(állat), a zsákállatok (Tunicata) egyik osztálya; az idetartozó állatok vagy egyenkint v. telepekben élnek, tömlőformák és helyhez kötöttek. A testet borító zsákforma tömlőn két nyilás van: egyik a száj-, másik az alfelnyilás amely a bélsáron kivül az elhasznált vizet és az ivartermékeket is kiüriti. A szájnyitás egy nagy üregbe vezet, amely az ablakocskákkal áttört kopoltyukészüléket zárja körül s ebből indul ki aztán a gyomor. A tulajdonképi szájnyitás a kopoltyukészülék alapján nyilik, amelyhez a táplálékot, apró állati és növényi szervezeteket, a kopoltyukészülék csillanós lécei sodorják. A bélcsatorna V formán görbült és a szájnyitás közelébe emelkedve az alfelnyilásnál végződik. Szaporodásuk ivaros uton és ivartalanul történik sarjadzással: mindannyian himnősök, de önmagukat nem termékenyítik, sőt ivarszerveik is különböző időben érnek meg. A peték vagy a kopoltyu-készülékben vagy az alfelnyilásban fejlődnek tovább, sőt az embrió gyakran az anyaállat belsejében már elhagyja a peteburkot. A fiatal lárvának leggyakrabban porcostengelyü evezőfarka van, amely nagyon hasonlít a béka-porontyok farkához, de a kifejlődés teljes stádiumán e farkat már elveszíti s a még néhány más szervének elvesztése kapcsán úgynevezett visszás átalakuláson megy át. Az egyszerü A.-nál a fejlődésmenet ezzel bevégződik, de az öszetetteknél a lárva sarjadzás útján telepeket hoz létre. A telep idősebb egyénei lassankint elhalnak, de előbb sarjadzás útján új egyéneknek agnak életet, amelyek aztán bizonyos esetekben többen egy közös alfelnyilás körül csoportosulnak. Fejlödésmenetűkben különben több tekintetben megegyeznek az alsóbbrendü gerinces állatokkal, különösen pedig az Amphioxus nevü csőszivü halacskával s e miatt ezeket ősgerinceseknek is tekintik. Mindannyian kizárólag tengerekben élnek. Fajait négy rendbe osztják: 1. Egyszerü A. (A. simplices vel Monascidiae); egyenként élnek vagy indákkal összekapcsolt telepeket formálnak; helyhez kötöttek, lárváik szabadon úsznak evezőfarkkal; 2. Összetett A. (Synascidiae vel A. compositae); az egyes egyének közös köpenyben ülnek és több különböző telepjük nő össze; 3. Világitó A. (Luciae), szabadon úszó; átlátszó egyéntelepek; a telep egyik végén zárt, a másikon nyitott; a tengerekben éjjel világítanak; 4. Farkas A. (Copelatae) állandóan megmaradó evező-farkkal és alfelnyilás nélkül; végbelük közvetlenül a külvilágba nyilik.
(lat.), árnyéknélkülíek, oly földlakók, kiknek fejeik felett a nap bizonyos időben a zeniten áll s így árnyékot nem vethetnek, l. Árnyéktalanok.
(gör.), hasüri vízkórság. L. Vízkórság.
(cynanchin), a cynanchum vincetoxicum gyökerének hathatós része; sárgás, alaktalan, keserű anyag, mely állítólag izomméreg, s kis dózisban izzadást és hasmenést okoz.
Pers. (növ., «tömlőszóró»), a tányérgombák génusza, apró, eredetileg zárt, végre tányérkaalaku tönktelen, állatok ürülékein termő 56 faj. Tömlőrétegük kerek, belőle a tömlők végre kiemelkednek, s a felszín érdes, pontozott lesz. Hazslinszky «Magyarhon és társországainak szabályos discomycetjei» (Bpest 1885) 227-29.1.-ján 12 fajt ismertet.
baktérium-faj, l. Baktériumok.
Graziadio Ezsájás; kiváló olasz nyelvész, szül. Görzben 1829 jul. 20. Már tizenöt éves koráben feltűnt egy olasz nyelvjárási tanulmányával, később pedig főkép a keleti nyelvek terén adta tanujelét mély tudományosságának. és erős kutató szellemének. 1860 óta a milánói főiskola tanára, s mint ilyen egész uj nyelvész-generációt nevelt, mely a mester példája után indulva, rendkivül figyelemreméltó munkásságot fejt ki főképen az összehasonlító nyelvészet terén. A. ma az olasz nyelvészek elismert vezére, a legtöbb európai tudóstársaság (köztük a mi akadémiánk is) tagjai közé sorolta. Főművei: Fonologia comparata dal sanscrito, del greco e del latino, és L' Italia dialettale. Apróbb dolgozata főképen a szerkesztésében megjelenő Archivio (Glottologico-ban láttak napvilágot.
város Olaszországban, Foggia tartomáyban gazdag szőllők gabonaföldek és gyümölcsösök közt, (1881) 9906 lak. A régi Asculum-Apulum helyén van, amely hires a csatáról, melyet Pyrrhus 279-ben Kr. e. e város mellett Fabricius római konzul ellen győzelmesen vivott. A XII. században Roger Guiscard Róbert fia feldulta, s azóra nem vergődött többé jelentőségre.
Közép Olaszországnak tartománya az Ádriai tenger mellett, ter. 2096 km2, (1881) 209,185 lak. Részei a régi Fermo, termékeny és szép hegyvidék, párhuzamos dombsorokkal s a régi Picenum vagy Ancona déli része. Számos parti folyója (Tronto, Tenná, Chienti stb.) van s éghajlata igen enyhe. Jó borokat, olajbogyókat és déli gyümölcsöket terem. Ásványai közül kiemelendők: az alabastrom, barnaszén, ezüst- és vasérc, azonfelül a tengerparton, melyen ma vasút megy végig, porcellánföld és tengeri só. A tartomány két kerületre oszlik: A. és Fermo. Az ilyen nevű főváros a Tronto mellett van, Anconától délre, püspöki székhely, majolika-, üveg-, vas és selyemiparral, (1881) 18,077 lakossal. Legjelentékenyebb épülete a palazzo Anzianale; szinház és muzeum. A. elnevezése az ó-korban Asculúm Picenum s a picenumiaknak volt fővárosa. 90-ben Kr. e. A.-ban meggyilkolták Qu. Servilius prokonzult; erre megindult a háború, s mikor a következő évben Pompejus Strabo konzul győzelmeskedett, a lázadó várost földig-leégette.
(állat), a gyökérevő erszény esek rendjébe tartozó emlősállat. L. Vombát.