(német. Most abtakeln, olasz. sguarnire l' albero, ang. to unrig a yard) annyit jelent, mint a hajó árbocozatát szétszedni, az árbocnak egyes részeit úgymint: szárait, vitorlafáit, vitorláit, álló és mozgó kötelzetét, csígáit stb. leszedni. Az árbocleszerelés akkor történik, ha a hajó szolgálaton kivül helyeztetik, vagy pedig nagyobb mérvű javitásának szüksége áll be és a végett a hajónak súlyán könnyitenni kell. Mindkét esetben az árbocozatból csak az árboctörzsek maradnak meg a hajón, sőt rendkívüli esetekben még ezek is kiemelhetők.
(ném. Marsgast, olasz. gabbiere, ang. leading seaman), a haditengerészetnél a tengerész altisztek sorában a legalacsonyabb rangfokozat s megfelel a szárazföldi hadseregbeli káplárnak, illetve tizedesnek. Miután a matróz a négy matróz-rangosztályon túl esett, altisztté való előléptetése alkalmából Á. lesz, mely címhez esetleg még az oktató (instruktor) elnevezés is járul, mint p. tüzér-, torpedó- vagy aknaoktató, ha az illető ezen különleges kiképeztetésben is részesült és a vizsgánál mint oktató alkalmasnak találtatott. Az Á. a vitorlagyakorlat alkalmával az árbocon vagy a vitorlafán teljesítendö különös munkával van megbízva és egyszersmind felügyelői teendőket is végez.
(ném. Takelage, ol attrezzatura, ang. rigging; l. az A. képmellékletet). A hajón lévő, azon szerkezetet, mely a vitorláknak kifeszítésére és kezelésére szolgál, Á. nak hívják. Ide tartoznak tehát: az árbocok, vitorlafák, ágak, vitorlák és a kötélzet; a hozzátartozó csigákkal és gurgulákkal együtt. Az árbocok közül az első előárboc (U), a középső főárboc (T); a hátulsó keresztárboc (A) nevet viseli és a megkülönböztetés végett minden árbocnak vitorlafái, rúdjai, vitorlái és kötelei a megfelelő elő, fő, kereszt előnevet kapják. Az árbocok nem állanak függélyesen a viz felszinére, hanem hátrafelé hajlanak, mely hajlás által a hajónak a vitorlázásra való képessége, tengerészeti műnyelvén «vitorla-tulajdonsága» szabályozható, amennyiben ez a szélnek össznyomását a vitorlákra befolyásolja és igy a vitorla-súlypontnak helyével összefüggésben van, Az árboctörzsnek ormán alul, a kereszt- és hevederfákon nyugszik az árbockosár (t, Z, G) (l. o.). Az árbocbtörzseket előre a tarcs (9, 22, 35), oldalankint pedig a csarnokok (1, 13, 26) tartják, mely erős köteleli (ujabb időben drótkötelek) az árboc ormán átvetve a hevederfáig csusznak és alsó végökkel a tarcsnál a fedélzeten, a csarnokoknál pedig az oldalpárkányzaton (w, w, xx, y) erősittetnek meg. A csarnakokon keresztbe kötött vékony pórázkötelek a matrózoknak az árbocra való kúszásánál hágcsókként szolgálnak.
[ÁBRA] 1. Ag-árbocozat (Lugger).
[ÁBRA] 2. Sóner árbócozat.
[ÁBRA] 3. Kutter árbócozat.
[ÁBRA] 4. Csónak árbócozat.
A törzsnek első és főmeghosszabbítása a derék, szár (B, U, O), mely alsó végével, talpával közvetetlen a szárnykulcsra és ezzel a hevederfára nehezedik és kevéssel feljebb a járomfa (J, b, v) szorítja az árboctörzs ormához. A derékszárnak szintén van orma (E, Y, r), tarcsa (10, 23, 36), patráca (5-6, 18-19, 31-32) és csarnakja (2, 14, 27), úgyszinten járomfája (K e, w), de árboc kosara nincs, mely hiányt részben a szárheveder (H, a, u) helyettesiti, miután ennek fái aránylag hosszuak. A derékszárnak meghosszabbítása a sudárral ( C, V, p) történik, melyet szintén patrác (7-8, 20-21, 33-34), tarcs (11-12, 24-25, 37-38) és csarnak (4, 16-17, 29-30) támogat. Hasonlóan az árbochoz, a hajóhomlokból rézsút kinyúló orrmányárboc szintén három részből áll, az orrmánytörzsből (kk), az orrmányderékszárból (H) és az orrmánysudárszárból (mm), melyek szintén tarcsok és csarnokok által erősíttetnek meg (A, tábla 42-50). Az eddig említett kötelzetet álló kötélzetnek nevezik, megkülönböztetésül a mozgó kötélzettől, mely utóbbit mindenféle csigákon bujtatják át, mielőtt a fedélzetre érne és ottan kezeltetnék. Az álló kötélzetnek megerősitésére szolgáló helyeken mindig találhatók oly eszközök, melyeknek segélyével ezen kötelek feszesebbre húzhatók vagy engedékenyebbé tehetők. Ilyen eszköz p. a feszítő szál, egy, vékonyabb kötél, melyet egy korong nélküli csigán az ugy-nevezett macskafejeken bujtatnak át és kötélcsiga gyanánt működik. Az árboctörzsön, az árbockosár alatt függ a törzsvitorlafa (P, g, aa), melynek végeit (hh), mint minden vitorlafánál, a karkötelek (58, 87, 117) tartják. A vitorlafának vizszintes irányban való forgáthatására a végekhez, kötött fékek (80, 109, 142) szolgálnak. A törzsvitorlafákhoz erősittetnek a törzsvitorlák (B. képmelléklet N, F), melyek lefelé, tehát a fedélzet felé feszíttetnek ki. A derék száron közvetetlenűl a törzsjáromfa felett van a derékvitorlafa (O, h, bb) és ezen a derékvitorla (B. képmelléklet B, G, O), meynek alsó végszarvai a szarvkötelek áltat (73, 101, 134) a törzsvitorlafa végeihez vonatnak. Hogy a derékvitorla kifeszíttessék, a derékvitorlafát az ejtővel (64, 93, 123) a szárhevederig kell felhúzni.
A sudárvitorla (B. képmelléklet C, H. P) és a télsudárvitorla (B. képmelléklet D, J, Q) berendezése hasonló a derékvitorláéhoz. A vitorláknak bevonása zárása ugy történik, hogy azok először a zárókötelek (66-78, 104-107, 137-140) és göngyölő kötelekkel összehúzatnak és azután a vitorlafákra kúszó és a lábalókon (163) álló matrózok által véglegesen megköttetnek. A derék és törzsvitorláknak felületét kisebbíteni is lehet, ha a szélnek ereje ezt ajánlatossá teszi. Ezen műveletnek: «fogást venni, az elnevezése és négy ily fogás vehető a derékvitorlán, kettő pedig a törzsvitorlán (B. képmelléklet 80). Kisebb hajóknál az ágárbocozat sokkal megfelelőbb, mint az eddig említett vitorlafaárbocozat, mert az ágvitorlákat nemcsak, hogy könnyebben lehet kezelni, de a szelet is sokkal élesebben lehet felfogni, ami pedig a lavírozásnál nagy előny. Az ágárbocozatnál minden árbocnak csak egy fővitorlája van, mely egy ághoz (p. B. tábla A, E, M) van erősítve és melynek alsó végszarva a fedélzeten lévő förgettyűhöz kötve. Ezen ágvitorlák hasonlóan a tarcs és orrmányvitorlákhoz a hajó hosszvonalában feszíttetnek ki és feléjök rendszerint az ág és árbocszár között még az ágoromvitorla jön.
[ÁBRA] 5. Brigg árbócozat.
[ÁBRA] 6. Bark árbócozat.
[ÁBRA] 7. Sónerbark árbócozat.
[ÁBRA] 8. Fregat vagy teljes árbócozat.
Egy hajó összes vitorláinak felületét számmal jelölik, melynek egységét a hajó legnagyobb keresztmetszetének (a főbókonynak) a viz alatt levő felülete képezi. Ezen szám ujabbkori gőzhajóknál. 25-30-szor, kisebb hajóknál 30-40-szer, régi nagy vitorlás hajóknál 40-50-szer, kisebbeknél 60-szor volt nagyobb, mint az egység gyanánt veendő főbókony, viz alatti részének felülete. Ha egy építendő hajó összes vitorláinak felületét meghatározták, úgy az árbocozat akként szabályozandó, hogy a vitorla-súlypont vagyis azon pont, melyben a szélnek hatását összpontosítva véljük, egy bizonyos, a tapasztalatok által meghatározott hely re essék és pedig valamivel a hajó súlypontja előtt a hajó kereszttengelye mögé és oly magasan a viz felszinétől, mely a stabilitással összhangban van. Ha a vitorlasúlypont nagyon hátul fekszik, ugy a hajó nagyon bekapós, vagyis az oldalról jövő szél igyekezni fog a hajó homlokát a szél ellen fordítani és megfordítva. ha a vitorla-súlypont nagyon elől van, úgy a hajó kikapós. Jó hajónak kissé bekapósnak kell lennie. A minőség szerint következő Á-ot különböztetnek meg: bark Á. csónak Á., brigg Á., ág Á., kutter Á., latin Á. lugger Á. vitorla Á., sóner Á. teljes vagy fregát Á.
(ném. Schiemannsund Takelarbeiten, ol. lavori di tarozzo, ang. working up junk) elnevezése alatt az árboc és vitorla kötélzetének előkészítése, a kötélgöngyöknek a különböző hajótárgyakhoz való feldolgozása és műszabályos felhasználása, valamint általánosságban mindazon kötél-munkák értendők, melyek vagy a hajófedélzeten, vagy pedig a tengerszertárban az e célra épült árbocszerelő műhelyekben végeztetnek. Ide tartozik még a sodratnak, tatarozófonálnak, burkolásnak, láncosverésnek, zsinegnek, nyüstbojtnak, csomónak, csombóknak, kötésnek, öltésnek, vetésnek, hám és szárítóknak stb. készítése is.
(ném. Wimpel, olasz. fiamola, ang. pennant, A. kép 168), tulajdonképen egy vezényleti jelvény, mely hosszu, keskeny, lobogó szövetből vágott csíkokból van, a nemzeti lobogónak szinei szerint összevarrva és pedig akképen, hogy az az egyik vége felé vagy keskenyebb lesz, vagy pedig kétfelé van behasítva. Az árboc-szalagot kiválóan csak is hadi hajók viselik s mindig a fő árboc ormán; felhúzása azt jelenti, hogy a hajó egy hadtengerésztisztnek parancsnoksága alatt áll. A hajó által a, szolglálat tartama alatt megfutott mérföldekhez arányosan az árboc-szalag hossza is nagyobbodik, ugy hoggy ennek hosszából a megtett útnak nagyságára lehet következtetni.
(ném. Stengen, olasz. alberi, ang. uppermast; A. kép) nagyobb hajóknál az árboctörzsnek meghosszabbítására szolgáló szárfák. Kétféle árbocszárat különböztetünk meg: a derékszárat, mely az árboctörzzsel a járomfa által köttetik össze és az árbocnak derekát képezi, és a sudárszárat, mely ismét a derékszárnak meghosszabbítása és ehhez szintén egy járomfa segélyével erősíttetik. Régi sorhajóknak még felsudár száruk is volt. Az árbocszáraknak elnevezése az árbocok nevei szerint történik, van tehát: előderékszár (o) főderékszár (U) keresztderékszár. (B); elősudárszár (p) fősudárszár (V) és keresztsudárszár (c), melyek közül a derékszárak a derék vitorlafákat, a sudárszárak pedig a sudár- és felsudárvitorlafákat tartják. Az árbocszár a járomfa gömbölyü nyilásán átbujtatva, alsó négyszögletes végével a szártalppal a keresztközfa közé jön és egész sulyával erre és a szárkulcsra nehezedik. mely szárkulcsot (egy vasrúd) a szártalpon lévő négy szögletes nyiláson. a keresztközfa felett dugnak át.
(német. Mast auftakeln, olasz. attrezzare un albero, ang. to rig the nast) annyit jelent, mint az árbocot, mely tudvalevőleg több és különféle részből áll, össze vagy felállítani, a szárfákat, vitorlafákat felhúzni, a kötélzetet céljának megfelelőleg elhelyezni, stb. Az e munkával foglalkozó embereket árbocszerelőknek hivják.
(n. Untermasten, ol. tronco, ang. Lower mast). (L. a képmellékletet.) Az árbocok alsó része, vastag szálfák, v. újabb időben különösen hadi hajóknál belül üres öntött-vas hengerek, melyek a hajó fenekéről függélyesen nyulnak a magasba. Az Á. hosszának 1/3 részével a felső fedélzet alatt van, míg 2/s része a fedélzet felett áll és az álló kötélzethez tartozó csarnak, patrác és tarcs három oldalról támogatja. A törzs maga vagy egy darab szálfából van faragva vagy pedig több részből illesztetik össze, mely utóbbi esetben az egyes részek vaspántok, «árbocgyűrűk» által erősíttetnek egymáshoz. Az Á.-nek legalsó része a láb, az ostorgerendának megfelelő mélyedésében, az árbocfészekben nyugszik. Egy teljes árbocozatu hajón van: keresztárboctörzs (A), főárboctörzs (T), előárboctörzs (n).
(ném. Takelagevisite, olaszul visita del attrezzatura, ang. to examine the rig). Az árbocozat és kötélzetnek megvizsgálása céljából hadi hajókon naponként, rendesen naplemente előtt, minden árbocra két vagy négy matróz küldetik ki, hogy ott figyelmeseri megtekintvén a köteleket, szár és vitorlafákat, az esetleg szükséges javításokról és hiányokról jelentést tegyenek.
város Svédországban Westermanland kerületben, az A. folyó mellett. (1890) 4576 lak. A középkorban több egyházi gyülést és országgyülést tartottak itt, igy 1435-ben, amikor Engelbrechtet az ország fejévé választották, 1561-ben, amikor a rendek elfogadták a 43 arbogai pontot, melyek alapján XIV. Erich korlátozta a hercegek hatalmát.