Mint az 50 éves jubileumok közül még az aranymise, ugy a házastársak 50 éves együttélésének öröm és hálaünnepe esküvőjük 50. évfordulóján, szintén a ritkasága és becses voltával valamennyinél kiválóbb fémnek, az aranynak nevét viseli jelzőül. Az A. egyházi szertartása a jubiláló házaspárnak az oltár előtt való ujra megáldásában áll, amelynél azonban az esketés természetesen elmarad. Az ünnep világi része a jubiláló házaspár társadalmi és vagyoni helyzeté szerint kisebb nagyobb fénnyel való felujítása a lakodalomnak, amelyen a családtagok, rokonok, ismerősök és egyközségbeliek különféle emléktárgyak és tiszteleti ajándékok átadásával kedveskednek az ünnepelt házaspárnak. Ez ajándékok sorában, ahol a tisztelkedők módja engedi, kiválóképen egy arany (v. legalább aranyozott) koszorúnak van különösebb jelképi vonatkozása az ünnep nevére és jelentőségére. Az 50 éves évforduló nevezetességéről l. Jubileum.
l. Aranyráma.
legendák gyűjteménye Voraginoi Jakab XIII. századbeli genovai dominikánustól. Magyarul Jánosi Gusztávtól.
A fémek közt az arany és a réz voltak az elsők, melyekkel az ember már a történelem előtt lefolyt időkben megismerkedett, minthogy ezek sok helyütt, így Magyarországban is, mint termésréz és termésarany fordulnak elő. Amint az őskori ember tapasztalta, hogy ez a két fém tűzben ízzóvá lesz s akkor kovácsolás által idomítható, nagyobb tűznél pedig elolvad. és agyagformákba önthető, a rézből szerszámokat és fegyvereket készített, az aranyból ékszereket. Lágysága gyakorlati használatból kizárta az aranyat, de tetszetős szine és fény e, főleg pedig duktilitása, vagyis az a tulajdonsága, hogy kalapács alatt könnyen idomítható, a legvékonyabb lemezzé kiverhető az őskor legbecsesebb ékszeranyagává tette. Minden nép nagy becsben tartotta az aranyat, ez lett az általános értékmérő is, sőt mielőtt a vert pénzt a V l. században Kr. e. föltalálták, az arany volt súlya szerint az adás vevés eszköze. A régi egyiptomi, asszir, babiloni és zsidó királyságok, sőt a görögök is Krözus lidiai és Dárius persa királyok előtt nem ismerték még a vert pénzt, de már az egyiptomi templomok domborművein látjuk, hogy a le győzött népek aranykarikákban fizették a reájuk rovott adót. Miután az őskorban nem léteztek még biztonsági zárak, aranyékszereit mindenki testén viselte, mint nyakláncokat, karpereceket, díszkorongokat, mert így megvédelmezhette vagyonát fegyverével. Ha pedig vásárolni akart, leoldott egy darabot díszláncából és ezzel fizetett súlya szerint. Ugyanazért gyakran fordulnak elő leleteinknél aranyláncok nyilt karikákból, melyeket nyomás által akár zárni, akár nyitni lehetett. Némely régészek ezt hibásan karikapénznek nevezték, mert az aranydarab csak ekkor válik pénzzé, mikor hitelbélyege meghatározza értékét. Aranyékszerek, nem éppen ritkák a régi sirokban, háboru idejében pedig nagy értékü kincseket is elástak a földbe, melyekre most véletlenül bukkannak.
Magyarországon a legnevezetesebb kincsleletek a bronzkorból a mármaros szigeti, negyvennél több aranykarika többnyire 6 10 g. súllyal, a szarvaszói finomul díszített spirállemezek, s a szent annai aranylevelekből alkotott fejdísz. A vaskor kezdetéből való volt a cófalvi kincs, melynek legnagyobb része elkallódott s mely a leirás szerint több kilogrammot nyomott. A fokorui kincs Szolnok mellől a nemzeti muzeumba került, áll tizennyolc nehéz csavart nyakperecből, négy nehéz karperecből, lemezövből, s két fibulából, több nagyobb kisebb gombból és melldíszből, összesen három kg. súlyban. Rakamazon Szabolcsban találtak egy 600 g. súlyu kelta nyakperecet (torques). A somogyomi lelet Erdélyben négy kűlönböző nagyságu nagyobb számu vert díszkorongból áll. A római időkből a III századból Kr. u. való a két osztropatakai lelet, a gazdagabbik a bécsi, a kisebbik a nemzeti muzeumban. Nevezetesebbek a népvándorlási kincsek és sirleletek, különösen a két szilágy somlyói kincs, melynél 14 rendkivül nagy arany emlékpénz Constantin, Valentinian, Gratian és Valens császároktól, egy hosszu dísznyakravaló, s gránátokkal berakott arany bulla találtatott, a második szilágy somlyói kincsnél 1889 ben három nehéz aranycsészét ástak ki burgonyaültetésnél, egy bő karperecet és 19 nagy női ruhakapcsot (fibula), melyek mind nemes gránáttal ékesek. Ugyane császárok idejéből való a nagy krásznai aranylelet, tizenöt aranyrudacska. olyan, aminők a spanyolviasz rudacskák, ezek mind a szerémi pénzverő hivatalnokainak bélyegével, a három császár arcképével s Sirmium város jelképével vannak megjelölve. Szintén e három császár pénzei által van az armódi lelet keltézve Beregmegyében, s ide tartozik a nagy petreosszai kincs is Moldvában, most a bukaresti muzeumban, melynek megmaradt része is husz kg.-ot nyom.
Ugy látszik, hogy mind az öt kincset a vizigótok rejtették el, midőn a hunok elől Dáciából 375 ben Kr. u. kivonultak, s a rómaiaknál kerestek menedéket. A nagy szent miklósi kincset most a bécsi muzeumban őrzik, s úgy nagysága, mint szokatlan formái által feltünő, Attila kincsének hivják, s valószinü, hogy cakugyan a hunok korából való. A bakodi és az apahidai sirleletek a gránátdísz szépsége által nevezetesek, tökéletesen olyanok, minő az I. Childerik frank királynak Tournayban Belgiumban talált nagyhírü sirkincse. Ezek tehát e szerint az V. század végéből valók. A kunágotai pusztán Csongrád és a tóthi pusztán Veszprémmegyében ástak ki két fejedelmi sírkincset, melyek az ott talált római érmek tanusága szerint az avar korba sorozandók. Külföldön híres a podmokli kincs Csehországban, sok ezer kelta aranypénz melyeket József császár mindjárt beolvasztatott, a voettersfeldi aranykincs Poroszországban, melyen a klasszikus népek kulturájának befolyása a barbár ötvösművészetre észrevehető, a stralsundi, egy barbár díszlánc részei, melyeket a tenger árja vetett ki a partra; Franciaországban pedig a rennesi, műbecsü szép római csésze, melyen Dionysos és Heraklés ivóversenyét ábrázolták. Híresek továbbá a gyönyörü görög ízlésü aranykincsek a kercsi halmokból Krimeában, és a Schliemann által felásott trójai arany kincs, most Berlinben.
l. Lemezelés.
l. Hengerlés.
l. Aranylakodalom.
(sectio aurea) alatt a matematikában egy adott egyenes vonalnak oly módon való két részre osztását értik, hogy a nagyobbik
rész oly arányban legyen a kisebbikhez, mint az egész vonal a nagyobbik részhez. Ha
az egész vonal hossza a mértékegység és az egyik rész hossza x mértékegység, akkor a másiké a-x és az előbbi értelmezés szerint
a: x = x: (a-x). Innen: x2 = a2 - ax, mely egyenletnek egyetlen pozitiv gyöke
azaz közelítőleg az adott egyenes 5/8 része. L. még Arány.
(Bebeny), kisközség Szolnok-Dobokamegyének csáki-gorbói j.-ban, (1891) 912 oláhajku lak. a Szamos mellett, lakói halászattal foglalkoznak.
ünnepélyes mise, melyet a pap felszenteltetésének 50. évfordulóján mond.
