középkori német hősköltemény a Detre-monda köréből, nibelungi versszakokban, a XIII. század elejéről, de reánk csak egy XV. századi átdolgozásban maradt. Tárgya Heime és Wlttich a. hüelen hősök, agyonütik a fiatal Alphartot (olv. alp-hart), Detre derék hívét. A középkori német költészet egyik legszebb, legmeghatóbb terméke. Kiadta Martin Ernő (1866), lefordította Simrock Károly (az «Amelungenlied»-ben), szabadon átdolgozta Klee (1880). V. ö. Kettner, Untersuchungen über Alpharts Tod (1891).
v. Alpheus (ma Rufiasz v. Karitena); Peloponnézusnak legnagyobb folyója, két patak egyesüléséből származik, melyek egyike déli Arkádiában, a másik a Taigetos-hegy h-i részén ered; sok kanyargás után áttöri a nyugatarkádiai. hegységet s lemegy Tegoa sikságába s a régi Olympia felett ömlik a Jón-tengerbe. Folyása közben a Parthenion déli alján a földben egyidőre eltünik s Asea sikságon jön ismét elő. Mellékfolyói közt legjelentékenyebb a Ladon. Titokteljes eltűnése volt oka a régi mondák keletkezésének, A. folyóisten szerelméről Arethusa nimfához, kit az mint vadász üldözött; az istenek megsajnálván a Szirakuza melletti Ortygia szigetére menekülő nimfát, forrássá változtatták, A. pedig folyóvá lett, mely Szirakuzából a tenger alatt továbbmenve egyesült Arethusa forrásával. A. isten a monda szerint Ókeanos és Thetis Ha s Olympiában egykor Artemissel közös háza volt.
Jeromos van; németalföldi költő; szül; Goudában 1746 aug. 8., megh. Hágában 1803. Egy személyben teologus, jogtudós, történész, esztetikus és költő volt; mint utóbbi kivált gyermekdalok által lett hiressé (Gedigten voor Kinderen 1781), melyek között néhány valódi kis-remekmű van. 1780-ban az utrechti törvényszéknél főügy ész; majd 1793-ban a németalföldi «Unio» főkincstárnoka lett. Utolsó éveit hazája fővárosában töltötte visszavonulva. Műveit összegyűjtve «Dichtwerken» Nepveu adta ki 1838-39-ben életrajzával együtt.
vagy 'A piacere (Ol., ejtsd: piacsere) a. m. tetszés szerint, zenei műszó, mely az előadó izlésére bizza az előadást és idömértéket.
diszítés céljából laposan kiugró fal: szalag, vagy a falnak pillérszerü vastagítása.
L. (növ.), a gyömbérfélék génusza, Alpini Prosper, Pádovában a botanikatanára(szül. Marosticában 1553 nov. 23., megh. Pádovában 1617 febr. 5.) tiszteletére nevezve. Magas kórók, tőkéjök gumóalaku, levelök váltakozó, épszélü; virágzatjok fürtös, füzéres v. ágasbogas. Mind a külső, mind a belső lepel 3-3 metszetü, a kehely és szirom alakját utánozza; a belső metszetei v. egyformák, v. az egyik nagyobb, rendes himje csak egy; az ajak (l. Gyömbér-félék) nagy 2-3 karéjú; gyümölcse alsó magrejtőből lesz, bogyónemü, fel nem nyiló, magvát maglepel burka. Mintegy 30 faja van, leginkább meleg Ázsiában, kevés Mexikóban és Nyugat-Indiában. Az A. Galanga Sw. széles, lándzsás levelekkel, ágasbogas virágzattal. A maláji szigeteken, különösen Jáván honos, tőkéjéből való a kereskedésben ma már ritka nagyobb galagonya-gyökér (rhizoma s. radix galangte maioris), valószinüleg a khinai galanga-cardamomum is. Az A. officinarum Hance levele keskeny, lándzsás virágzata fürt. Khinának Hainan nevü szigetén, főleg pedig az átellenben levő kis felszigeten termesztik. Ennek a tőkéje a kisebb galanga-gyökér (radix; galanga minoris), s az európai piacon csak ennek van kelendősége: tőkéje mintegy 7 cm. hosszu, 2 cm. vastag, térdalakra görbült, barnapiros, kellemes fűszer-szagú égető csípős izű; alkotó része kümp ferid, galangin és alpinin. A galanga mint hevítő fűszer a gyömbér után sorakozik. Orvosságnak használják, de mint fűszeres izgató szert likőrbe, ecetbe stb. is teszik. Valószinüleg az arabok révén került a középkorban Európába. Bizonyos, hogy legelőször az arab iratok említik. Az A. nuians Rosc. keletindiai; sárga, de pirossal és barnával cifrázott csüngő fürtös virágát melegházakban ápolják. Az A. Malaxcensis W. gyümölcs héjából a malakkai asszonyok szagos vizet csinálnak, a férfiak pedig a tőkéjét rágják, hogy hosszas éjjeli éneklés után a hangjok tisztuljon.
hegylánc a francia Bouches-du-Rhône departementjában, a Tengeri Alpesek elágazásai.
a. m. havasi, alpina planta a. m. havasi növény.
(ásv.). Haidinger az Alpok némely helyén (Bernreut, Gresten, Hinterholz stb.), különösen az osztrák Alpokban a jurakorbeli kőszenet a barna szenek és fekete szenek között levő átmenetnek tekintette és külön névre «Alpenkohle» keresztelte. Csekély kiterjedésüek s igy nemzetgazdasági jelentőségre nem vergődhettek.
v. Alpnacht, község Unterwalden svájci kantonban (1905 lak.), mely mellett van a Pilátus-hegy alján és az Alpnach-tó felső végén Alpnach-Stad gőzhajó-állomás, mely összeköttetésben a Pilátus-vasuttal (l. o.) igen látogatott hely. Alpnachi-tó név alatt a Vierwaldstädti tó délnyugati ágát értik, mely 5,5 km. hosszu s 15 km. széles, jobbról és balról erdős magaslatok veszik körül. Balpartján vonul el a Brünig út, mely Luzernből a Berni havasokhoz vezet s igen látogatott. A keleti parton van Rotzberg (675 m. várrommal), alján Rotzloch fürdőhely.