a késő középkorban divatossá vált templomi gyertyatartó, melynek szárát többnyire térdelő angyal tartotta. A szobrászat történetében nevezetes két ilyen gyertyatartó Bolognában Szt. Domonkos sírján van, az egyik Michel Angelo, a másik Niccolo del Arca műve.
eredetileg Hadrian császár mauzoleuma, a X. század óta erős fellegvár Rómában, tetején Mihály arkangyal bronzszobrával. A Vatikánnal fedett folyosó köti össze.
1. Béla, orvos, szül. Veszprémmegyében Szt.-István községben 1849-ben. Középiskolai tanulmányait Pápán végezte, majd 2 évig teologiát tanult, de nagyobb kedvet érezvén az orvosi tudományokhoz, 1870-ben a budapesti egyetemre jött, hol az orvosi oklevelet 1876-ban nyerte el. Ezután Wagner János tanár a kitünő belgyógyász mellett képezte magát tovább, tanársegédi minőségben szolgálván az egyetemi I-ső belgyógy. klinikán 1884-ig. 1885-ben magántanár lett a budapesti egyetemen; 1886-ban mint a budapesti kolerakórház főorvosa nagy érdemet szerzett önfeláldozó működésével. 1888-ban mestere Wagner tnr. nyugalomba vonulván a belgyógyászati tanszéken mint helyettes működött. Jelenleg a budapesti Szt.- Rókus kórház főorvosa; számos kiváló tudományos dolgozata jelent meg a magyar szaklapokban, melyek közül a kolerát és influenzát tárgyalók kiválóan értékesek. A kolera indica kór- és gyógytana (Budapest 1892), l. Orvosi Hetilap 1886, és 1890. évf. Szép emlékbeszédet írt Wagner János tanárról is, l. a budapesti kir. orvosegylet 1891 évi évkönyvét.
2. Á. János, ref. lelkész és egyházmegyei főjegyző, jeles imairó, szül. Vörösberényben, Veszprémmegyében 1768 márc. 10., megh. Veszprémben 1846 jan. 5. Tanult szülőföldjén és Debrecenben, hol a teologiát 1795-ben végezve, Hajdu-Böszörménybe ment akadémiai rektorul. Két év mulva Jenába ment, hol egy évet töltött. Külföldről hazatérve, 1798-ban Szeghalmon lett helyettes lelkész, 1807-ben Pápára, majd Pécelre ment, mint időközi pap. Végre 1808-ban Veszprémbe választatott meg rendes lelkésznek. Apróbb dolgozatai megjelentek a Széplitteraturai Ajándékban, Tudományos Gyüjteményben, Egyházi Értekezésekben és a Fábián-féle Prédikátori Tárházban. Önállóan megjelent munkái: 1. A virtus bérces tetején épült dicsőség temploma, Nagyvárad 1807. 2. A keresztény ember kézi könyve (németből fordította), Veszprém 1808. 3. Halotti prédikációkra való rajzolatok, Pest 1816 4. Közönséges isteni tiszteletre mondandó templombeli imádságok. I-II. k. U. o. 1817. (Több, bővített kiadást ért, utoljára 1835-ben jelent meg négy részben.) 5. Nevelés és tanítás tudománya. (Niemeyer után Chimani változtatásai szerint átdolgozva.) U. o. 1822-33. (I-II. k.) 6. Az isteni külső tiszteleti rendtartásnak és eszközöknek bölcsesége prédikációkban előadva, Buda 1827. 7. A vallás, mint a királyi székeknek és a polgári alkotmánynak gyámoszlopa, Veszprém 1830. 8. Az emberi és fejedelmi igaz nagyság. U. o. 1835. Kéziratban is számos munkája maradt.
Germán, szerb patriárka. Született Karlócán 1822 aug. 10., megh. 1888 dec. 8. Kezdetben jogi pályára készült és Sárospatakon 1845-ben az ügyvédi vizsgát kitünő sikerrel le is tette, de 1848 máj. 20-án pappá lett. Két évig diakonus volt Triesztben, 1850-ben Karlócán a patriárka mellett segédkezett és a gimnáziumban díjtalanul tanárkodott, 1853-ban archidiakon s a konzisztórium titkára, 1865-ig tanár a karlócai papnevelőben; 1864-ben archimandrita s a karlócai gimnázium védnöke; 1867-ben a bácsi püspök megbizottjává nevezték ki s ez állásában szerzett érdemeinek elismeréséül a 3. oszt. vaskorona-renddel tüntették ki. A. már 1861-ben kezdett a Mileticsomladina ellen harcolni; Szerém megye közgyülésein, és a zágrábi országgyülésen mint ennek jegyzője, erélyesen védelmezte és képviselte a szerb nemzet polgári és egyházi érdekeit, anélkül hogy az állam érdekeit szem elől tévesztette volna. 1872-ben bácsi püspök 1879 dec. 11-én a patriarkátus adminisztrátorává lett, két év mulva pedig az ellenpárt erőfeszítései dacára, patriarkává nevezték ki. Mint ilyennek az volt főtörekvése, hogy egyházának autonomikus szervezetét hierarkikus alapra fektesse, ami az 1885-iki kongresszussal oly éles ellentétbe hozta őt, hogy ez feliratban fordult a királyhoz, A. elmozdítását kérve. Ez ellenségeskedés az 1886-iki kongresszuson oly nagy lett, hogy A.-et egyes képviselők nyilvános ülésben inzultálták. Ez nagyon ártott A. népszerüségének, melyet el is vesztett és vissza sem nyert többé.
A.-fű, A.-gyökér (növ.), l. Angyalfű.
hercegség Németország közepén, az é. sz. 51°35' és 52°6 és a K. h. (Greenw.) 10° 51' és 12°35 közt 2294.36 km2 kiterjedéssel. A főrész és a porosz területen elszórt mellékrészekkel együtt a német államok sorában a 14. helyet foglalja el. Az egész terület sík, csak ÉNy és ÉK felé emelkedik egy kissé a Harz-hegység, illetőleg a Fläming felé. Az Elbe KNy-i irányban kanyarog át a hercegségen s felveszi annak összes vizeit, a Muldet és Saalet, melyek É felé folynak. Vastartalmu ásványforrás több helyen van. A. 22 városában és 247 falujában (1890) 271,944 lakos volt. Fővárosa Dessau. A népség Ny-on és K-en főleg erdészettel, közepén földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. A gabonaféléken kivül A.-ban sok gyümölcsöt, hüvelyes veteményt, lucernát, hajdinát stb. termesztenek. A főleg fenyvesekből álló erdőség 540.24 km2 területü. A hegyek sót, barnaszenet, ólom-, ezüst- és vasércet, homok- és mészkövet stb. szolgáltatnak. A vasöntőkön kivül 31 cukorgyár és finomító, 72 sör-, 38 pálinkafőző stb. működik.
Alkotmány, kormányzat és művelődés.
A. hercege egy meghatalmazottat küld a német birodalmi szövetségi tanácsba. A legfőbb hatalom viselője a herceg, most I. Frigyes. Oldalán áll az országgyülés tanácsadó és határozat-hozatali joggal. Ennek dolga az államadósság törlesztésére való felügyelés, az államháztartás költségvetésének megbirálása, a főösszegek megállapítása és a törvényhozás. Az országgyülés 36 tagból áll. Választó minden anhalti polgár, ki 25-ik életévét betöltötte s a polgári jogokat élvezi. A képviselőket 6 évre választják. A legfőbb hivatal az 1890-iki törvény szerint egy felelős miniszter, kinek oldalán tanácsadók állanak. Közigazgatásilag a hercegség (1890) 5 kerületre van osztva.
Történet.
A. legrégibb lakói németeken kivül szlávok voltak, kiknek elnémetesítése a XIII. században már véget ért. A szerb határgrófsághoz tartozó rész a karolingi időkben a német uralom terjedésének kiinduló pontja volt. Medve Albertnek tulajdonítják (l. e.), hogy a Saale és Elbe közt levő vend területre németeket telepített. Ennek halála után fiai az országot szétosztották (1170). Bernhard (l. e.) nevezte magát először anhalti grófnak. Ennek fiával, I. Henrikkel kezdődik az önálló Anhaltnak tulajdonképeni történelme. Henrik halála után az ország ismét három részre oszlott. Joachim Ernő 1570-ben az egész Anhaltot ismét egyesítette. 1866-ban Poroszországhoz csatlakozott. Frigyes 1871-ben lépett trónra apja, Lipót halála után.
l. Kettős viszony.
(gör.) a. m. vizmentesség, anhidrikus, vizmentes (különösen savaknál és meszeknél). L. még Anidrozis.
Így nevezik ama származékokat, melyek a hidroxidtartalmu vegyületekből vizvesztés révén keletkeznek. Az A. több csoportját különböztetik meg. A fémek oxidjai, a fémhidroxidok anhidridjei. Az egyszerü éterek, az alkoholok, az összetettek pedig a savak és alkoholok vegyes A.-jeinek is tekinthetők. A legfontosabbak a sav A. vagy vízmentes savak; így például a kénsav H2SO4 anhidridje a kéntrioxid SO3, a foszforsavé H3PO4, a foszforpentoxid P2O5. Régibb felfogás szerint ezeket az A.-et tekintették a tulajdonképeni savaknak és vízzel való vegyületeit - a manapság savnak nevezett vegyületeket - savhidrátoknak nevezték.
szulfát-ásvány, még pedig viztől mentes mészszulfát (CaSO4) és anyagára nézve a gipsztől csak annyiban különbözik, hogy a gipsz viztartalmu; e különbségre vonatkozik a név is. Rombos rendszerbeli oszlopos kristályokban kristályosodik; kristályokban ritka, ellenben vaskosan, szemcsés vagy rostos tömegekben kősó és gipsz társaságában elég gyakori. Többnyire fehér, néha kékes vagy vöröses. K. 3-3.5, fs. 2.8-3. Három irányban jól hasad. Az A. képződéséről sokáig alig tudtak valamit. Kisérletek bizonyítják, hogy káliumszulfát és klórkalcium összeolvasztásából A.-kristályok képződnek. De földtani előfordulási viszonyai kizárják plutonikus képződését. Legnagyobb valószinüség szerint a gipszből alakult át, amint fordítva az A. gipsszé alakulhat. A mészszulfát vizoldatából rendes körülmények között gipsz és nem A. rakódik le; de ha az anyag nagyobb nyomás mellett rakódik le, vizben szegényebb kénsavas mész képződik. A gipsz tökéletesen vizteleníthető, ha azt telített konyhasóoldattal zárt edényben hevítik, mint azt Hoppe Seyler kisérletei igazoják; ilyen eljárás mellett 120-130°C.-nál anhidrit-kristályokat kapott. Rose G. különbözö helyről (Stassfurt, Lüneburg stb.) való A.-en a gipsz szerkezetét észlelte, mi ugyancsak útba igazit képződési viszonyaira nézve. Nálunk egy kevés van Zólyommegyében Óhegyen, azután Kapnikon, még pedig ércteléreken. Igen szép kristályok, szemcsés meg rostos halmazok ismeretesek Aussee, Hallein, Ischl, Stassfurt kősótelepeiből. Utóbbi helyen az alsó régióban (anhidritrégió) kősóval váltakozva vékony rétegeket képez. Wielicska és Bochnia kősótelepein sajátságos, hullámos, fodorbél formán hajtogatott alakokban találni, ezért ott az ilyent fodorbélkő-nek (Gekrösestein) nevezik. Szemcsés A. Svájcban (Val-Canaria), Lombardiában (Volpino mellett Val Camonica), a Harzban és más helyeken. A Volpino mellett termő szemcsés A. kékesszürke, eres s annyira szép, hogy dísztárgyakat faragnak belőle; külön névre, vulpinit-re keresztelték. Az A. név Klaproth-tól való. Régebb neve muriacit, mert midőn Poda abbé 1794-ben felfedezte, sósavas sónak gondolta. Harsmann karstenit-nek nevezte (Karsten tiszteletére), de a név kevéssé terjedt el. A kockapát szintén régi neve; a három hasadás irányából kockás hasadásra következtettek.