l. Nagy-Britannia mezőgazdasága
l. Kiküszöbölő módszer.
l. Építészet, Szobrászat, Festészet.
Angvilla vulgaris Flem. (állat), a nyilthólyagu halak (Phisostomi) rendjében az ángolnafélék (Muraenide) családhoz tartozó csontos halfaj. Teste kigyóforma, néha 1,25 m. hosszura és 6 kg. nehézre is megnő. Vastag bőrében apró pikkelyek vannak bemélyedve; felső állkapcsa elsatnyult; az alsó hosszabb; keskeny kopoltyunyilásai a mellparák előtt állanak; hátparája messze a mellparák mögött kezdődik s a farkparával összenőtt; hasparái nincsenek; fogai kicsinyek. Színe sötétzöld, kékeszöld vagy szürkéssárga, alul mindig világosabb v. fehéres.
[ÁBRA] Angolna.
Pikkelyei két irányban vannak oly módon befektetve, hogy majdnem derékszög alatt állanak egymáshoz. Kopoltyunyilásait légmentesen is tudja bezárni s egy darabig a szárazföldön is élhet. Iszaposfenekü mély vizekben él és egész Európában el van terjedve. Ragadozó, de kis szájnyilása miatt csak apró halakra vadászhat. Télen át az iszapba vonul és téli álmot alszik. Élete szivós, egy napnál tovább is el tud élni a szárazon s nagymérvü csonkításokat is életveszély nélkül elbír. Ha egy bizonyos nagyságra megnőtt, októbertől decemberig, főleg viharos és sötét éjjeleken a tengerekbe vándorol, de vissza nem tér, hanem csak 5-9-cm. hosszu ivadékai vándorolnak vissza áprilisban és májusban, mindenféle akadállyal megküzdve. E visszavándorló nemzedék legnagyobb részben nőstényekből áll, míg a sokkal kisebb hímek nem hagyják el a tengert. Husa frissen besózva és füstölve keresett élelmi cikk. Halászatát különösen az olasz Comacchioban, továbbá Schleswig-Holsteinban, a Keleti tenger mellékén és Hollandiában üzik nagyban. Hazánkban ujabban a Balatonban is fogták, mint azt Herman Ottó feljegyezte. Közel rokona a Muraena helena L. nevü tengeri hal, amelynek husát már a rómaiak is nagyra becsülték s hogy kövérebb falatokhoz jussanak, rabszolgák husával etették. Ujabban nálunk is megkisérlették az ángolnatenyésztést.
Az Á. tenyésztése.
Az angolnát az édes vizekben rendszeresen tenyészteni nem lehet, mert a tejes, vagy hímhalak, melyek alakjokban és nagyságukban egészen elütnek az ikrás, vagy nőstény ángolnától, csupán a tengerben élnek, s nem követik az ikrásokat folyami vándorlásaikban. Az angolnatenyésztés tulajdonképen csak a fiatal halporontyok felnevelésében áll. Az ikrás angolna kivéve a Duna folyamvidékét, hol csak elvétve található Európa folyamaiban és tavaiban általában el van terjedve. Szereti a mély, iszapos fenekü vizeket, de azért a tőzeges vizekben is jól érzi magát. Táplálékát apró halak, halikra, rovarok, férgek, békák és rákok képezik. Nappal rendesen az iszapba furja magát s csak éjjel megy táplálékra vadászni; ha jóllakott, megint az iszapba furja magát, melyben csatornát készít; a csatorna egyik végéből feje, a másikból farka látszik ki. Az édes vizekben 3-7 éves korukban érik el ivarérettségüket az ikrás ángolnák; ebben az időszakban, a nyári, vagy őszi hónapokban megkezdik vándorlásaikat a tenger felé, hogy ott megívjanak; e vándorlásuk közben többen kalácsszerüleg összefonódnak s úgy vitetik magukat a víz árja által. Egy-egy kifejlődött ángolna petefészkében 9-10 millió ikra található s így szaporodásuk igen nagy. Hogy ivás után miféle sors vár az ángolnákra a tengerben, az még bizonytalan; az egyik nézet az, hogy a megívott ángolna az ívás után azonnal elhal; e nézet ellen szól ama tapasztalat, hogy idős ángolnákat gyakran láttak a tengerből a folyamokba vándorolni. Ívás után az ikrából a tengerben kikelt ángolnaporontyok nőstényei elkezdenek a folyamok felé vándorolni. E vándorlás időszaka a francia és az olasz partokon március vagy április hóban, a német partokon májusban áll be.
Vándorlásaikra különösen a zivataros napokat használják fel; éjjel a víz tükrén úsznak a folyam folyása ellenében, nappal pedig a fenekén vándorolnak. A parti halászok fáklyával mennek ki éjjelenként a vándorlás időszakában a partokra s póznára erősített szitákkal az ángolnaporontyok milliárdjait fogják ki. Oly roppant nagy mennyiségben lepik el éjjel e kis, 5-6 cm. hosszu féregalaku porontyok a parti vizek felületét, hogy minden 1 liter kimerített vízre körülbelül 5-6000 drb. ángolnát lehet számítani. Az igy kifogott porontyok egy része Francia- és Olaszországban különféle módon elkészítve az asztalra kerül. Szokásban van a porontyokat tojással keverten puddinggá sütni ki, s leönteni valami finomabb szósszal; de főznek belőlük levest is, vagy olajba kisütve, besózva vagy salátába keverve fogyasztják el. Nagy részét azonban a kifogott porontyoknak elevenen küldik el felnevelés céljából. Az elevenen szétküldött porontyok Franciaországból Montée név alatt kerülnek forgalomba. Az angolnaivadékot vagy vizi növények, vagy nedves szalma közé nagyobb ládákba pakkolva küldik szét. A Montée különösen állóvizek benépesítésére alkalmas, mert az angolna nagyon igénytelen állat, jól fejlődik akkor is, ha a viz nem éppen friss. Az angolna-ivadék nagyon gyorsan nő s fel nevelése, mely egyébként sem igényel semmi gondot, már azért is nagyon jövedelmező; növekedése minden 9 hónapban 8-10 cm. hosszirányban s 2,5 cm. terjedelemben; 4-5 év alatt valamely vizbe helyezett porontyból 21/2-3 kg.-os hal nő fel. Néha súlyosabbra is megnő az angolna, úgy hogy súlya 8-10 kg.-ot is eléri.
Az ángolna tenyésztésével különösen Millet (La culture de l'eau, Tours 1870) francia tenyésztő foglalkozott. M. azt irja, hogy egy tőzeges tóba bebocsátott 1 kg. súlyu ivadékból 5 év alatt 25 métermázsa kifejlődött ángolna nevelődött fel. Az ángolna felnevelésénél az ángolnás tavak, vagy mocsarak partjait tisztán kell tartani, s nem szabad megengedni, hogy itt a fű felnőjjön, mert a harmatos fűben az ángolna, éjjel táplálékot keresve, tovacsuszik és igy könnyen megszökik; ennek elkerülése végett tanácsos a tavak partját kaviccsal szórni ki. Az ángolna ama sajátsága, hogy a harmatos fűben messzire képes elvándorolni, arra a balhitre adott okot, hogy az ángolna növényekkel él és a vizekből kijár a szántóföldekre lucernát, vagy borsót legelni. Mivel az ángolna rendesen a vizek fenekén tartózkodik, kerítő hálóval nem lehet kifogni, s ezért fogására varsát, merítő hálót v. horgot használnak. Haltenyésztő helyeken fogása előtt lecsapolják a vizet, s azután az iszapot átkotorva, ebből szedik ki az ángolnát. Az ángolna húsa nagyon kedvelt s a hal füstölve, ecetbe vagy olajba pácolva kerül a kereskedésbe. Bőrét nagyon könnyü lefejteni, húrt és v. zsineget készítenek belőle.
Az angol nyelv, elemeit tekintve, talán a legvegyesebb az összes fontosabb modern nyelvek között. Alapját voltaképp egy régi alnémet dialektus, az angol szász teszi, melynek további kifejlődésére legnagyobb hatása volt később, kivált politikai okoknál fogva, a normann-francia elemnek. Amennyire a történelem visszaemlékezik, Nagybritanniában és Irországban hajdan kelták laktak, kiknek nyelve két dialektusra oszlott: az ir-gälre, melyen a nép Irországban, a skót felföldön és Man szigetén nagyrészt még ma is beszél, és a kymriai brit-re, melyet még ma is hallani Wales-ben és a francia Bretagne legészaknyugatibb részeiben. Cornwall angol félszigeten, a Bretagne-nyal szemben, ez ős nyelv csak a XVIII. században halt ki. Mindennek dacára, nem tekintve néhány tulajdonnevet, kelta szó csak igen kevés jutott az angol nyelvbe. A római hódítás alatt a latin nyelv is csak nagyon csekély hatással volt a kelta népnyelvre, úgy, hogy csak a -chester (castrum) és a -coln (colonia) végü helységnevek (mint: Chichester, Manchester, Dorchester, Lincoln stb.) mutatnak a mai Angolországban latin eredetre. Az angol nyelvnek sok román eleme tehát későbbi hatás eredménye, s főleg az elfranciásodott normannoknak és még inkább a kereszténység behozatalának tulajdonítandó. Ellenben, midőn a szászok és más alnémet törzsek bevándoroltak a szigetre (V. század közepén), mindjárt nyelvüket is ráerőszakolták az aláigázott keltákra (l. Angol-szász nyelv). Az angol-szászokkal úgyis közel rokon dánok hódításai szintén nagyban hatottak az uj germán nyelv, az angol, képződésére. Viszont roppant fontosságu lett az eredetileg szintén tiszta germán, de Franciaországban két század alatt teljesen elfranciásodott normannok hódítása (1066) az angolok nyelvére. Hódító Vilmos ezt a normann-francia nyelvet, a langue d'oil egy tájnyelvét, az udvar, a biráskodás és az oktatás nyelvévé tette Angolországban, úgy, hogy a latin csak a magasabb tudomány, az ős kelta pedig az alsóbbrendü nép nyelve maradt. Természetes, hogy mindezeknél fogva mind több francia szó jutott az angolba, s francia grammatikai formák kezdettek meghonosodni, párhuzamosan főképen a régibb alnémet nyelvtani képzésekkel, így a melléknevek fokozásánál, a főnevek kétféle genitivusában stb. Az angol-szász betüket is akkor cserélték föl a normannokéval, s azóta még ma is latin betü honos az angoloknál.
Az A. ez átalakulási korszaka a XII. századdal kezdődik és eltart Bacon és Shakespeare fölléptéig. Ezt a kort közép-angol-nak nevezik, v. ha a még régibbet angol-szász-nak nevezzük, helyesebben ó-angol-nak. III. Edvárd alatt (1327-77), mikor a francia nyelv mindinkább háttérbe szorult ismét, s az angol lett a közös érintkezés, a kereskedelem stb. nyelve, a már így kihalóban levő francia tétetett hivatalosan újból a törvénykezés nyelvévé. A franciásító irány azonban rövid tartamu volt, s amint a Lancaster-ház jutott trónra, az angol ujból az udvar nyelve lett (XIV. század vége). Fontos fordulat állt be a XV. század közepe táján. Innen lehet számítani az uj-angol nyelv megszilárdulását. Számos latin szóval bővült akkor az angol nyelv; a helyesirást egyenletesebb elveken szabályozták; az erőshajtogatásu igék kevesbedtek; a személyragok majdnem egészen eltünnek; a jelenidejü igenév az eddigi németebb -end helyett «ing»-re változott át; a főnevek többesének képzésére csak az s betü maradt meg általános szabálynak; a nyelv tüzetes és beható stilisztikai művelésnek lett tárgya s ennek eredménye az lett, hogy az angolok nyelve már akkor kiképzésének igen magas fokán állott, aminek leghatalmasabb bizonyítékai ama kor lángeszü költői és irói: Shakespeare, Marlowe, Bacon stb. Magától értődik, hogy oly világraszóló események, mint a nyomdászat föltalálása, majd a reformáció és a klasszikus tanulmányok ujból való föléledése, az angol nyelv további fejlődésére és arra, hogy az mai bámulatos fokát érte el, csak. kiváló hatással lehettek.
Ami az A. szókincsét illeti, legnagyobb része van ebben az angol-szásznak, és ezután a. normann-franciának, úgy, hogy az összes szavak körülbelül öt nyolcadrésze angol-szász, tehát germán eredetü, ami nem zárja ki, hogy tisztán tudományos művekben az angol-szász szók jóval kisebb számmal vannak, minthogy a német elnevezések főleg a természeti dolgok és tünemények, a ruházat, fegyverek, a házi élet, a hajózás, a gazdaság stb. terén vannak képviselve, míg majdnem az összes az udvari s állami életre, a művészetekre és tudományokra vonatkozó angol szavak francia eredetüek. Tény azonban, hogy míg akárhány teljes, bár rövidebb angol mondatot egészen jól érthet meg oly művelt német ember, ki nem tanult sohasem angolul, de nem is tud latinul, sőt franciául sem, addig francia emberről alig lehet ezt mondani, mert nincs az a rövid angol mondat, melyben legalább egy-két, annak megértésére föltétlenül szükséges német (germán) szó ne volna, másrészt igen sok francia szó annyira elváltozott az angolban, hogy szinte lehetetlen nyelvtanulmányok nélkül ráismerni; a német nyelvet nem ismerő franciának az angol nyelv megtanulása e miatt hasonlíthatatlanul nehezebb, mini a franciául nem tudó németnek. Ez annál természetesebb, minthogy ami a nyelvtani formákat illeti, úgy az igeragozás, valamint a névszók, a szokásosabb fokozási alak, végre a módhatározók képzése, mind germán módra történik, a mint germán eredetüek az összes segédigék, a névelők, valamennyi számnév (kivéve az egy second szót) majdnem az összes viszonyszók és kötőszók is, míg francia hatás alatt csupán csak a szórend és az sem mindenütt képződött ki, s legfölebb még néhány kiejtési sajátságosság tulajdonítandó a francia nyelv behatásának (mint p., hogy a ch = cs, hogy a kezdő h olykor nem ejtetik ki, mint e szavakban: honour, hour stb.). Nem csoda tehát, hogy elég gyakran egy-egy kisebb angol mondat úgy hangzik, mint rontott német beszéd (p. my father is old, németül: mein Vater ist alt; I have a warm hand: ich habe eine warme Hand; this man is hungry: dieser Mann ist hungrig; I will begin to learn english: ich will beginnen englisch zu lernen; see this young man: sieh' diesen jungen Mann stb.).
Ami azonban az A.-tanulását még a németre nézve is, de főleg a nem germánnemzetekre nézve rendkivül megnehezíti az e nyelv helyesirása és kiváltképen kiejtése. Ez utóbbi tekintetében a baj történetileg onnét eredt leginkább, hogy az angolok igen sok szónál, melyekben az illető magánhangzó kiejtése idővel megváltozott, meghagyták a régi irást (p. e szónál ear, a fül [Ohr], melyet azelőtt valóban é-ár-nak ejtettek ki; később ér-nek végre s ma is ír-nek, míg az irása megmaradt). Érzik maguk az angolok is ezt a bajt, és kitünő nyelvtudósaik közt akárhány kezd komolyan a helyesirás gyökeres megváltoztatásával foglalkozni. Csakhogy ez a nemzet ilyen dolgokban roppant konzervatív, s az angoloknak a régi külsőségekhez mindenben erősen ragaszkodó hajlamai mellett egyhamar nem igen lehet bízni e dicséretreméltó mozgalom sikerességében. Egy másik főnehézsége az angol nyelv megtanulásának e nyelv óriási szógazdagságában rejlik, mely tekintetben az összes világnyelvek között bajosan van párja. Ide járul még az élesen körvonalozott nyelvtani szabályokban való sajátságos hiány, tehát némi ingatagság és bizonytalanság, mely az idegen nemzetbelit e nyelv-használatában rendkivüli óvatosságra kényszeríti, félénkké, tapogatózóvá teszi. Külső hangzására nézve is éppen az angol nyelv az, melyet legnehezebb megérteni idegennek, ha született angol kiejtéséhez nincs hozzászokva, vagy legalább nem született angoléhoz, ki oly helyességgel és talán oly - sebességgel is beszéli e világnyelvet, mint a született angol. Ha Shakespeare és Byron nyelve külső hangzatosságra nézve nem is áll az első helyek egyikén (ámbár e tekintetben is határozottan jobb a hirénél), annál nagyobbak belső szépségei és előnyei, melyek között a szinte páratlan gazdagság első helyen említendő. Ez utóbbi nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy az angolnak igen sok oly kifejezésre, melyre más, magas müveltségü nyelvnek is csak egy szava szokott lenni, két, sőt néha több szava van, t. i. egy francia s egy germán eredetü. Péld.: room (Raum) és chamber (chambre) erre: szoba, dove (Taube) és pigeon (pigeon) erre: galamb, begin (beginnen) és commence (commencer) erre: kezdeni, great (gross) és large (large) erre: nagy, light (leicht) és easy (aisé) erre: könnyü; seldom (selten) és rarely (rarement) erre: ritkán stb. E páratlan gazdagság mellé járul az angol tömör, határozott, erőteljes rövidsége és a mondatkötés rendkivüli tisztasága, átlátszósága. Az angol nyelv a jelenkor legelterjedtebb nyelve, minden világrészben beszélik, és nincs semmiféle modern nagy nyelv, mely vele e tekintetben csak távolról is mérkőzhetnék, sem a német, sem a francia, még kevesbbé a spanyol és olasz, habár e világnyelvek elterjedettségük (mint anyanyelvek) tekintetében a fönnebbi sorban következnek egymás után. Az öt világrészben majdnem száz millió embernek az angol az anyanyelve. Hazánkban is mindinkább terjed e fölötte fontos nyelv ismerete főleg uri családaink között a fővárosban és vidéken, valamint a módosabb kereskedői körökben.
A tágabb értelemben vett angol nyelv a tulajdonképeni angol és skót nyelvre (nyelvjárásra) oszlik. Tájszólások tekintetében különben is igen gazdag már régtől fogva. Szokás három főtájkiejtést megkülönböztetni: a déli és nyugati, a közép és keleti, és az északi csoportot. Ez utóbbihoz tartozik a skót is, mely a XVI. századig önálló irodalmi nyelv volt, de azóta dialektus színvonalára sülyedt, bár mint olyan, főleg Burns-nél, magas fejlődési fokot ért el. Néhány főbb eltérés a déli angol és a skót között hadd álljon itt: 1. gyakran a áll o helyett (langer = longer, snaw = snow), 2. au is áll o helyett (auld = old, saul = soul), 3. az l gyakran elmarad (a' = all, faut -fault), 4. gh helyett ch áll sokszor, mely gutturálisan is ejtetik ki, mint e német szóban: noch (p. daughter = dochter, tochter, leány) s mások. A legtöbb német, továbbá néhány francia, svájci és németalföldi egyetemeken az angol nyelvnek és irodalomnak már évtizedek óta állítottak föl rendes tanszéket. Néhány éve, hogy a budapesti tudomány-egyetemen is rendkivüli tanárt neveztek ki e szakmára; Patterson Arthur, azelőtt Londonban lakó irót és hivatalnokot, ki ismeri nyelvünket s hazánkat, hol fiatalabb korában több évet töltött s ki sok évvel ezelőtt «The Magyars and their people» (a magyarok és népük) cim alatt nemzetünk iránt rokonszenves és személyes hosszu tapasztaláson alapuló érdemes nagy munkát irt két kötetben.
l. Nagy-Britannia.
l. Angol spenót.
l. Szőllőnemesítés és Gyümölcsfanemesítés.
(növ.), a Lolium perenne vagyis útféli v. többnyári vadóc, európai közönséges mezei fű neve a magkereskedésben. L. Vadóc.
l. Porcellán.