a rómaiaknak földművelési istenei, Ceres, Tellus, Dea Dia s még számos más.
(L. a mellékelt térképet.)
Magyarország régi dunáninneni kerületének egyik me gyéje, hazánklegészakibb, Tréncsén-, Turóc-, Liptó megyétől és Galiciától határoltmegyéje, mely négyszög-alakban, egytömeg ben terül el s 2077.42 km2 területü. Egyike hazánk leghegyesebb, legzordabb s legszegényebb megyéinek, melyet az Árva völ gyének ÉK-DNy irányú völgyelése két részre oszt.
[ÁBRA] Árvamegye címere.
E völgy, a megye keleti részében terjedelmes, részben mocsaras (Bori) fensikká (660-680 m.) terül s tőle É-ra a Magyar-Morva határhegység vagyis az északnyugati Kárpátok egyes csoportjai emelkednek, melyek Galicia felé természetes határt alkotnak; ilyen a Babiagura (1725 m.), tovább Ny felé a polhorai hágón (809 m.) túl a Pilszko (1557 m.) a Novoty-i nyergen (845 m.) tul az Osszus (1069 m.), míg a Fehér-Árva-völgyétől délre a Parács (1326 m.) s az ehhez csatlakozó Árvai Magurának (1345 m.) a Fehér- és Fekete-Árva völgy közti hosszú hegytömege terül el. Ennek, csak a zázrivai harántvölgytől elválasztott DNy-i folytatása a Kis-Fátra hegység, melynek két jelentékeny csúcsa (Roszugyec 1606 m., Stoh 1608 m.) a megye nyugati határán emelkedik. Az Árva völgyétől D-re az Árva-Liptói mészkőhegység (l. azt) a Chocs-heggyel (1613 m.) s ennek keleti folytatásaként a Liptói havasoknak (l. azt) a Banikov-val 2178 méterig emelkedő zord ormai emelkednek. A hegységek nagy része magasságnál fogva az év nagy részében hóval van takarva s zordságánál fogva mezőgazdasági kulturára alkalmatlan. A megyét harántút hasító Árva folyó a megye vízereinek egyedüli gyüjtőjét képezi mivel a természetes határok gyanánt emelkedő hegységek összes völgyei az Árva felé nyulnak; a Liptói havasokban a Rohács táján több alpesi tavat találunk, a keleti fensíkon elterjedő Bori mocsarakban pedig újabban tőzeget vágnak. A megye éghajlata igen zord, a mezei munka csak későn kezdődik s a marhát a kiterjedt havasi legelökre csak juniusban hajthatják ki, a gabonát csak augusztusban aratják le s a búza csakis a megye melegebb déli völgyeiben érik meg. Dr. Weszelovszky szerint közepes évi hőmérséklete +5.4° C., a szélsőségek plusz 34.2 és -34.4° C.; juliusban +16.4°, januárban -5.2° C. a közepes hömérsék; nem ritka az az eset, hogy a hőmérő a nyári hónapokban is a fagypont alá sülyed. A csapadék évi átlagos mennyisége 874 mm.
[ÁBRA] ÁRVA MEGYE.
Ezen bár egészséges, de felette zord éghajlat a mezőgazdaságnak éppenséggel nem kedvez, mihez még a talaj köves, terméketlen volta is hozzájárul; butát és rozsot csak Alsó-Kubin és Nagyfalu táján termesztenek; nagy mennyiségben termesztenek ikricát, melynek szeme a rozshoz hasonló s melynek a nagyobb hideg sem árt, árpát, hajdínát, de különösen sok zabot, mely a burgonyával együtt a szegény népnek fő élelmiszere; köles, kukorica és dohány nem terem, de annál több len, melyből gyolcsot szőnek. Hüvelyes vetemény bár kevés terem, de híres a pribisi borsó; káposzta, répa, saláta, retek s egyéb zöldség bővében van. A megye termékei mindamellett alig képesek a nép táplálására, s ha rossz a termés, éhség sujtja a lakosokat, mint 1892 tavaszán. Gyümölcs is nagyon kevés terem; az alma, körte és szilva az Árva mélyebb völgyében sem érik meg teljesen. A megye termőterülete összesen 194,397 hektár, miből 81,146 ha. Szántóföld, 880 ha. kert. 20,525 ha: rét és kaszáló és 25,712 ha. legelő. Az erdők kiterjedése 66,134 ha., miből csak 3219 ha. lomberdő, a többi mind fenyves; az erdőket főleg jegenye-, lúc- és vörösfenyők képezik, magasabb helyeken gyalogfenyő (törpefenyő) is előfordul, melyből a lakosok a borovicskát készítik; helyenkint tiszafa is fordul elő. Az erdők kezelése különösen az árvai közbirtokosság uradalmán, melyhez az erdőségek fele (30,714 hektár) tartozik. mintaszerü s úgy a kezelés, mint a fakereskedés a lakosság nagy részének szolgáltat kenyeret. A kiterjedt havasi legelők illatos füveikkel a juhtenyésztést nagyban előmozdítjuk, utóbbit azonban a lakosság nem annyira a gyapjú, mint a tej kedvéért űzi, melyből hires sajtot és túrót készít; 1880-ban 19,707 magyar juh, 1060 birka s 1778 kecske találtatott a megyében, 1884-ben ellenben 32,222 db. juh, mi a juhtenyésztés gyarapodásáról tanuskodik. A szarvasmarha apró és nem jó, de sok tejet ad, a marhatenyésztés és annak nemesítéséről a tót lakosság tudni sem akar; 1880. volt a megye területén 3812 magyar fajtájú és 42839 szines fajtájú szarvasmarha, ezenkivül 457 hizómarha, 1884-ben azonban mindössze csak 35,113 db. szarvasmarha. A lótenyésztés (7933 ló) a kincstári két méntelep nemesítő hatása folytán Jablonka vidékén némi lendületet vesz. A sertés megyeszerte kitünő eredménnyel tenyésztetik s finom fajánál fogva főleg a megye alsó vidékén nagy keresletnek örvend; a sertésállomány hanyatlását (9419 db.) a minőség javulása ellensulyozza. Fontosabb a vadászat; a megye magasabb hegységeiben medve, farkas, hiuz, vadmacska, róka, nyest, vadkan, őz, sőt zerge is előfordul; a ragadozó szárnyasok közül a magasabb hegyekben havasi sas, saskeselyű, többféle sólyom; továbbá nagy mennyiségben hó- és nyírfajd, fogoly, fürj, húros madár, rigó, gerlice, erdei szalonka, vadkacsa és vadlúd. Halakban a megye folyóvizei igen gazdagok; a pisztráng a tisztább vizekben (különösen a Sztudenában) igen gyakori; előfordul még a lazac, ángolna, csuka, sügér, compó stb. Az árvai uradalom 1875-ben Zázrivában haltenyésztést kezdeményezett, mely szép sikert ért el. Ásványokban a megye nagyon szegény; silány vasérc Malatinán, Habovkán, Zuberecen, Hámriban és Oszada mellett, barna kőszén Stepanó és Usztya mellett találtatik; ásványos forrásai közül csupán a polhorái konyhasós viz érdemel említést. A Szlanica, Usztya, Jablonka és Chizne melletti tőzegtelepek igen jó tüzelőanyagot szolgáltatnak.
Lakossága
az elmult husz év alatt alig növekedett; száma (1891) 84,820 (1 km2-re 41), kik közt 773 (1881: 368) magyar, 1918 német és 81,600 tót van; vallás szerint 74,892 katolikus, 7153 ágostai és 2742 zsidó. A nép erős, izmos s szálas termetü, míg a námesztói járásbeli havasaljai ujabb (Thurzó idejebeli) telepek lakói középnagyságuak, inkább elsatnyultak. A nép szorgalmas és nnmkás, földjeit gonddal műveli, nyáron lejár a Tisza és Duna környékére dolgozni, az erdőkben szálfákat, léceket, deszkákat, karókat, zsindelyeket, faedényeket készít, melyeket tutajokon levisz egészen Komáromig és Budapestig; a főkikötőhely, hol minden megyebeli tutaj megállapodik, Kralován a Vág és Árva összefolyásánál van. Fontosabb foglalkozás a vászonszövés és fehérítes, mely annyira elterjedt, hogy a námesztói és trsztenai járásokban még a férfiak is szőnek és fonnak; jobbára közönséges vásznat és gyolcsot készítenek, ennél finomabb a becses trsztenai gyolcs. Námesztó környékén azelőtt kiterjedt kereskedést üztek vászonnal s az árvai gyolcsos tótok nemcsak az Alföldet, hanem a külföldet is bejárták árúikkal s ily úton szép vagyonra tettek szert; volt idő, midőn Á. egyik faluja Szerbiát, egy másik Bulgáriát járta be gyolcsárúival, sőt a század harmincas éveiben egy zubrohlavai gyolcsos tótnak Alexandriában volt gyolcsraktára;. akkor a nép maga termelte a kendert és lent s maga fonta és szőtte ruháit s fehérnemüit, míg ma a gyári munka, mit a vásáron csekély pénzért megvesz, a régi iparággal s kereseti forrással együtt a régi népviseletet is, kiszorítja. A juhok és kecskék gyapjából azonban még ma is készítenek halinát és pokrócokat. Á. megyében a sör- és pálinkafőzés is elterjedt, a pálinka itt is anyagilag és erkölcsileg, tönkreteszi a népet; cserépedényt Oszadában égetnek, durva posztót és szűrt Zuberec, Lomna, Habovka, Lipnica és Zábidó községekben szőnek. A gyáripar igen jelentéktelen nehány gőzfürészre szorítkozik. A. közlekedésének egyetlen számbavehető eszköze a kassa-oderbergi vasútvonal, mely a megyének DNy-i sarkát szeli, ahol Kralován egyetlen vasúti állomása. A forgalom innen a kitünő karban tartott országutakon tengelyen megy tovább az Árva völgyén Alsó-Kubin és Trsztena érintésével Galicia felé, egyfelől a poihorai, másfelől a liszai hágón át; egy harmadik vonal Jablonka felől keleti irányban Neumarkt felé megy végül Alsó-Kubinból a bresztovai horpadáson át Rózsahegyre vonul az országút.
A lakosság a szellemi műveltség
csekély fokán áll; habár a megye 97 községe közül 84-nek helyben van iskolája, a többi pedig a szomszédos községek iskoláiba küldi gyermekeit, s a (1890) 14,89 tanköteles gyermek közül csak 1722 (11.6%) nem jár iskolába, mégis, mivel a rendszeres isko láztatás csak az utolsó évtizedekben vette kezdetét. a lakosság 35%-a (1881) 11,948 irni s olvasni nem tud. A megyében összesen 108 elemi iskola van (ezek közt 4 állami), továbbá 4 kisdedóvó, 2 polgári iskola, 1 kir. algimnázium (Trsztena) s 1 iparostanulói (ismétlő) tanfolyam (Alsó-Kubin); AlsóKubinban nyilv. (Csaplovics-féle) könyvtár van.
Közigazgatási beosztás
Á. 4 járásra oszlik: ezek:
A megyében összesen 97 község van melyek közül csak négynek van 2000-nél több lakosa (legnépesebb Jablonka 3243 lakossal). Székhelye AlsóKubin. Az országgyülésbe Á. két képviselőt küld. Egyházi tekintetben az egész megye a szepesi püspöki egyházmegye és az egri egyháztartomány alá tartozik; a róm. kar. anyaegyházak száma 40; a 6 evang. anyaegyház a dunáninneni, a 3 reform. fiókegyház a dunántuli egyházkerülethez tartozik; a megyében van 4 izraelita anyakönyvi hivatal. Törvénykezési szempontból a megye területén levő 3 (telekkönyvi hatáskörrel felruházott) járásbiróság (Alsó-Kubin, Námesztó, Trszténa) a rózsahegyi törvényszék s a pozsonyi kit. itélőtábla kerületéhez tartozik; Alsó-Kubinban kit. közjegyző van. Az egész megye a 71. cs. és k. hadkiegészítő parancsnokság, a 15. honvédgyalogezred, a liptó-szt.-miklósi csendőrségi szakaszparancsnokság alá tartozik. Alsó-Kubinban pénzügyigazgatóság, adóhivatal és pénzügyőrség székel. A megye a besztercebányai ipar- és keresk. kamara területéhez, a pozsonyi posta- és távirda-igazgatósági kerülethez s a lőcsei közúti kerületi felügyelő alá tartozik; az államépítészeti hivatal Alsó-Kubinban van. Földművelési szempontból a turóc-szt.-mártoni erdőfelügyelőség alá tartozik; az állami kezelésbe vett községi erdők kezelésével megbizott hivatal Alsó-Kubinban, az alája rendelt erdőgondnokság Turdosinban székel. A megye a kassai kulturmérnöki kerülethez van beosztva. 4 gyógyszertára van.
Története.
Magyarország alapítása előtt a Fátra és Beszkidek közti föld neve Orava (horava = hegyes) volt miből az Árva szó származik; mégazután is sokáig őserdő borította. A megye alapítása elején csak királyi erdőség és kerület volt, mely hol Liptó- hol Turóc-, de tulnyomóan az akkor nagy Zólyommegyéhez tartozott. Mint megyét csak a XIV. században kezdik emlegetni, az alispánok sora 1375. évben kezdődik, de ezek egyúttal Árva várának várnagyjai is. S ezótamegye és vár sorsa szorosan összefügg. Minthogy kezdetben még a megyei intezmény szervezetére hiányzott a nemesség, a megye legnagyobb része állandóan a várhoz tartozott s birtokos nemes családainak száma igen kevés volt. 1606-ban Thurzó György Árvamegye örökös főispánja lett; halála után neje, majd annak halála után leányai viseltek a cimet, míg megegyezésökkel az 1648-ban Tököly Istvánra ruháztatott; ő volt az utolsó árvai örökös főispán. A szabadságharcra bekövetkezett 12 évi provizórium alatt Árva egyesítve volt Liptóval. 1861 óta ismét önálló törvényhatóság. Lásd Árvavár történetét is.
Passer montanus L. (állat), a kúpcsőrü éneklő madarak, pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó madárfaj. L. Pinty.
(növ.), Diószegiék a Genista sylvestrist Scop. nevezték így, valószinüleg azért, mert «tövisei ágasak, hajlósak, nem szúrósak». Transalpinus növény, nálunk csak Fiume környékén terem.
így nevezik Diószegiék a «fulánktalan» Rosa penululina L. (R. alpina Autor.) nevü magasabb vidéki rózsát, mely érdekes példája annak, hogy a magasabb hegyeken felfelé a szúrós növények megritkulnak vagy azokat ott fegyvertelen, nem szúrós testvérfajok helyettesítik. Az Á. szárán, szúróstestvéreivel szemben, nincsen csipke, finom tűkkel fegyverzett fajtája (var. acanthodermis Borb.) ritkább. Megismerhető még piros (nem rózsaszin) szirmairól, épszélü kelyhéről, mely olyan hosszu vagy hosszabb mint a szirom, elvirágzás után nem fordul hátra, hanem mind az öt összeáll s a piros és lecsüngő gyümölcsöt koronázza. Levélkéje 7-11, rendesen hosszasabb mint más rózsáé.
(Bromus inermis), másképen mágocsi rozsnoknak is mondott takarmányfű. Vadon hazánk legtöbb vidékén előforduló fű, különösen a homokos talajokon melyet gróf Károlyi Alajos mágocsi uradalmában elsőben termesztettek a szántóföldön; mai nap több helyütt vetik herével, lucernával vagy baltacimmel keverve, ezenkivül a fűkeverékben is helyet foglalhat. Nem tartozik ugyan a legjobb füvek közé, de mert a szárazságot jól türi, gyorsan növekszik, sok ideig (10-15 évig) kitart, az Alföldre igen becses takarmányféle. Termelése nem jár nehézséggel. Magtermése 2-4 g.-re tehető.
Nucifraga caryocatactes L. (állat), vagy havasi sz., a vastagcsőrű éneklő madarak rendjének varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó madárfaj. Csőre hosszu, töve szögletes, hosszu hegyes szárny aiban a 3. és 4. evező toll a leghosszabb, lekerekített farka testénél sokkal rövidebb és a szárnyak által alig fedett. Csőre, lába fekete, barna tollazata fehér foltokkal tarkázott, farktollai fehér végüek. 36 cm. hosszu, szárnyhossza 19 cm., farkhossza 12 cm. Ázsia és Európa északi vidékeinek fenyveseiben él, szeptemberben délre vándorol midőn hazánkban is található. Fenyvesekben költ márciusban, cirbolyafenyő gyümölcsével táplálkozik.
l. Árvaügy.
l. Árvaügy.
árva tölgybot és orva tölgyhajtás (növ.), Békésvármegyében a mocsártölgy (Quercus Robur L.) fiatal fájának vagy tősarjadékának népies neve, hajlékony vesszejéből bot készülAz Á. leggyakrabban sarju hajtás, s a neve, úgy látszik, onnan ered, hogy az anyatörzs kivágatása után, mintegy anya nélkül sarjadzott ki. Az Á. mindig csak fiatal tölgy vagyis csemete, vagy tőhajtás. Azt is mondják, azért árva tölgy, mert a levelét őszkor lehullatja. Itt t. i. némely fajta tölgy (Quercus hiemalis Stev.), a koronafa, valamint a gyümölcsfák is levelöket télen át gyakran soká fentartják.