1. Sándor, olasz festő, a firenzei iskola híve, szül. Firenzében 1535. Megh. 1607. Rokona, Agnolo Bronzino tanítványa volt s egy ideig maga is Bronzino név alatt dolgozott. Buzgó utánzója Michel Angelonak; kiváló tulajdonsága az anatómiai festés. Főképen freskókat és oltárképeket festett Firenze, Lucca és Pisa templomaiba. 2. Oristo fano, szül. Firenzében 1577., megh. 1621., fia és tanítványa az előbbinek. Oltárképeket és arcképeket festett. Főműve Judit, Holofernes fejével, a firenzei Pitti-képtárban.
l. Érverés.
v. áthányó, vaskeretből és drótfonatból készült, felállítható rosta homok és kavics rostálására.
olyan kősóréteg, melynek lapja me redek.
Bernh. (növ.), páfránygénusz. l. Bodorpáfrány.
(techn.), lokomotiv- és lokomobilkazánok szekrényalaku részeinek tűzszekrényét kapcsolja a kazántesthez. Az Á. úgy van szerkesztve, hogy a lemezeket mereven kapcsolja össze s egymástól bizonyos meghatározott távolságban tartsa. Alakja hengeres rúd, melyre csavar van vágva és mindkét lemezbe belecsavartatik, hogy fejezéskor a lemezek összébb ne huzód hassanak. A csavart vagy egész hosszában végig vágják rajta, vagy csak a két végére, a lemezek közé eső részét pedig a csavarmagnak megfelelő vastagságura készítik. Gyakran sima hengert is használnak, de ilyenkor a lemezek közé eső részére a lemezek távolságának megfelelő hosszuságu csövet hoznak, mely helyen sugár irányban néhány szemet kap, hogy a viz a szegecsrudhoz is hozzáférjen. Gőzkazánok A.-it szegecselés után külső oldalától kezdve hosszában be szokás fúrni egészen a belső lemezig, hogy az esetleges törés beálltával a viz kiszivároghasson rajta. Ez által a törést könnyebben észre lehet venni s az eltört szegecs idejekorán kicserélhető.
(telér-tömzs, ásv.), az olyan érctelep, melynek kiterjedése az őt bezáró kőzettől teljesen független. L. Tömzs.
(gör.) a. m. mellékes dolgok, melyek nem tartoznak a fődologhoz. Átvitt értelemben: bohóságok. Allotriologia, idegenszerü dolgok és gondolatok hibás összevegyítése, melyek nem tartoznak a szőnyegen levő tárgyhoz.
(gör.), többnyire elmebetegeknél előforduló étvágybeli fonákság, mikor a betegek olyan anyagokat falnak, melyek közönségesen nem enni valók. Némely hipochondrikus betegek téveszméik behatása alatt mindenféle utálatos anyagot esznek, p. vért, bogarat, pókot stb., mert ezektől remélik a gyógyulást. Elbutult v. nagy fokban kábult öntudatban levő elmebetegek néha saját ürülékeiket falják fel (koprofágia v. szkatofágia), mások szénát, ruhadarabokat, köveket nyelnek. Némely vérszegény vagy hisztérikus, vagy végre terhes nő is mutat ilyen fonák étvágyat és hamut, meszet, sót, kávébabot eszik.
(ásv.) l. Sokalakuság.