1. Péter, hires olasz iró, szül. Arezzóban, 1492 ápr. 20, ahol apja foltozó varga volt; megh. 1556 október 6. Fiatal korában Rómában szolgált Chigi Agoston udvarában, s már ez idöben feltünt elmés verseivel. Nehány pornografikus szonett miatt menekülnie kellett az örök városból, s ekkor egy neves condottiere, Medici János (Giovauni deile banda nere) fogadta szolgálatába. Ennek halála után, 1526-ban Velencében telepedett meg s ott is élt halála napjáig. A. egyike volt kora legnépszerübb és leghiresebb iróinak; hizelgő és becsmérlő leveleivel korának fejedelmeit és számos nagy emberét miként ő mondja «adózásra kényszerítette», száz megsarcolta. éles nyelvétől mindenki félt és azért rengeteg ajándékokkal vásárolták meg dicséreteit: körülbelül egy millió frankot szerzett ily módon. (Megsarcolta egyebek közt Zápolya János magyar királyt is, akihez intézett levele fenn is maradt: Lettere 1609-iki kiadás II. 95. old.) Művei közül legfontosabbak vigjátékai, melyekben elhagyva a plautusi vigjáték szolgai utánzását, a saját korabéli Rómáról fest eleven képet, és levelei, melyekben főkép egészen modern jellegü műizlésének tanuságai érdemelnek figyelmet. A. pornografikus Regionamenti épp úgymint vallásos tárgyu munkái (Umanitá del figluol di Dio, Genesi stb.) a XVI. század legolvasottabb könyvei közé tartoztak. Hogy ezenfelül plagiator is volt, nevezetesen, hogy Calanus Attika-ját szóról-szóra lemásolta, azt be is bizonyította Ballagi Aladár (Irod. Közlemények, 1891). V. ö. Radó A.: Egy irodalmi zsebmetsző. (Pesti Napló 1891. dec. 25. sz.) 2. A. (Aretinus) Spinello, történelmi festő, szül. Arezzoban 1308., megh. Sienában 1400 körül. Casentino Jakab tanítványa, de Giotto modorát követte. Szent képeiben és egyéb nagyobb szabásu történelmi festményeiben a felfogás természetessége meglepő. Művei közül felemlítendők: Jelenetek III. Sándor életéből; Szt. Benedek élete; Barbarossa.
spártai király, kit Kr. e. 280. az etolok megvertek Kirrhánál; szerencsésebb volt Pyrrhossal szemben, 272-ben megvédte Spártát annak támadásától. A háboruban, melyet Antigonos Gonatás ellen viselt, 365-ben vesztette életét.
(ejtsd: arőa), folyó a Val de Travers nevű svájci völgyben Neufchatel kantonban. (L. Reus.)
város Spanyolországban Avilától É-ra (Ó-Castilia); az Adaja mellett, 3500 lakossal. Környéke termékeny; sok gabonát terem. Közelében régi kastély van, amelyben egykor királyok székeltek.
1. tartomány Olaszországban, az Apenninek mindkét lejtőjén, a Firenze, Urbino-Pesaro, Forti Perugia és Siena tartományok között 3309 km2 területtel, s (1881) 238,744 lak. A felső Arno és Chiana völgyeit foglalja magában. A Tiberis is itt ered. Az országrész völgyekben nagyon termékeny, terményei gabona, bor, hüvelyes vetemények, gyümölcs, olaj, földi eper és gesztenye. A terület egy negyede erdőség. - 2. A. az ugyanily nevű tartomány fővárosa (a régi Arretium), 270 m. magasságban, a Castronak, az Arno mellékfolyójának jobb partján, (1881) 14,511 lak. Szép gót templommal, selyem- és posztó szövőkkel. Környékén jó bor terem. A.-ban született Mácenas, Petrarca, Pietro Aretino, Guido di Arezzo, a kóták feltalálója, Lionardo a történész, Cesalpini a botanikus, II. Gyula pápa.
v. szolmizáló szótagok az Arezzoi Guido (Aretinus) óta használatban levő hangjegyelnevezések: ut, re, mi, fa, sol, la (c, d, e, f, g, a), melyekhez később még a si-t (h) toldották; ezek egy himnus egyes verseinek kezdő szótagjai, t. i.:
Ut queant laxis
Resonare fibris
Mira gestorum
Famuli tuorum
Solve polluti
Labii reatum
Sancte Johannes.
E himnus dallama úgy volt szerkesztve, hogy minden egyes vers a diatonikus hanglépcsőnek egy magasabb fokával kezdődött. Guido ezt a himnust a különböző hangközök könnyebb megtanítására használta.
hegység Uj-Guineában. Csak ujabban kezdték átkutatni. L. Uj-Guinea, Pápua.
spanyol művészcsalád; ősei németek voltak s a XVI. század kezdetén telepedtek meg Leonban; - 1. A. Henrik ötvös volt; tőle valók a lenni, cordovai, toledói székesegyházak hites gótstilű tabernákulumai. - 2. Antonio de, az előbbi fia, hasonló ötvösmunkákat készített, de már renaissance stilusban. Különösen kivált e családból 3. Juan de, Antonio fia, 1535-ben Leonban született, megh. Madridban 1603. Atyjától sajátította el művészetét. Salamancában anatómiát tanult, később éremverő volt Sogoviában, s 1596-ban II. Fülöp meghivására Madridba ment, ahol többek közt bronz-szobrokat készített az Escorial palota számára. Számos remekművet alkotott, melyek részben most is megvannak az avilai, szevillai, burgosi, valladolidi, segoviai és madridi székesegyházakban. Műve: «Quilltador de oro plata y piedras» (Sevilla, 1585); «Varia comensuranion pora la escultura y arquitectura» (Sevilla, 1585).
község Creuse francia départementban, 2500 lak. Régi várral.
(Cours), vmely a tőzsdei árlapban jegyzett értékpapírnak v. árúnak pillanatnyi ára. Az Á.-ok két főosztályra szakadnak: a pénz-Á.-re s az áru-Á.-re, azaz egyrészt arra az Á.-re, melyen gént kináltatik az illető árúért, másrészt arra az árra, melyen kinálják az illető árút. A pénz-Á. tehát a kereslet, az árú-Á. pedig a kinálat ára és ehhez képest az első természetesen mindig alacsonyabb az utóbbinál. Közép-Á. a pénz- és árá-Á. közötti ár.