v. Arramont, egyike a legnevezetesebb francia szöllőfajtáknak, mely Franciaországban különféle név alatt ismeretes, így: Ugni noir, Uni noir, Uni negré (Provence), Plantriche (l'Hérault), Pisse vin (Hyéres), Gros Bouteillan (Draguignan), Révalairé vagy Rebailayre (Haute-Garonne). Fürtje igen nagy, hosszú, hengeridomú: szemei igen nagyok, gömbölyűek, kékésfeketék, veresbarna harmattal. Későn érik, bora gyenge, savanykás. Rövid művelés mellett is jól terem. A francia könnyű kereskedelmi borokat főleg ez a fajta szolgáltatja, mely oly bőtermő, hogy délFranciaországban hektáronként 250-400 hektoliter bort is megterem. A franciák az immunos homokterületeket főleg ezzel ültették be. Előnye a fajtának, hogy az elárasztást is nagyon jól kiállja.
Az olyan készüléket, amely valamely vezető körön áthaladó, bár változó erősségű áramok erősségének és tartamának szorzatát, vagyis az amperóráknak számát mutat a áramórának v. áramszámólónak nevezik L. Elektrotechnikai mérőkészülék.
az áramerősségnek (l. o.) a vezető keresztmetszetének egységére eső része. Ha tehát az áram sűrűségét d-vel, az áram erősségét i-vel és a vezető keresztmetszést s-sel jelöljük. akkor d = i/s képlet az áram sűrűségének matematikai kifejezését adja. Az áramsűrűség fogalmának a galvanoplasztikában és az elektrometallurgiában van nagyobb fontossága.
l. Reosztát.
(Val d'Aran), Franciaország felé nyiló völgy Spanyolországban, a Pireneusokban, a Maladetta csoporttól keletre. E völgyön folyik végig a Garonne. 13,000 lakosa van, kik igen szegényes viszonyok között élnek, fakereskedők és öszvértenyésztők. A völgy főhelye Viella (1887) 746 lak., majdnem 900 méter magasságban. Bosost alatt mintegy 4 km.-tel fekszik Les fürdő, régi várral, kénforrással.
régi magyar személynév, mely, miként a kunoknál is meglevő Altun op (arany apa) név mutatja, nyilván a. m. arany. Egy 1343-ki oklevél Aran morouchai ispánt, István mester apját említi e néven. (Anj. okl. IV. 303.)
l. Aranzini.
(ejtsd csi ), erős olasz bor, Sziciliának Trapáni vidékéről; 17.5% alkohol-tartalma van.
don Pedro Pablo Abaraca de Bolea, gróf, spanyol államférfiu, született Saragossában 1718 dec. 21-én előkelő aragon családból, meghalt 1799-ben. III. Károly uralkodása alatt 1759. államszolgálatba lépett és mint spanyol követ 1763-ig III. Ágost lengyel király udvaránál élt. Nemsokára rá Valencia főkormányzójává és 1766. a kasztillai tanács elnökévé lett. Mint a francia felvilágosodott irány híve, számos reformot léptetett életbe, az egyházi visszaéléseket megszüntette; az inquizició hatalmát megszorította, a jezsuitákat Spanyolországból kiüzette (1767-ben). Később a francia udvarnál működött mint követ. 1792-ben és 1793-ben az államtanács elnöke volt, de udvari cselszövények folytán számkivetésbe küldték (Andaluziába). Csak 1795. terhetett vissza aragoniai birtokaira, hol haláláig maradt.
város a spanyolországi Burgos kerületben, a Duero jobb partján, (1887) 5719 lak., kik szőllőmíveléssel és borkereskedéssel foglalkoznak. Közelében Clunia római város romjai hevernek.