vagy Áma-Xosza (kosza a. m. főnök, ama a. m. emberek) a kafirek («hitetlenek», rosszul: kaffer-ek) legnevezetesebb törzse (DélAfrika), l. Kafir.
folyó Délamerikában, az Orinoko deltájába ömlik, határfolyó Venezuela és BritGuyana között.
Japánhoz tartozó sziget, Kiusziutól nyugatra, területe körülbelül 800 km2.
(ejtsd: omol), város Svédország Dalslandban, a Vener-tó mellett 1600 lak.
l. Szerzetesrendek.
(Amaalasvintha), Nagy Teodoriknak, a keleti gótok királyának leánya; Eutha- rich volt első férje, kitől Athalarich nevü fia született. Teodorik halála után, 526 óta kiskoru fia Atha- larich helyett vitte az uralmat. Maga is híve volt a római műveltségnek, tehát fiát is ebben a szellemben nevelte. Ezzel azonban a gótok ellenszenvét keltette fel maga iránt. Midőn fia kicsapongásainak áldozatul esett (534), A. másod izben ment férjhez, rokonához, Teodáthoz. E házasság azon- ban boldogtalan véget ért, mert Teodát gőgös és uralomravágyó nejét 535-ben megfojtatta. E gyilkosság Justinianus keletrómai császárnak ürügyül szolgált arra a háborura, mely a keleti gót birodalom bukásával végződött 555-ben. - Allg. Deutsche Biogr. I 380. Dahn, Könige d. Ger- manen II. Kohl H., 10 Jahre ostgothischer Geschichte seit dem Tode Theodoriks des Grossen. (Lipcse 1877.)
a balti (keleti) tenger latin elnevezése.
ősrégi nép, amint ez Móz. IV. k. 24, 20. verséből kitünik, ahol «a népek elsejének» neveztetik. A Holt-tengertől délnyugatra a Tih nevü sivatagban és a Szináj-félsziget legnagyobb részében tanyázott. Laktak A. a kanaániták között is, amint ezt az a körülmény mutatja, hogy Efrá- jim törzsének földjén egy hegyet az A. hegyének neveztek. Saul és Dávid kemény harcokat vivott ellenük. (I. Sám. 15. 30.)
(Amalphia), egykor hires olasz tengeri város, festői szép fekvésü hely a salernói öböl mellett. A keskeny öbölpart mellett sziklás hegy emelkedik és ezen épült a város, úgy hogy a házakat a sziklákba vájt lépcsők kötik össze egy- mással s a háztetőket kertekül használják s mindenütt buja délinövényzet van, különösen narancs-, citrom- s olajfák. A. (1881) 7409 lak., érseki székhely régi székesegyházzal s sziklákba vágott kapucinuszárdával, mely ma tengerészeti iskola. Papir- és makkaroni-gyárai híresek. Nagyszerü az 1852-ben befejezett s részben 30-150 m. a tenger felett vivő műutja Salernó felé. A mai város mindamellett csak rom a régihez képest. A.-t a monda szerint Nagy Konstantin építette, de már a longo- bárdok korában önálló köztársaság lett, mely tengeri kereskedelem által nagyon meggazdagodott. Eleinte konzulok, később grófok, majd a IX. század óta hercegek vezettek az államot, mely Salernó- val állandó viszálykodásban volt. 1077-ben Guiscard Róbert A.-t beolvasztotta többi birtokaiba (Apulia és Kalabria) s azóta folyvást hanyatlott a város, mely virágzása korában 50,000 lakost számlált. 1137-ben a pisaiak kirabolták és feldulták. A her- cegséget később helyreállították, s a Piccolomini- család nyerte el II. Pius utján, de a város jelentő- ségre többé nem vergődött. Amalfi kereskedelmé- nek virágzó korában, a keresztes hadjáratok előtt, A. tengeri joga (Tabula Amalphitana) volt az uralkodó és általában elismert Olaszországban. A. kereskedőinek raktárai voltak Alexandriában, Antiochiában és Jeruzsálemben, s az utóbbi he- lyen 1048-ban általuk alapított szt. János-kórház- ból eredett a Johannita-rend. A.-ban született Flavio Gioja, a mágnestű feltalálója, továbbá Massaniello, s itt volt a pandekták legrégibb kézirata.
(foncsor, higanyzat). A legtöbb fém a kénesővel való belső érintkezéskor egynemü ele- gyet képez; e fémelegyeket - a higany ötvényeit - amalgámoknak nevezik. A kéneső a vassal és a platinával közetlenül nem képez amalgámot, mig a többi közönséges fémmel igen, némely fémmel pedig könnyen már közönséges hőmérséken; a melegítés az A. képződését elősegíti. Nátriumot mozsárban kénesővel leöntve és a mozsár törőjével a natriumot nyomkodva, rendkivül heves amalgamoló- dás áll be. Hasonlóan viselkednek a többi alkalifémek is. Könnyen amalgámolódnak továbbá az arany, az ezüst, az ólom, az ón és a cink. A nátrium A.-ot a kémiában gyakran erős redukáló sajátságainál fogva használják. A friss kadmium-A. lágy, de idővel megkeményedik; az odvas fogak kitömésére használják, hasonlóan a réz-amalgámot is (fogplomb). Különösen fontos az ón A.-ja, a mellyel a tükrök hátsó felületét vonják be.
Az A. mint ásvány is ismeretes, és pedig az ezüstamalgám, szabályos rendszerbeli kristályok- ban, rendesen rombdodekaéderben vagy ennek kombinációiban. Izomorf keveréke változó meny- nyisége a kénesőnek és az ezüstnek. Ezüstfe- hér, kissé rideg; fajsúlya 13 7-14 1. Cinnóberrel együtt kristályokban (lemezkékben vagy hintve), hazánkban a szepes-gömöri érchegységben Szlanán és Bócán (Árvam.); Spanyolországban (Almaden), a Rajna vidékén (Morsfeld, Moschellands- berg), és Chileben (Chanarcillo) fordult elő. Igen ritka. Az ezüstamalgámnál még ritkább az aranyamalgám, melyet Kolumbiából, Kaliforniából és Viktóriából (Ausztrália) ismernek. A természetes ezüstamalgámot Ferber már 1776-ban ismerte. Az amalgámot mint ötvényt már az ó-korban említik. Plinius az arany amalgamációjáról szól, Geber az ezüstéről. Legelőször Mexikóban használták 1557ben az amalgámozást az ezüst kohászatára; Európában legelőször nálunk Selmecbányán 1780-ban és 1785-ben próbálkozott vele v. Born bányatanácsos.