(lat. Arnus), a Tiber után Közép-Olaszországnak legjelentékenyebb folyója. 230 km. hosszu; 1355 méter magasságban ered a Monte-Falteronán. Mint vad hegyi folyó Stia mezőváros fölött tör elő és a termékeny D-i irányu Casentino völgyét képezi. Az arezzói síkon túl a folyó az Apennin egy ágától kényszerítve, sajátszerü kanyarulatokban majdnem forrásáig tér vissza és egy második, a casentinóival egyközü, É-nak forduló hosszanti-völgyet Val d' A.-t képez. Pontassieve mellett, hol legjelentékenyebb mellékfolyóját, a Sievet veszi fel, hirtelen nyugatnak fordul s a firenzei vöigysíkságot, azután a 8 km. széles Empoli völgyet szeli. Pisa felett a tág, mocsáros partsíkságra lép át és e várostól mintegy 11 km.-nyire a tengerbe ömlik. Mellékfolyói a Sieven kivül a Greve, Pesa, Elsa, Era, Ombrone és Pescia. Nem hajózható. Vize többnyire zavaros; jól megművelt partjain sűrü a lakosság. Vízterülete 6420 km2. Olaj- és fügefák váltakoznak az A. völgyében ciprussal és szőllővel.
salzburgi érsek, szül. 750., megh. 821. Nagy Károly, aki állami ügyekben gyakran vette igénybe A. tanácsait, 785. salzburgi érsekké tette őt. Innen igyekezett a szlávokat és avarokat a kereszténységnek megnyerni. (Zeissberg, Arno's Leben a bécsi akadémia 1863. évi értekezéseiben. 43. köt. Allg. Deutsche Biogr. I. 575-577. l.)
1. A. a III. század vége felé, Diocletianus alatt, hires bölcselő és szónok volt Siccában, szülővárosában (a prokonzuláris Afrikában). Korának divatos áramlata őt is a kereszténység megtámadói közé sodorta, akik felvilágosodással dicsekedve a neoplatonikus bölcselet segélyével iparkodtak a pogány vallást észszerünek feltüntetni. A. azon kevesek egyike volt, akik a pogányság üres és alaptalan voltát éppen annak védelme alatt átlátták, azt ki is fejeztek, meg is tértek. 304 körül lett kereszténnyé. Megtérésének őszintéségében kételkedő püspökének felszólítására irta Libri VII. Disputationum adversus gentes c. munkáját (l. Migne Patrologiae cursus completus V. könyv) 303., mely ben szemökre veti a pogányoknak, hogy a keresztények könyveit elégetik. mi először Diocletianus parancsára történt 303., kereszteltetése tehát egy évvel későbbre teendő. Életéről többet nem tudunk. Művében leleplezi a pogányságot és ad absurdum vezeti; ő az első. aki a neoplatonizmust mint kivihetetlent és történelmi alapot nélkülözőt, irásban megtámadja, utána ezt sokan tették. A. sietve irta művét, még nem sajátította el egészen a keresztény felfogást, innen több hitelvi tévedése; ő a legérdekesebb hitvédők egyke. 2. Az ifj. A. az V. század táján élt frank püspök v. pap; élete ismeretlen, a zsoltárokról irt latin kommentára maradt ránk, szemipelagiánus elvekkel szaturálva.
1. regensburgi szerzetes, 1015 táján Magyarországba utazott, hogy szent Emmerámnak általa megírt életrajzát Anasztáz, vagyis Radla esztergomi érseknek megbirálás és kiegészítés végett bennitassa. A. hat hétig tartózkodott Eszter-gomban s ott Szt. Emmerám emlékére néhány antifónát s responzóriumot is készített, melyet az eszterg. érsekség papjai ez időtől kezdve a templomokban énekeltek is. Munkái: szt. Emmerám életrajza (Pertz, Monum. (Germ. Scriptores, IV) és a szlávok krónikája. (U. o.)
2. A. (bresviai), a papi uralom legmerészebb, legékesebben szóló és legtevékenyebb ellensége a XII. században, Abelard tanítványa. Az volt a meggyőződése, hogy az egyház romlottságának kutforrása a klérus világi hatalma s ez alapon gyökeres javulást csak az egyházi és világi dolgoknak teljes, szigoru elkülönítésétől várt. Követelte a papoktól, hogy mondjanak le minden világi hatalomról és világi javakról, érjék be a gyülekezet önkéntes adományaival s vegyék mintaképül az apostolok szegénységét. A bresciai püspök bevádolta, mire a második lateráni zsinat, mint eretneket, száműzte 1139-ben. Eleinte Abelardhoz menekült, majd midőn clairvauxi Bernát Franciaországból kiüzte, Zürichbe (1140), ahol tanainak hivőket igyekezett szerezni. Midőn a rómaiak egészen A. szellemében a pápától a világi hatalmat megvonták (1143) s szenátust állítottak fel, meghivták őt (1145) s ekkor A. lett a római köztársaság vezetője. 1155-ben IV. Hadrián pápa kényszerítette a rómaiakat, hogy kiadják A.-t, aki erre Tusciába menekült, mignem I. Frigyes császár innen is kierőszakolta kiadatását. Kiadták őt Róma prefektusának, ki A.-t halálra itélte és felakasztatta, holttestét elégették s hamvait a Tiberisbe szórták. Emlékszobrát 1882. állították fel 300 társulat s az olasz parlamenti képviselők jelenlétében. L. Giese brecht, A. von Brescia (Münch. 1873); Clavel, Arnaud de Brescia et les Romains du XII. siecle (Pár. 1868). A. sorsát Bodmer és Niccolini dramatizálta.
3. A. Lubicensis (Lübeck-i A.), német középkori krónikás. 1177. a lübecki János-kolostor apátjává választották, meghalt ugyanott 1212. A. folytatta Helmoldnak a szlávokról irt krónikáját, mely 1170-ig ér, de nem szorítkozott e nép történetére, hanem a birodalmi történetből, nevezetesen Oroszlán Henrik herceg s Rőtszakállu Frigyes császár, valamint a keresztes háboruk történetéből is vett föl számos adatot. Műve, mely 1209-ig ér, korához mérve feltünő tárgyilagossággal van megirva. Henrik lübecki püspök és Querfurti Konrád, Frigyes császár kancellárja szolgálták őt hirekkel a nagy világból. Művét kiadta Lappenberg a Monumenta Germaniae 21. kötetében és külön lenyomatban (Hannover 1868); a német fordítást Laurent eszközölte (Berlin 1853). V. ö.: Damus, Die Slawenchronik Arnolds von Lübeck (Lüb. 1873). L. Wattenbach, Deutschlands Geschichtsquellen II. Allgem. Deutsche Biogr. (l. 596).
György, igen képzett zenész, e század 20-as éveiben mint templomi karnagy Szabadkán volt alkalmazva. A negyvenes évek alatt halt meg Felső-Magyarország egyik kisebb városában. Bár külföldről került Magyarországba, mégis magyar stilusban sok sikerült zenedarabot szerzett, melyeket Heinisch József karnagy és zeneszerző Mátyás király választása cimü eredeti operájában fel is használt. Arnold különben a kat. egyházi zene terén kiváló tehetséggel birt, írt sok misét, gradualét, offertoriumot, Ave Máriát. Egy kiváló miséjét a pápának ajánlta, ki neki azért nem csak rendjelt küldött. de még pápai brévé-vel is megajándékozta, melynek erejénél fogva a csaknem teljesen kopasz templomi karnagy az isteni tisztelet alatt művészi teendőit feltett sapkával végezhette.
1. (Nagy), hollandi gróf, I. Dietrich fia, uralkodott 988-1003-ig, l. Németalföld.
2. A. an der Halden, l. Melchthali Arnold.
3. A. Edvin. angol költő, nyelvtudós és hirlapiró, A. Máté testvére, szül. 1832 junius 10. Oxfordban tanult, hol mint húsz éves ifjú feltünt The feast of Belshazzar cimü költeményével; előbb Birminghamban tanár, azután a punai Government Sanscrit College igazgatója és a bombayi egyetem «fellow»-ja lett. Indiában tett jeles szolgálatai után, 1861-ben Londonban átvette az oroszellenes Daily Telegraph szerkesztését, melyet még most is vezet. Munkái: Griselda (dráma, 1856), Poems, narrative and lyrical (1853), The Indian Song of songs /1875), The light of Asia (nagy költemény Buddha életéről és tanáról, 1879), Indian idylls (a Mahabharata után, 1883). Indian poetry 11883) stb. Különös érdeme két nevezetes expediciónak a szervezése: a Daily Telegraph nevében Smithet Assziriába, s a New York Heralddal egyesülten Stanleyt Afrikába küldte ki. Öccse. A. Arthur. szül. 1833 május 28., angol parlamenti tag, iró. Utleirásai: From the Levant (1868, 2 kötet), Through Persia by caravan» (1877).
4. A. Frigyes Kristóf. szül. 1826 október 28. Előbb Bazelben, majd Marburgban jogtanár. Neve jogtörténeti munkáiról lett ismeretes.
5. A. Gottfried. német luther. teologus,; szül. Annabergben 1666-ban, megh. 1714. W ittenbergben hallgatta a teologiát, majd Drezdában nevelő lett. Itt sorsa Spenerrel hozta össze, kinek hatása alatt mély valláserkölcsi tanulmányokba bocsátkozott, melyeknek első eredmény e « Die erste Liebe, oder wahre Abbildung der ersten Christen (1696) címü műve volt. 1697-ben a történelem tanára lett a giesseni egyetemen, de kegyeletes, vallásos nézeteit nem tudván összeegyeztetni az egyetemen uralkodó tanrendszerrel s a hallgatóság zabolátlan életével, 1698-ban megvált állásától. Az özvegy Sachsen-Eisenach hercegnő udvari papja lett Allstedtben. majd werbeni (1704), aztán perlebergi (1707) lelkész. A. több misztikus iratot és egyházi dalokat hagyott hátra.
6. A. György, orosz zeneszerző és iró, szül. Szt.-Péterváron 1811 nov. 1. Tanult jogot és pénzügytant: 1831. a lengyelek ellen vonult mint a vértesek zászlótartója; 1838-ban államhivatalt vállalt s ekkor feküdt neki a zenei tanulmány oknak. Két operát irt s egy filharmoniai dijnyertes balladát, egy nagy zsoltárt, 100-nál több egy-és többszólamu dalt stb. A zeneelmélettel behatóan foglalkozott, 1863-68-ban Lipcsében a zenetörténet és akusztika buvára, sok zenei cikket irt s 1868-ban rövidéletü, túlzó szaklapot indított meg. 1870 óta a moszkvai konzervatóriumon az énekmódszertant adja elő. Becsesek alapvető, újító és Wagnerre vonatkozó művei.
7. A. György Dániel, német jogtudós és költő. szül. Straszburgban 1780., megh. 1819-ben. Jogi művei közül említendő: Elementa juris civilis Justinianei cum codice Napoleone et reliquis legum codicibus collati (1812).
8. A. János. gersdorfi molnár, kinek pöre Nagy Frigyes beavatkozása révén közmondásossá vált. A. azzal a panasszal fordult a királyhoz, hogy Gersdorf bérlője a malmához szükséges vizet egy uj tó létesítése által elzárja és ezáltal őt családostul koldusbotra juttatja; végül, hogy a részrehajló bírák fellebezés és utánjárás dacára jogától elütik. Nagy Frigyes a szegény ember sorsát annyira szivére vette, hogy haragjában Fürst kancellárt is elkergette, több birót pedig elzáratott: határozatát még akkor sem másítá meg, midőn a Zedlitz miniszter által személyesen vezetett vizsgálat a biráknak adott igazat. Frigyes halála után az elitéltek II. Frigyes Vilmoshoz a pör megujításáért folyamodtak, amidőn ártatlanságuk kiderült. A molnár pedig az állam költségén kárpótlást kapott. [Dohm, Denkwürdigkeiten meiner Zeit (I. 1814). Histor.-rechtliche Einmischung Friedr. d. Gr. in die Rechtssache des Müllers A. (Altona 1829). Dickel G., Friedrich d. Gr. u. die Prozesse des Müllers A. (1891).]
9. A. Kristóf Frigyes, német műépítész, született Drebachban az Érchegységben 1823., meghalt Drezdában 1890 junius 13. Semper vezetése alatt Drezdában a műépítészetre adta magát. Több éven át utazott Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban. és visszatérte után a drezdai művészeti akadémia tanára lett. Művei: a Souchay-villa az Elbe mellett (1858-1860), több falusi templom Szászországban és a gót izlésben 1865-68-ig átépített Zsófia-templom Drezdában, 66 m. magas remek toronypárral. Irodalmi műve: Der herzogliche Palast in Urbino, nach eignen Messungen (Leipz. 1856).
10. A. Máté, angol költő, szül. Lalehamben, Staines mellett, 1822 dec. 24., megh. Liverpoolban 1888-ban. Winchesterben és Rugbyban, majd Oxfordban tanult, hol 1843-ban Cromwellről irt költeményével dijat nyert, 1847-1851-ig lord Landsdowne magántitkára volt és utóbb iskolafelügyelővé lett. Költeményei közül e közben megjelent: The strayed reveler and other poems (London, névtelenül 1848); melyet utóbb Empedocles on Etna (1853, uj kiadás, 1868) és Poems (2 kötet, 1854) követtek, melyekért 1857-ben a költészet tanára lett Oxfordban. a kormány megbizásából 1859-60-ban beutazta Francia-és Németországot és Németalföldet, hogy ez országok közoktatási ügyét tanulmányozza. Költői formaérzékéről tanuskodnak összes költeményei, de különösen Homér hexameteres fordítása. Kevésbbé jelentékeny szomorujátéka: Merope (1757). Ösz szes költeményei legutoljára 1869-ben jelentek meg két kötetben, prózai dolgozatai pedig Essays on criticism cim alatt (2. kiadás, 1869). 1867-ben lemondott tanári állásáról; 1870-ben az oxfordi egyetem jogtudornak nevezte ki.
11. A. Rikárd, vezérőrnagy az Egyesült Államokban, szül. 1828 ápr. 12., megh. 1882 nov. 8. A földrajz körűl érdemet szerzett azzal, hogy résztvett a Missziszippitől nyugatra Ma Clellan kapitány vezetése alatt folyt fölvételekben és a Cascade Range kikutatásában Oregonban és Washingtonban.
12. A. Sámuel, angol zeneszerző. Szül. Londonban 1740 aug. 10., megh. Londonban 1802 okt. 12. Mintegy 30 operát és intermezzo-t irt: az első, A malom leánya, a Covent-Garden szinpadán 1765-ben sikert ért; de sokkal értékesebbek oratoriumai (A búskomor Saul 1768, Abimelech, A tékozló fiu s még 4). Udv. zeneszerző cimével, mint már régebben oxfordi tudor, a «régi zene tudományának akadémiájában» igazgató lett, 1793-ban pedig a Westminster székesegyház orgonása. 1786 óta 36 köt. zongoraátiratban mintaképének Händelnek összes műveit kiadta: de legbecsesebb működi se a Boyce-féle Cathedral music c. kiváló gyüjtemény folytatólatos szerkesztése volt (1790, 4 köt.). Az angolok túlbecsülik.
13. A. Tamás, angol pedagogus, szül. Wight szigetén Cowerban 1795 junius 13. Megh. Oxfordban 1842 junius 12. Miután több helyen foglalkozott tanítással, 1841-ben Oxfordban a történelem tanára lett. A.-t Angliában a felsőbb nevelés reformátorának tekintik. Legkiválóbb munkája: History of Rome (3 köt., London, 1838-43).
14. A. Vilmos, német jogtudós és bázeli. majd marburgi jogtanár. Szül. 1826-ban, megh. 1883. Megirta a német szabad városok alkotmány-történetét, s a tulajdonnak történetét a német városokban.
Vilmos, trieri püspök, szül. Badenben 1798., megh. 1864 jan. 7. Mikor 1842-ben püspökké választották, megtagadta az állami eskü letételét. Nagy feltünést keltett 1844-ben a szent kabát (Krisztus állítólagos kabátja kiállításával, amely a német-katolikusok mozgalmát idézte elő. A. ultramontán szellemben viselte hivatalát, kolostorokat alapított, reformálta a trieri papi szemináriumot s ugyanott a tridenti zsinat szabályai értelmében konviktust alapított.
bresciai Arnold hivei; l. Arnold.
di Cambio. olasz építész és szobrász, szül. 1232 Colle di Val d'Estaban, Firenze közelében, megh. 1310. Niccolo Pisano tanítványa volt. Főművei: a gótikus Santa Croce-templom: a firenzei Santa Maria del Fiore-székesegyház terve; a Róma közelében levő San-Paolo-templom gótikus mennyezete (1285) és de Braye bibornok siremléke Orvietoban. A Santa Maria del Fioreszékesegyháznak az építését is ő vezette 1294-től haláláig.
a Holttengertől keletre, egykor a moabiták és ammoniták birtokai közt határfolyó volt: mai neve Vadi-el-Modsib: a Gilead hegységből ered s torkolatához közel egyesül az Északról jövő Vadi-Heidannal, hogy ezzel együtt ömöljék a Holttengerbe. Tőle vette elnevezését Arnonasz termékeny völgye.