a régi népek felfogása szerint a holtak tartózkodási helye. Az egyiptomiaknál az a hely, hol Osiris és Isis az árnyak fölött törvényt mondanak. A zsidók seolnak nevezték, a görögök Hadésnek v. kezdetben még Tartarosnak. A görög és római mitoszi felfogás szerint körülfolyja a Styx v. az Acherón, melyen Charón evezős szállitja át a Hermés kiséretében jövő árnyakat. Az alvilág kapujánál Kerberos kutya áll őrt, mely mellett elhaladva, Minós itélőszéke elé jutnak, ki eldönti, vajjon jobbra az Élysión sikjára, v. balra a Tartarosba, a későbbi felfogás szerint a bűnösök lakóhelyére kerüljenek-e.
(növ.), l. Elágazás.
(ejtsd: alven) Lajos József, belga iró, szül. Cambraiban 1806 márc. 18., megh. 1887 máj. 17. 1826-ban a lüttichi kollégium tanára, 1830-ban a közokt. minisztérium titkára lett s 1850 óta a belga akadémia tagja. Mint lirai költő és drámairó («Sardanapal» vigjáték 1834, stb.), továbbá mint szakiró lett nevezetessé. Munkái közül említendők: «L'es nielles de la bibliotheque royale de Belgique» (Brüsszel 1857), «Souvenirs de ma vie littéraire» (1843), «L' enfance de Jésus, tableaux flamands» (költemény, 1860) stb.
nagyközség Alsó-Fehérmegye alvinci j.-ban, a Maros baloldalán, a hozzákapcsolt Borberek és Sibisán községekkel és Ujvinc teleppel együtt, (1891) 3735 lakossal, közte 848 magyar, 2654 oláh; az arad-gyulafehérvári vasut állo- mása; van benne: posta és táviró, szolgabirói székhely, Ferenc-rendi szerzetház, különböző társulatok; cognacgyár és szeszgyár, kitünő bortermelés és nagy kereskedés faárúkkal. A Rhédeyek és Barcsayak kastélya. Bethlen Gábor fejedelem alatt magyar és morva anabaptista gyarmat volt. 1690-ben itt és Szászvároson Törökországból ide menekült bolgárokat telepitettek le. A Rhédeyféle kastélyban gyilkolták meg Castaldo tábornok parancsára Martinuzzi György bibornokot (1551 dec. 17-én). Továbbá itt halt meg két évi fogság után 1597-ben Áron moldvai vajda, kit a portával való titkos egyetértéssel vádoltak. 1849 febr. 12-én Bem tábornok itt verte meg a Szászvárosból ide menekült osztrákokat: A Borberek mellett levő magaslaton Zebernyik várnak (l. ott) romjai vannak.
[ÁBRA] Alvinczi-család címere.
(borbereki), magyar, illetőleg erdélyi család, mely attól az A. Péter-től (l. o.) származtatta magát, ki Bethlen Gábor papja és kassai lel- kész volt (1570-1634.). Ennek az A. Péter-nek szintén Péter nevü fia és József nevü unokája volt. Ennek a fia ismét Péter volt, s ő élt először a borbereki előnévvel. (L. o.) Megh. 1701ben. Három fia, meg három leánya maradt. A fiuk: 1. Sámuel, megh. 1733 előtt; 2. Gábor, erdélyi főkormányszéki levéltárnok és titoknok. Ő kapta 1764-ben a bárói rangot. Megh. 1751-ben. Ilyennevü fia 1788-ban hunyt el magtalanul; 3. Mihály, kinek fia József (l. o.), az ismeretes tábornok és magyarországi főhadi-kormányzó, 1810 nov. 25. Budán halt meg és saját kivánatára a budai katona-temetőbe helyeztetett nyugalomra. Ezzel a Józseffel halt ki az A. család. (V. ö, (Nagy Iván, Magyarország családai I., 27. Siebmacher, Waffenbuch I., 10.) Együtt emlegetik még az Alvinczi családdal Deécsi A. Szőcs Istvánt, aki az Apafi ellen fölkelt pártütőkhöz csatlakozott, de 1664 nov. 1-én kegyelmet kapott és ezután ismét Apafinak híve lett. Meglehet, hogy A. Péter testvére volt; továbbá Gyulafehérvári A. (Literati) Pált, ki a XVII. század második felében fogarasi várbiró volt.
1. Péter, hitvitázó a XVII. sz.-ban, Pázmány Péter leghevesebb és leghatalmasabb ellenfele, szül. Nagy-Enyeden a XVI. század utolsó felében, megh. Kassán 1634 nov. 22-én. Iskoláit Nagy-Váradon végezte, s az akkori szokás szerint beutazta tudományos ismeretei gyarapitása céljából Németországot, Svájcot és Olaszországot. 1603-ban Nagyváradon működött mint tanár, versbe szedte a Molnár Albert grammatikáját, hogy tanítványai könnyebben megtanulhassák. Lelkésszé választatván, csakhamar oly nagy hírre tett szert, hogy az akkor virágzó kassai ref. egyházközség papjává választotta. Itt élt és működött haláláig. Munkái időrendben a következők: 1. Egy tetetes nevevesztett Pápista embertől, S. T. D. P. P. (Salvis Titulis Dom. Petri Pazmani)-től küldetett szines öt Levelekre rend szerint való felelet, Alvinci Pétertől a kassai M, Ecclesia Lelki Pásztorától. 1613. 2. Itinerarium catholicum, azaz nevezetes vetélkedés afelől, ha az Evangyelikusok tudományok-é uj, vagy az mostani Római valláson levő Pápistáké-é, és a Pápisták Ecclesiája-é vagy az Evangyélikusok-é igaz és világ végéig állandó. 1616. Kassa. 3. Halotti beszéd Báthori Gábor temetésénél, 1628. 4. Rövid uti Prédikátió, Kassa, 1632. 5. Postilla, azaz: az urnapjára rendeltetett Evangéliumokra irott Prédikátiói, két kötetben, Kassa, 1633 és 1634. Alvinci a XVII. századbeli polemikusok egyik kiváló alakja, és a nagynevü Pázmánynak mindvégig erős ellenfele volt, s különösen Itinerariumával nagy hatást tett. E munkában nagy elmeéllel, a szentatyákra s a bibliára való sűrü vonatkozásokkal bizonyítgatja, hogy a protestantizmus nem uj jelenség, csirái megvoltak a legrégibb időkben, hívei voltak az egyházatyák közt is nagy számmal, s hogy az apostoli egyháztól éppen a római katolikczsok térnek el. Ugy ebben, valamint többi iratában rendkivüli olvasottságról, tiszta és világos gondolkozásról tesz bizonyságot; nyelve teljas erővel, magvas, világos és aránylag könnyed. Hatalmas ellenfelével szemben a legügyesebben használja fel annak minden fegyverét: a meggyőző okoskodást, találó hasonlatokat, a maró gunyt, s ment marad annak terjengősségétől, melyet a legerősebben elitél. Posztillái az egyházi beszédnek sok tekintetben ma is mintául szolgálhatnak.
2. A. Péter (borbereki), nádori itélőmester, kit Verestói második Verbőczinek vagy magyar Lykurgosnak neveztek. 1675-ben mint az erdélyi összes fejedelmi birtokok és fiskusi jövedelmek főfelügyelője, országos altizedbérlő és fejedelmi táblabiró, 1681 óta mint itélőmester van a törvé- nyekben említve; ez évben a «jus ligatnm» eltöröltetvén, ennek eszközlésében főrészes volt; 1684. tizedbérlői állásáról lemondván, élte végéig itélőmesteri minőségben szolgált. Meghalt Bor- bereken 1701 febr 26-án. Erdélynek a Habsburg- ház alá vetése alkalmával Erdély rendei megbizáaából Baranyai Gergellyel együtt sokáig időzött az udvarnál a megfelelő okiratok szerkesztése végett. Alvinczi e célból szerkesztett Emlékiratait 1692. és 1693-ban terjesztette be, melyekre a király által adott feleletek, együttes néven, Erdély diplomatikájában és törvényhozási történetében ismeretesek. A vallásügyi irat 1693 áprills 9-én, a közigazgatási pedig május 14-én kelt, amaz a szabad vallásgyakorlatot, a felekezetek egymáshoz való viszonyát szabályozza, emez a székelyek hadi szolgálatainak rendezését, posta behozatalát; külön erdélyi kancellária állítását stb. igérvén meg. Az Erdély visszacsatolására vonatkozó okmány-gyü temény, melyet a magy. tud. akadémia adott ki: Diplomatarium Alvinczianum, Alvinczi Péter okmánytára (1684-1688) cim alatt, gr. Mikó Imre ajándékából jutott az erdélyi muzeum birtokába.
3. A. (borbereki) József báró, szül. Alvincen Erdélyben 1735 febr. 1., megh. Budán 1810 nov. 25.; Apja A. Péternek, a hírneves államférfiunak; harmadik fia A. Mihály volt. Már 15 éves korában egy huszárezredbe lépvén, a hétéves háboruban három év mulva kapitány lett és Torgau, Schweidnitz és Töplitz mellett tüntette ki magát, Mint törzstiszt azon volt, hogy a Lacy által behozott új katonai rendszabályok az osztrák hadseregben keresztül- vitessenek. A bajor örökösödési háboruban Habelschwertnél elfogta a hesszen-filippstáli herceget, mire Mária Terézia 1763-ban a bárói és tábornoki rangot adományozta neki. Alapos ismeretekkel bir- ván, II. József őt bizta meg kis-öccsének, a későbbi II. Ferenc császárnak a hadtudományokban való oktatásával. Laudonnal együtt harcolt Belgrád alatt a törökök ellen, hol altábornagyi rangra emelkedett, jóllehet Belgrád ostroma, melyet ő vezetett, a rossz időjárás miatt meghiusult. 1790-ben a belga forradalom ellen irányzett osztrák hadakat vezényelte, de a Leyden ellen intézett támadásnál leesett a lováról és kénytelen volt Bécsbe visszatérni. Az 1792-93-iki háborukban osztályparancsnok volt s a Neerwinden mellett kivívott győzelemben nagy része volt; kitüntette magát továbbá Châtillon, Landrecy, Charleroy és Fleurus mellett, de 1793 szept. 6-án Hondschooten mellett vereséget szenvedett. 1795-ben mint táborszer- nagyot a rajnai hadsereg élére állították, s ő vezényelte az összes csapatokat a Neckar és Konstanz között, de még a háboru kitörése előtt az udvari hadi tanácsba hivatván, Wurmser tábornok helyettesítette. Az osztrák fegyverek szerencsét- lencége miatt csakhamar ismét a harctérre sietett. Miután Tirolban Beaulieunek tönkre ment seregét s a népfelkelést rendezte, Olaszországba ment, hogy a Mantuában bekeritett Wurmsert felszabadítsa. De a Scala Ferro és Bassano mellett vívott csaták után Bonaparte 1796 nov. 15-én Arcole mellett s 1797 jan. 14. és 16-án Rivoli mellett teljesen megverte s hadseregét tönkretette. Erre visszahivatván, Magyarország főhadikormányzójává nevezték ki; fővezér helyette Károly főherceg lett. 1808. tábornaggyá lett. Ezzel az Alvinczi tábornokkal történt meg az a jóizü adoma, melyet Kisfaludy Sándor beszél el a győri inzurrekció történetében («Kend az az Alvinczi?»).
Énok, az erdélyi szombatosok felekezetéhez tartozó énekszerző, 1600 körül élt; nevét a régi szombatos énekeskönyvben két ének versfői tartották fenn.
Ferenc, váci egy házmegyei áldozó pap, szül. 1827 dec. 18. Vácon. Itt végezte a gimnáziumot és itt vették fel a kegyes-rendbe. Résztvett az 1849-49. szabadságharcban mint honvéd. Azután Egerben és Pesten folytatta tanulmányait és ez utóbbi helyen a központi papnevelő intézetben hallgatta a hittudományokat. 1864-ben a hódmező-vásárhelyi kerületjegyzője, 1865-ben csongrádi plébános s 1869-ben a hódmezővásárhelyi kerület alesperese lett. Munkái: 1. Szent Miklós napja. Pest, 1854. 2. Pali és Gyuri: U. ott, 1854. 3. A braminok. U. ott, 1856. 4. Erkölcsi példák egyházi és világi népoktatók használatául. U. ott, 1858. 5. A braminok, vagy a keresztény religió diadala. Lemercier A. után fordította Eger, 1862.
amellyel I. Lipót király 1693 máj. 14-én a szent koronához vissza csatolt Erdély uj belügyi szervezetének alapelveit meghatározó 1691-iki hitlevelet (Diploma Leopoldinum) részletesebben megállapította s a felekezetek és a három nemzet viszonyait szabályozta. Nevét Alvinczi Péter (l. o.) itélőmestertől kapta, mint aki létrehozásában fontos szerepet játszott.
(ásv.), ytterbium - földet, thoriumföldet, berilliumföldet, agyagföldet, zirkonföldet, vasoxidot és vizet tartalmazó szilikát Norvégiából (Alva-Avendál mellett). Négyzetes rendszerben kristályosodik; vereses barna. Forbes D. és Dahll nevezték el 1855-ben.