Ambrosiaceae

Link, Ambróziafélék (növ.), gyakran, de nem jogosultan, önálló családnak nem tekintik, hanem a sugaras fészkes kompoziták Senecionideae sorozatába mint alcsoportot szokás beosztani. Minket ez a család főleg az Ambrosia, továbbá a cigánymogyoró meg a szerbtövis miatt érdekel. A kompoziták csoportjából kizárni és külön családként tárgyalni általában érdemes. Az A.-áknak nincs igazi fészkes virágzatjok, virágjok, különösen a porzós virág, meg a bibe egyezőbb a fészkesekével, de a termő virág, különösen a gyümölcs alakulása egészen más. Egylakiak, hím- és termő virágjok mint különböző gömböcskék ugyanazon a tövön, de egymástól eltávolodva fejlődnek. A hímvirágzat gömbjét számos csöves harangalakú szirom alkotja, az öt hím nem összeforrt együttnemző, hanem szabad v. alig fúgg össze, alatta többlevelü v. többmetszetű gallér van. A termő virág 1-2-ként nő, sem kelyhe sem szirma nincs, egy bibeszála kétbibés. Álgyümölcsük van, mert a két hegyelevél az egy (Ambrosia) v. két termőt (Xanthium) körülnövi, valamint az előlevélkével is összeforrad, s ily módon vastag, száraz, makkalakú, 1-2 rekeszü tüskés, ezenfelül két tövis (az előlevélkék megkeményedett csúcsa, Xanthium) tetőzte gyümölcsképlet támad. Az 1-2 rekesz a termő virágnak felel meg. (Eichl. Diagr. I. 286.) Az említett két génuszon kivül még a Franseria Cav. tartozik ide, 12 fajjal Amerikában.

Ambrosisna

Bibliotheca (Ambrus-könyvtár). Milánónak régi részében, a S. Sepolcro-templom tőszomszédságában fekvő igen híres olasz könyv- tár. Nevét Milánó helyi szentjétől Szt. Ambrustól nyerte. 160,000 kötetből és 8000 kéziratból áll, mely utóbbiak közt találhatók Homérosnak egy IV. századból való képes töredékes kódexe, és a codex Atlanticus, mely Lionardo da Vinci rajzát és kéziratait tartalmazza, továbbá nevezetes Plautuspalimpszésztosok s a legjobb Pindaros kézirat. A könyvtárnak őre Monsignor Ceriani orientalista és filologus. A könyvtár nyitva van vasárnap és szerdán kivéve 10 órától d. e. 3 óráig d. u. A nagy szünidő szept. hó 1-től nov. hó 11-ig tart, de a kézirati osztály akkor is hozzáférhető. A könyvtár festményekből, rajzokból (Raffael Athéni iskolájának rajza) és szobrokból is bir egyet-mást (Thorwaldsennek egy Byron-szobra).

Ambrosianusok

Igy nevezték több férfi- és nőszerzet tagjait. E szerzetek csak Olaszországban voltak elterjedve, virágzásukat a XV. és XVI. században érték el s ma már mind megszüntek. l. Ambrosianus testvérek (fratres s. Ambrosii ad nemus), Milanóban, a Porta Cumena előtt fekvő erdő remetéiből alakultak. Alapítóik: Crivelli Sándor, Besuzi Albert és Petrasancta Antal milanói nemesek. Gesztenyebarna ruhát viseltek skapuláréval és kapuciummal. A rend tagjai prédikáltak és gyóntattak, az isteni tiszteletet az Ambrus-féle szertartás szerint végezték. VIII. Orbán és X. Iuce ama rendeletei folytán, hogy a kellő személy- zettel és birtokkal nem rendelkező kisebb kolostorok megszünjenek, a rend feloszlott. (L. Bullar. Rom. Max. I. 289, 360, 467; III. 194. Helyot, Ordensgeschichte, deutsche Ausgabe, Leipzig, 1756, II. és IV.) - 2. Ambrosianus nővérek (ad nemus). Alapitotta boldog Morigia Katalin (ünnepe április 6-án) egy kopár hegyen a Lago Maggiore közelében. Szt. Ágoston szabályai szerint éltek, barna ruhát viseltek. (Helyot, Ordensgeschichte IV., 68.) 3. Szt. Ambrus és szt. Marcellina apácái, l. Annunciaták. - 4. Oblationisták. Férfiak és nők, kik a hitközség nevében mise közben az áldozati ajándékokat: az ostyát és bort, a papnak felajánlot- ták. - 5. Szt. Ambrus oblátusai, felajánlottjai, v. is önkéntesei. Borromaeusi szt. Károly, milanói érsek alapította e testvérületet 1578-ban. Tagjai világi papok voltak, kik magukat teljesen érse- kük szent szándékaira, missziókra, stb. ajánlották. A papok példájára világiak is beléptek, orvosok, ügyvédők, nyelvtudósok, stb. A testvérület 1144-ben szünt meg.

Ambrosius

(Lam) Sebestyén, prot. lelkész, szül. Késmárkon 1542., megh. u. o. 1600-ban. Iskoláit szülőhelyén elvégezvén, 1575-ben Wittenbergbe ment, honnan hazatérvén, 1576-ban késmárki tanár, két év mulva eperjesi lelkész lett. 1583-ban a késmárki luth. egyház választotta meg papjává. Lassanként Kálvin tanai felé hajolván, végre is nyiltan azokhoz állott. E miatt többször volt kénytelen úgy irodalmi, mint szóbeli hitvitába keveredni, főleg Stansith Horváth Ger- gellyel és Grawer Alberttel. Munkái: Antithesis ubiquitatis et orthodoxae doctrinae de persona Christi (Servestae 159l). 2. Defensio orthodoxae doctrinae, tum de aliis quibusdam christianae religionis capitibus, tum etiam de persona Christi (Serveatse 1692). 3. Kurze Wiederholung der rei- nen Lehr der Stadt Keissmarck. (Helynév nélkül, 1596.) 4. Declaretio circumstantiarum gemini col- loquii ... (Servestae 1598). 5. Oratio funebris in obitum ... Susannae Dóczi ... Sebastiani Tököly conjugis ... (Heidelbergse 1600).

Ambrosovszky

Mihály, hittudor és egri kanonok, szül. Galanthán, Pozsonym. 1702. április 17. Megh. 1792. febr. 2. Nagyszombatban tanult, hol 1731-ben a bölcselet baccalaureusa lett. Sok évig volt Egerben tanár. 1754-től hat évig a püspöki iskolában volt igazgató és hittanár. 1755-től egresi apát, végre olvasó-kanonok és szabolcsi főesperes lett. Családjának (Nagy Iván szerint) 1760-ban ő eszközölte ki a nemességet. Több hittudományi művet irt latin nyelven, továbbá a kővetkezőt: Pázmány Péter Kalauz nevü könyvének rövid sommája némely toldalékokkal. U. ott, 1760.

Ambrotipia

a fényképészetben az üvegleme- zeken előállított pozitiv kollódionképek.

Ambrózfalva

nagyközség Csanádmegye központi j.-ban, (1891) 1006, majdnem kizárólag tót lakossal, kendertermesztéssel; 1844-ben a kir. kincs- tár által mint kertész-község telepíttetett a pitvarosi pusztán; előbb Uj-Pitvarosnak, majd Ambrózyfalvának, végül Ambrózfalvának hivták, az akkori kincstári igazgatósági elnök Ambrózy Lajos tiszteletére.

Ambrózia

és Nektár, a görög halhatatlanok étele, itala. Galambok hozták Zeusnak. A halandót halhatatlanná tették, sebhegesztő erejök volt, s az istenek ujszülött csecsemőinek kizárólagos táplálékul szolgáltak. Mindkettőt felváltva ételnek is, italnak is vették a görögök, s mintegy a méz kivonatának képzelték. V. ö. Roscher: N. und A. (Lipcse 1883).

Ambroziánok

(ambrozián pénzek), a milanói hercegek arany- és ezüstpénze, szent Ambrus képével.

Ambrozovics

1. Nep. János (Iván) ügyvéd, okle- veles mérnök; egy ízben a város követe a pozsonyi országgyülésen. Szül. Zomborban 1789 máj. 9-én, megh. 1869 jan. 12-én. 1808-ban - már jogtanuló korában - kiadta Pesten «Proriče i narečenja» (Közmondások és szólásmódok - szerb nyelvből illir nyelvre fordítva és kiegészítve) című munkáját. 1848-ban nyugalomba lépett és csak iskola-igazgatói állását tartotta meg, mely állásában különösen a magyar nyelv érdekében fejtett ki nagy buzgóságot. E buzgóságának és egyuttal tekintélyének egyik jele, hogy a provizórium alatt is magyarul tette jelentéseit fölöttes hatóságának.

2. A. Béla, az előbbinek fia, mérnök, nyug. miniszteri tanácsos, szül. Zomborban 1835 jan. 20. Gimn. tanulmányait Kalocsán, Baján és Budán, a bölcseletit a pesti egyetemen végezve, a müegyete- met járta Pesten, Bécsben és Karlsruheban. Még tanulmányai befejezte előtt segédkezett a StrassburgKiel közt épitett vasúti híd tervezésénél; 1857 őszén a Ferenc József vasút igazgatóságánál nyert alkalmazást Stiriában; innen a délivasúthoz NagyKanizsára s 1864-ben mint osztálymérnököt Budárahelyezték át. 1867-ben államszolgálatba lépett, s a közmunka-és közlekedési minisztériumnál vasuti felügyelő, 1871-ben osztálytanácsos, utóbb báró Kemény Gábor alatt miniszteri tanácsos és a vasúti főfelügyelőség főnöke lett. 1885-ben a Brüsszelben tartott első nemzetközi vasúti kongresszuson, mint a magyar kormány kiküldöttje, a kongresszus egyik szakosztályána;k elnöke és állandó bizottságának tagja volt. Közhasznu munkássága elismeréseül megkapta a III: oszt. vaskoronarendet s a belga Lipót-rend középkeresztjét. Beutazván Német-, Francia-, Olasz- és Angolországot, Belgiumot és Svájcot, 1863-ban Amerikába ment nejéért, Meszlényi Gizelláért (Meszlényi Rudolf és Kossüth Zsuzsánna idősbik leányáért), akinek 1865 őszén bekövetkezett halála után, 1876-ban testvérét vette nőül. A. a magyar mérnök- és épitész-egyletnek megalakulásától (1867) vál. tagja, 1872-78-ban titkára, 1885-88-ban alelnöke volt. A társulat közlönyét 1869-78-ig szerkesztette. Közleményei kizárólag a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében jelentek meg, melyeknek egy részét német, francia s olasz nyelvre lefordították, egyik-másik a newyorki szakfolyóiratokban is megjelent. Kiválóbb müszaki munkái: l. Célszerü volna-e a magyar államvasutakat bérbe adni vagy azok kezelését magánvállalkozókra bizni? Pest 1871. (Külön lenyomat a M. Mérnök- és Épitészegylet Közlönyéből.) 2. A vasutakböl eredő közgazdasági haszon és kiszámítása. (Megjelent a M. Mérn.- és Építsz-egylet Köz- lönye 1886-ik évfolyamában.) 3. De l'utilité des chemins de fer. Bruxelles, 1888. 4. Vantaggio economico delle strade ferrate e calcolo del medesimo. Milano 1888. 5. Exposé de la question des primas au personnel. Art XX. du questionnaire de la troisiéme session du congrés. Paris, 1889. (Congrés Internatíonal des Chemins de Fer. Illéme session No 51.) Irt több alkalmi verset is.

3. A. Dezső dr., ügyvéd és hirlapiró, az előbbinek fla, szül. Budán 1864 febr. 24. Irt több elbeszélést (Egyetértés, Ország-, Vílág, Fővárosi Lapok, Hét, Magyar Szalon, Elet) s az orosz irodalom kiválóbb termékeiből fordított több kötetre valót magyarra. Igy többek közt Puskin «A kapitány leánya» címü regényét, Szokojub gróf több hosszabb elbeazélését és Csehov, Jezsov, Gogolj több novelláját. Mint az Egyetértés-nek zenei referense, számos zene-esztetikai cikket közölt.


Kezdőlap

˙