amorf ásvány, aluminium-hidroszilikát át.(3,H20. Al203+2H20. SIO2. Fürtős, veséded ala kokban találják vagy mint bevonatot; színtelen, fehér vagy idegen anyagok által zöldre kékre, sárgára vagy veresre megfestve. üveg- v. viaszfényü, átlátszó vagy áttetsző. Gyakran hasonlit másféle ásványhoz, nevezetesen rézércekhez: Kezdetben tényleg rézércnek is tartották és görögös neve is arra vonatkozik, hogy mást mutat, mint ami. Nálunk különösen Dognácskán, Moldován és Ruszkicán limonit üregeiben és gránáton fordul elő; lelőhelyei még: Salzburg. (Rauris), Baden (Gersbach), Szászország (Schneeberg), Anglia (Woolwich), stb. Riemann találta legelőször 1809-ben, azért riemannit-nek is nevezik. A megnevezés Stromeyertől való (1816).
(gör. a. m. «más törzstől leszármazott»), De Qatrefages az észteket, kaukázusiakat és ájnókat a fehér emberfajta egyik A. ágának tekinti.
kloritcsillám fajta ásvány Sziléziából (Langenbielau); még nincs egészen pontosan tanulmányozva.
(növ.), l. Cseretermékenyítés.
(ásv.), l. Herderit.
(ásv.), a bazaltnak egy helyi jelentéktelen változatát nevezték igy Allgauból.
kikötő hajó (ném. Stegschiff), l. Hajó.
v. meredek-írás az irásnak az a módja, mely a sorokra derékszögben veti a betüket. Az eddig szokásos jobbra dőlt írást okolják, hogy a tanulót arra készteti, hogy neki feküdjék az asztalnak, jobb vállát fölebb támassza, a balt lesülyessze; már pedig a hibás ülés megszokása görbévé teszi a gerincet, s okává lesz, hogy a szem közellátóvá fajuljon az erőltetett nézésben. Az álló írástól várják, hogy elhárítja a hibás ülést és a szem erőltetését. Ha valaki álló irással ír, a papirost egyenesen teszi maga elé, vagyis úgy, hogy a felső és alsó széle párvonalas legyen az asztalnak feléje álló szélével, tehát a sorok is ilyen irányuak lesznek; két alsó karját egyformán teszi az asztalra a két harmadáig, a két könyökét nem terpeszti széjjel, hanem közel tartja a testéhez; bal keze a papirost fogja, s ha hosszu a sor, fokonként balra is húzza, a tollat tartó jobb keze csuklóban mozog, s egyszersmind végigsiklik írásközben a papiroson; törzsöke egyenes tartásban van az ülőhelyén, s ebben az egyenes tartásban könnyen meg is marad, mert egyformán megfeszülö izmai nem fáradnak ki olyan hamar; a fejét is mindvégig egyenesen birják tartani, úgy hogy a feje állandóan 30-35 cm.-nyi távolságban maradhat az írástól, a két szeme pedig egyforma távolságban a toll hegyétől.
(ásv.), bizmutot tartalmazó glaukodot (l. o.), hazánkból Oravicáról ismeretes, ahol az Erzsébet bányában az aranyat is hordozó szemcsés mészkőben találni. Azelőtt tévesen glaukodotnak tartották. Az elnevezés Tschermaktól való. (Sitzungsber. der Akad. d. Wiss. m Wien 53. köt.)
(tengerészet, ném. stehendes Gut, ol. manovre fisse, dormiente, ang. standing-rigging). (L. a Teljes árbocozatu hajó címü képmellékletet az Árboc cikknél) A. név alatt a kötelzetnek az a része értendő, mely az árboctörzsek és száraknak megerősitésére, támasztására szolgál s helyét állandóan megtartja. Az álló kötélzet a mozgó kötélzettől már a színben is külömbözik, mert míg az utóbbiaknál: természetes szine megmarad, addig az álló kötélzetet a karbantartás végett bekátrányozzák és igy fekete szine lesz. Az irány szerint, amint ezek a kötelek az árbocot támogatják, elnevezésük is változik, A csatnak az árbocot a hajó oldalfalai felé, a patrác hátra, a tarcs előre hozza és így állásában biztosítja. Ugy az árboctörzsnek, mint a derék- és sudárszárnak van álló kötélzete, mely az árboc, törzs és szárak után kapja megkülönböztető nevét. Az orrmány árbocnak is van tarcsa és csarnakja, azonban itt az orrmánytörzsnek tarcsát viztarcsnak (42, 48), a szárak tarcsait pedig bugdálótarcsnak nevezik (45, 47). ( A zárójelben levö számok az ábrán való megjelölést jelzik.) Az álló kötélzethez számítják még az aggató, lábaló, orrmány-tekercset is. Ujabb időben az álló kötélzet drótkötélből van.