(ejtsd: arnó) Anatal Vince, franciaköltő, szül. Párisban 1766 jan. 1-én, megh. Godevilleben, Havre mellett 1834-ben. Huszonöt éves korában irta első drámáját a Marius a Minturnes-t, mely költői hirnevét megalapította. Tetszéssel fogadták következő darabjait is: Lucréce ou Rome libre 1792; Cincinnatus 1793; Oscar, le fils d'Ossiaa 1796, melyek mind a francia klasszikus iskola késői termékei. Harminc esztendős korában az Institut tagjává választották. Napoleonnak kedves embere volt; őt bizta meg a jóm szigetek szervezésének kidolgozásával, 1800-ban pedig a közoktatás miniszterévé tette. Ekkor irta legjobb drámáját: Blanche el Montcassin ou les Vénitiens. Napoleon bukása után kizárták az Institutból, az országból száműzték. Csak 1819-ben térhetett megint vissza. Tiz év mulva ujra felvették az akadémiába, sőt állandó titkárává választották. Drámáinál többet érnek szatírikus meséi s csinos lírai költeményei: Fables et poésies 1812; Souvenirs d'un sexagénaire 1833. Megirta Napoleon katonai és politikai életrajzát 1822-ben, mire Napoleon előzetesen százezer frankot biztosított neki. Munkáinak összes kiadása 8 kötetben, Párisban 1824-1827. jelent meg. Fia A. Lucien Emil (1787-1863), a juliusi dinasztia prefet-ja, szintén próbálkozott a dráma-irással. Művei 1865-ben jelentek meg.
az albánok török elnevezése, mondják, hogy az albanitoiból, a rontott arbnitoi görög szóból eredne.
albán falu, a régiek által Hestiae v. Anaplusznak nevezett többnyire görög lakosságu falu Kis-Ázsiában.
török neve Albániának.
(ejtsd: arné lö dük), város (Cote d'or francia départementban, sós forrásokkal, posztógyártással, híres vásárokkal és 2389 lak. Itt győzték le 1570-ben a Coligny vezérlete alatt álló hugenották a katolikusokat.
Károly Ede, német történetíró, született Posenben 1802 febr. 23-án, meghalt 1874 szept. 3-ári. Boroszlóban és Berlinben jogot és bölcsészetet hallgatott, utóbb beutazta Franciaországot, Svájcot és Olaszországot és több éven át Rómában tartózkodott; azután Párisban, Berlinben és Charlottenburgban élt. Művei: Geschichte des Ursprunges und der Entwickelung des französischen Volkes (3 köt. Lipcse 1841-46), Geschichte der französischen Revolution von 1789-1799 (Braunschweig 1851. 6. köt.) és Geschichte der französischen National-Literatur von der Renaissance bis zur Revolution (2 köt. Berlin 1856). Azonfelül megtoldotta Becker világtörténetét 9 kötettel, mely ekben az 1789-1871. korszakot ölelte fel. Kivált ez utóbbi munka nélkülözi úgy az eleven irályt, mint a mélyebb felfogást.
1. János, német profest. teologus, szül. az anhalti Ballenstedtben 1555., megh. 1621. 1581-ben ballenstedti diakonus, 1583-ban badeborni lelkész lett. Itt nemsokára elvesztette hivatalát, mivel ellenszegült az exorcizmus megszüntetésének s ekkor mint lelkész Quedlinburgba (1590), majd Braunschweigba (1599), majd ismét Eislebenbe (1606) ment. Ortodox teologus kortársaival szemben kik őt körükből kizárták a vallást a szivre és át életre iparkodott visszavezetni. épp ezért aszketikus iratai még ma is közkézen forgó kedvelt olvasmányok. Műveinek gyüjteményes kiadása Lipcsében és Görlitzben jelent meg 1734-36., 3, köt. Magyar fordításban megjelentek: 1. Keresztyéni jóságos cselekedetekkel, tellyes paraditsom kertetske stb. elkészíttetett A. J. által. Mostan pedig Huszti István 1698. esztendőbeli forditása után, sokaknak kivánságokra számtalan helyeken megjobbittatott, és hasznos toldalékjával együtt kibotsáttatott Bél Mátyás által Norinbergában, 1724. Mónath Pét. Konc. költs. - 2. Az igaz keresztyénségről irott négy könyvei, melyek tanítanak az idvességes penitentziáról, stb. Ford. Wázsonyi Márton, jobbitotta Bárány György, bővitve kiadta Szabó János (A. J. arcképével 1741. danában). - 3. A kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt sziveket élesztő jó illatú tizenkét liliom stb. Kinyomatta gróf Petrótzi Kata Szidonia. Most pediglen ... liber baronissa Daniel Polikséna . . maga költségével ujonnan kinyomtattatott (1764).
2. A. Ernő Móric, hazafias német költő és író, szül. Schoritz helységben Rügen szigeten 1769 dec. 26., megh. Bonnban 1860 jan. 29. A greifswaldi s jenai egyetemeken tanult teologiát, történelmet és filologiát, mire a század végén nagyobb utazást tett, melyet a következű művekben irt le: Reise durch Schweden (1797. 4 kötet.) Bruchstücke einer Reise durch einen Theil Italiens (1799, 2 köt.). Reise durch einen Theil Frankreichs (1799. 3 köt.) és Reisen durch einen Theil Deutchlands. Ungarns, Italiens und Frankreichs (1804. 4 kötet). Hazatérve 1800. magántanár, 1805. rendk. tanár lett Greifswaldban. Már 1803. irta meg a jobbágyság történetét Pomerániában és Rügon szigetén, mely műve miatt egyes nemes földesurak bevádolták, de a svéd király A. mellett foglalt állást és megszűntette a jobbágyságot Elő-Pomerániában. Ugyanez időben adta ki Germanien und Europa c. könyvét (1804), melyben a Franciaország részéről fenyegető veszélyeket meglepő politikai belátással tárgyalta. U. ez eszmekörbe tartozik Fragmente über Menschenbildung (1805-19. 3 kötet) c. műve, melyben az uj nemzedék hazafias nevelését sürgeti és főműve: Geist der Zeit (1806-9, 2 köt., 6. kiad. 1877). melyben a bekövetkezendő eseményeket éles előrelátással megjövendölte és Napoleont a legnagyobb eréllyel megtámadta. A tilsiti béke után mely Napoleont északi Németország urává tette A. Svédországba menekült, honnan IV. Gusztáv király bukása (1809) után előbb Berlinbe, aztán Greifswaldba ment, hol hivatalát ismét átvette és a porosz hazafiakkal érintkezésbe lépett, főleg Stein báróval, kinek meghivására 1812. Prágába s utóbb Pétervárra sietett, honnan lázas munkásságban füzeteket fölhivásokat, cikkeket, gunyos iratokat stb. irt a franciák ellen. A moszkvai katasztrófa után visszatért Stein báróval Németországba, hol ujból számos munkácskát adott ki (Was bedentet Landwehr und Landsturm? Deutscher Volkskatechismus, Grundlinien einer deutschen Kriegsordnung, Der Rhein, Deutschlands Strom, nicht Deutschlands Grenze stb.), melyekkel népét hazafias tettekre lelkesítette. Ez időből valók következő röpiratai is: Ueber volkschass und über den Gebrauch einer fremden Sprache (1813), Ueber das Verhältniss Englands u. Frankreichs zu Europa (1813), Noch ein Wort über dia Franzosen und über uns (1814 melyekben franciagyűlölete szenvedélyesen kifejezésre jut, és kitünő hazafias dalainak jó része, melyekből már 1813-ban jelent meg az első gyüjtemény: Lieder für Deutsche és 1815-ben a második Kriegs- und Wehrlieder címmel (Teljesen: Geschichte 1818 2 köt., utoljára 1865.) Még 1813-ban jelent meg a Geist der Zeit 3. kötete, melyben Németországnak uj, korszerü alkotmányát fejtegette. Ugyane kérdést tárgyalta Ueber künfitige ständische Verfassungen in Deutschland (1814) c. könyvében. Az 1814-iki háború alatt a hadseregnél volt és erélyesen űzte irói tevékenységét (Ueber Sitte, Mode und Kleidertracht, Entwurf einer deutschen Gesellschaft, Blicke aus der Zeit in dia Zeit, Ueber dia Feier der Leipziger Schlacht stb.), melyet 1815-16. Kölnben kiadott Der Wächter c. hitlapban folytatott. A szabadságharcok befejezése után 1818. az uj bonni egyetemen a történelem tanára lett, mire megirta ifjukori emlékezéseit és kiadta a Geist der Zeit 4. kötetét, melyet azonban egyéb irataival együtt lefoglaltak őt magát 1820. hivatalától fölfüggesztették és 1821. néplázító üzelmek miatt ellene a bűnfenyítő eljárást megindították. A vizsgálat nem derített ki ellene semmit, még sem helyezték vissza hivatalába, de fizetését tovább húzta. E pert ő maga irta le: Nothgedrungener Bericht aus meinem Leben, aus und mit Urkunden der demagogischen und antidemagogischen Umtriebe 1847, 2. köt.). Most ismét sokat irt: Nebenstunden. Beschreibung und Geschichte der Shetlándischen Inseln und Orkaden (1826), Christliches und Türkisches (1828), Die Frage über die Niederlande (1831), Belgien und was daran hängt (1834) Schwedisohe Geschichte unter Gustav III. und Gustav IV. Adolf (1839), Erinnerungen aus meinem äusseren Leben (1840). Midőn IV. Frigyes Vilmos 1840. trónra lépett, visszahelyezte A.-ot hivatalába és visszaadta neki iratait és leveleit, mire az egyetem nyomban 1841. rektorává választotta. Ez időben megjelent művei: Versuch in vergleichender Völkergeschichte (2. kiad. 1844), Schriften für und an seine lieben Deutschen (1845 -1855, 4 kötet), Rhein- und Abrwanderungen (1846). 1848-ban beválasztották a frankfurti nemzetgyülésbe és A. tagja lett annak a bizottságnak is. mely a porosz királyt a császári koronával megkinálta: de már 1849 máj. 30. kilépett Gagern nagy-német pártjával a parlamentből s visszatért tanszékére. Utolsó fontosabb művei: Blätter der Erinnerung meistens unt und aus der Paulskirche (1849), Mahnruf an alle deutschen Gauen in Betreff der schleswig-holsteinischen Sache (1854), Pro populo germanico (1854), Blüténlese aus Altem und Neuem (1857) és különösen Meine Wanderungen und Wandelungen mit dem Reichsfreiherrn von Stein (1858, 3. kiad. 1870). 90-ik születése napját az egész nemzet 1859. lelkesen ünnepelte; 1865. Bonnban bronz-emléket, 1873. pedig Rügen szigetén 21 m. magas tornyot emeltek emlékének. Arndt a világirodalom hazafias dalköltői közül a legjelesebbek egyike, kinek mély vallásosságtól és lángoló hazaszeretettől áthatott költeményei valóságos népdalokká lettek. Hazájának legszomorúbb napjaiban e dalokkal és számos prózai művével önbizodalomra és erélyes harcra lelkesítette népét, mely benne a kitünő férfias jellemet nagyrabecsülte és örömmel követte zászlaját. A reakció korában ujból vezérévé lett nemzetének, mely szabad alkotmányt követelt és A.-ban tisztelte e követelésének egyik legbátrabb szóvivőjét. De tudományos munkái ma már elavultak, dühös franciagyűlölete, pedig saját korára sem volt jótékony hatással. életét megirták Langenberg (2. kiad. 1869), Baur (5. kiad. 1882), Rehbein és Keil (1861) és Schenkel (2. kiad. 1869). V. ö. Freytag Gusztáv cikkét (Alig. Deutsche Biogr. I. 541.), 1892. megjelent Meisner H., Briefe an Johanna Motherby von Wilh. v. Humboldt u. E. M. Arndt (Lipcse), 1891. pedig Bunsens Korrespondenz, mit M. E. Arndt (Deutscher Revue).
3. A. Vilmos, német történész, szül. Kulmban, 1839 febr. 29. 1876-ban nevezték ki a lipcsei egyetemre a történelem rendkivüli tanárává. 1862 óta munkatársa a Monuntenta Germaniae historicának. Azonkivül tőle van: Kleine Denkmáler aus der Merwinger Zeit, Hannover. 1874; Schrifttafeln aur Erlernung der lat. Paläographie, Berlin, 1888; Kiadta Goethének Stolberg grófnéhoz irt leveleit, Lipcse, 1881.
Lajos, arnsbergi lovag, kiváló jogtanár, szül. Arnsbergben 1803., meghalt Bécsben 1878 márc. 11. Boroszlóban volt tanár; 1844. Münchenbe hivták, hol a kodifikáló bizottságnak volt tagja. 1848-ban beválasztották a frankfurti nagy nemzetgyülésbe, hol az úgyn. nagy német párthoz szegődött. 1855-ben Bécsbe hivták a római jog tanárának. Nemessé tették s kinevezték az urak háza tagjának, hol a szigoru katolikus párttal szavazott. Művei közül legnevezetesebb a pandekták tankönyve.
Tamás Ágost, angol zeneszerző, szül. Londonban 1710 márc. 12., megh. Londonban 1778. Kárpitos apja ügyvédi pályára szánta s későn engedte a művészpályára; a titkon tanult ifjú első dalműve 1733-ban már szinte került. Thomson szövegére német és olasz népzene jellegü Comus c. operát irt, majd Shakespeare-ére A vihar-t, összesen mintegy 30-at; az idilliek a legsikerültebbek, ma is játsszák angol földön. Számos kisebb énekművet irt neje Young Cecil (Geminiani tanítványa) számára; mondják: ő szerezte a «Rule Britannia» (Németországon más szöveggel a nép közt elterjedt) angol néphimnusz dallamát.
város Poroszországban Magdeburg kerületben az Elbe mellett (1890) 2109 lak., cukorgyártással, hajózással és gabonakereskedéssel. Közelében vannak romjai az I. Henrik német király által a vendek ellen alapított várnak, mely több brandenburgi választó fejedelemnek volt székhelye; itt tartatott meg 1005-ben II. Henrik császár jelenlétében ama nevezetes zsinat, mely keresztények és pogányok közt a házasságot megtiltotta.