(a latin aperire Ťmegnyitniť szótól, mert Ovidius szerint a tavasz nyit meg mindent, Szt.-György hava), a régi római kalendáriomban az évnek második, a juliániban az évnek negyedik hónápja. Most 30 napos, Julius Caesarig 29 napos volt. Á.-ban a Nap a bika jegyébe lép. A hőmérséklet átlagos változása, azaz a havi középes hőmérséklettől való és hosszú időn át észlelt eltérések középértéke e hónapban kisebb mint márciusban és Közép-Európára körülbelül 1°-nyi.
akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják. Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az A.-t a francia Ťpoisson d'avrilť-nak, az angol ŤAprilfoolť-nak az olasz ŤCalandrinoť-nak, a német ŤAprilsnarrť-nak hívja. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan. Mondják, hogy az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát; mondják, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, mikor is április kezdetén bohó, vidám tavaszi ünnepeket ültek; mondják, hogy IX. Károly egy rendeletéből ered, amely rendelkezés 1564-ben az uj esztendőt április 1-éről áttette január 1-ére. Akkor is szokásban voltak az újévi ajándékok, de a rendelet után az emberek januárban az áprilisi, áprilisban a januári ajándékokkal biztatgatták egymást. Szigligeti Edének van ilyen cimű vígjátéka.
Vaszil Eusztatjev, az új-bolgár nemzeti eszme fölébresztője Bulgáriában. Szül. Gabrovóbán Trnovo mellett a mult század végén. Kereskedő volt Odesszában. Meghalt 1848. Az ő koráig az új-görög nyelv volt Bulgáriában a hivatalos és iskolai nyelv. A. 1832-ben saját költségén alapította Gabrovóban az első európai módon berendezett bolgár nyelvü iskolát és ezzel alapját vetette meg a bolgárnemzeti nyelv művelésének és a bolgár nemzeti szabadság eszméje terjesztésének is. A. iró is volt, 1841-ben kiadta a ŤDennicať címü lapot és 1842-ben a szláv apostolok életéről szóló munkáját orosz és bolgár nyelven.
így nevezik az országban több helyütt az Anemone nemorosa L. virágot, vagyis a berki szellőrózsát.
(olasz: a. m. első tekintésre), azt jelenti: egy zenedarabot a kottából előleges gyakorlás nélkül lejátszani.
és a posteriori (lat.), szószerint a priori a. m. előzőből és a posteriori a. m. következőből. Filozofiai műszók, melyek nem mindig jelentettek egyformát. Aristoteles szerint amaz: megismerés az okokból, emez: megismerés a következményekből. Leibniz-nál a priori annyit jelent mint Aristotelesnél, a posteriori annyi mint megismerés a tapasztalatból. Kant más értelmet ruház e fogalmakra és az ő meghatározásai szerint használja e műszókat a mai filozofia. Szerinte a priori: a tiszta, az értelmi megismerés, mely a tapasztalattól egészen független, p. a tér, az idő, a kategoriák; ellenben a posteriori: az empirikus, a tapasztalati megismerés, melynek az érzéki észlelés a forrása; szóval az a megismerés, mely éppen ezért ingadozó és változó; míg az a priori-megismerést v. tudást az jellemzi, hogy általános érvényü és hogy szükségképi. A közönséges nyelvben a priori még ma is az aristotelesi értelemben használtatik. A Kant-féle meghatározások jelentőségéről, l. Kant.
Általánosan így nevezhetők mindazok a gépek, melyek szilárd testeket apróbb részekre darabolnak. Az aprító gépekhez tartoznak a zúzó kalapácsok, a zúzó hengerek vagyis hengerszékek, kerengőjáratok, golyós malmok, dezintegrátorok, kőtörők s más ilyenféle gépek.
(asteroidok, planetoidok) azok a kicsiny égi testek, melyek a Marson kivül, de a Jupiteren belül a Nap körül keringenek. Pályáik igen excentrikusak, úgy hogy megvilágításuk a perihelium idején jelentékenyen más mint aféliumkor. Polyhymniánál a megvilágítás szélső értekeinek viszonya 4: 1. A pálya hajlása az ekliptikához igen különböző lehet, némely asteroidnál egészen jelentéktelen, de a 35°-ot is elérheti. A körülkeringés ideje 3 1/4-5 2/5 év. Az A. oly gyönge fényüek, hogy csak messzelátóval vehetők észre. Már Kepler úgy nyilatkozott Mysterium Cosmographicum címü művében, hogy a Mars és a Jupiter között még egy bolygónak kell lennie. De csak a XVIII. században merült fel ujra ez a nézet, amikor Lambert és nyomában mások ama hézagra figyelmeztettek, mely a bolygóknak egyébiránt szakadatlan sorában mutatkozik s melynek kitöltésére (hosszegységül a Földnek a Naptól való távolságát véve) a Naptól 2,8 távolságra (mintegy négyszáz millió km.) kellene egy bolygót helyezni. Sőt Lalande 1796-ban a csillagászokat már fel is szólította, osszák fel az égboltozatot egymás között tartományokra, hogy mindegyikben más és más keresgélje azt a bolygót. Ugyanez időtájt Piazzi Józsefet, ki Palermóban az álló csillagok pontosabb lajstromozásán fáradozott, Wollaston-nak tájékoztatóul használt igen tökéletlen katalogusának egyik hibás feljegyzése arra késztette, hogy ennek kijavítása végett igen pontosan megvizsgálja az ég ama részét, hol a feljegyzett csillag állott légyen. Még a gyengébb csillagokat is gondosan feljegyezte. Igy történt, hogy az új század első éjszakáján, 1801 jan. 1-én egy csillagot jegyzett fel, melyet már a következő éjjel nem talált előbbi helyén, hanem attól nem nagy távolságra egy ott még nem észlelt csillagot látott. Január 3-án hasonló elmozdulást vett észre. A csillag mozgott és Piazzi, aki üstökösnek tartotta, éppen hat hétig kisérte figyelemmel, amikor a kedvezőtlen időjárás, majd a tudósnak sulyos megbetegedése végét vetette az észleléseknek. Eredményeikről egyebek közt Bode is értesülvén, ez az adatok pontosabb egybevetéséből felismerte, hogy Piazzi csillaga bolygó. Némi habozás után a felfedező is e nézethez csatlakozott s bolygóját Ceres-nek nevezte. De mire ennek hire terjedt, a bolygó a Napnak közel volta miatt nem volt észlelhető, csak ősszel lehetett megint a hajnali órákban keresgélni. De hol? Hat heti megfigyelésből a bolygó mozgását annyira kiismerni, hogy a csillagot hosszabb idő mulva ujra meglehessen lelni, a csillagászatban merőben új feladat volt, s e számításnak módját csak Gauss lángelméje tudta kigondolni. Azonban az alig 24 éves tudós eredményeit kevesen méltatták, csak Olbers ismerte fel becsüket és segítségükkel Brémában a már-már nyomaveszett Cerest ujra megtalálta. A pályát most egészen pontosan ki lehetett számítani s a naptól való középtávolságát 2.77-nek találták. Eszerint a gyenge fényü, szabad szemmel nem látható, tehát igen kicsiny bolygó oly jól illett a planéták sorában ismert hézagba, hogy senki sem gondolt a bekövetkezendőkre. 1802 március 28-án Olbers egy második A.-t fedezett fel: a Pallast, majd Harding Göttingában 1804 szept. 1-én a Junót s Olbers 1807 márc. 29-én, már nem is egészen véletlenül, a Vestát. Ezek mind a Mars és Jupiter közt vannak, a régi hézagot tehát nem egy, hanem több bolygó tölti ki. Közülök a század közepéig csak a felsorolt négy volt ismeretes s aki itt vagy ott egy ujat vélt felfedezni, annak csakhamar megint nyomát vesztette. Csak 1845. terjedt el váratlanul az a hir, hogy Hencke a drieseni (Neumark) postamester, új bolygót fedezett fel. A meglepő lelet a berlini csillagdán igazolást nyert. Ez Astroea az 5. aszteroid. Azóta nem telt el év egy v. több aszteroid felfedezése nélkül. Ma már jóval többet ismernek mint háromszázat. Éppen azért név helyett már csak folyószámukon szokták említeni, melyet az irásnál körülkarikáznak. P. Cerest jelenti, Astraeát ff, fff Polyhymniát.
Az A.-nak számos csillagász már korán kutatta eredetüket. Olbers az A.-at egy szétrobbant bolygó romjainak tartotta. Nézetét Mädler úgy módosította, hogy a naprendszer keletkezésénél ama ködgyürük közül, melyek a sürüsödő anyagból keletkeztek, az egyikben hiányzott egy oly kiváló vonzó erejü pont, mely körül a gyürü anyaga tömörült volna, s a tömörülés több, közel egyenlő erejü vonzó pont körül történt.
(növ), Csapó szerint az Ť Urtica minorť vagyis U. urens L. neve. ŤA' természete' tulajdonsága megegyez a' csalylányokkal, csakhogy ennek főtt levében a' tejes fazekakat belőlről kidörzsölik, és a' taga el-esteket evvel szokták megveregetni, hogy azokat az elébbi érzékenységre visszahozzákť (Veszelszki). Ez a botanikus Ťapró harisnya Challánť-nak is nevezi. Lásd Csalán.
(növ.) a magyar flórát, kivált pedig a homokpusztákat kiválóan jellemzi; az ős pusztákat eredetileg ez borította, s ma a homokkötésnek hasznos munkása. Az A.-k annál nevezetesebbek, mert köztük nemcsak a külső termetbeli (fiziognomiai), hanem a szisztematikai vérrokonság is szembeszökő: nagy részük a hüvelyesek meg a rózsaviráguak csoportjából való. A magyar A.-knek egy része más országbeliekkel szisztematikailag össze nem vág, tehát úgy látszik vagy nálunk keletkezett, v. itt formálódott át, azért benszülöttek-nek, magyarföldieknek kell tekintenünk. A magyar A.-k legkülönösebbike a kazuárbokor (Ephedra distachya L.), az ausztráliai kazuárfák törpe képviselöje, egész árván és fajaszakadtan él Budapest flórájában. Említésre méltó továbbá a rozmaringlevelü fűz, a tűlevelü tetemtoldó (Helianthemum Fumana L.), a télizöld farkashárs (Daphne Cneorum L.) a Nyirségben. A rózsafélékből két törpe rózsa nő a homokon: az aprólevelü rózsa (Rosa spinosissima) meg a törpe rózsa (R. Austriaca Cr. = R. pumila Linné fil.). Mind a kettőnek nagyszámu apró, vékony tűje van a szárán. A R. Austriaca egész szervezete homokra termett növényt árul el. Földbeli hajtásai a homokban messzire szétterjednek, szára alacsony; levelkéje jó nagy, de nem oly husos, mint a másutt termő vad rózsáé, hanem az élő bokrocskán is majdnem száraz. Virága a törpeségéhez képest a vadrózsáké közt a legnagyobb, élénk vagy egészen sötét bársonypiros. A rózsafélék A.-je a homokon a hamvas szeder is.
A mandolaféléknek a homokon két törpéje van; a törpe mandola (Amygdalus nana), melyet szintén élénk piros virága tüntet ki, de a gyümölcse száraz csonthéjas. A másik a törpe meggy. Legváltozatosabbak a hüvelyesek v. vitorlás viráguak alacsony cserjéi, ezek közt vannak magyarföldiek is (Cytisus Heuffelii, C. biflorus, C. Rochelii, Genista Hungarica, G. Mayeri, továbbá a Prunus spinosa var. dasyphylla, Rosa Hungarica). Tövises a gerlicetövis (Ononis) is s mintegy ez pótolja itt a hazánkban hiányzó Ulex-cserjéket. A zanót- v. Cytisus-bokrok közül a C. Austriacuson, C. nigricans-, C. biflorus-, C. Banaticus-, C. virescens- és C. supinuson kivül főkép a C. Austriacus L. var. Noëanus meg a C. Heuffelii Wierzb. érdemelnek említést. A C. var. Noëanus Rchb. inkább a homok centrális és kötött mezein, a C. Heuffelii pedig Grebenácon a kevésbbé kötött vagy egészen laza homokon nő s a homokkötés munkájában a legserényebb. Itt a cserjék között a legelterjedtebb, s az a szerep jutott itt neki, amely a Festuca vaginatának a füvek között. E Festucával, továbbá a szamárkenyérrel, a Centaurea arenariával, a fekete és ezüstözött nyárfával egészen a meztelen helyekig beereszkedik, a homoktetők közt levő teknőket egészen benövi, csak a csucsokon meg a csucsok lejtőjén nincs. V. ö. Borb. A magyar homokpuszták növényvilága, Budapest, 1866.