régi magyar közmondásokban a. m. együgyü, ostoba, p. megjött A. Budáról; A. a feje; antalul felel valamire. Innen elantalodni a. m. elbutúl, elmálékodik, elméláz; s ebből a mai elandalodni.
v. átalag, érett bor lefejtésére való kisebb boroshordó. Tokaj vidékén használták nagyobb bormértéknek; közelítőleg 75 liter.
nagyközség Torontálmegyének antalfalvi járásában, (1891) 4271 tót lakossal, távirdával és postaállomással. Járási székhely; járásbiróság.
János, tanár és ügyvéd, szül. Pelsőczön 1828 máj. 24., meghalt Sárospatakon 1884 okt. 19. Sárospatakon tanult, s ugyanott lett tanár, s az osztrák magánjogot adta elő. Buzgó munkása, sőt egy időben szerkesztője is volt a Sárospataki Füzeteknek. Š szerkesztette 1859-62-ig a «Sárospataki Népszerü Naptár»-t. Munkája: Magyar váltó- és kereskedelmi törvény. Kézirat helyett a joghallgatók számára. Sárospatak, 1863.
A keresztnek az a formája, melyet sokan, a mai szokással szemben Krisztus igazi keresztjének tartanak. Műnyelven a crux commissa; a jelenleg szokásos a c. immissa. Szt. Antal remete, az egyiptomi szerzetek ősapja után nevezik «Antal-kereszt»-nek is; ámbár kétséges, hogy ez alatt nem inkább más alakut kell-e érteni.
szülőföldje Spárta Kr. e. 393-ban Kisázsiába küldötte, hogy a persa királyt, ki a korintusi háboruban Athént és Thebét támogatta, Spártának megnyerje. II. Artaxerxes egy ideig vonakodott, Antalkidas végre furfangosságával mégis kieszközölte tőle 387-ben a róla elnevezett békét, melynek értelmében a kisázsiai görög városok a persa uralomnak kiszolgáltattak, Görögországban pedig az összes államok önállósága helyreállítatott, azzal a feltétellel azonban, hogy egymással szövetségre nem lépnek. Bár e kikötés nyilvánvalólag megalapította Spárta fenhatóságát, a többi városok is, minthogy a hosszas háboruskodásba belefáradtak volt, elfogadták a békét. A. ezután még kétszer megfordult Artaxerxes udvarában, a második alkalommal azonban oly megvető elbánásban részesült, hogy elkeseredettségében éhhalállal vetett véget életének.
kisközség Ungmegyének ungvári járásában, (1891) 656 rutén és tót lakossal; vasgyárral.
E közös névvel jelölnek több vallási társulatot, és pedig a következőket: 1. Szt. Antal remetéi. A nagy remetének, szt. Antalnak követői a keresztény őskorban. - 2. Antoniánusok. E rendet Abraham Atar Poresiph a XVII. században a végből alapította, hogy tagjai az örmény katolikusokat ért üldözés elől menedéket találjanak. Első és második házuk a Libanon hegységben, a harmadik Rómában épült. Pártfogóul szt. Antalt választották. - 3. Szt. Antal betegápolói. A XI. században több izben járványszerüleg fellépett Európában a szt. Antal tüzének (morbus sacer) nevezett gyuladás. Egy Gaston nevü nemes ember és fia Guerin a Dauphinében, miután St. Didier de la Moth-ban szent Antal segítségül hivása után és az ő ereklyéinél meggyógyult, hálából kórházat és testvérületet létesített a szt. Antal tüzében, v. egyéb bajban sinylődök ápolására. A testvérületet, mely eleinte laikusokból állt, II. Orbán 1095-ben megerősítette. A tagok fekete ruhát viseltek, fehér alaku kereszttel (szt. Antal keresztje). III. Honorius pápa 1218-ban megengedte, hogy a tagok fogadalmakat tegyenek, VIII. Bonifác pedig szabályozott kanonokok rendjévé tette a társulatot, szt. Ágoston szabályai alapján. A rend nagyon fölvirágzott, nagy vagyonra tett szert, majd hanyatlott, az 1616-ban tartott általános gyülés által reformáltatott, 1777-ben a maltai lovagok rendjével egyesült, mig végre a francia forradalom alatt megszünt. - 4. Szt. Antal testvérülete Flandriában. V. Pál alatt 1615-ben jött létre, szt. Ágoston szabályainak alapján. - 5. Szt. Antal-lovagrend. VI. Orbán alatt 1382-ben bajor Albert alapította, a szentföld visszafoglalására.
(Uj-), üveggyártelep Kokova határában, Gömörmegye rimaszombati járásában, u. p. Forgácsfalva.
(gör.), l. Anaklázis.