Ehrbrg. (állat), a véglények (Protozoa) körében a gyökérlábuak osztályába tartozó egysejtü mikroszkópos állat. Teste egynemü kéregrétegből (ectoplasma), meg szemecskézett bélplazmából (entoplasma) áll, s benne egy v. több mag s szintén egy v. több lüktető üregecske különböztethető meg. Alakját változtathatja, majd gömbalaku, majd ellapul majd ismét karélyszerü vagy ujjalaku nyulványokat (állábakat pseudopodia) bocsát ki s testállományát az egyik karélyba vagy nyulványba mintegy beleöntve változtatja helyét. Állandó száj- és alfelnyilása nincsen, hanem e nyilások a test bármely pontján ideiglenesen képződnek; emésztésök a pépszerü bélplazmában megy végbe. Több faja él édes-és tengervizben s anedves f-tildben, valamint más állatok belsejében, az A. coli p. az ember végbelében élősködik. Hceckel az A. magot nem tartalmazó alakjait s egyéb állítólag mag nélkül élő egysejtü szervezeteket moneráknak nevezi s a szerves világ legkezdetiesebb képviselőinek tekinti L Monerák.
Schrad. (növ.), a fészkesek, Cichoriaceae csoportjában, egyetlen faja (A. scorzoneraefolius Schrad.) Észak-Amerika sarkvidékén él.
(gör.), homok- vagy fövenyfürdő, milyet különösen tengeri fürdőhelyeken használnak, hol a napsütötte meleg fövennyel a beteg testrészeket befödik. Az eljárás a következő: a meleg homokot v. fövenyt kádforma szekrénybe töltik, ebben a beteg ülve foglal helyet, ha félfürdőt kap, fekve, ha egészet. Félfürdőnél a köldökig homokkal beborítják alsó végtagjait s medencéjét, egész fürdőnél a mellre és hasra vékonyan jő a homok, mig alsó végtagjaira nagyobb tömegben. A fej persze szabadon marad. A fürdés 1/4-3/4 óráig tart, utána hüvösebb vizzel fürdő v. zuhany, v. tengeri fürdő. A bőrre erősen izgató hatásu, s ebben rejlik gyógyhatása, idült izom- v. izületi csúznál, néha neuralgiáknál, renyhe skrofulózisnál. Mindenütt lehet alkalmazni, hol finom föveny vagy homok van.
Kar. et Kir. (növ.), l. Eremurus M. Bieb.
v. Amon v. Amun («az elrejtett», közönségesen A. Ra, azaz A.-nap, a görögöknél és rómaiaknál Zeus ill. Jupiter), régi egyiptomi isten. Kezdetben, úgy látszik, a termékenységnek az istene volt, később nap-istenné vált. Különösen Tébában tisztelték s hol lefelé hajlott szarvu kosnak, kosszarvu embernek, hol egyszerüen embernek ábrázolták, fején két nagy tollal, trónon ülve, jobb kezében jogarral, bal kezében az isteni élet jelével. Nejével, Muttal és fiával Khonsszal a tébai isteni-triaszt képezte. Kultusza főképen a 18-20-ik dinasztia alatt virágzott, később kiterjedt a libiai oázisokra is; itt az Ammón-oázis (l. o.) volt az ő híres szentélye, ahol kegyes papok éltek és jóslással foglalkoztak. A jóslatot kérők közt voltak Kambysés, Nagy Sándor és Cato is.
Kristóf Frigyes, német prof. teologus, szül. Baireuthban 1766 jan. 16., megh. Drezdában 1850 máj. 21. Erlangenben tanult s ugyanitt 1789-ben a filozofia, 1790-ben a teologia tanára lett. Ilyen minőségben 1794-ben Göttingába ment, de már 1804-ben ismét visszatért Erlangenbe. 1813-ban mint udvari főprédikátort és egyházi főtanácsost Drezdába hívták, ahol 1831-ben a vallás- és közoktatási minisztérium tagja, titkos egyházi tanácsos és az egyházi főtanács alelnöke lett. A «Bibliai teologia tervezete» (2. kiad., Götting. 1801-1802, 3 köt.) címü művében a történelmi-kritikai racionálizmus híve s úgy dogmatikus tankönyvében («Summa theologiae christianae», Erl. 1803; 4. kiad., Lipcse 1830), valamint a «Keresztény erkölcstan kézikönyve» (2. kiad., Lipcse 1838, 3 köt.) címü munkájában a Kant-féle filozofiai álláspontra helyezkedik. Drezdába való átköltözése után azonban épp az ellenkező áramlathoz csatlakozik, amiért őt aztán Schleiermacher hevesen meg is támadta. 1830 óta (a «Summa» 4. kiadásban) ismét korábbi irányának hódolva, írta ily értelemben: «A kereszténység fejlődése világvallássá», «A valódi és s hamis ortodoxia» és «Jézus élettörténete» cimü munkáit.
ammoniák, kellemetlen kábító szagu gáz, mely hidrogénből és nitrogénből van összetéve; képlete H3N. Gázalaku ammoniát először Priestley állított elő, Scheele pedig bebizonyította, hogy nitrogéntartalmu, Berthollet, hogy nitrogén és hidrogén vegyülete. A szabad nitrogén és hidrogén egymásra kémiailag nem hatnak, de a kifejlődés pillanatában képeznek ammoniát; csekély mennyiségben képződik akkor is, ha a nitrogén és hidrogén gázak elegyén elektromos szikra csap át. Előállítható bármely ammoniumsóból, ha erős bázissal hevítjük. A kémikusok leginkább klórammonium és kalciumoxid elegyének hevítése révén kapják. Tiszta állapotban színtelen gáz, amelynek fölötte átható, kábító szaga van. Sűrüsége 0,586 (levegő = 1). Egy liter sulya 0.7619 g. Erős lehütéssel szintelen, mozgékony folyadékká sűrüsödik; a folyós ammonia forráspontja -38° C. Vizben igen könnyen oldódik; 1 térfogat viz 0°-on 1148 térfogat A.-gázt képes elnyelni, egyike tehát a vízben leginkább oldható gázoknak. Kémiai sajátságai: savakkal közetlenül egyesül, velük az ammonium-sókat képezve. Csak igen erősen oxidáló anyagokkal gyujtható meg. Sósavba mártott üvegbot körül az A.-tartalmu levegő füstöt képez; e reakcióról, továbbá szagáról könnyen felismerhető. Fertőzött vizben ammonia v. ammoniumsók fordulhatnak elő csekély mennyiségben; jelenlétöket a Neszler-féle kémlőszerrel (l. o.) állapítják meg. A természetben tehát előfordul; igy igen kis mennyiségben van a levegőben is; képződik továbbá ott, hol nitrogéntartalmu szerves anyag (ürülék, vizelet, hulla) rothad s a levegő bőséges hozzájárulása gátolva van.
Az A.-gáz vizes oldata az iparban nagyfontosságu és nagy mennyiségben készül. Közönségesen szalamaiaszesznek nevezik. Szaga olyan mint az A.-gázé, s mivel ez belőle folyton eltávozik, tehát csak zárt edényben tartható el. Ez A. folyadék fajsulya annál kisebb, minél több A.-gázt tartalmaz feloldva; a következő táblázatban néhány adatot találunk:
Vizes oldatának sűrüsége és tartalma:
14 C°-on; víz sürüsége 14°-on = 1. (Carius szerint.)
Az A. folyadék gyári előállítása úgy történik, hogy nyers ammonium-kloridot v. szulfátot poralaku kalciumhidroxiddal elegyítenek és az egészet külön e célra való készülékben hevítve, a fejlődő A. gázt desztillált vizbe vezetik. Az említett ammoniumsók előállításához az úgynevezett gázvizet használják, t. i. azt a mosó vizet, a melyen a világítógázt tisztítás céljából még a gázgyárban átvezetik. A kőszén ugyanis a szénen kivül hidrogént, oxigént és nitrogént is tartalmaz és az izzításkor a kőszénből A. is fejlődik, mely a mosóvizben feloldódik. A gázviz szabad ammoniát, továbbá ammonium-karbonátot s szulfidet tartalmaz. Az A. folyadék gyári előállítása gyakran közetlenül a gázvizből is történik, ezt ugyanis megoltott mésszel elegyítik és ledesztillálják; bonyolódottabb készülékek szükségesek, hogy elég tömény A. oldatot kapjanak.
Az A. folyadék gyógyszerül is használatos; a magyar gyógyszerkönyvben hivatalos Liquor ammonioe, 10% A. gázt tartalmazzon; ne legyen szennyezve kloridok-, szulfátok-, karbonátok- és kalciummal; továbbá empireumás anyagokkal. Régebben az A. gáz borszeszoldatát is gyógyszerül használták (Spiritus Dzondii). Külső gyógyszer az A. folyadék és olaj elegye (Linimentum volatile); a köznép repülő zsirnak nevezi.
a dorema ammoniacum Don. nevü persiai ernyős növény megszáradt tejnedve. A növény 2-3 m. magas, szára erős és levéltelen, fent számos ernyővel; levelei összetettek, szélesek. A tejnedv, mely magától is kiizzad, a növény összes részeiben el van terjedve, s megszáradva gömbölyded, borsónyi és nagyobb, kivül sárgás-barna, belül tejfehér, kagylós törésü darabok alakjában jelentkezik, melyek kesernyés csipős izüek s melegítve foghagymaszaguak. Leginkább bőrizgató és oszlató tapaszokba, nevezetesen pedig az összetett deákolomfiastromba rendelik.
a mesterséges trágyafélék egyik neme, mely a szuperfoszfátnak kénsavas ammoniummal való összekeveréséből származik. 3-10% nitrogént és 8-16°° vizben oldható foszforsavat tartalmaz. Az utóbbi időben nagyobb mennyiségben alkalmazzák. Fődolog, hogy a két alkotó rész egyenletesen összekevert legyen, a kénsavas ammonium ne forduljon elő nagyobb kristályokban. Hatása legbiztosabb a tevékenyebb, elegendő meszet tartalmazó talajokban.
l. Nátrium-karbonát.