Flavius, görög történetíró, a Kr. u. I. század közepe táján született Nikomediában. Hadrianustól megkapta a rómái polgárjogot, Antoninus Pius alatt konzul volt, 136-ben Kappadocia helytartója, s meghalt Marcus Aurelius uralkodása alatt szülővárosában. Történeti munkáiban Xenophónt választotta mintaképül. Főműve, az Anabasis, mely Nagy Sándor hadjáratalt tárgyalja 7 könyvben, a legjobb források alapján körültekintéssel és kritikával készült. Kiegészíti ión nyelvjárásban írt Indika címü dolgozata, mely Indiáról és lakóiról ad számot. Hasonló természetüek voltak a Parthika, Bithytika és Alanika művei, de ezek elvesztek. Mint bölcsész Epiktétos tanítványa volt. Szószerinti pontossággal jegyezte fel előadásait, úgy hogy ez a néhány könyv, mely reánk maradt, a legjobb, amit a Stoa etikájáról birunk. Végül reánk maradtak még egy értekezése a vadászatról, egy tankönyv a hadviselésről s egy parti utazás leírása a Fekete tengeren, Kiadta Hercher 1854. után Eberhard, Lipcse, Teubner.
don Juan Baptista de, spanyol államférfiu és költő, szül. 1770.:Madridban, megh. 1837. A segoviai katonai intézetben tanult. Diplomáciai pályáját mint titkár kezdte a párisi és londoni követségeknél (1798). A forradalom kitörése előtt (1807) visszatért Spanyolországba s az abszolut királyság buzgó hivei közé tartozott. Politikai tevékenysége költői működésével karöltve járt. Politikai elveit Discursos patrioticos cimű művében fejtette ki. Költői műveit nem annyira eredetiség, mint inkább alaki szépség és kerekdedség jellemzik. Legkiválóbbak: Las primicias (6. kiad., 2 köt., Madrid 1829, 321, Emilia tanköltemény (u. ott 1803) és különösen a Cantos patrioticos (London 1810; 3. kiad., Madrid 1815). Lángoló, gyujtó harci dalok ezek, melyek a spanyol guerillákat a franciák ellen élet-halálharcra lelkesítették és melyek közül a Profecia del Pireneo c. politikai óda erőre és hatásra nézve a Marseillaise-zel vetekedik. Válogatott lírai költeményei a Wolf féle Floresta de rimas modernas castellanas gyüjteményben jelentek meg.
l. Hátvéd.
Spanyolországban és Spanyol-Amerikában öszvérhajtók, kik egyes állatokat használatra bérbe adnak, mig ők maguk mellettük vagy mögöttük gyalogolnak; a Spanyol-Amerikában az A.-okra gyakran árúszállításokat is biznak.
Jean Toussaint A. de Casanova, Pádova hercege, francia tábornok, szül. 1778 márc. 8-án Corte-ban, Korzika szigetén. Megh. Párisban 1853 márc. 25. Napoleon anyjának, Laetitiának rokona volt. 15 éves korában lépett a hadseregbe, 1797-ben Bonaparte József követségi titkára lett Rómában; részt vett azután az egyiptomi expedicióban, hol fáradhatlan tevékenysége által tünt ki, amiért őt Bonaparte kapitányi rangra emelte. St. Jean d'Acre ostroma közben fején sulyosan megsebesült. Miután Marengonál is kitűnt, 1805-ben ezredessé, az austerlitzi csata után dandárnokká, 1807. a friedlandi ütközet után hadosztályparancsaokká és nemsokára reá Pádova hercegévé lett. Az 1812-iki orosz hadjárat közben az volt feladata, hogy az Elba és Somme közti tengerparti vidékeket az angol kalózok ellen védelmezze; azonfelül újabb öt hadosztályt kellett szerveznie. E csapatok képezték azon hadsereg magvát, mely 1813-ban Lützen és Bautzen mellett győzött. Ezen hadjárat elején A. Metzben a 3-ik lovas hadosztályt szervezte, májusban Lipcse parancsnoka lett és azzal bízta meg Fournier alvezérét, hogy a fegyverszünet dacára Lützow önkéntes csapatát megrohanja. A háromnapi lipcsei csata után az utolsók között hagyta csak el a várost és alig egy pillanattal előbb haladt át az Elster hidján, mintsem ez levegőbe röpült. 1814-ben Franciaországban különösén Nogent és Laon mellett tüntette ki magát. A száz nap alatt Napoleon az ujjászervezés végett Korzika szigetére küldötte s pairré tette őt. Napoleon bukása után a Bourbon-kormány A.-t azon ürügy alatt, hogy Korzikát el akarta szakítani Franciaországtól, száműzte, mely idő óta A. Triesztben élt. 1820-ban ugyan visszatérhetett, ő azonban ezentúl is többnyire Lombardiában tartózkodott és csak 1848-ban tért vissza Franciaországba. 1849. a korzikaiak a törvényhozó testületbe választották, melyben a bonapartista párt vezérei közé tartozott. 1849-ben Napoleon elnök főpostaigazgatóvá, 1851-ben, az államcsíny után, az államtanács tagjává, 1852-ben szenátorrá és ugyanazon év decemberében a rokkantak palotájának igazgatójává nevezte ki. Egyetlen fia, Ernő Louis Henry Hyacinth, szül. 1814 szept. 26., megh. Párisban 1888 márc. 28. Francia tüzértiszt volt, 1849-ben Napoleon elnök kinevezte őt versailles-i prefektussá; 1852-ben az államtanácsnak lett tagja, atyja halála után pedig a pádovai hercegi címet örökölte és szenátorrá lett; 1859 májustól juniusig belügyminiszter volt, azután pedig a Seine-et-Oise departement tanácsának tagja lett. 1871 óta a bonapartista párt egyik legbuzgóbb hive volt.
(franc.), a hajótehernek, árúcsomagoknak a hajóürben való egyenletes beosztása és elrakása.
(gör.), ritmustalanság, ritmus, ütem hiánya.
Menander, római jogász Caracalla alatt; munkájából «de re militari» a Digestákban 6 töredék van. 2. A. Quintus, Kr e. 72-ben prétor Rómában. Spartacus rabszolgaháborújában megverte a lázadók egy részét a Targanus hegynél. Leginkább arról a pazar lakomáról hires, melyet atyja temetése alkalmával ötvenkilencben a népnek adott.
1. Nándor gróf, olasz iró s jogtudós, szül. 1770-ben Mantovában, megh. 1839 jul. 28. ugyanott. Pádovában végezte tanulmányait s államszolgálatba lépve 1804-ben a fölebbezési törvényszék tanácsosává lett Lyonban utóbb törvényszéki elnök Bresciában, majd 1846-ban ugyanilyen minőségben Bergamoban telepedett le; 1821-ben megvált hivatalától s ezentul minden idejét az irodalomnak szentelte. Művei emelkedett irályuk s lelkes, hazafias irányukkal szereztek neki nevet. Hazafiúi érzelmeinek leginkább a La tomba di Sebenico cimű költeményében ad kifejezést, melynek éle az osztrákok ellen irányúl. Ismeretesebb munkái: «Il secolo di Dante», nagy feltünést keltett történeti kommentár, továbbá Degli amori di Dante e di Beatrice és Sulla filantropia del giudice. Magyar fordításban megjelent: Karolina királyi fő-hertzeg kisasszonykának születésére készült énekes ünneplés, Gróf Arrivabene János úrnak olasz munkájából fordíttatott Kreskay Imre által (1795-ben).
2. A. János gróf, olasz nemzetgazda, szül. Mantovában 1787 jun. 24., megh. u. o. 1881 jan. 11-én. Politikai dolgai miatt menekülnie kellett s Londonban nemzetgazdaságot tanulmányozott, megírván Beneficenza della cittá di Londra munkáját (1828-32, 2 köt.). 1827-ben Belgiumba költözött, hol 1859-ig maradt, 1860-ban haza tért, szenátor lett s feje a firenzei nemzetgazdasági egyesületnek. 1866-ban visszavonult Mantovába. Scritti morali ed economici munkáit Carina adta ki Firenzében (1870). Memorie della mia vita 1795-1859. cimü emlékiratai 1879-ben jelentek meg Firenzében.
súly- és ürméretek Spanyolországban, Közép-Amerikában, Mexikóban, a La Plata államokban és Chilében. Mint súlymérték körülbelül 11 1/2 kg. Mint folyadékmérték az A. minor valamivel nagyobb 12 1/2 liternél, A. mayor Chileben bormérésre 32, 4 liter, nagy kereskedésben 34 liter.