(a nyelvtanban) a mondatnak az a főrésze, mellyel valakiről v. valamiről állitunk (v. tagadunk) valamit. Az állítmány rendszerint v. ige, p. sas röpül; v. főnév: A sas madár; v. melléknév: A sas merész. De az utóbbi két esetben is ott lappang a van ige, melyet némely nyelvek ki is mondanak (p. der Adler ist kühn), sőt néha a magyar is, p. «a sas merész volt», «a sas merész volna», «a sas van olyan merész, mint a sólyom». Az igei állítmány ritkán áll egészen magában, többnyire van valami kiegészítése. Ez v. állítmányi alanyeset: A sas merész volt; v. tárgy: Csak sast nemzenek a sasok; v. határozó: A sas sziklán fészkel. V. ö. Mondatrészek, Alang, Ige, Szóegyeztetés.
oly géprész mellyel vasrúdra dugott karikát a rúdnak bizonyos pontján rögzítenek. Szerkezete alkalmas fejjel biró fémrúd, melynek egész hosszára csavar van metszve, feje hatszegletes, hengeres, négyszegletes vagy kúpos. Könnyen hozzáférhető helyeken a fejet bemélyítik. A szár vége nehány cm. hosszban a csavarmag vastagságának megfelelő vastagra készül, hegye pedig kissé domboru vagy kúpos, hogy a szorítás alatt támadt esetleges duzzadás kicsavarását meg ne akadályozza.
sima hengeres tengelyekre való gyűrü melyet csapágyak mellé helyeznek, hogy a tengely oldalmozgását meggátolja. Durvább tárgyakhoz nyers öntött vas, finomabb tárgyakhoz azonban kivül is leesztergályozott öntött v. kovácsolt vasból készül.
l. Halászat.
L. (növ.), l. Hagyma.
katonai vezényszó, amellyel mozgó csapatot v. katonai egyént megállítanak. - Állj - ki vagy? felszólítás, amellyel őrszemek a feléjök közeledőket, különösen ellenség előtt s éjjel, megállásra intik. Aki e felszólításra meg nem áll, az ellen az őrszem fegyverét alkalmazhatja. Béke idején az őrszem Á. felszólítására a polgári egyén rögtön álljon meg «jóbaráttal»-tal vagy állásának megjelölésével válaszoljon; az őrszem erre «mehet»-tel vagy «passirt»-tal felel, mire a járókelő utját folytathatja, miközben azonban lehetőleg távoltartsa magát az őrszemtől, nehogy ez utóbbi ellenséges szándékot gyaníthasson.
(Pedes maxillares, állat), a rákok és más ízeltlábuak szája mellett levő végtagok, amelyek alakjokat és müködésöket tekintve, az állkapcsok meg járóvégtagok között mintegy közepett állanak; a folyami ráknak p. az öt pár lába és három pár állkapcsa között három pár állkapcsi lába van.
(Maxilla, Mandibula), az állatok szája mellett levő gyakran éles, máskor fogakkal ellátott igen különböző morfologiai értékü szilárd szerv, amely külön izmok segítségével majd vizszintes, majd függőleges irányban mozgatható s a táplálék megragadására, gyakran megaprítására is szolgál. Az állkapcsok a kétoldali részarányos állatokon párosával vannak - jobb- és baloldali az ízeltlábuakon, felső és alsó a gerinceseken -, a sugaras részarányosokon a sugarak számának megfelelő számban, a tengeri sünnek p. 5 állkapcsa van, amelyek együtt az Aristotelés lámpája elnevezés alatt ismeretes bonyolódott szerkezetü szervet alkotják. Az állkapcsok szerkezete s a rajtok levő fogak száma, elhelyezése és szerkezete a táplálék minősége szerint rendkivül változatos azért a rendszeres állattan méltán fektet nagy súlyt az állkapcsokra. L. Rovarok, Gerincesek.
Az ember alsó (mandibula s. os maxillare inferius) Á.-a az alsó fogsort magában foglaló hajlott csont. A csaknem derékszög alatt felfelé haladó szár egyik nyujtványának összelapított izületi feje van a halántékcsont izületi gödrével való kettös izesülésre. Az alsó állcsontot beszédkor s rágáskor izmai felfelé, a felső állcsont felé húzzák s ekkor ismét állcsontba helyezett fogak, különösen a metsző- és szemfogak az eledelt átharapják, ismét más izmai váltogatva hol az egyik, hol a másik oldalra húzzák s ez által az élelmiszert megőrlik. - A felső Á. (maxilla s. os maxillare superius) az arc legnagyobb csontja. Fejlődése alatt két részből áll: a tulajdonképen állkapocsból és az áll előtt levő csontból (os praemaxillare s. intermaxillare). Ez utóbbi a metszőfogakat tartalmazó rész, mely később az előbbivel egybeforr. Megkülönböztetjük a testét és nyujtványait. A test (corpus) két lemeze közt az állcsonti öböl, az u. n. Highmor-féle barlang (sinus maxillaris s. antrum Highmori) van elrejtve. Orr- vagy homloknyujtványa (processus nasalis s. l'rontalis) az orrcsontokkal, és a homlokcsont orri bevágásával, járomnyujtványa (processus zygomaticus s. jugalis) az arc kiszökését képező járomcsonttal van egybekötve; míg lefelé terjedő fogmeder-nyujtványa (proc. alveolaris s. dentalis) a fogmedreket tartalmazza; végül a hátrafelé álló szájpadnyujtvanya (proc. palatinus) a kemény szájpad csontos alapját képezi.
Hermann, német iró, szül. Rechten fiethben Hannoverában 1821 febr. 11., hol birto kán él. Főművei; «Marschenbuch» (1858, 2. kiad. 1875), mely a Weser és Elba sikjainak érdekes rajzát adja; «Dichtungen» (1860, 2. kiad. 1878), «Römische Schlendertage» (1869, 5. kiad. 1882), «Elektra» dráma.(1872, zenéjét irta Dietrich A.), melyben az Iphigenia - mondá Goethének egy eszméje szerint befejezésre juttatja. V. ö. Brôutigam, Der Marschendichter H. A. (1891).
l. Allegro.