Schott (növ.), a Cinchona-félék génusza. Az A. floribunda Schott brazilazkia fa.
(dánul Als), a schleswig-holsteini porosz kerülethez tartozó sziget a kis Seltben, melyet az Alsensund választ el a szárazföldtől. A sziget 3112 km területü, 34,000 dán lakossal. Főhelyei Nordborg északon, Sonderburg délen és Augustenburg középen. A sziget nagyon termékeny, sok erdeje, halakban gazdag tava van s gyümölcstermesztése híres; közepe táján számos domb van, melyek közt a legmagasabb a Hügelberg (Högebjerget) is csak 80 m. DNy-i részén van a Kekenis félsziget, déli csucsán világító-toronnyal. Mivel a sziget Schleswig közelében van, hadászati szempontból nagyon fontos s 1848 óta több izben szerepelt is, különösen 1864-ben, midőn a poroszok junius 29-én éppen itt vivták a döntő csatát a dánok ellen, amelynek emlékére különös katonai rendjelet, Alsenkreuz, alapítottak. A poroszok a szigetet azóta is többszörösen megerősítették s különösen Sonderburg városa és kikötője tele vannak erődökkel.
folyó a Rajna Pfalzban, Ebernberg mellett, Kreuznach fölött ömlik a Naheba. A. mezőváros, 1600 lakossal. Alsenzbahn, a pfalzi vasutakon a münster-kaiserslauterni rész neve.
Nees, a babérfélékhez tartozó növénynem; keletindiai fák 15 fajjal.
folyócska Bécs mellett, melyről az Alsenfürdő, ásványforrás Bécsnek egyik külvárosában s Hernals külváros kapták a nevöket. A. grund, l. Bécs.
Cunn. (növ., a Loniceranemüek génusza. Ujzélandi örökzöld alacsony cserjék.
1. a hesszeni nagyhercegség egyik kerülete, melyben 84 község. van 36,657 lak.; 2. ugyane kerület székhelye a Schwalm mellett a fulda-giesseni vasut mentén, (1890) 4120 lak.
Vaill. és A. Galii folie Vaill. (növ.), l. Elatine; v. ö. Átokhinár. Alsinantine Fenzl, l. Homokhúr.
Wahlenb. (növ.), l. Ludhúrfű.
Pseudoscorpionidea (állat), a pókfélék (Arachnoidea) osztályának egyik rendje; testök kicsiny, tojásforma vagy hosszukás és általában a skorpiókhoz hasonlít, de utópotrohuk nincs; potrohjuk 11 ízü, fésüfüggelék és méregmirigy nélkül, állkapcsi tapogatóik kicsinyek, bőrszerüek, szívásra szolgálnak. Két vagy négy szemük van, de a szemek egyes nemeknél hiányzanak is. Lélekzőcsöveik két pár stigmával nyunak a két első potrohgyűrű két oldalán. Az ivarnyilás mellett a második potrohgyűrün a fonómirigyek nyilnak. Az anyaállat tojásait hasoldalán magával cipeli. A mérsékelt és forró földöven mindenütt tenyésznek, a fák kérge, mohák, levelek alatt és régi könyvekben tartókodnak; ahol apró rovarokra és atkákra vadásznak, zaklatva ollóikkal védekeznek, ügyesen futnak, még pedig ives vonalakban oldalt és hátrafelé Néha legyekbe kapaszkodnak és azokkal vitetik tova magukat. A borostyánkőben is előfordulnak. A következő, családokra oszlanak: Cheliferidoe; Garypidoe, Obiaiidoe. Legközönsegesebb fajok a Chelifer cancroides L., mely a házakba is betolakodik s a Cheiridium museorum Leach., amely különösen régi, poros könyvekben él. Máskülönben ártatlan, sőt hasznos állatok. Hazai búváraink közül Tömösváry O. és Daday J. foglalkozott ezek tanulmányozásával és dolgozataik a hazai fajok leirásán kivül az anatómiai viszonyokat és az életmódjukat is tárgyalják. L. a m. tud. Akadémia kiadványaiban a Természetrajzi füzetekben és az Orvostermészettudományi Értesítőben.