1. Menyhért (Szent). Előkelő szülőktől 1010 körül született Vesztfáliában, s miután egyházi pályára lépett, III. Henrik császár udvarához jutott, 1065-ben pedig passaui püspökké lett. Kineveztetésekor éppen a Szentföldön volt s visszatértében a magyarok egy pásztorbot és gyürü felajánlásával nyilvánították iránta tiszteletüket, VII. Gergelynek egyik főtámasza volt az egyházi jogok védelmében s a papi fegyelem és szentség sürgetésében. Azért IV. Henrik számüzte 1077-ben, majd ismét elfoglalta püspöki székét, de ujból elüzetett, 109l-ben számüzetésben halt meg Zelsehmauerben; Göttweigban temették el. (Vita Altmanni in Mon. Germ. XII, 226. Rolland, Aug. 2. 366. Th, Wiedenmann, Altmann v. Passau. Augsburg, 1851. J. Stülz, Leben des Bischofs Altmann. Wien 1853.)
2. A. Lajos, német történetiró, a greifswaldeni egyetemi könyvtár őre. Művei: «Die Wahl Albrechts II. zum römischen König» (Berlin); «Die Doctordissertationen der deutschen Universitäten in den J. 1885-86, und 1889-90 (Berlin), és «Ausgewfthlte Urkunden zur Erlituterung der Verfassungsgeschichte Deutschlands im Mittelalter, (Berlin); «Die Stellung der deutschen Nation zum Basler Conciln (Zeitschrift für Kirch. Gesehichte XI. 1890, 268 I,); « Studien zu Eberh, Windeck» (1891).
azelőtt Brandenburg egyik kerületének neve, a mai Stendal, Salzwedel, Osterburg és. Gardelegen járásokat foglalta magában, fővárosa. Stendal volt a mint ilyen 1807-13 közt Westfalen királyságnak «Departement der Elbe» címü része. Talaja nagyobbrészt sik, de Gardelegen vidékén dombos is. A.-ot I. Henrik 928-ban őrgrófsággá. szervezte a Szász-herceagség védelmére a vendek ellen s ebből az őrgrófságból fejlődött ki Brandenburg. A. területén most 13 város, 523 falu van, összesen (1890) 210,257 lakossal.
(Alcmara), a Duna baloldali mellékfolyója. Bajorországban, Rothenburg közelében a. Frank-terraszon, a Burgbernheimi erdőben 467 m. magasságban ered, átmegy a frank Jurán s Kelheim mellett 37 m. magasságban ömlik a Dunába. 165 km, hosszu folyásából csak 30 km. hajózható, Dietfurtig, ahonnan a Lajos-csatorna vezet a Majna vidékére.
Szent, skót, mások szerint ir származásu. Pipin királytól ajándékba kapta a most is Szent Alto-énak nevezett erdőséget, melynek nagy részét kemény munkával rétté és szántófölddé alakította át, miben szerzetestársai segítettek neki. Az alto-münsteri zárdát alapitotta és templomot épített, melyet Szt. Bonifác szentelt fel. Halálának: éve bizonytalan. A X. században az alto-münsteri zárda a szerzetesekkel cserélő altsdorfi bencés apácák kezeire került, 1487-ben pedig Gazdag György bajor herceg a Brigittáknak adta át, kik ma is birják.
braziliai kerület, a belső terület északnyugati része, l. Amazonas.
olasz hangszer, mely régente Felső-Olaszországban, különösen Velencében, a. nép közt volt elterjedve. Máig is található az Apenninek vidékein. E hangszer egy faszekrényből áll, melyre néhány bélhúr van felhuzva; ezeket a. hurokat a játszó bal kezével egy fapálcával kiséretül pengeti, mig jobb keze segitségével fuvolán a dallamot fujja.
(növ., az égerfa álgyümölcsözete (l. az Égerfa képén). Az igazi tobozhoz hasonló, de mint más osztálybeli növény terméke morfologiai tekintetben tőle nagyon eltérő. Az égerfa Á.-a ugyanis a virágzat tengelyén maradandó, sőt a termékenyülés után tovább növekedő és megfásodó pikkelyekből alakul. Egy-egy pikkely a hegyes levélnek négy előlevélkével való összenövéséből támad, azért a felső részén öt karéjkát látni. Az Á. pikkelyei magérés idejében sem hullnak le a tengelyről, csak szétnyílnak vagyis egymástól eltávolodnak, hogy a köztük levő apró gyümölcs kiszóródhasson. L. Egerfa.
Portugália legfontosabb szőllőtermő vidéke, a Douro (Duero) mindkét partján Beira legészakibb és Traz os Montes legdélibb részét foglalja magában, mintegy 45,000 lakossal. Az utóbbi kerületben a Corgo folyó választja el tőle a Baixo. Alsó-Douro vidéket; mindkettő együtt a «Cima de Douro» nevet viseli. Itt terem a híres portobor, mely Oportonak fő kiviteli cikke, s legnagyobb jövedelmi forrása. A szállitás a Douron történik, mely Torre de Moncorvotól hajózható. Az egész vidék észak felé szakadozottabb, agyagpala-talajjal s igen sűrü népességgel.
(ejtsd: -vics) Miklós, a XIV. században egyike volt a leggazdagabb boszniai dinasztiáknak. volt ura az egész földterületnek a szerb Moravától a mai Cattaróig és Raguzáig, és Rudnik nevü várában majdnem szuverén hatalommal uralkodott. 1371-ben az akkori boszniai bán Tvrtko és Lázár szerb fejedelem megtámadták. Ő a maga védelmére Balša György zetai (hercegovinai) fejedelemmel kötött egyezséget. De Tvrtko és Lázár megverték mindakettőt és elvették tőlük földbirtokuk legnagyobb részét, ezek közt Rudnik várát. V. ö. Klaić V., Bosniens Geschichte, Leipzig 1885.)
város Olaszország cosenzai kerületében, 1320 lakossal és kősóbányákkal.