gyámügy. Az emberiesség és társadalmi rend egyaránt követelik, hogy azon személyek, akik testi s szellemi fejletlenségük, hiányaik vagy betegségük, továbbá akaratukkal vagy anélkül előállott helyzetük miatt nem képesek szellemi és testi, gazdasági viszonyaikról gondoskodni, a jogi rendet alkotó és fentartó közület részéről kellő védelemben, támogatásban részesíttessenek. Erre a célra szolgálnak az álladalomban bizonyos magán és közjogi intézmények, intézkedések, melyeknek foglalata a gyámügy. Ezt két részre szokás különíteni, t. i. A.-re vagy szorosan vett gyámügyre éL gondnoksági ügyre. a magyar gyámsági törvény helyesen gyámügynek nevezi a kettőt együttesen, mert a gyámolítás mindkettőnek egykép célja és eszméje, csakhogy az árváknál rendszerint a természetes testi és szellemi fejletlenség és a szülői gondozás hiánya, más személyeknél a testi és szellemi hiányok, fogyatkozások és a legkülönbözőbb körülmények teszik azt szükségessé. Kezdetben a gyámolítás nálunk is, mint mindenütt a család ügye volt, de már Szt. István király törvényeiben van oly rendelkezés, mely szerint az özvegyek, árvák és más gyámoltalan személyek a király különös védelme alatt állanak. A nemesekre vonatkozó királyi főgyámhatóság már e korban elismerve és onnan kezdve 1848-ig számos törvényben szabályozva volt. A jobbágyokra nézve a földesurasági hatóság, mint szinten az államhatalomtól leszármazott politikai jogosítvány, illetőleg kötelezettség foglalta magában a főgyámsági teendőket melyek teljesítése a vármegye és a központi halálom ellenőrzése alatt állott.
A történelmi fejlődés szerint, a gyámhatósági tevékenység nem biráskodási, hanem szorosan vett közigazgatási funkciónak tekintetett nálunk, amint hogy lényege szerint is az természete szerint is preventiv jog- és érdekvédelem s azon tulmenő támogatás. Bár vannak okok, melyek arra indítanának, hogy a gyámügy intetése a független, jogtudós; részrehajlatlan bitóságra ruháztassék, túlnyomók azok, melyek a mozgékonyabb s a megfelelő szervekkel jobban rendelkező közigazgatás organumait hivatottabbakká teszik. Természetes, hogy a Gyámhatósági fontos aktusokra való tekintettel szükséges, hogy annak szervezete olykép alkottassék, hogy az alaposság, cél- és jogszerűség szempontjait egyaránt kielégítse. Az 1877. évi XX. t. c. a gyámügyet szintén mint közigazgatási ügyet fogta fel, de némely jogfosztó aktusok (pl. a kiskoruság meghosszabbítása gondnokság alá helyezés bizonyos esetekben) a bitóság által eszközöltetnek. E törvény, mely az 1885. évi VI. t.-c. által tett módosításokkal ma is hatályban áll főelveiben a következő: Gyámság alá helyeztetnek mindazon kiskornak, kik atyai hatalom alatt nem állanak; tehát nemcsak a szülőtlen árvák, vagy apátlanok, hanem akik fölött az apa gondozó, védő, nevelő hatalma megszünt. Nagykoruak gondnokság alá helyezésének helye van elmebetegség vagy elmegyengeség siket-némaság, tékozlás, távollét, börtönben lét eseteiben. Bizonyos esetekben az apai vagy gyámi hatalom alatt álló kiskoruak is gondnokság alá helyeztetnek vagyonuk kezelése tekintetében.
A gyámi tiszt első sorban azt illeti, kit az apai hatalmat gyakorló apa rendel, nevez meg; nevezett gyám nem létében az anya köteles a gyámságot elfogadni; utána az atyai nagyatyát, ezután az anyai nagyatyát. ezután pedig a finembeli oldalrokonokat illeti az unokatestvérekig bezárólag, a rokonsági fok közelsége szerint. Az anya a természetes és törvényes, a főbbi rokonok a törvényes gyámok. Törvénytelen gy ennek természetes és törvényes gyámja a teljes koru anya törvényes gyámja ennek nincs. Nagykoru gondnoksága törvény szerint első sorban a házastársat, azután az atyát, ezután pedig a gyámságra is hivatott előbb elsorolt rokonokat illeti. Nevezett és törvényes gyám vagy gondnok nem léteben gyámot a gyámhatóság rendel. A gyámság elfogadása és viselése polgári kötelesség, melyet az, ki arra törvény szerint általában és az adott esetben képes, és ki a törvényben meghatározott okoknál fogva mentességgel nem bit, el nem utasíthat. Gyámság és gondnokság minden esetben csak gyomhatósági intézkedés alapján vehető át. A gyám vagy gondnok jogai és kötelességei: a gyámolt vagy gondnokolt képviselése, vagyonának kezelése, a kiskoru nevelése és képzése vagy képeztetése a törvényben szabályozott módon. A gyám és gondnok e tiszteből folyó teendőiben a szorgalmas családapa gondosságával köteles eljárni; köteles a meghatározott esetekben a gyámhatóság jóváhagyasát kikérni; a vagyonkezelésről naptári évenkint és a gyámság v. gondnokság megszünése alkalmával számot adni. A gyám működését a gyámhatóság megfelelő szervei által ellenőrzi felügyel rá és abból folyólag a gyámot törvényes kötelességei teljesítésére figyelmeztetheti, utasíthatja, a mulasztót birságolhatja, elmozdíthatja. A törvényben meghatározott esetekben és mértékben a gyám fáradozásaiért jutalmat igényelhet. Jelentékeny szerepet ad a törvény a gyámság és gondnokság körül a rokonoknak negyedíziglen. Véleményezésre hivatvák a gyám és gyámhatóság mellé; esetenkint hozzájárulásuk felmenti a gyámot a gyámhatósági jóváhagyás kikérésétől; meghallgatásuk némelykor a gyámhatóságra is kötelező. A rokonok e jogaikat vagy személyesen vagy ha nagyszámuak választottaik által gyakorolják.
Fontosabb, mert valósággal a gyámhatóság jelentékeny részének gyakorlására vonatkozik a rokonoknak, mint családi tanácsnak közreműködése. Ezen intézmény a gyámügyi közigazgatás fontos önkormányzati intézménye, mely eredetet a rómaiaktól veszi, hol a rokonok mint véleményező testület nagy befolyást gyakoroltak a gyámolt ügyeire; innen vették az eszmét a modern államok is, így Franciaország, Poroszország stb. A magyar családi tanács annyiban kivételes intézmény, hogy csak akkor állítható fel, ha a kiskoru tiszta vagyona százezer forintot felülhalad, és ha az apai hatalmat gyakorló apa rendelte, v. pedig a rokonok kérelmére a belügyminiszter engedélyezte. A családtanács elnöke az árvaszéki elnök tagjainak száma 4. Tagok rendszerint csak rokonok lehetnek; egy tag azonban a gyámolt családjával jó viszonyban élő nem rokon is lehet. A családtanács hatásköre abban áll, 1. hogy oly ügyekben, melyekhez nem létében a gyám vagy gondnok csak a rokonok hozzájárulása mellett intezkedhetik, a rokonokat pótolja a családtanács elnökének egyetertése; 2. gyámhatósági jogkörrel bir, kivévén a gyám- és gondnokrendelést, nagykorusítást, leltározást, hagyatéki tárgyalást, birságolási és fegyelmi jogot.
A gyámhatósági teendőkben fontos rész jut a község előljáróinak, a hagyateki eljárás körül a gyámok működésének közvetlen felügyelése által. Külön erre a célra rendelt hatósági közeg a községi közgyám, kit minden község köteles alkalmazni vagy külön, vagy több szomszédos községgel egyesülve. Oly kis- és nagyközségek, melyek elegendő szellemi és anyagi erővel birnak, gyámhatósággal a rendezett tanácsu városok árvaszékeinek szervezete szerint, a belügyminiszter által felruházhatók, különben a teljes gyámhatóságot elsőfokulag csak a rendezett tanácsu városok és törvényhatóságok árvaszékei gyakorolják. Az árvaszék kollegiális hatóság; áll az elnökből, legalább két ülnökből, jegyzőből és megfelelő számu segédszemélyzetből. A törvény hatósági bizottság, az ülnökök számaival egyenlő számban, saját tagjai sorából tiszteletbeli árvaszéki ülnököket rendelhet ki. Rendezett tanácsu városokban az árvaszék elnöke a polgármester. Az árvaszék határozatait ülésekben szótöbbséggel hozza; az érdemi határozatok indokolandók: a jogerős határozatok csak a törvényben kifejezett esetekben támadhatók meg bíróság előtt és
közigazgatási úton hajtatnak végre. A gyámhatósággal felruházott község árvaszékének határozatai ellen a törvényhatósági árvaszékhez, innen a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz (l. Közigazgatási bizottság) van felebbezésnek helye, a határozat kézbesítésétől 15 nap alatt. A rendezett tanácsu városi és törvényhatósági árvaszék elsőfokú határozatai a közigazgatási bizottsághoz, innen a belügyminiszterhez (l. Belügyminisztérium) felebbezhetők. A közigazgatási bizottság azonkivül biráskodik az árvaszék tagjai elleni fegyelmi ügyekben; az árvaszéki eljárás elleni panaszokat megvizsgálja: hivatalból rendelkezik, ahol szükségesnek találja v. a törvény rendeli egyes ügyekben; elintézi a rendezett tanácsu város és törvényhatóság, árvaszéke között felmerült illetekességi vitákat. Árvaügyi teendőit azonban nem plénumában, hanem egy albizottságban, küldöttségben gyakorolja, melynek elnöke a főispán. Az összes gyámügy fővezetese intézésének főfelügyelete a belügyminisztert illeti, kit erre vonatkozó működésében külön főosztályt képező személyzet támogat.
eredetileg királyi vár volt. Várispánság központja 1267 óta. 1307. András mester már «comes et castellanus de Arva» cimet visel, ami nem mutat várispánsági szervezetre. Kétségkívül a III. András halálát követő zavarokban jutott magánosok kezére. Anjou-házbeli királyaink, mint Lengyelorezág elleni véghelyet igen megerősítették. Zsigmond király a lengyel származású Stibor vajdának zálogosította el. A XV. század közepén, a cseh Giskrával egy követ fuvó Komorovszky Péter lengyel lovag kerítette kézre, s innen rettegtette az egész felvidéket rabló-társaival kik «testvér» (bratrik) cimmel tisztelték meg egymást. Csak Mátyás király vetélt véget Komorovszky garázdálkodásainak. 1474-ben egymásután foglalta el Liptóujvárat, Rózsahegy és Likava várát Komorovszkytól, ki nejével együtt Á.-ba zárkózott, ott várandó be az utolsó csapást. örömest ereszkedett a királlyal alkuba, s Á.-t, honnan több mint 25 évig űzte rablókalandjait, 8000 frtért föladta. A harcedzett várőrséget Mátyás zsoldjába fogadta, s részben ez képezé magvát a később híressé vált fekete seregnek. Mátyás természetes fiának Corvin Jánosnak adta királyi adományképen a várat. Ugyanekkor tájban, 1484. Mátyás király Várday Péter kalocsai érseket és kir. kancellárt politikatokokból ide, majd Visegrád várába záratta, honnan holtáiglan ki sem bocsátotta. Mondják, hogy a király kemény itéletét e szavakkal adta volna tudtára az érseknek: «Arva fuisti Petre, orva eris, et in Arva morieris! (Árva voltál Péter, árva leszel, és Árvában fogsz meghalni.) A nagy király holta után, 1495-ben Szapolyai István Corvin János felvidéki egyéb birtokaival együtt Árva várát is elfoglalta. I. Ferdinánd 1534-ben Dubove János lengyel úrnak adta, kitől Thurzó Ferenc kezére került 1556-ban.
A Thurzókkal uj, legfényesebb korszaka kezdődött Á.-nak, melyhez 6 mezőváros és 75 falu tartozott. Thurzó György nádor királyi adományt kapott, melynek erejénél fogva a várat és uradalmat leányági ivadékaira is átszállíthatta. Az árvai roppant uradalmat jelenleg is Thurzó György hét leányának örökösei birják, kik maguk közül választják az uradalom kormányzóját. 1800 ápr. 18-án a roppant vár csaknem egészen leégett, azonban az akkori kormányzó, gróf Zichy Ferenc csakhamar hely reállíttatta, úgy hogy ma is lakható állapotban van. A. páratlanul festőien emelkedik egy egészen elszigetelt kúpalakú hegy csúcsán. Tulajdonkép három külön várból áll melyek a hegyoldal három magassági fokozatán közvetlenül egymás fölé épültek. Az alsó várban terülnek el azok az épületek, melyek hajdan a várurak, később az uradalmi tiszteknek szolgáltak lakásul. Itt őriztetik egy kerek toronyban az uradalmi levéltár, melynek legérdekesebb nevezetességei közé Thurzó György nádor, s ennek fia Imre irományai tartoznak. Itt látható két szobában egy az utóbbi években összeállított állatgyüjtemény, az árvai uradalom területén előforduló állatok szép példányaival. Tovább, ismét két szobában egy ásvány-, faminta- és farügy-gyüjtemény, valamint különféle az erdészet körébe vágó érdekesség van elhelyezve. Az alsó vár kápolnája alatt van a Thurzó-család sírboltja; magában a kápolnában Thurzó György életnagyságú, karrarai márványból faragott Szobra látható. A középső várban van a vár kútja, mely 91 m. mélységre van az óriási sziklába vájva, s vizben mindig bővelkedik. A középső várból falépcsőkön jutunk a felső várba, mely a 136 m. magas hegynek csúcsára építtetett Thurzó Ferenc által 1561-ben. Ott mutogatják Várday Péter börtönét is, ami természetesen, anakronizmus forogván fenn, történelmi hitelességgei nem bir.
kisközség Árvamegyének vári járásában, az Árva folyó mellett, a hites régi meredek sziklára épült vár tövében, mindössze 42 házból áll, melyben 373 lakos lakik, éspedig 280 tót, 72 magyar és 21 német; posta- és táviróhivatal. Csak kis helység, de nagy és szép uradalomnak feje, mely a gróf Zichy-család birtokában van, 1516-ig Thurzó-birtok volt Kubinyi M. Árva vára, Pest 1872; W. Rowland, Statistischtopogr. Beschreibung der Compossessorats-Herrschaft Árva Árvaváralja 1879. L. Árva vára.
L. Pinty.
1. Gergely, iró, született Vajtán (Fehérmegye) 1790 november 4., meghalt Budán 1871 julius 7. A prémontrei rendbe lépvén, előbb mint lelkész, majd (1823-1843) mint tanár és igazgató, aztán mint jószágkormányzó működött. Mint iró 1825-ben lépett fel Román-kórság c. oktató irányú elbeszélésével a Felső-Magyarorsz. Minervában, ezt követte néhány epigrammja s egyéb dolgozata u. o., továbbá az Egyházi Tárban és az Athenaeum-ban; de főleg műfordítással foglalkozott. Nevezetesebb fordításai: Nők iskolája Moliére után (1833) és Tancred Voltaire után (1834), melyek az Akadémia Külföldi Játékszin című gyüjteményében jelentek meg. Az akadémia 1834-ben levelező tagjává választotta; ő azonban 1841 óta nem dolgozott többé.
2. Á. József; tanfelügyelő, szül. Kis-Ráskán, Felső-Zemplénben 1823 dec. 13., megh. Sárospatakon 1879 márc. 21. Sárospatakon végezte iskoláit. Azután házi nevelő volt. 1848-ban félévig Megyaszón káplánkodott; azután Téglásra, Degenfeld Imre gróf házához ment nevelőnek, honnan 1849 nyarán betegen távozott golopi rokonaihoz. 1850-ben a golopi ref. egyházban előbb segéd-, majd rendes lelkészi hivatalt viselt. 1851 szept. 19. a sárospataki főiskolába gimnáziumi tanárrá választatott. Mint a mennyiségtan szaktanára 1853-ban, ennek tanulmányozása végett, néhány hónapot Bécsben töltött. 1857-ben felállíttatván a sárospataki főiskolában a tanítóképző intézet, ennek igazgatója lett. Előbb azonban az egyházkerület külföldre küldte az iskolák és a tanügyi irodalom tanulmányozása végett. Ekkor látogatta meg Németországot, Belgiumot és Svájcot. 1863-ban az egyházkerület akadémiai tanári ranggal tisztelte meg s 1869-ben kir. tanácsos és Zemplénmegye tanfelügyelője lett. A Sárospataki Füzetekben, melynek 1857-től rendes munkatársa s 1859-60-ban társszerkesztője volt, 1858-59. Népiskolai tervezet cimü hosszabb dolgozata jelent meg. Sok népiskolai tankönyvet irt, melyek korukban nagy szolgálatot tettek az elemi oktatás ügyének. V. ö Szinnyey Magyar Irók.
3. Á. József Ernő, lelkész Verzeichniss einiger seltneren Plianzen Ungarus cimen 1804-ben Felső- Magyarországból meg a Balaton vidékéről ritkább növények jegyzékét küldötte Kitaibelnak. A kézirat a m. nemzeti muzeum könyvtárában van. Ismerteti és pótlékkal bővíti Lumnitzer Flora Posoniensis-ét is.
(ejtsd: arv), folyó Haute-Savoie francia départémentban, Col de Balme-on ered, keresztül folyik a Chamonix-völgyön és Genf alatt ömlik a Rhôneba. Nagyobb mellékfolyói az Arveyron, Giffre és Ménoge. Hossza mintegy 100 km., ebből tutajokkal mintegy 60 km. járható.
mindazon intézkedések összesége, melyeknek célja valamely területet az árviz által való elborítás ellen megvédelmezni; tehát főleg a töltéseket az árviz által való áthágás, elhabolás vagy elszakítás ellen biztosítani. Az első veszedelemnek akkor vannak a töltések kitéve, ha alacsonyra építették, vagy ha az árviz jégtorlódás következtében földuzzad. Ilyenkor leggyorsabb mód két karósor közé élére fektetett pallókat helyezni a töltés koronájára, mely mellé földet tömünk. Célszerü a jég megindulását is elősegíteni robbantásokkal, vagy ha a torlódást hídoszlopok okozzák a jégtáblák összetörésével. Az elhabolás ellen legjobb védelmet ad a töltés előtti széles fűzerdő. Ahol ez hiányzik, ott egy vagy több sor rőzsehengert szoktak fektetni a töltés lejtőjére s ezeknek a hullámok által való elsodrását melléjök vert karókkal akadályozzák meg. Ha a rézsű egy részét a viz már elmosta, a megmaradt részhez közel sűrü karósort vernek le s ennek háta mögé kákát, szalmát, gazt vagy trágyát tömnek s ezt földdel töltött zsákokkal megterhelik. Lehet a karók mögé csupán földdel töltőit zsákokat vagy pallókat is fektetni, de ezeken a hullám fölcsuszik a töltés tetejére. Az elhabolás ellen való küzdés rendkivül fáradságos része az árvédelemnek, minthogy gyakran kedvezőtlen időben, sőt éjjel, hullámzó viznél, mely minden bevert karót rögtön meglódít, kell végrehajtani: úgy hogy több társulat célszerünek látta az uralkodó szelek irányába eső töltésszakaszok lejtőjét cementhabarcsba rakott féltégla (16 cm.) vastagságu fal- vagy terméskőburkolattal ellátni, hogy a védekezési költségeket megtakarítsa. Harmadik veszedelme a töltéseknek az elázás, ha vagy új még a töltés vagy ennek egy része, vagy ugynevezett futóhomokból van, mely a vizet könnyen magába szivja. Mindkét esetben péppé válik és szétfoly. E szétfolyást sűrűn egymás mellé vert pilotákkal vagy szádfallal akadályozzák meg, melyek hegye a kemény talajig leér. Ha az elázás nem ilyen nagymérvü, hanem csak a töltés oldalai púposodnak ki, elég lehet a földdel töltött zsákokkal való megterhelés is. Ha az elázás oka az, hogy a viz valamely féreglyukon utat keresett magának a mentett oldalra, akkor kedvező időben a víz szinén jelentkező örvénylésből igyekeznek megtalálni a helyet, hol a viz a töltésbe hatol, vagy egy munkás mezitláb bemegy a vizbe és igy keresi meg a víz erős húzásáról könnyen észrevehető helyet, mely gyakran jelentékeny távolságban följebb vagy lejebb van, mint ahol a mentett oldalon a folyás kibuggyan. Ha sikerül fölfedezni a nyitást, zsákkal betömik és föléje földet töltének; ha nem találják meg, legcélszerübb a töltés oldalába meghegyzett pallókat szorosan egymás mellé véggel leverni, mert ezek valamelyike a vizfolyást ketté metszi s ha nem szünteti is meg teljesen, de a folyás erejét és tömegét jelentékenyen csökkenti.
Ha mindezek dacára is elszakítja valahol az árvíz a töltést, akkor meg szokták ugyan kísérteni két erős pilotasor közé fogott zárógáttal, melyet a töltés vízfelőli oldalán készítenek, utját áltani a vízfolyásnak: de ez mindaddig, míg a töltés háta mögött levő terület is közel a mederben folyó víz magasságáig el nincs árasztva, olyan erős és rohamos, hogy rajta vízi járművekkel megállani, verőgéppel dolgozni, szóval az elzárást végrehajtani annyi nehézséggel és küzdelemmel jár, hogy ez a vízszín kiegyenlítődése előtt csak a legritkább esetben sikerül. 1887 jun. 1 a hódmezővásárhelyi határban bedőlt úgynev. kistiszai zsilip előtt gőzcölöpverőkkel sem sikerült a zárógátat elkészíteni, noha a Körös-Tisza-Marosi társulat e célu kisérletekre 76,430 frtot adott ki. Az 1888-iki árvíz alkalmával sem sikerült a Tiszán egyetlen egy jelentékenyebb szakadást vagy magasporti átömlést sem idejében elzárni. Töltésszakadás esetén tehát az ártér mélyebb részét föláldozván, a magaslatokon és földhátakon készített hurkatöltésekkel kell az árvíz szétterülésének útját áltani és ennek a községek belterületére való benyomulását a legnagyobb erőfeszítéssel is megakadályozni L. Árvíz.
Tekintettel azon nagy fontosságra, mellyel az Á. helyes vezetése az ármentesítő társulatokra nézve bír; és azon rendkivüli károkra, melyeket a hanyag vagy elégtelen intézkedések folytán bekövetkezhető töltésszakadás egész vidékeknek okozhat; valamint azon célból, hogy a veszedelem bekövetkezésekor előállható fejetlenség s az egymást keresztező intézkedések végrehajtása elkerültessék és végre hogy az intézkedő egyének felelősségének mértéke meg legyen állapítható: a vízjogi törvény messzemenő intézkedéseket tartalmaz. Így elrendeli, hogy minden ármentesítő társulat az árvíz idején szükséges Á.-i eljárásról részletes, miniszteri jóváhagyás alá terjesztendő szabályzatot köteles készíteni; megszabja azon intézkedéseket; melyek az árvíz bekövetkezésekor a hatóságok értesítése és a szükséges munkaerő és védőanyagok beszerzése céljából megteendők; és ha a töltésszakadás veszélye beáll; fölhatalmazza a közigazgatási tisztviselőt, vagy ennek megérkeztéig a társulati megbizottat, hogy az egyes lakosok, birtokosok és helységek birtokában levő anyagszereket és szerszámokat lefoglalhatja és a védelemhez fölhasználhatja, az érdekeltek összes munkaerejét és igavonatait a veszély helyére kirendelheti, sőt a szomszéd községek összes lakosait is védszereikkel, marháikkal, cselédjeikkel. Természetesen lehetőleg gondoskodva van a törvényben arról is, hogy eme rendkivüli fölhatalmazás visszaéléssé ne fajulhasson; és hogy az egyesek úgy a tőlük elvett védőanyagokért mint az általuk teljesített munkáért, gyorsan és méltányosan kárpótoltassanak. Az A.-i előintézkedésekre vonatkozólag még részletesebb utasításokat tartalmaz a tiszavölgyi társulatokra vonatkozó 1884. évi XIV. t.-c. Péch József. A gát csuszamlásokról, a. m. mérnök- és építész-egyesület Közlönyének 1887-iki évfolyamában és Malina Gyula, Néhány szó a töltéseknek árviz elleni védelméről ugyancsak az említett Közlöny 1889-iki évfolyamában.
Nagyobb veszélyt okozó és költségesebb védekezést igénylő árvizek csak ritkán szoktak előfordulni. Az ármentesítő társulatok tehát nem szokták az ilyen rendkivüli árviz ellen való védelem költségét rendes előirányzatukba fölvenni: minek következtében könnyen megtörténhetik, hogy a társulati pénztár éppen akkor ürülne ki, mikor legnagyobb szükség lenne a pénzre. Már pedig az árvédelem sikerüléséhez gyakran igen fontos kellék, hogy úgy az esetleg kényszer utján beszerzett védőanyagok árai, mint védelemhez hatóságilag kirendelt munkások bére az illetőknek azonnal kifizethető legyen, s ezek ne legyenek kénytelenek erre hónapokig várakozni: míg t. i. a társulat kölcsön vagy pótkivetés útján gondoskodik a födözetről. Ez okból a vízjogi törvény elrendeli, hogy a társulatok már alapszabályaikban kötelesek a megvédendő vonal minden egyes kilométere után bizonyos összeget megállapítani, mely mint Á. a társulat többi pénzeitől külön és akként kezelendő, hogy veszély idején mindig rendelkezésre álljon. A belőle ily alkalommal elköltött rész pedig hat hónap alatt okvetlenül visszapótlandó. Az Á.-t a társulat hitelezői le nem foglaltathatják.
valamely dolog nyilvános eladása az által. hogy közhitelü személy közbenjöttével vagy a nélkül az a legtöbbet igérő részére leüttetik (általa megvettnek nyilváníttatik). Tárgya lehet ingó (ekkor: auctio), vagy ingatlan dolog (subhastatio mivel a rómaiak a farumon, ahol az Á. történt, a hivatalos hatalom jeléül lándzsát-hasra tüztek ki). Az Á. ott alkalmaztatik, ahol áruk vagy más tárgyak haladéktalan eladásáról van szó, mely rendes elárusítás útján csak lassabban v. nem oly teljesen, habár magasabb áron volna eszközölhető. Az A. mint nem önkéntes művelet föleg a zálogházak és zálogintézetek részéről eszközül telik ha az adós az elzálogosított tárgyat a kikötött határidőn belül be nem váltja. A nem önkéntes Á.-ek különös osztályát képezi a birói Á. Ezt készpénzbeli követelés behajtása végett, mint végrehajtási árverést ingóságra a biróság kiküldöttje (végrehajtó), ingatlanra pedig a biróság, mint telekkönyvi hatóság rendeli el és mindkét esetben a kiküldött foganatosítja. A leütés joga ugyanezt illeti.
A végrehajtási Á.-nél az ingóságok rendszerint azonnali fizetés mellett adatnak el és az igért ár megfizetése után a vevő birtokába adatnak és föltetlenül, még az A. birói megsemmisítésének esetére is, annak tulajdonává válnak. Ingatlanoknál a birtokba vétel módozatai, a vevő kötelezettségei, a vételár fizetese s ennek ideje esetről-esetre külön meghatározás tárgyát képezik (Á.-i feltételek) és a vevő tulajdonjogot csak akkor nyer, miután az Á.-i félteteleknek eleget tett. Addig is jogainak megóvására szolgál az ingatlannak zárlat alá és esetleg birtokba vétele. A végrehajtási Á.-n eladott ingatlan a vevő tehermentes tulajdona lesz; reá csak az általa netalán átvállalt és a vételárba beszámított jelzálogos terhek mennek át. A vételári a jelzálogos hitelezők között a követelések zálogjogi elsőbbségének sorrendjében a biróság felosztja és a követeléseket, ha ki sem telnek, az ingatlanról hivatalból törülteti. Az úgynev. fedezeti elv, amelynél fogva az Á.-en csak az olyan ajánlat fogadtatik el, mely által a végrehajtató hitelező követelését a rangsorban megelőző követelések teljes fedezetet nyernek (mint Porosz-, Bajor-, Szászországban), a magyar végrehajtási eljárásban (1881: LX. t.-c.) nem érvényesül.
A magyarjog több követeléssel terhelt ingatlannak elárverezésénél a részleges csőd elvét követi és az ingatlan a legtöbbet igérő részére, tekintet nélkül az igért ár összegére, az Á. kitűzött határnapján leüttetik. Az ebből keletkezhető megkárosodások elhárítására szolgál az utóajánlat (surenchére, Nachbot) intézménye, mely szerint ha a megtartott Á. ütáni 15 napon belül valaki a legnagyobb igéretet 10 százalékkal meghaladó ajánlatot tesz, a biróság a leütést hatálytalannak nyilvánítja és ujabb Á.-t rendel. A vevő ellen, aki az Á.-i feltételeket nem teljesíti, a biróság új Á.-t rendel. Az ez alkalommal elért vételártöbblet a korábbi vevőt nem illeti; ellenben ha a tárgy kisebb áron adatik el, a különbözetet megteríteni köteles. Ebbe azonban a bánatpénz (l. o.) beszámíttatik. A bírói Á.-k közé tartoznak az ingatlanra maga, a tulajdonos által kért és padi, v. végrehajtási A. hatályával bíró v. anélküli A., továbbá az a nyilvános Á., mely a kereskedelmi jog többnemü rendelkezéseinél fogva foganatosítható, végre a lefoglalt, zárlat alá vett v. más okból bizonyos személy rendelkezése alá nem tartozó ingóságok elárverezése azért, mert azok nagy értékcsökkenés v. aránytalan költség nélkül el nem tarthatók. önkéntes Á.-t úgy ingókra mint ingatlanokra a közigazgatási hatóságok is (p. árvaszék) elrendelhetnek és foganatosithatnak, valamint némely követelések megvétele végett (p. adó) végrehajtási Á.-t is az ingóságokra. Az ingatlanokra azonban ilyen követelések miatt is a végrehajtási A.-t csak a biróság mint telekkönyvi hatóság rendelheti el és ennek kiküldöttje foganatosítja. Némely országban az A.-ekkel bizony os személyek iparszerüleg foglalkoznak aukcionátor. Ezek, mint Németországban, ingatlanokra is foganatosítják az árverést ha aukcionátoroknak ki vannak nevezve. A Code Napoleon szerint az aukcionátorok külön hatósági megbizást nyernek és az ingóságok nyilvános elárverezését csak ezek foganatosíthatják.
Az Á.-sel rokon intézmény az árlejtés Vlinuendo Licitation), melynél meghatározott nemű v. fajú ingóságok szállítása v. meghatározott munka teljesítése arra bizatik, aki erre legkisebb árért vállalkozik. Az Á. célja az, hogy a vevők versenyének előidézése által minél magasabb vételár éressék el, mig az árlejtés ellenkezően azt célozza, hogy a szükséges ingóságok szállítása v. a munka előállítása minél kevesebbe kerüljön. Az árverésnél a vevők, az árlejtésnél a vállalkozók versenye nyilvános igéretek útján idéztetik elő. Az eredményt azonban sokszor veszélyezteti a vevők és a vállalkozók összebeszélése, és ezért az A. és árlejtés főleg amikor csak kisebb számú vevőkre v. vállalkozókra lehet számítani, gyakran zárt irásbeli ajánlatok (Offert) elfogadásával v. egészen helyettesíttetik, v. ilyen ajánlatok az Á. v. árlejtés mellett is elfogadtatnak. Az Á. eredménye meghíusitható összebeszélés, a nyereségben való osztozás vagy más jutalom, III. előny igérete által. Aki ilyen célból nyereségi részt, jutalmat vagy előnyt elfogad, két hónapig terjedhető elzárással és 300 frt-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (1899: XL. t.-c. 128. paragrafusa.)
Nyilvános árverési helyiségek, melyek igen üdvös szolgálatot tesznek az által, hogy koncentrálván az ingóságokra vonatkozó árverési eladásokat, emelik a vételi versenyt és könnyebben ellenőrizhetővé teszik az árverési visszaéléseket. Nálunk az 1888. évi XXII. t.-cikk értelmében ily csarnokoknak felállítására a kereskedelmi miniszter ad engedélyt és ugyanez egyetértőleg a belügy miniszterrel állapítja meg az üzleti szabályokat, az árverésekért szedhető dijakat és leteendő biztositék összegét. Ahol ily árverési csarnokok állíttatnak föl, működési területükön minden ny ilvános árverés szabályszerüleg azokban tartandó meg. A kivételeket az említett törvény szabályozza.