödik kongresszus
Párisban 1889 szept. 2-7-ig volt Chauveau elnöklete alatt. A tárgyalások eredményei a következőkben foglalhatok össze: 1. a gümőkór a hivatalból jelentendő állati betegségek sorába felveendő; gümőkóros állatok tekintet nélkül a betegség fokára, a vágóhídon elkobozandók, hacsak lehetséges, megfelelő kártalanitás mellett; gümőkóros tehenek teje a közfogyasztásból kizárandó és a tehenészetek állandó állatorvosi felügyelet alatt tartandók; 2. az állati járványok elfojtására nemzetközi egyezményben az óvó és elfojtó intézkedések egyöntetűen megállapítandók; az egyezmény csak oly országok közt köthető, melyek állategészségügyi szolgálata helyesen van szervezve (az egyezmény tartalma 12 pontba foglaltatott); 3. a hivatalból leölt állatokért a kártalanitás nem terhelheti jogosan az államot, ez utóbbinak azonban érdekében áll ily kártalanítás adásával a betegségek bejelentését és az egészségügyi intézkedések végrehajtását előmozditani; kártalanítás adható keleti marhavész, ragadós tüdőgyulladás, gümőkór, takonykór vagy tenyészbénaság miatt leölt beteg, betegségről v. fertőzésről gyanus állatokért; kölcsönös állatbiztosító szövetkezetek létesítése lehetőleg előmozdítandó; 4. a ragadós tüdőgyulladás elfojtására leghelyesebb eljárás a beteg és a gyanus állatok leölése; ez az elv képezze az állategészségügyi törvények alapját; marhagazdag fertőzött helyiségekben mint kisegítő és előkészítő eljárás a védőoltás célszerüen vehető igénybe; az oltás foganatosítandó mindenkor, ha az állatok leölése haladéktalanul nem eszközölhető; az oltott állatok csakis a vágóhídra adhatók el; 5. állatok húsa csakis megelőzöleg foganatosított hússzemle után bocsátható közfogyasztásra; magánvágóhidak lehetőleg elnyomandók és helyettük közvágóhidak létesítendők; az egészségesnek talált hús, beleértve a hadsereg élelmezésére rendelt és előzőleg katonai állatorvosoktól megvizsgált húst is, bélyeggel látandó el.
A hatodik kongresszus
a megelőző határozatnak értelmében az 1894. év folyamán Svájcnak a szövetségtanácstól e célra kijelölendő egyik városában lesz.