A svájci «Basel-Land» kanton hasonnevü kerületének főhelye, (1888) 1055 lakossal. Templomában szép freskók vannak.
Arlesban több zsinatot tartottak, de az egyetemes egyházra különösen a következők fontosak: I.. amely 314-ben I. Szllveszter pápa alatt N. Konstantin kérésére hivatott össze. Előkerült a donatisták ügye: Afrikában Caecilianus választatott karthágói püspökké, az ellenpárt, mivel Caecilianus az üldöztetések alatt kiadta a szent könyveket, ellenében Majorinust, ennek halála után pedig Donatust választotta meg és szenteltette püspökké, akitől a párt donatista elnevezést nyert. E zsinat, valamint az előző évben Rómában Melchiádes pápa alatt összehívott zsinat egyértelmü végzést hozott: Caecilián választatása érvényes, Donatus pedig az egyházból kizáratik. Hozzáfogott a zsinat a Diocletian üldözése alatt keletkezett fegyelmi, részben hitelvi visszaélések orvoslásához. 1. kánon, a husvéti ünnep mindenütt az apostoli hagyomány szerint, a tavaszi éjnapegyent követő holdtölte utáni első vasárnapon ünnepeltessék meg és ne a zsidókkal együtt az ó-szövetségi tradiciók által elöirt időben. Igy ért véget az az ügy, amelynek elintézése érdekében már szt. János apostol tanítványa, szt. Polikárp járt Anicet pápánál Rómában; 2. kánon, sürgeti hogy a papok állomásaikon időzzenek s ne lakjanak másutt; 3. kánon, akik mégis vétenek ez ellen, közösíttessenek ki; 4. kánon, átokkal sujtja a véres viadalokban, tornákban résztvevőket; 8. kánon, meghagyja, hogy eretnek, ha visszatér az egyházba, ujra meg ne kereszteltessék, mert bárki szolgáltatja is ki a keresztséget, érvényes, feltéve, hogy a 3 személyü egy isten nevében és az előirt módon lett kiszolgáltatva; 10. kánon, (fiatal) férjek házasságtörő nejeik életében ujból ne nősülhessenek; 13. kánon, akire törvény előtt bebizonyul hogy kiadta a szt. könyveket, szt. edényeket, hitsorsosait, papi hivatalától fosztassék meg, de ne fosszák meg papi méltóságától azokat, akiket az ilyenek felszenteltek; 14. kánon, kiközösíti azokat, akik hitsorsosaikat hamisan vádolják; 15. kánon, megtiltja, hogy a diakonusok a konszekráció jogát bitorolják; 16. kánon, a kiközösített ott vehető fel ujra közösségbe, ahol a büntetéssel sujtották; 20. kánon, püspökszentelésnél 7 vagy legalább 3 püspök legyen jelen. A hozott kánonok száma 22: e zsinat az volt a nyugaton, ami az 1. niceai zsinat (325-ben) keleten. II. 353-ban ujból tartottak Arlesben zsinatot. azaz jobban mondva álzsinatot, amelyen Konstantius császár az áriánusoknak az egyházközösségbe v aló befogadását s szt. Athanáz elítéltetését akarta minden áron kivinni; csak Paulinus trieri püspök nem felt a fenyegetésektől, aki szt. Athanáz védelmezéseért Frigiába száműzetett. III. 452-ben, mások szerint 389-ben is volt zsinat, amely a niceai zsinat határozatait fogadta el alapul; tiltja, hogy uj megtérteket a felsőbb rendekbe fölvegyenek; hogy házas férfit pappá szenteljenek, kivéve, ha megtartóztatást igér (promissa conversio): tiltja, hogy papokká szenteltessenek, akik férfiasságuktól megfosztották önmagukat. IV. 475-ben az isteni kegyelemről és az emberi szabadakaratról szóló hitágazatok lettek kifejtve. V. 529-ben tartományi zsinat hozott határozatokat az egyházi rend kiszolgáltatására nézve és tiltakozott a pelagiánusok és praedestinationisták tanai ellen.
járási székhely Pyrénées-Orientales francia départementban, a Canigon lábanál 2640 lak., csokoládékészítéssel, Abdon és Sennen sírján épült templom romjaival; a sírról az a néphit, hogy vizet képes adni, mint valami forrás.
(ejtsd: arlenkúr) Charles Victor Prévot, vicomte d', francia regényiró, szül. 1789 szept. 28., megh. Párisban 1856 jan. 22. «Une matinée de Charlemagne» c. költeményével (1810) megnyerte Napoleon kegyét. Később több reakcionárius és arisztokratikus szellemü regényt irt, mint L'étrangere (1825); Le rénégat (1822); Le solitaire (1821, 11-ik kiadásban 1825). 1830 után történeti regényeket irt, kárhoztatva a juliusi királyságot: Les rebelles sous Charles V. (1832); Les écorcheurs ou l'usurpation et la peste (1833); Le brasseur roi (1833) stb. Az 1848. februáriusi események alkalmából Dieu le veut (64 kiadásban), Place au droit! (12 kiad.) stb. címü röpiratokat adott ki.
kisközség Borsodmegyének ózdi járásában, (1891) 1458 magyarajku lakossal, postával: közelében több kőszén- és kőbánya van, melyek a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársulat tulajdonához tartoznak.
(a római Orolaunum vicus, flamandul Aaerlen), a belga Luxembourg tartomány fővárosa, a Semoy mellett, (1888) 8420 lak., régiségtárral, képcsarnokkal, vasolvasztókkal és gyapjuszövőkkel. Mai nevén először 870-ben említék a lotha birodalom felosztásakor; 1214-ben a luxemburgi grófsághoz kapcsolták, 1821-ben pedig Belgiumhoz. Itt verte meg Jourdan tábornok az osztrákokat (1793 ápr. 19.).
Ferdinand lovag, híres német szemorvos, szül. Obergraupenben Teplitz mellett 1812 ápr. 18. Megh. Bécsben 1887. Az orvosi egyetemet Prágában látogatta. 1846. mint az ottani egyetem helyettes, 1849. pedig rendes tanára a szemészetet adta elő s ugyanezen minőségben a bécsi egyetemre hivták meg 1856. Működése méltán emeli őt Graefevel és Donderssel egy szintájra. A bécsi egyetem klasszikusainak egyike, nagy klinikus és műtő, kitünő tanár volt, kihez az egész világ szemészei jártak tanulni. Nevezetesebb munkái: Pflege der Augen im gesunden und kranken Zustande, neben einem Anhange über Augengläser ( Prága 1846 s 1868), Krankheiten d. Auges (Prága 1851-1856 3 köt.), Die Verletzungen des Auges (Bécs 1875), Die Kurzsichtigkeit, Entstehung und Ursachen (Bécs 1878), klinische Darstellung der Krankheiten des Auges (Bécs 1881), Operationslehre, Zur Lehre vom Glaukom (1884). Olvasni méltó emlékbeszédet írt róla Schulek Vilmos tanár. L. Orvosi Hetilap. 1889.
Bengáliában a hath hosszmérték másik neve.
(lat.), fegyverek, in armis: felfegyverkezve. Armamenta eszközök, műszerek, fegyverzet, hajókon a fölszerelés; az alattság, vitorlák, vitorlarudak stb.: innen: armamentarium. fegyvertár hadi szertár műszertár. Armarius, fegyvergyártó, könyvfelügyelő az egyházi könyvek őre és előénekes a kolostorban, Armarium, fegyvertár, szekrény. Armatura, minden ami a felfegyverzéshez és felszereléshez tartozik; gyakran általában a fegyverzet.
(spanyol), általában a. m. fegyveres erő, különösen pedig hajóhad. Első sorban II. Fülöp spanyol király óriási hajóhadának neve volt. E hajóhad Anglia meghódítására indult s veresége Spanyolország hatalmának hanyatlását vonta maga után. 130 nagy és 30 kisebb hadihajóból állott. Volt rajta 19,245 katona, 8450 hajóslegény, 2088 gályarab, 2630 ágyú, a fő-inquizitor, számos pap és töméntelen mennyiségű hadi és élelmiszer. Főparancsnoka Medina Sidonia herceg volt, ki ügyes hadvezér hírében állott, de nem értett a tengerészethez: altengernagya Martinez de Recaldo volt. Az A. 1588 máj. 29-én hagyta el a lisszaboni kikötőt de a vihar már az első napokban nagy kárt tett benne: egy hajó elmerűlt, hármat a fellázadt gályarabok francia kikötőbe vittek; a többi a corunai kikötőt kereste föl. hogy ott kijavíttassék. Azután a csatornán át a flandriai part felé vitorlázott, hogy az angol hajók által elzárt nieuporti és dünkircheni kikötőket felszabadítsa és a pármai herceg alatt itt táborozó 31,000 gyalogost és 4000 lovast Anglia partjaira átszállítsa. Az angol hajóhad parancsnoka, lord Howard, Plymouthról nézte az ellenséges had közelgését, mely félhold alakjában (mintegy 50 km. szélességben) tartott Anglia felé. Howard kerülte a nyilt csatát, de apró hajóival jelentékeny kártokozott a nehézkes spanyol hajóknak. Midőn az A. Dünkirchen tájára érkezett, az aug. 7. beállott szélcsend miatt meg sem mozdulhatott. Midőn éjfél tájban szél támadt, lord Howard nyolc gyujtó hajót eresztett az A.-nak. A spanyolok között erre rémítő zavar keletkezett: a hajók nagy része megsérült s szolgálatra képtelenné vált. Howard, lord Seymour és Drake aug. 8-án reggel r órakor több felől intéztek támadást az A. ellen. A spanyolok vitézül harcoltak, de az erős déli szél egymásnak hajtotta a hajókat és megakadályozta a csatornán át való visszavonulást. A megfélemlített, sőt gyáva spanyol tengernagy tehát eltökélte magában, hogy Nagy-Britanniát megkerülve tér vissza Spanyolországba. De ekkor nagy vihar támadt, mely a spanyol hajókat a szélrózsa minden irányában szét hányta. Egy részök Norvégia szikláin, másik részök Skócia partjain s nagy részök a nyilt tengeren pusztult el. Szept. 2-án ujabb vihar dühöngött az Atlanti tengeren. mely vagy 30 hajót zúzott össze az ir partokon. Recaldo altengernagy csak kevés hajót vezetett vissza a spanyol kikötőkbe, de még itt is balsors kisérte: két nagy hajó lángba borult és a kikötőben lett a tűz martalékává. Medina Sidonia herceg csak szept. végén került haza a fönmaradt hajókkal. Az A. juliustól szeptemberig 72 nagy hajót és 10,185 embert vesztett viharok folytán. Majdnem minden nevesebb spanyol családot gyász érte, úgy hogy II. Fülöp rendeletileg szabta rövidebbre a gyászolás idejét. Medina Sidoniához állítólag igy szólott: «Hajóhadamat nem tengerek és viharok, hanem emberek ellen küldöttem». Spanyolország hatalma meg volt törve, Erzsébet királyné pedig a nevezetes esemény megörökítésére érmet veretett ily felirattal: «Afflavit Deus et dissipati sunt». (Szélvészt küldött az isten, és a hajók szétszórattak.)